A Pannon préri farkasai

A Pannon préri farkasai

 

A fenti fellengzősnek tűnő cím nem valami zoológiai tanulmányt hivatott takarni, hanem inkább a nagy sikerű és valós tényeken alapuló Wall Street farkasai c. amerikai film magyar megfelelőjét. Tehát, szokásomhoz híven ezúttal sem valóságtól elrugaszkodott fikciókkal kívánom untatni a nyájas olvasót, hanem bizony olyan makacs tényekkel, amelyeken lelkileg és ideológiailag megacélosodva, már fel sem húzzuk a szemöldökünket. Most, hogy számunkra két hét után sajnálatos módon véget ért az amúgy dicsőségesnek mondható EB menetelés (az ’56-os forradalmunk is nagyjából ennyi ideig tartott), már nincs, ami elvonja a figyelmünket a maroknyi, ám egyre agresszívabb vér farkasaink pusztító ténykedéséről. De, hogy ne kalandozzak el vészesen a témától, elöljáróban még csak annyit, hogy ez az állandóan regenerálódó lupus populáció nagyjából olyan szintű védettséget élvez hazákban, mint mondjuk az örökéletű Soros Gyuji dollármilliárdos fő spekuláns élvez szinte az egész világon. A New-York-i Herodes egyébként, mint tudjuk, matuzsálemi korát meghazudtolva és egyedülálló földöntúli teljhatalmát fitogtatva, nemrég kemény eligazítást is tartott az általa képviselt világfeletti, szombatos háttérhatalom európai leányvállalatában, a brüsszeli Kneszetben. (Mondjuk a csótányt is pokoli nehéz kiirtani, nem árt neki sem a DDT, de még az atomvillanás sem!) No, de most már tényleg ideje elhagyni a sztratoszférát és visszatérni a mi kis maradék Pannon prérinkre, mielőtt még a Karinthy Frici bácsi egyik regényhőséhez, a pattanásos, rossztanuló Gruber gyerekhez leszek hasonlatos, aki ugye mindenről makogott az órán, csak éppen a lényegről nem.

