Magyar feltámadás Hullarablók tobzódása – a békeágról már vér csöpög
Magyar feltámadás
Hullarablók tobzódása – a békeágról már vér csöpög
A több mint két hónapja zajló orosz-ukrán háború során nincsenek pontos adatok, csak azt tudni, hogy mindkét oldalon igen sok az áldozat. Ha hinni lehet az ukrán propagandának, akkor ötmilliónyian menekültek el a hadműveletek környékéről, ami még egy 40 millió fölötti lakosságot számláló országban is igen magas arány. Folyamatos mindkét oldalról a dezinformáció, régi összetűzések felvételeit teszik közzé, mint napjaink tragédiáját, egymást vádolják a civil lakosok meggyilkolásával, miközben mindkét fél vezére már nemcsak kér, hanem követelőzik és fenyegetőzik is. Mára már eljutottunk odáig, hogy mindkét oldalon egy lehetséges atomháború bekövetkeztét vizionálják elénk. Számításokat végeztek, Hirosimában mit okozott az Enola Gay, akkor a mostani, modernebb utódaik mire lesznek képesek, mintha nem is élő emberekről és MÉG élő természetről beszélnének.
Read more: Magyar feltámadás Hullarablók tobzódása – a békeágról már vér csöpög
Magyar feltámadás Hullarablók tobzódása – a békeágról már vér csöpög
Magyar feltámadás
Hullarablók tobzódása – a békeágról már vér csöpög
A több mint két hónapja zajló orosz-ukrán háború során nincsenek pontos adatok, csak azt tudni, hogy mindkét oldalon igen sok az áldozat. Ha hinni lehet az ukrán propagandának, akkor ötmilliónyian menekültek el a hadműveletek környékéről, ami még egy 40 millió fölötti lakosságot számláló országban is igen magas arány. Folyamatos mindkét oldalról a dezinformáció, régi összetűzések felvételeit teszik közzé, mint napjaink tragédiáját, egymást vádolják a civil lakosok meggyilkolásával, miközben mindkét fél vezére már nemcsak kér, hanem követelőzik és fenyegetőzik is.
Read more: Magyar feltámadás Hullarablók tobzódása – a békeágról már vér csöpög
Mondd, te kit választanál?
Mondd, te kit választanál?
Szinte naponta tesszük fel különböző témában e kérdést. Napjainkban az orosz-ukrán konfliktus kapcsán, akár csak idehaza a pártcsatározások során, itt is, a nemzetközi porondon a kérdésre adandó válasz azért nehéz, mert tudjuk, hogy a politikában soha senki nem mondd igazat, mindig a saját érdek az, amelyet igazságnak állítanak be.
De azért mindenkor van egy határvonal, amelyet meg kell húznunk a magunk számára is, azért, hogy erkölcsileg ne süllyedjünk arra a szintre, mint a konfliktus kiagyalói. Elsőként is el kell ismerni, hogy Ukrajna mesterségesen létrehozott állam, ahogy annak idején például Jugoszlávia is az volt. A tényekhez ugyan az is hozzátartozik, hogy a „nagy” Szovjetunió sem másként vált „unióvá”, minthogy az erősebb diktálta a feltételeket. Ahogy az egykori fanyar humor is kiemelte: Aki egyetértett a szovjet döntéssel, egyik kezét letehette.
A történelmi visszatekintésekből tudjuk, hogy a háború még soha sehol nem oldott meg semmit. Ideig-óráig ugyan nyugvópontra jutottak a csatározások, legfőképp azért, mert a résztvevő felek annyira elvéreztek, kifáradtak, hogy szükségük volt erőgyűjtésre. Azt is jól láthatták a reálpolitikusok és történészek, hogy a II. világháborút lezáró egyezmények sem lesznek tartósak, hiszen sok-sok érdeket sértve, erőfölénnyel „győzték meg” az érintett államokat, vezetőiket.
Ami jelenleg Ukrajnában zajlik, az is egy ilyen, egykor igen elhibázott döntés utóhatása, következménye. Sajnos, mi magyarok is érintettek vagyunk benne, hiszen a hazaáruló gazemberjeink soha el nem múló bűnt követtek el a magyarság ellen akkor, amikor az úgynevezett Antall-kormány ismételten „örök időkre” lemondott Kárpátalja visszacsatolásának igényéről, s az őt követő mindenkori hatalom is tudomásul vette e döntés! Tette ezt akkor, amikor az ukrán miniszterelnök szinte tálcán kínálta fel Kárpátalját, mondván, hogy ez a terület mindig is magyar volt és beszéljék meg a visszavétel feltételeit.
