A Borzalmak megszűntek Hazánkban

A Borzalmak megszűntek Hazánkban

 

A bankok által kifosztott adósok számára sorsdöntő, –  mellékletben olvasható –  alkotmánybírósági határozatot hozott az Alkotmánybíróság 11/2015. (V.14.) számú AB Határozatával.

Az előzmények úgy kezdődtek, hogy a Kúria 2014. június 16-i 2/2014. számú Polgári Jogegységi Határozata első pontjának 3. bekezdésében kimondta azt, hogy

“Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen.”

Majd ehhez képest 18 nap múlva – 2014. július 4-én – minden parlamenti pártnak minden jelenlévő országgyűlési képviselője megszavazta XXXVIII. sz. törvényt – később pedig ennek végrehajtására a XL. számú és LXXVII számú törvényt – mely törvényekre hivatkozással véglegesíteni szándékoztak az adósoknak bankok által történt kifosztását, illetve egy új szerződésnek törvény általi létrehozásával akarták az adósok kifosztását a jövőre nézve fokozni.

Amennyiben a törvényt megszavazóknak terve sikerült volna, akkor a mellékletben látható OTP-s tervnek megfelelően 2016. októberétől a tőketörlesztés követelése folytán a jelenlegi törlesztési összeget 80%-kal emelve kellett volna az adósoknak a havi törlesztési összeget fizetni, illetve a fenti törvények alapján megengedett 6,36%-os Nemzeti Banki jegybanki alapkamat emelésre tekintettel két év múlva már további 50%-kal emelt törlesztő részletet igyekeztek volna a bankok kipréselni az adósokból.

Jelenlegi 100.000.-Ft. egységnyi havi törlesztő részlet helyett ekként szándékoltak két év múlva 270.000.-Ft. havi törlesztő részletet rákényszeríteni az adósokra a törvényhozók.

Azzal fenyegetve őket, hogy ha nem fizetnek, akkor végrehajtási eljárás eredményeként minden végrehajtható vagyontárgyukat elveszik az adósoknak, és életük végéig kergetik őket azért, hogy bármi jövedelmük, vagy vagyontárgyuk lesz, a végrehajtó utoléri őket. Ennek a július 4-i tervnek megvalósítása érdekében a hatalmon lévők a bankokkal folyamatos egyeztetésben voltak úgy, hogy az adósokat soha meg nem hallgatták, a törvény alapján kifejezetten kizárták őket még a mondvacsinált, állam-bank közötti peres eljárásokban is. Olyan bírósági eljárásokban, melyekben egyébként a bíróság ténylegesen az adósok sorsáról volt hivatott dönteni.

Tudatában lehetett 2014. július 4-én minden magyar parlamenti pártnak minden jelen lévő országgyűlési képviselője annak, hogy a magyar emberek banki kifosztását véglegesítő és mértékét növelő törvényhozási eljárásuk erkölcstelen, jogtalan és az európai uniós joggal ellentétes tevékenység, ezért a törvényben meghatározták azt is, hogy a kifosztott emberek egyúttal jogfosztottakká is váljanak azáltal, hogy a kölcsönszerződések bírósági vizsgálatát olyképpen nehezítsék, hogy ténylegesen lehetetlenné tegyék.

Előbb ennek érdekében a XL. számú törvényben rendelkeztek a perlés nehezítés körülményeiről, de alig két hónap múlva rájöttek arra, hogy ez nem eléggé nehéz feltétel a perelni szándékozó adósok számára, és a LXXVII. törvényben már sikerült nekik a perléshez szükséges teljesíthetetlen törvényi feltétel megalkotása.

Visszatérve az Alkotmánybíróságnak 11/2015. (V.14.) AB Határozatára, a 2/2014. számú Kúriai Polgári Jogegységi határozattal kapcsolatosan többek között az alábbiakat tartalmazza:

[38] 4.2. A PJE határozat 1. pontjának második és harmadik bekezdése akként fogalmaz, hogy „[e] rendelkezés [ti: hogy az árfolyamkockázatot – kedvezőbb kamatmérték ellenében – a fogyasztó viseli] tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos, nem volt érthető.

