A törvény ökle vasököl, oda üt, ahova köll!

A törvény ökle vasököl, oda üt, ahova köll!

 

Fájdalom, de ezúttal nem a hazai tápláléklánc csúcsragadozóiról kívánok szót ejteni, hanem hozzájuk képest csak néhány pitiáner “zsebtolvajt” citálok vissza a kollektív tudatalattiba – okulásképen a magyar “bűnüldözés” hatékonyságáról. Amolyan Szellő Pistásan  (tehát jó bulvárosan), már itt hívnám fel a figyelmet, hogy gyerekeknek, szívbetegeknek és labilis idegzetűeknek nem ajánlom! A roppant szigorú, bűnöző barát személyiségi jogokra való tekintettel, ezúttal nem tudok nevet írni, de most ez esetben nem is a gyűrűsféreg hősünk kiléte a fontos, hanem inkább az, hogy valójában milyen anakronisztikus és korcs értékrendű világban is élünk. Tehát. Az elvetemült útonálló előember (azért nevezzük mégis a nevén!), aki a sértettel egy társasházban él, a lépcsőházban odalép a várandós szomszéd kismamához, a hasához kést szorít, majd az életéért (és a babáért) cserébe pénzt követel. Persze, a halálra rémült kismama nem ellenkezik, így a borotvaéles disznóölő halef csak a ruháját hasítja fel, a rabló meg a “mesés zsákmánnyal” angolosan távozik, de a rend éber őrei rekordidő alatt bravúrosan elfogják a nyálkás fehérjekupacot. A dolgos, jóravaló lakosság szent érdekeit képviselő ügyészség persze rögtön előzetes letartóztatást indítványoz – mit sem sejtve az országban uralkodó morális kuplerájról. Ez eddig akár simán lehetne egy Bogotában, Lagosban, Harlemben, vagy egy Bronxban játszódó gagyi amerikai horror film héberes forgatókönyve is -, de nem az, hanem ez egy nem rég Zuglóban megtörtént valóságos magyar thriller! (Csak hát, a napi 2-3 baltás és egyéb gyilkossági eset közben ki figyel erre?) Tehát, itt jön a nagy találós kérdés: Vajon, hogyan dönt ebben az esetben az illetékes magyar Justitia? Tudom ám, hogy mire gondolnak kegyelmedék! Önök vesztettek amicéim! (Tessék mélyeket lélegezni és a nyugalmukat megőrizni!) Ugyanis, ez a mi keserves adóinkból fejedelmi jólétben élő héber bíró is simán csak házi őrizetet rendelt el! (Mert, hát nem az ő rokonával történt ez az eset.) Úgy bizony, házi őrizetet, méghozzá ugyanabban a házban, ahol a halálra rémült kismama talán még ezekben a pillanatokban is reszket a posztraumatikus sokktól és persze ettől a tudattól. (De, az is könnyen meglehet, hogy időközben elvetélt!) Tehát, tömören és mucsaiasan fogalmazva: A közpénzen felhizlalt fél Isten közszolga nem vereti rögtön kurtavasba az emberszabású vadállatot! Nem teteti ki közszemlére elrettentésül acél ketrecben, vagy kalodában étlen-szomjan, kopaszra nyírva és lemeztelenítve a Moszkva tér kellős közepén, hadd köpjék csak le az arra járó rendes, jóérzésű honpolgárok. Nem, dehogy is! De, még csak libatollban és meleg szurokba hempergetés sincs -, még mit nem! Mit szólna akkor a mindenható strasbourgi legfelsőbb emberjogi plénum? Hanem, a Rotterdami Erasmus humanizmusának talaján álló lipóciai bíró megállapította ugyan a bicska Maxi által fegyveresen elkövetett, különösen brutális rablás megalapozott gyanúját -, de a vadállattal szemben szerinte mégis elegendő az enyhébb kényszerintézkedés foganatosítása is! Nos, hogy oldjam kissé a feszültséget (ha már idáig eljutottunk az olvasásban), ilyenkor orvosilag javallott néhány ütős féldecit leküldeni, aztán pár kiadós káromkodást elereszteni, egy jó nagyot köpni, vagy csak egyszerűen jó cifrákat kurvaanyázni! Mert, hát az ilyesminek tényleg klinikailag igazolt feszültségoldó hatása van. No, de azért mégiscsak kezeljük súlyának megfelelő komolysággal ezt a végtelenül aljas gaztettet -, ha másért nem is -, hát a védtelen kismamáért! Tényleg annyira Torquemádás volt a derék ügyésznek az az álláspontja, miszerint acél ketrecbe zárás nélkül simán fennáll az emberszabású foltos hiéna szökésének a veszélye? (Hogy a megfélemlítésről és a bűnismétlésről már ne is beszéljek -, pláne az áldozattal egy házban!) Minden esetre, háborgó gyomorral tojom le a bokámat a jóérzésű honfitársaimmal testületileg, úgy hogy szaladok is, hogy kiérjek a révásra! És akkor az őrzött, védett hegyvidéken élő Handó Tündike, banán-köztársasági jogi tótum-faktum nemrég azt, merte selypíteni a Fidesz-médiumokban -, hogy egyre csak javul a távirányítású drón bírói kar szakmai megítélése a jámbor, tisztességes alattvalók részéről! Tehát, aki növekvő aggodalommal figyeli a köztörvényes bűnözők sorozatos felmentését, az vagy nagyon hülye, vagy a nácik ügynöke!

