A LOVASÍJÁSZ

A LOVASÍJÁSZ

 

A LOVASÍJÁSZ hangsúlyos nyomatékú névelővel, Kassai Lajos. Több mint negyed évszázada ismerhetem. Első találkozásaink a magyar hagyományőrzők berkeiben történtek. Molnár V. József néplélek kutató Örökség Gyermektáborában lovasíjász bemutatót tartott ősképi motívumokkal ékesített korhű öltözetben, ahol szalmakazlak oldalára erősített céltáblák közepébe lövöldözte a száguldozó ló hátán ülve nyílvesszőit. A gyerekek kedvéért az eddig csak cirkuszi produkciókból ismert mutatványokhoz hasonlóan bemutatta azt is, hogy az ember és ló egymáshoz kötődő viszonya mennyire bensőségessé tud válni, szeretetkapcsolattá. Főleg a többségében városi gyerekek számára volt frenetikus élmény mindez. Rövid szünet után foglalkozást tartott, a „lovas-pályán” csak gyerekek ülhették körbe. Az elkerített részen kívül mi felnőttek is mindebből részesültünk. Mielőtt ismeretterjesztő előadást tartott volna, ő faggatta a gyerekeket a lóról, a lovas harci ismereteikről, és meglepődve tapasztaltuk, hogy mennyi mindent tudnak, amit mi nem. Mesékből, indiános történetekből, a nagyobbak már gyermekkönyvtári olvasmányaikból. Bemutatott egy bőrövet, amit szittya motívumok alapján készült veretek díszítettek, s ennek kapcsán nemcsak azok jelentéseiről beszélt, hanem az öv fontosságáról is. A magyar műveltségben, így az épített és használati tárgyainkban, viseletben is a hasznosság volt elsődleges, és az már a nyelvükhöz kötődő sajátosság, hogy a szeretet- és szépségigényünkből fakadóan a képírástudásunk is esztétikai élmény szintjén jelenik meg. Sokszor hallottuk, hogy a magyar nyelv a költészet nyelve, s aki beszéli ezt a nyelvet, az egy kicsit filozófus is; mi magunk is újabb és újabb felfedezéseket teszünk végeláthatatlan gazdagságát csodálva. Szinte ezzel a közös élménnyel egy időben, az Esztergomban megrendezett Népfőiskolai Találkozón Kassai Lajos volt az egyik előadó. Arról beszélt, hogy felvásárolta a kis birtoka körüli telkeket, nehogy az olaszok legyenek a tulajdonosok. Amennyire tehette, megmentett önmaga és elképzelései számára egy picivel nagyobb területet a haza földjéből. Mindenki álmodozva hallgatta, jól esett egy képzeletbeli mesevilágba ringatni magunkat. Utópisztikus gondolatok voltak, a szíve legmélyéről törtek fel. Jelenleg az a hely a filmben látható „paradicsom”, a lovasíjászat világközpontja, ahol minden évben rendez lovasíjász világtalálkozót. A filmet látni kell! Erről felesleges lenne továbbá bármit is írnom. Találkoztunk későbbi gyermektáborokban is, pl. Őriszentpéteren Cey-Bert Róbert Gyula barátjával álltak a kíváncsiskodó gyermekkérdések kereszttüzében. Budapesten az augusztusi Mesterségek Ünnepén árulta első saját készítésű íjait és nyílvesszőit. Már-már természetes, hogy mindig érdeklődők és rajongók gyűrűjében. Találkoztunk az Országházban is a „lovas parlament” címen szervezett találkozón, ahol a Nemzeti Lovasprogram kérdési kerültek napirendre, amelynek fontos része volt az is, hogy a lovaglás és a körüli tennivalók kerüljenek be az iskolai oktatásba, testnevelés óra keretén belül. (Itt meg kell említenem Andor Ákos nevét. A pátyi lovarda tulajdonosa kezdeményezte az iskolai oktatás lehetőségét.)

A film díszbemutatóját (Budapest, 2016. január 21.) követő napon már vidékről utaztak fel a fővárosba, hogy megtekinthessék. A díszbemutatót követően két nappal már a fiammal néztük a szerinte is várakozáson felüli filmet. Hogy miért a másik legfontosabb szereplő a filmben Obrusánszky Borbála? Legyen meglepetés! Kaszás Géza rendezte a filmet. A bemutató előtt két nappal kárpátaljai festőművészek kérésére Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus versét hallhattam tőle, a refrént egyre nagyobb nyomatékkal hangsúlyozva. Nem sejtettem, hogy ezt a világot elbűvölő filmet is ő rendezte. Köszönjük! Köszönjük a stáb minden tagjának, akik között Varga Csaba (filmes, festő, nyelvünk rajongó kutatója) idősebb fia is munkatárs volt. Köszönjük a gyönyörű képeket! Köszönjük a gondosan válogatott zenei aláfestést! Köszönjük, hogy legalább ezekben az órákban boldog magyaroknak érezhetjük magunkat! Remélem, hogy csiszolja a maradék éleslátásunkat! KÖSZÖNJÜK!

 

Simonné Schuck Mária Magdolna

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>