KAZAH MÓDRA!

Strauss keringő és Monti csárdás, kobyzra és táltos dobra

 

Nyárvégi forró délután; lélekemelő, szívet melengető, andalító, vérserkentő népzenei koncert, a Klebelsberg Kultúrkúria színháztermében. Az esemény, Kazahsztán-Magyarország közötti kulturális csereprogram részeként, a Pesthidegkúti Nyári Művészeti Fesztivál előadás sorozatához csatlakozott.

Kok turiker néven, 2012-ben, lelkes fiatalok csoportjából Kazahsztán fővárosában, Asztanában, megalakult együttes, instrumentális türk zenével kápráztatja el koncertjén a nagyérdeműt. Nevüknek jelentése: Égi törökök. A hajdani türk népekre emlékezve, „nomád” hangszereikkel, mint a kobyz, nomád cselló, a lantok őse a dobra, hagyományőrző ősi dallamokat elevenítenek meg. Nem mellékesen, harmonikusan ötvözik a régi korok hangzásmódját a modern európai kultúrák zenéivel. A hangszerek egynémely darabja muzeális értéket képvisel. Mesteri módon, érzelmi kavalkádot szítva sírnak fel a húrok a pengetős, s a vonós hangszereken egyaránt. A szarukürt, a táltos dob, a doromb visszavezetnek az ősi sztyeppék birodalmába, ahol szabadon éltek az egykori türk nemzedékek. A dallamok kifejezően tolmácsolják a vidámságot, az életet, a szomorúságot, a bánatot. Hét fiatal, négy hölgy és három férfiú, kazah hagyományőrző népviseletben, szerény alázattal, visszafogott eleganciával ejti ámulatba a jelenlévő közönséget. A szárnyra kelt egy-egy ismerős dallamvonulatnak vastaps a jutalma. A sztyeppéket és a dicső múltat idéző zeneművek között megfér az osztrák Strauss keringője, valamint az olasz Monti csárdása, e művek után is méltán söprik be az elismerést. Sajnos az idő véges, a zenészek is emberek, rájuk fér a pihenő. Az egy órás koncert ideje gyorsan elszállt, akár sebes sólyom az irdatlan puszta végtelenébe. Szívesen hallgattam volna még elmerengve e rokon népek zenéjét.

A koncert után illusztris vendégek között, állófogadásban lehetett része kis társaságunknak, ahol civilben csodálhattuk meg a fiatal zenészeket. Jó tudni és érezni, a múlt nem tűnhet el nyomtalanul, hiszen mindig van valaki vagy valakik, akik tovább viszik és tovább adják az ősi kultúra egyes szegmenseit egy jövőbe tekintő újabb nemzedék számára. Köszönöm a meghívást; a feledhetetlen élményt, amit számomra e jeles esemény nyújtott!

 

Kazah népzene 005

 

Albert Ferenc

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>