Na, szóval, mint tudjuk a múlt hét történései is tele voltak megrázó, hovatovább sokkoló eseményekkel, amelyek még tovább cincálják az amúgy is cérnaszálon fityegő, megviselt idegszálainkat. Ilyen volt a Fidesz nevű gazdasági zártkörű részvénytársaság és sztár futball csapaton belüli tisztogatások (Hosszú kések éjszakája) egyik áldozatának az L. Simon Lászlónak páros lábbal való seggberúgása és látványos rangfosztása. Itt most nem kísérlem meg újra feltárni korunk pestisének, a kapzsi frusztrációnak és a gátlástalan törtetésnek a feneketlen Marianna árok mélységeit, sem pedig az emberi mutáció tömegpusztító hatásait, mert arra vannak nálam sokkal értőbb és elhivatottabb szakemberek. Hanem, azt hiszem, abban biztosan egyet értünk, hogy ennek a tenyérbe mászó faszinak a láttán is egyszerre kezd el viszketni a tenyerünk és vadabbnál vadabb gondolatok kavarognak a fejünkben! Korunk hájas seggű szellemóriása, fénykorában, illetékes államtitkárként, többek között ilyet tudott válaszolni egy rendkívül provokatívnak számító “ellenzéki” kérdésre. Idézem! “Nem alapozhatjuk az ország energia ellátását szél- és naperőművekre, mert az országnak akkor is szüksége van villamos áramra, ha nem fúj a szél és nem süt a nap!” Nos, azt hiszem, ezek után már tényleg nem csodálkozhatunk azon, hogy ilyen szellemi képességgel és lelki karakterrel fel kellett hagynia az ínséges poétizálással és a Dante-i magasságok helyett, inkább átnyargalt a fényévekkel jobban jövedelmezőbb, ám szakértelmet és meleg emberi emóciókat egyáltalán nem igénylő politizálásra. (Bár meg kell jegyeznem, emberünk kezdő munkakerülő korában olyan szellemtelen és ordenáré verseket izzadt ki magából, hogy hozzá képest De Sade márki egy valóságos Lord Byron, vagy egy Paul Géraldy volt!) Viszont mi tagadás, a Kossuth téri galeribe rendkívül jól be tudott illeszkedni, úgy is mondhatnám, hogy egy reneszánsz ember lett belőle. Egy kis idő után olyannyira megittasult a hatalom mámorától a kihízott fűzfa poéta, hogy már a harcedzett főnökei is megelégelték az ámokfutását. Az, hogy rendkívül buta, műveletlen, mégis öntelt és arrogáns, az náluk nem számított, ahogy az sem, hogy jellemtelen, hazudós, gyáva és gátlástalan, hiszen ezek mind-mind politikusi alapkövetelmények, vagy erények -, ha úgy tetszik. De nem volt híján a Fidesz kádereitől elvárt speciális adottságoknak sem a Laci. Az egyszerű adó- és szavazó rabszolgákkal szemben megvető, cinikus és agresszív – a főnökeivel szemben meg a szarevésig szervilis smúzoló. Csak, hát ő is elkövette azt az óriási szarvas hibát, amit már oly sokan, csak éppen nem mindegyik cimborája bukott bele úgy, mint ő. Ugyanis a nagy mohóságában és a hatalmi gőgjében nem tudta már hol a határ, következésképpen azt sem, hogy hol a helye a farkas falkán belül a hierarchiában. Túl mélyen akart ő is belemarkolni a húsos kondérba és a vezérkar ezt már nem tűrhette tovább. Pedig aztán a Laci is tökéletes attribútuma volt annak a csúcsragadozó típusú Fideszes kiskirálynak, amely szabadon kifosztható prédának tekinti az országot, és aki oly sokat tett és fog is még tenni azért, hogy a pornép végkép meggyűlölje őt és a biznisz pártját. Na, ez a Laci pont ennek a gazdasági bűnbandának egy illusztris alakja, csak, hát ő talán valamivel még aljasabb és még gusztustalanabb a falka társainál. Tehetség és humán emóció készség az ablakban ugye -, viszont rendkívül jól tudott helyezkedni és a kellő pörsenéses ülepeket fényesre nyalni. (Mondjuk, ezen a szinten ez az alap!) Így aztán kezdetnek “irodalmi munkássága” elismerése képen egy szerény József Attila díj és az Író Szövetség titkári posztja lett a megérdemelt jutalma. (Még jó, hogy nem egy Pulitzer díj!) Aztán, mivel idővel számára újra kedvező, fényes szelek fújtak, 2010-ben, a cimborái be is ültették a Parlamentbe és a modern Dante, az Országgyűlés Kulturális és Sajtó Bizottságának elnöke lett. Tehát, a párt a kulturális forradalom egy fontos posztjára helyezte őt. Már