[39] Ha a pénzügyi intézménytől kapott nem megfelelő tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, aminek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen.”

Illetve az Európai Uniós joggal kapcsolatosan a következőket rögzíti:

[41] Az 1994. évi I. törvénnyel kihirdetett Társulási Megállapodás, illetve az Európai Unióhoz való csatlakozás folytán a szerződések túlnyomó részének megkötésekor Magyarországon is irányadóak voltak a fogyasztókkal kö- tött szerződésekben alkalmazott tisztességtelen feltételekről szóló, 1993. április 5-i 93/13/EGK Tanácsi Irányelv rendelkezései.

[42] Az Irányelv 5. cikke értelmében az olyan szerződések esetében, amelyekben a fogyasztónak ajánlott valamenynyi feltétel, vagy a feltételek némelyike írásban szerepel, ezeknek a feltételeknek világosnak és érthetőnek kell lenniük. Ha egy feltétel értelme kétséges, akkor a fogyasztó számára legkedvezőbb értelmezés az irányadó.

Ily módon mutatott irányt az Alkotmánybíróság minden Nemzeti Bíróság – közjegyző – számára ahhoz, hogy döntéshozatal esetén a nemzeti jogszabályokat éppen úgy figyelembe kell venni, mint az Európai Uniós jogszabályokat azzal, hogy az Uniós jogszabályok elsődlegesek.

A most idézett Alkotmánybírósági határozati rendelkezések alapján pedig indokolt az Alkotmánybíróság által vizsgált 2/2014. számú Kúriai Jogegységi Döntés 1. pontjának indokolásának alábbi mondatait alaposabban értelmezni:

“Abban az esetben, ha a szerződés szövegéből és a pénzügyi intézmény által nyújtott tájékoztatásból egyértelműen  felismerhető volt az „átlagos fogyasztó” mércéjén keresztül megítélt konkrét fogyasztó számára, hogy az árfolyamkockázat korlátozás nélkül kizárólag őt terheli, és hogy az árfolyam rá nézve kedvezőtlen változásának nincs felső határa, a vizsgált kikötés tisztességtelenségét a Ptk. 209. § (5) bekezdésében foglaltakra tekintettel nem lehet megállapítani.”

“Előfordulhatott ugyanis, hogy a szerződés egyértelmű megfogalmazása, a megfelelő tartalmú kockázatfeltáró nyilatkozat ellenére a szerződéskötés során a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás alapján a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az általa viselendő árfolyamkockázat nem valós, annak nincs reális valószínűsége, vagy  az bizonyos mértékben korlátozott (van egy maximuma). Ez a helyzet akkor, ha a fogyasztó az árfolyamváltozás várható alakulásáról, maximális mértékéről a pénzügyi intézménytől, annak képviselőjétől konkrét, hitelt érdemlőnek tűnő, később azonban tévesnek, valótlannak bizonyult tájékoztatást kapott. Ebben az esetben a szerződés a nem megfelelő (téves, félreérthető, nem egyértelmű) tájékoztatással érintett rendelkezése tisztességtelen, amely a szerződés részleges vagy teljes érvénytelenségét eredményezi.”

Az árfolyamváltozásból származó terhek viselésének problémája ezáltal eldőlt. A nemzeti jogalkotás – Alkotmánybírósági határozat – és Európai Uniós jogalkotás alapján egyértelműen megállapítható az, hogy abban az esetben, amikor foglalkoztak a bankok az általuk készített szerződések aláírásakor azzal, hogy kockázatfeltáró nyilatkozatot átadjanak az adósok részére, soha tisztességes – érvényes – okiratot az adósok részére nem biztosítottak.