A Vitya megmondta
A Vitya megmondta
Az aberrált Rudy Giuliani, az osztrák terminátor és a mi málna szájú Karácsony Gergőnk óta tudjuk, hogy megfelelő hátszéllel és nem kevés hatalmi ambícióval gyakorlatilag bármelyik hülyéből lehet kormányzót vagy főpolgit csinálni, még egy népesebb világváros élére is. Valahogy így van ezzel az ukránok Mike Tyson-ja, a „vasöklű” Vitalij Klicsko is, aki a méltán megérdemelt bunyós hírnevének köszönhetően már jó ideje Kijev városának lehet a legelső embere.
Feri, a vérfarkas
Feri, a vérfarkas
„Szemlőhegy sáros utca, itt lakik a Gyurcsány Ferka. Gyurcsány Ferka farkadina, mind a kettő eben guba.” Kevéssel is beérő magyar ember lévén, ha olykor sírva mulatni támad kedvem, a mai siralmas felhozatalt tekintve, nekem mindig a Feri bohóc jut eszembe. Nos, lehet, hogy a legendás Hofi Géza és a Markos-Nádas duó után ez nem kis igényvesztésre, sőt, lelki sivárságra vall, de higgyék el, a mai ínséges időkben nekem már a Feri is bőven megteszi. Mivel, tudvalevőleg a közveszélyes őrületet csak egy paraszthajszál választja el a zsenitől, ezért nagyon nem ajánlatos őt félvállról venni. Mert, ő ugye nemcsak az ország leggazdagabb vándorkomédiása, hanem a legtehetségesebb átváltozó művésze is egyben. Így nem csoda, ha ebben a minőségében mostanában rengeteg misztikum lengi körül tudathasadásos személyiségét. Csak úgy önigazolásként, íme, néhány máig megfejtetlen talány vele kapcsolatban, melyekhez képest a Bermuda háromszög és a Voynich-kézírat csak egy Vágó Pistás kvíz fejtörő.
A munkásosztály nem a paradicsomba, a csirke far hátra megy
A munkásosztály nem a paradicsomba, a csirke far hátra megy
Van ennek az egész választásra készülődésnek egy morbid üzenete is: ahogy a miniszterelnök beül a szolgálati autójába, s közben a „piros volt a paradicsom, nem sárga, Magyarország előre megy, nem hátra” giccses cigánydalt énekelik, előrevetítik az ország szomorú jövőjét, amelyet hiába akarnak kozmetikázni. De mára már javítani is lehet a korábbi szövegen: „Piros volt a paradicsom, nem sárga, Magyarország előre megy a far hátra!” Mert bárkik is gyártották ezt a sületlen giccsparádét, amit választási népszerűsítésnek szántak, tudat alatt csak előjött az a jelen állapot, amely Hazánkat jellemzi. Jelesül, hogy lehet választani: piros vagy sárga, bár a far-hát az marad. Az befagyasztva. Ez vár ránk, akárhogy is áll majd a mérleg nyelve a voksolások után.
Read more: A munkásosztály nem a paradicsomba, a csirke far hátra megy
Boldogság a világ végén egy jurtában - Mindentől távol, de a mindenséghez közel
Nyáron látogattuk meg Csapó Andrissal a Rozgics családot, akik megmutatták hogyan élnek hatan mindentől távol Istenmezején, egyetlen jurtában. Mindent saját kezűleg termelnek meg, egy forrás vizét isszák és békességben élnek együtt a természettel. Megmutatták hogyan lehet gyereket nevelni, milyenek a hétköznapjaik és mesélnek arról is, hogy miért választották ezt a életet. A facebook oldaluk: https://www.facebook.com/Jurtamesek/
*
Gyuri bácsi a mennybe megy
Gyuri bácsi a mennybe megy
Tudom, hogy egy végletekig kiüresedett szürreális világban élünk, de azért mindennek van határa! Nem elég, hogy egy maroknyi duda orrú Mengele kísérleti patkányokká változtatta az egész emberiséget, de ezt a földi poklot megfejelve azt kell hallanom, hogy a minap egy bőszen magyarkodó bugris színi direktor egyenesen a germán Prométheuszhoz (azaz a Dolfi bácsihoz) merte hasonlítani minden magyarok védőszentjét, a Soros Gyuri bácsit.