No, de ünnep lévén tényleg itt az ideje, hogy átkapcsoljunk egy könnyedebb krimi vígjátékra, mert mégis csak a szeretet ünnepe közeleg -, kell az a kis lazítás. Mikor még nem is olyan régen a bulvár hírek a milliárdos ingatlan szédelgéssel vádolt Hunvald Gyuri (Hufnágel Steve) nagy visszatéréséről voltak hangosak – most újra a kékfényes bűnügyi rovatokban olvashatunk róla. A drákói szigorúságú ügyészség ugyanis megint nekirontott a tanácsadókkal kötött, kifinomultan rafinált szerződései miatt. Így, noha már jogerősen fölmentették a nyalka, enyves kezű bájgúnárt, ismét a vádlottak padját kell koptatnia és félő, hogy mégis annyit kell majd ülnie, mint a varjúnak a karón. Pedig, hogy ujjongott csórikám, amikor tavaly februárban véget ért a 6 évig tartó kirakatpöre és végzett a rácsos akadémián! “Kedves Barátaim és Ismerőseim! (lelkendezett a facebook-oldalán) Ma mindegyikünket felmentette Justitia földi helytartója! Máma este minden közeli hívem a vendégem a helyi Hársfa vendéglőben! A jelszó: halál a májra, állítsuk falhoz az agysejteket! Lesz cigányzene (33-ik Rácz Laci), marha nyakleves, pacalpörkölt, homoki karcos bor, feketekávé és kóser féldeci is rogyásig!” És tényleg majdnem pontosan így történt – Béláim! Az akkori tekintetes járkálásos bíróság simán helyben hagyta az elsőfokú ítéletet. Mit helyben hagyta? Egyenesen infantilis csacsiságnak nevezte az ellene felhozott vádakat! Jelesül azt, hogy a hüllőképű tettes cimboráival karöltve 2 éven át Rodolfós trükkökkel, havi több százezres “tanácsadói díjakat” fizettek ki egymásnak közpénzből. “Az ítélet jogerős és Salamoni, fellebbezésnek helye nincs!” Repesett örömében az időközben Pio atyává lényegült hétpróbás zsivány. “Öt hosszú évet vett el a fiatal életünkből ez az inkvizíciós tortúra -, mondotta.” Mint ismeretes, a gyík arcú Gyujika ellen először hét évvel ezelőtt indult eljárás, mert az ingatlan-guru parti-arc a sameszaival úgy adogatta el, meg adogatta ki a rábízott Erzsébet város nagy értékű ingatlanjait, mintha azok az övéi lennének, így okozva több milliárdos kárt a nemes városrésznek. (A narancsos legények azóta ezt is túlszárnyalták, sőt tökélyre fejlesztették!) Na, ennek a köztörvényes ingatlan panamának egyik izgalmas szelete folytatódik jövőre. Talán most majd megtudhatjuk végre, hogy vajon miért is gazdaságosabb suba alatt a haveroktól meg a Máris szomszédoktól kérni jó tanácsokat havi 400-500 ezerért -, mint a hivatal főállású, az adónkból direkte ezért marha vastagon megfizetett alkalmazottaitól. Tehát el lehet képzelni, milyen marha pipás lehet most Erzsébet város volt Rinaldó Rinaldija és Dick Turpinje, aki már Főnix madár módjára feltámadni készült a hamvaiból! Már két éve nagy harsányan meg is üzente a semmiből sem tanuló híveinek, hogy újra a nyakukra kíván ülni és reaktiválni akarja magát a zsíros közéletben. Sőt, a VII. kerület Podmaniczky Pocija nagyon büszke rá, hogy szűkebb pátriájában (a zsákmány-zónájában) a mai napig azonnal fölismerik az uccán és már messziről megsüvegelik a tisztelői! Csakis hazánkra jellemzően – még le sem zárult a per-komédia -, de az ottani Futrinka utcai szocik már hangos közfelkiáltással újra vezérükké választották a volt harcos társukat. Tehát, nálunk minél nagyobb gazfickó valaki, annál jobban érvényesülhet! De, azért valami azt súgja nekem, hogy Erzsébet város “Fat boyáról” (atombombájáról) még fogunk hallani, mert ez a vödör takony ki fogja magának csiklandozni a második felmentését is a tekintetes bíróságtól!