Ahelyett, hogy a felső határ nélküli árfolyamváltozásról tettek volna tájékoztatást, a következőket közölték:

„Az árfolyamváltozás hatására változhat, kedvezőtlen esetben akár jelentős mértékben megnövekedhet mind a tőketartozás, mind a törlesztő részletek forintban számított összege”

Eszerint tudták azt a bankok – tudniuk kellett -, hogy a „jelentős mértékben” kifejezés a kockázatfeltáró nyilatkozatukban a következőt jelentik:

Ptk 132. §-hoz:  ”a Ptk. 130. §-a méltányos összegű találódíjról szól, ezzel szemben a Ptk. 132. §-a a dolog értékéhez mérten megfelelő díjra utal. Utóbbi esetben ugyanis nyilvánvalóan jelentős értékű tárgyról van szó, amely az állam tulajdonába kerül. Indokolt tehát, hogy az állam ezért megfelelő és a dolog értékéhez viszonyuló találó díjat fizessen, amely adott esetben akár az érték 1/3 része is lehet.”

Azaz tudták azt, hogy nem a nemzeti és európai jogalkotás alapján megkövetelt korlátlanságot jelenti a „jelentős” kifejezés, hanem mindösszesen legfeljebb olyan 1/3-a mértéket, melyet pontosan a bíróság jogosult megállapítani a szerződésnek árfolyam változási okirata ismeretében.

Valamint a július 4-i törvényt elfogadó minden parlamenti frakciónak minden jelenlévő országgyűlési képviselője tudta azt, hogy fentiek szerint akár a nemzeti joghoz igazodó 2/2014. PJE, akár az Európai Unió 93/13. sz. Irányelve szerint tisztességtelen kockázatfeltáró nyilatkozat alapján hárítják az adósokra az árfolyamváltozásból fakadó terheket. De sem őket, sem később a Matolcsy -féle nemzetinek mondott bankot nem izgatta az, hogy bírósági eljárás nélkül, vitatható tartalommal erőltetik az adósokra az árfolyamváltozásból eredő terheket.

Erre tekintettel sem az „elszámolás”-nak, sem a „forintosítás”-nak nevezett alaptalan szörnyűség az adósok számára semmit nem jelent. Fölöslegesen kidobott forint milliárdok elköltése után ott vagyunk az elszámolással, ahol a part szakad. Sehol.

Előbb talán lett volna szíves akár a bank, akár bárki más a bíróságot megkérdezni arról, hogy a kockázatfeltáró nyilatkozatot minden egyes kölcsönszerződésnél miként kell értelmezni akkor, ha egyáltalán ezt a bankok átadták az adósoknak, majd ezt követően a bíróság dönthette volna el azt, hogy a milyen összegű tartozás jár a bankoknak akkor, ha egyáltalán jár nekik valamilyen összeg.

Ezért volt tehát sorsdöntő a 11/2015. számú Alkotmánybírósági határozat. Ennek meghozatalától kezdve akár a nemzeti, akár az Európai jogszabályok alapján nyugodtan szemétdombra dobható a 2014. évi XXXVIII. számú törvény és  járulékos törvényei rendelkezései.

Természetesen másfajta, és szintén kizárólag bíróság által vizsgálható problémája is van elszámolás esetén a kölcsönszerződésnek. Éspedig többek között az, hogy mivel változó kamatozású, devizában nyilvántartott forint kölcsönszerződést kötöttek az adósok a bankokkal, és ezekre a szerződésekre vonatkozóan 2006-ban és 2008-ban is a Nemzeti Bank valamint PSZÁF azt közölte, hogy az irányadó – többnyire svájci frank – deviza jegybanki alapkamat változásától is függ az adósok által fizetendő törlesztő részlet mértéke.

Azt is közölte a Nemzeti Bank és a PSZÁF közösen, hogy százalékpontonként 9%-os törlesztő részlet változás következik be alapkamat változás esetén. És azt is tudjuk, hogy ennek alapján Lengyelországban tisztességes államvezetés és banki tevékenység mellett éppen fele mértékű ügyleti kamat után fizetik 2009-től a törlesztő részletet azonos tartalmú kölcsönszerződés esetén a lengyelek, mint 6 év óta a magyarok.

Ebből következően tehát 2009-től éppen kétszeresét fizetik csupán ennek alapján a magyar adósok annak az összegnek, ami ténylegesen a bankoknak más körülmények figyelmen kívül hagyása esetén járt volna.