Karácsonyi álom
Karácsonyi álom
Sosem látott Nagyanyám szép fiatal lány volt, amikor Nagyapámmal megismerkedett. Hosszú szöghajú, karcsú, sötétkék szemekkel, ahogy nővérei is, kiket már csak, mint igen öreg „vénkisasszonyokat” ismerhettem meg. Nehezen lehetett elképzelni róluk, hogy az én Nagyanyám szemrevaló lány volt, hiába mondták, hogy nagyon hasonlított egymásra a három Szabó lány, ahogy hívták őket, az idő a szépségüket már rég elvitte, csak ráncos öregasszonyok voltak a szememben.
Könny és mosoly
Könny és mosoly
Nagyanyó sokszor elmesélte azt a történetet, amikor egyetlen fiuk – Édesapám – első alkalommal ment újévi köszöntőre. A háború már javában tartott, de még csak a szele ért ide, az Alföldre. A Második Magyar Hadsereg katonáit már elindították rég a muszkákhoz, de még sokan bíztak benne, hogy ha karácsonyra nem is, legalább az új esztendőre hazaérkeznek a magyar katonák. A falunkból is többen hiányoztak, karácsony éjfél után, amikor a szentmise véget ért, bizony sok leány és asszony térdepelt még ott hosszan, s imádkozott a szeretteiért, hozná őket haza a Jóisten, ha már olyan messzire kellett elmenniük.
„Szegény-bús-árva magyaroknak”
Felröppen-e Kerecsensólymunk, magasba emelkedhet-e majd a magyar lélek, lesz-e még újra magyar szó, magyar élet, magyar szív Kárpát-Hazánk földjén? Ezek a gondolatok kavarognak bennem, amikor az összezavart, sokszor átírt történelmünk, ellopott, meghamisított magyar időnk mai sodrában a hamis Karácsony és Újesztendő eljövetelére készül az ország. A lármás ünnep egy kissé ugyan alábbhagyott, a tekintetekben sokaknál ott a riadalom: vajon mit hoz az eljövendő? – de ennél mélyebbre kevesen gondolnak. A hatványozott megosztottság béklyózza nemzetünket, hiszen már a pártoskodás vámszedői mellett egy sokkal nagyobb hatalom, a világuralomra törő és új világrendet hirdető sátáni erők igyekeznek valóra váltani régi ígéretüket: a múltat végképp eltörölni. S tudjuk, hogy egy nemzet halálához a legrövidebb út az, ha elveszik múltját, eltörlik nyelvét, szokásait, s egyenfazonra igazítva hitetik el velük, hogy ez az az új világrend, amelyért érdemes volt küzdeni. Világrend? A káoszban?! Hiszen nemhogy rend nem volt soha, de még csak akarat sem, amely azt megteremtené. Látható a jéghegy csúcsán előbukkanó szennyből is, hogy ami ma van: az igazság őre csal, lop, hazudik, s a kormány a helyén van, ez már olyan mélységes mély bugyra a sátánnak, hogy nincs is szó, amely szólhatna róla.
Az élet császárjai
Az élet császárjai
Alábbi témám alanyai nem is tüskék, hanem vörösen izzó százas szögek a körmünk alatt. Gondolom, már a címből kitalálták, hogy ezúttal napjaink Csák Mátéiról kívánok kissé értekezni.
Mint köztudott, a nemzetközi trendnek megfelelően nálunk is ősidők óta kasztokra van szakítva a társadalom. Ahogy az szokás, itt is a létminimum alatt (vagy még úgysem) vegetál vagy 5 millió kizsigerelt honfitársunk és úgy 4 millió „amerikai álmot kergető”, aránylag ögyesen törtető világpolgár, mely erős középosztálynak semmi sem lehet eléggé drága, ha a saját jólétéről és szórakozásáról van szó.