Ám, mielőtt még végleg elvesznénk a hétköznapok banalitásában, ez mind eltörpül amellett, hogy végre megtalálták és bravúros akció keretében haza is hozták a magyar Amelia Erhartot (a Bróker Marcsit)! Mivel, örökké ráérő, idő- és forint multimilliomos (de, azért mégis állandóan panaszkodó) magyarok még a Holdon, a Marson és az Antarktiszt jégtábláin is rendre felbukkannak. Ezért sokkal romantikusabb lenne azt hinni, hogy közülük valamelyik éber hasi-tasis magyar turista ismerte föl a nemzet Marcsikáját (és rögtön le is adta a drótot kellő jutalom reményében), amint éppen mojítót szürcsölgetve két lófarkú Adonisz társaságában hempereg a vakítóan hófehér tengerparti homokban. De, az is hihetően hangzik, hogy pont a páratlan karibi naplementében, a tengerparton lovagolva pillantották meg a törvény elől már jó ideje bujkáló párnás testű, rossz arcú markecolós matrónát. De, nem. Sokkal valószínűbb, hogy a magyar bűnüldöző szervek (NNI, TEK, Munkásőrség stb.) már az első perctől kezdve tudták, hogy Repülős Gizi méltó utódja, a nemzet Moncsicsija a karibi Belizében lapít, és ott élvezi felhőtlenül a dolce vitát -, akár csak Anita Ekberg – a nevezett kultusz filmben és ennyi rengeteg időbe tellett, amíg kikönyörögték (vagy megvásárolták) a Hókuszpók szutyok Marcsa kiadatását a távoli testvéri banánköztársaságból. Mivel a szigorú hírzárlat miatt ennél többet egyelőre én sem tudok, ezért bővebbet talán csak a későbbiekben tudok prezentálni róla. De, az már viszont holt biztos, hogy a kifosztott és lóvá tett hatalmas rajongó tábora már tárt karokkal és forró töpörtyűs pogácsával – vagy inkább habzó szájjal, viszkető tenyérrel, kiélesített kapával, kaszával és disznóölő késsel várja őt! A nemzet kiöregedett, valódi Repülős Gizikéje meg csak kárörvendően jókat kuncog magában, hogy a rivális kollegináját végre lekapcsolták a derék civil ruhás magyar detektívek! Ettől függetlenül, most már nem ő a szakmája Stradivarija, hanem a karcagi mackós Moncsicsi! Végül minden hűséges, nyájas olvasónknak kívánok: zsivány- és politikamenetes, Áldott Békés Karácsonyt!

 

Horváth András

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>