De volt más körülmény is. Éspedig a 93/13. számú EGK Irányelv rendelkezéseiből fakadó azon körülmény, hogy a bíróságnak az előtte lévő iratok alapján hivatalból a felek megkérdezése nélkül kell vizsgálni a tisztességtelen és ennél fogva érvénytelen szerződési feltételeket. Majd az így megállapított szerződési feltételek után a bankok részére az adósoktól ellenszolgáltatás nem jár. A Fővárosi Ítélőtábla végzése alapján OTP-vel kötött kölcsönszerződés esetén 18 pontban foglalható össze az ilyen, bankok által ellenszolgáltatást követelt, de ténylegesen az adósoktól jogtalanul behajtott tisztességtelen – érvénytelen – szerződési feltétel.

Fenti ismertetés összegzéseként megállapítható az, hogy nincs az az ember, aki az irányadó Európai Uniós jogi rendelkezések kötelező betartása esetén bírósági eljárás nélkül meg tudná állapítani azt, hogy az adósok mennyivel tartoznak a bankoknak a devizában nyilvántartott forint kölcsönszerződések esetén akkor, ha egyáltalán tartoznak.

Valamint az is könnyen belátható a 11/2015. Alkotmánybírósági határozattal megerősített 2/2014. számú Kúriai jogegységi határozat alapján, hogy bíróság előtt a bankok kifosztásának véglegesítésére szolgáló 2014. évi XXXVIII. tv. és ehhez kapcsolódó törvények szerinti elszámolásra, forintosításra nincs mód az Európai Uniós rendelkezésekbe ütközések folytán.

Valamint közel két hónap óta azt is tudjuk, hogy panaszbeadványom alapján az Európai Bizottság által elrendelt panaszeljárásban kifogásoltak szerint nincs módja a bankok fosztogatását leplező hatalomnak Országgyűlési képviselői, Köztársasági Elnöki segítséggel az adósok általi, kölcsönszerződések részbeni érvénytelensége iránti pereket akadályozni. Azokat a pereket, melyekben a bíróságoknak hivatalból kötelező a szerződések teljes körű, tisztességtelen szerződési feltételek feltárása.

Mindezek ismeretében egyet lehet tanácsolni az adósoknak. Azt, hogy pontosan annyit fizessenek, amennyit a szerződés megkötésekor az első törlesztő részlet fizetéseként vállaltak. Lehet az, hogy a bírósági vizsgálat után indítható elszámolási perben a bíróság nagyobb, lehet, hogy kisebb összegű törlesztő részletet állapít meg. A bíróságnak jogerős döntéséig ezt nem lehet tudni.

De azt lehet tudni, hogy a bíróságoknak a teljes körű vizsgálattal járó pere, majd a bankok által indítandó bírósági eljárás évekig fog tartani.

Nyugodtan emelgethetik a bankok akár tőketörlesztés miatt, akár más oknál fogva a törlesztő részletét az adósoknak, egy fokkal nem indokoltabb követelőzésük, mint az az adósi álláspont, hogy a bírósági vizsgálat nélkül csak annyit fizet, amennyit a szerződésük megkötésekor vállaltak. Vagy még annyit sem indokolt, hiszen túlfizetésben van a banki jogtalan követelések megfizetése folytán.

Az Európai Bizottsági panaszeljárásoknak mellékletben olvasható menete folytán meggyőződésem az, hogy két-három évig az is eltart a magyar hatalom ellenállása esetén. Meggyőződésem az is, hogy az adósok által indított részleges érvénytelenségi perek sem folytatódnak le az Európai Bíróság újbóli megkeresése nélkül, és ezáltal a két éves időtartammal együtt akár három-négy év is eltelik. És ez esetben a bankok követelőzései miatt indítandó pereik megkezdéséig 5-6 év telhet el. Hiszen a banki követelőzések előkérdése a fenti eljárások lefolytatása.

Addig pedig javaslom azt, hogy változatlanul azt az összeget fizessék havonta az adósok, amit a szerződés megkötésekor vállaltak, de természetesen amennyiben módjuk van rá, tartalékoljanak a bankok által indítandó pereknek esetleges kedvezőtlen eredményére számítva.