Magyar feltámadás „Elfeledsz fájdalmat, kínzó betegséget, megfáradt testedbe visszatér az élet”
Magyar feltámadás
„Elfeledsz fájdalmat, kínzó betegséget,
megfáradt testedbe visszatér az élet”
„Árvácskája” nemcsak Móricz Zsigmondnak volt, szinte mindegyőnk tudna hasonló megható történetekről, csak hát úgy van vele az ember, hogy a napi rohanásban mindek hozakodjék elő, ünnepnap meg örüljön a szív és maradjon a sutban a bánat – mondta Nagyanyó egy téli estén, amikor korán sötétedve a lócán lógattuk a lábunk, miközben néztük, hogy milyen gyorsan tűnik el a lyuk a harisnya sarkáról, amit szakavatottan stoppolt.
„Jónak lenni jó”
„Jónak lenni jó”
Még mondja valaki, hogy korunk agyon frusztrált emberéből mára teljesen kihalt a mélyről fakadó őszinte együttérzés és az emberség. Pedig dehogy. Erre ékes bizonyíték, hogy még csak néhány napja áznak, fázik és éheznek a szegény, békés közel-keleti és afrikai agysebészek és egyéb sorsüldözött tudósok a lengyel-fehérorosz határon, és máris egyként aggódik értük a demokráciában fuldokló nyugat.
Könyv bemutató B Nagy Gyula
November 17-én 16:00 kor " Az isteni ajánlás az élet vize" című könyv bemutatója lesz, a Garay tér 9-10 ben a pince helységben. Tartja a szerző: B Nagy Gyula
Magyar feltámadás „A prognózis ma jóra nem mutat”
Magyar feltámadás
„A prognózis ma jóra nem mutat”
Szerettem temetőbe járni Nagyanyóval, különösen ilyenkor, a halottak napi időben. Virágokkal borított kis halmocskák, pislákoló mécsesek és levelüket hullató fák között a megnyugtató csend mindenkit arra intett, hogy befelé fordulva a maga lelkét vizsgálja, hiszen azokhoz a szeretteikhez, ismerőseikhez, barátaikhoz érkeznek, akik már tisztábban látják az igazságot, s hátha megleljük üzenetüket. Az évek múlásával egyre több kis sírhant jutott minden családra, szülők, nagyszülők, testvérek, olykor gyermekek találtak itt örök nyugalomra, kinek-kinek a sorsa mekkorára mérte a földi életet. Nagyanyó ilyenkor egy jókora csokorral érkezett, a kertben nyíló krizantémok tarka-barka színe szemet gyönyörködtetett.
Read more: Magyar feltámadás „A prognózis ma jóra nem mutat”
Ne lőjjetek, hajtó vagyok, én csak űzöm a vadat!
Ne lőjjetek, hajtó vagyok, én csak űzöm a vadat!
Nem tudom, ki hogy van vele, de belőlem komoly émelygést vált ki, amikor a mi félistenné lényegült vezérünk teljesen hülyének néz mindenkit a magyar Knesszetben. Persze, ez a lesújtó megállapítás nemcsak az időközben Hörömpő cirkusszá degradált nemzeti szentélyünk állandó lakóira vonatkozik, hanem a maradék kishazánk teljes lakosságára. Pl. azokkal a magasról lekezelő primitív egymondatos válaszokkal nézi szellemi fogyatékosnak az ország népét, amelyekkel hosszú évek óta lazán lesöpri az asztalról az ordító gazdagodásának immáron űrből is jól látható jeleit. Úgyhogy most már mi is büszkén eldicsekedhetünk egy elég hosszú Viktoriánus korszakkal, amely hűen lemásolja a brit monarchia velejéig romlottságát és gőgjét.
Magyar feltámadás „Elhiszed, hogy így kell élni?”
Magyar feltámadás
„Elhiszed, hogy így kell élni?”
A hajnali postavonat pontosan 5 órakor haladt át a falunkon. Órát lehetett hozzá igazítani. Néha, amikor a nagy faliórát Nagyapóék elfelejtették felhúzni, mindig megvárták a hajnalt, hogy hajszálpontos legyen az időmérő mutatója. Soha a hosszú évek során nem fordult elő, hogy egy perccel előbb vagy később hallatszott volna be a faluba a vonatfütty. Nagyapó még maga is gyermek volt, amikor megtapasztalta az akkor még Magyar Királyi Államvasút megbízhatóságát. Mára már a vasúti síneket is felszedték, hogy a falusi népség ne tudjon a városi naccságáknak friss tejfölt, tojást, pucolt kacsát vinni. Vásároljanak csak a Tescoban vagy más multinál!
Read more: Magyar feltámadás „Elhiszed, hogy így kell élni?”