akkor kinőttek a szemfogai, és hatalmi mámorában nemes egyszerűséggel elítélt sitteseket gályáztatott, az akkor még szerénynek mondható birtokán. (Hát, nem tiszta Latin-Amerika?) De, akkor még a roppant kínos esetet elütötte azzal a jópofa despotás tréfával, hogy a fegyencek egyenesen boldogok, ha neki gürizhetnek -, már, mint az ország koszorús költőjének! Aztán 2012-ben az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára lett -, a poéta konyhamalacka. Innen már repült az idő, na meg ő is, de nem ám lefelé, hanem meg sem állt a Várnegyed főkapitányi rangjáig! Szóval, várgróf lett a költő és hadvezérből! Ezen minőségében, pallós jogával élve, simán megfenyegette az akkor már Simicskás HírTv agilis riporterét, aki gyanútlanul a felől merészelt érdeklődni, hogy vajon hányszor kívánja még átadni a népnek a Várkert Bazárt, mielőtt az végleg elkészülne? Ezért a harcos kiállásért aztán már csak tényleg a csillagos ég lett a határ számára és egyenesen a Lázár “Bormann” Janinak lett a jobb keze. Innentől már nem bírt a vérével a Laci, itt már elszabadult, mint egy hajóágyú a Rose Mary-n. Később, a fent említett Simicskás tv – gyors reagálású kommandójának jóvoltából és szorgalmából kifolyólag megtudhattuk, hogy közpénzből aszfaltoztatta az úri panziójához vezető poros dűlő utat. Aztán, a számtalan vállalkozásához hatalmas állami (adó) támogatásokat is kapott, saját üzleti birodalmat épített, és ha már liba, legyen kövér alapon – a felesége nevére egy kisebb nemesi uradalmat is vásároltatott -, persze erősen nyomott áron -, jó magyar gengszter szokás szerint. A hírhedt rákgyógyító barackmagos sztorit ismerjük -, az már csak egy smafu ezekhez képest. Ezek után már a Lendvai utcai farkas odúban is kinyílt a bicska a főnökei zsebében. Hiába mondta neki a Führere négyszemközt, hogy “Ejnye, csillapodjék már kegyelmed! Több nap, mint kolbász!” De, a mohó cickány, értelmiségi proletár csak nem akart jobb belátásra térni. Persze, mint tudjuk -, nem egyedi jelenség ez arrafelé, mert, ahogy a többi ingyenélő csúcsparazitánál, úgy a Lacinál sincs olyan terület, ahol nem tudna iszonyatos károkat okozni. A fenti hosszú bűnlajstromát megkoronázva a hosszúnak mondható, ám rendkívül kártékony regnálása alatt a nemzeti kulturális örökségünk gyakorlatilag egyszerűen végveszélybe került! Ám eklatáns módon kegyvesztettségének még sem ez lett a nyomós oka, de nem ám! A legutolsó csepp az lett a méregpohárban, hogy a Lovasberény-i kormányüdülőt átbulizta saját megőrzésre. (Egyszer élünk, nem?) Gondolta magában, ha az ország első számú köztörvényes elmebetege is megúszhatta Zánkát, akkor neki is szabad ilyesmit! Hát, nagyjából ezért küldte el neki a selyemzsinórt (irádét) az aranyszájú Béta hím, a Lázár Jani. (Még malaca van a Lacinak, hogy már nem a Rákosi pajtás fényezi itt a szeleket!) Hát, nagyjából így ért véget egy mesés karrier és így a Laci hatalmi ámokfutása is egyben, de ezt a rendkívül kártékony bűnbandát ismerve, erősen gyanítom, hogy nem fogják őt vissza engedni a lanthoz, a kalamárishoz meg a pennához, hogy aztán ott pusztítsa tovább a gyanútlan agysejtjeinket -, mint nagy elődje Illés Béla. Hanem, ahogy szokták ezúttal is a hájas segge alá tolnak majd valamilyen kevésbé kártékony, de jó zsíros, stabil állást. Végül is ez már nem oszt, nem szoroz. Már megvan neki a télirevaló! Maradnak így is elegen a nyakunkon olyan passzát szélfújós és tenyérbe mászós nímandok, akik tükörbe már nem is nagyon néznek, mert, hogy annyira kihíztak már, hogy magukra sem ismernek -, meg aztán elszaladt velük a ló is. Pedig a Laci is olyan jól érezte már magát ott a jó meleg akolban, kényelmesen megvackolt magának ő is. Megszokta már, hogy rettegett kiskirály. Neki is mély meggyőződése, hogy ő erre született, ő egy modern Leonardo, meg különben is -, lesz még búza, lesz még lágy kenyér! Szóval fogunk mi még csodálkozni elvtársak!

 

Horváth András

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>