A bankoknak előre meg nem jósolható mértékű ellenállására pedig számítani kell a jogtalanul behajtott pénzek megtartása végett. Lesz itt minden. Fenyegetőzés, ígérgetés, percenkénti félrevezető sajtótájékoztatás. Nem fogják hagyni azt, hogy az Országgyűlési képviselők, Köztársasági Elnök segítségével már a markukban érezhető jogtalan több ezer milliárd forinttól elessenek. Az pedig már minden adósnak egyenként a dolga, hogy ez ellen a nyomás ellen miként tudnak ellenállni.

Közjegyzői segítséggel történő végrehajtási eljárástól azért nem tartok, mert a 11/2015 (V.14.) AB Határozat a közjegyzőkre is vonatkozik, és eszerint immár nyilvánvalóan törvénysértően járnak el a közjegyzők akkor, ha a kockázatfeltáró nyilatkozatnak bírósági vizsgálata nélkül kiállított ténytanúsítvány alapján kiadják a közjegyzők a közjegyzői záradékot.

Sőt a folyamatban lévő végrehajtási eljárások megszüntetésére számítok az esetben amennyiben a még be nem fejezett végrehajtások adósai a végrehajtási záradék törlését a közjegyzőtől kérik, majd ennek a törlési kérelemnek elutasítása esetén fellebbeznek az adósok az illetékes Törvényszék felé.

Ami a szerződés kötéskori törlesztő részlet fizetése miatti banki ellenállást illeti, számíthatunk arra, hogy a bankok a szerződést felmondják azzal a szándékkal, hogy ezt követően pereljék az adósokat. Felmondás esetén az adósoknak nem indokolt egyetlen forintot a bankok felé fizetni azért, mert a bank felmondás esetén a szerződést fenntartani nem akarja. Ellenben otthon fokozattan indokolt az adósoknak félretenni azt a pénzt, amit így a bankoknak nem küldenek.

A bankoknak adósok tartozására hivatkozó perben az adósok részéről indokoltnak tartom az adósok által viszontkeresetet előterjeszteni két irányban. Részben azért, mert a bankok jogellenes magatartása miatt az adósok életminősége romlása folytán kártérítési igény előterjesztése indokolt, részben azért, mert a bankok a hitelképesség vizsgálatát a szerződés megkötése előtt szabályszerűen nem végezték el, és emiatt a jelzálogjogok törlését, kezesi szerződések érvénytelenségének megállapítását célszerű előterjeszteni.

Ellenkérelemként pedig mindent adjanak elő, amit az adósok saját érdekükben fel tudnak hozni.

Csak egyet kérek. Ész nélkül ne hivatkozzanak a deviza hiányra, nem létére, vagy arra, hogy a szerződés nem érvényes. Utóbbi esetben az adósok által kifizetett kamatok elvesznek még akkor is, ha tudom, hogy jogászok egy része a mai napig ilyen problémákra is hivatkozik. Őket én az adósok árulóinak tartom ugyanúgy, mint azokat, akik a Nemzeti Bank 200 millió forintján osztoztak.

Arra számítok, hogy most hosszú évekig emberi módon élhetnek mindazok, akiket éveken keresztül jogtalanul a bankok a hatalom segítségével sanyargattak. Természetesen ezt követően eljön majd az igazság pillanata, és a bankok által indítandó perek szintén hosszú évek alatt dönthetők el szakértő bevonásával akár a bank, akár az adós javára.

De a mai naptól számítva addig akár 8-10 év eltelik. A szakértőt pedig a perben a felperesnek – banknak – illik fizetni. Addig pedig az adósnak mindenképpen nyugta lesz.

Egyébként hajszálon múlt szerintem több millió tisztességes magyar ember élete. Két hónappal ezelőtt még a bankok érdekében tevékenykedő hatalom szorítása elviselhetetlennek tűnt.

Sokszor arra gondolok, hogy talán a Jóisten akarta úgy, hogy ne legyenek földönfutók a magyarok milliói.

Siófokon 2015. május 24-én – (Pünkösd Vasárnapján) –

Léhmann György

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>