A vörös terror – 105. Túl a Dunán… 9.

A vörös terror

  1. Túl a Dunán… 9.

 

Szamuelyt és a Lenin-fiúkat „megpuhítva” várták a foglyok a kapuvári községi óvoda helységeiben. A „megpuhítás” azt jelentette, hogy már jó előre, az előállítás és a helyben lefolytatott vallatás során, alaposan összeverték őket. A vörösök eljárásában, az ügybuzgalom mellett, minden bizonnyal volt némi előzékenység is Szamuely irányába: tudták, hogy főnökük általában siet, mert országszerte sürgős emberölési feladatai vannak.

Ebben az esetben is így történt – még jóformán be sem értek az alkalmi fogházba, a mellette tüsténkedő Taufer Lajos intésére, haladéktalanul nekilátott Steiger Pál malomtulajdonos elítélésének. Szerencsétlen hiába tagadott volna, a népbiztos úgy tudta, hogy csendőr-őrmesteri ruhában, lóháton járta a falvakat, s lisztet és szalonnát ígérnek azoknak, akik fellázadnak a diktatúra ellen. Nem egészen egy perc alatt elkészült az ítélete. A következőképpen hangzott:

„Mars!”

A terroristák már vitték is a lázadót…

Schemmel Károly, a járási dohány-lerakat kezelője, hadirokkant veterán volt a következő. Tőle az arcába nyomott, töltött pisztollyal kérdezte meg Szamuely, hogy ki segített neki a telefonvezetéket elvágni és a síneket felszedni. Így került sorra Rest József, a Kapuváron működő megyei kórház gondnoka. Nem tagadta az akcióban való részvételét, a népbiztos ítélete gyors és tömör volt:

„Kötelet nekik!”

Szalay Gyula kávéház-tulajdonos állt ezután bírái elé. Stiener István különítményesei őt bántalmazták a legdurvábban. Gombokat nyelettek vele, csőtisztító puskazsinórt tekertek a nyaka köré. A vörös vezér úgy tudta, városparancsnok akart lenni az elé lökdelt vádlott. Megrángatta a zsinórt a nyakán, s úgy döntött, annál fogva akasszák fel Szalayt. A terroristák úgy rugdalták ki a helységből nyomorultat – a korábban elszenvedett ütlegektől ugyanis nem tudott már rendesen mozogni.

Taufer Pintér Pál csendőr-őrmestert, volt járásparancsnokot választotta ki következőnek. Mivel elárulta a proletariátus nemzetközi ügyét, halálra ítélték.

Mesterházy Zsigmond postamester bűne az volt, hogy nem továbbította a vörösök táviratait, mi több, megmutatta a fehéreknek, hol kell elvágni a telefonhuzalt. Az ő ítéletét sem eresztették bő lére:

„Na, el vele!”

 

Kapuvárnak is volt egy népszórakoztatója, aki a vörösöknek spicliskedett a felszíni elfoglaltsága mellett. Sugár Benőnek hívták, táncmester volt, emellett jellemtelen szédelgő, akit csalásért korábban már kitoloncoltak a városból. Ennek ellenére (vagy éppen ezért) pont megfelelt a diktatúra vezetőinek.

Amikor a hatodik fogvatartottat is halálra ítélte Szamuely, láthatóan megnyugodott, s lazábbra, ráérősebbre vette az eljárás folytatását. A közvetlen társaságát alkotó Taufer és Stieger ekkor egészült ki Sugár Benővel. A táncmester-spicli bevádolta Kis Pál Györgyöt, a munkástanács elnökét és dr. Fábián Illés ügyvédet. Azok hiába tiltakoztak, tagadtak – a szélhámos szava (akkor is) többet nyomott a latban.

Mindkettőjükre halál várt.

Szamuely ezzel el is unta az ítélkezést. A többi őrizetes kihallgatását Tauferre és Stiegerre bízta, ő pedig az utcára sétált, hogy megfelelő helyszínt találjon az akasztásokhoz. A járásbíróság és a templom előtti sétatér szélén egészséges, nagy hársfák nőttek. A diktátor ezeket találta megfelelőknek a kivégzések végrehajtására. Ezen alkalommal nem Kerekes Árpád, hanem Gerlei Géza, a különvonat parancsnoka töltötte be a főhóhéri tisztet. Mann József a karhatalmi és személyvédelmi feladatokat irányította. A gyilkosságok kivitelezésében mintegy húsz Lenin-fiú vett tevőlegesen részt, köztük Gáspár József, Kómán József, Benyó József és Krajcsovics Nándor. A hóhérokat a puskájuk csövére tekert kötél különböztette meg terrorista-cinkosaiktól.

Gerlei úgy gondolta, legfőbb ideje a 19 éves Gáspár Józsefet az ocsmányságokhoz szoktatni, ezért őt jelölte ki az első kivégzés végrehajtására. Gáspár tiltakozott, de parancsnoka tudtára adta, hogy ez nem kívánságműsor. Krajcsovics a járásbíróság épületéből, a szocialista párt által kisajátított irodából hozott ki székeket az akasztások végrehajtásához. Gerlei az első hársfa alsó ágára csomózta a hurkos végű kötelet. Rest József nyitotta az áldozatok sorát. Felparancsolták a székre, a vézna Gáspár mellé lépett, nyakába vetette a hurkot. Mikor ezzel megvolt, s a földre lépett, Krajcsovics kirántotta széket a kórház gondnoka alól. Szerencsétlenségére nagyon szívós természetet adott neki a Jóisten – fuldoklása sehogy sem akart abbamaradni. Erre az egyik, személyi kilétében nem azonosított, bőrruhás terrorista, puskája szuronyával, szíven szúrta az elítéltet.

Schemmel Károly, 43 éves, dohány-lerakati dolgozót hurcolták másodikként alkalmi bitófája alá. A cingár Gáspár belejöhetett az emberölésbe, mert kedélyeskedve kezet nyújtott az egykori frontharcosnak, így üdvözölve őt:

„Szervusz kérlek, veled is elbánunk.”

Az egykori katona szóra sem méltatta a nyikhajt, szó nélkül, méltósággal halt meg.

Szalay Gyulát valóban, a lőpor-koromtól fekete puska-tisztító zsinórra a nyakán vezették elő. Ő volt a legidősebb a kapuvári kivégzettek között – ámbátor mindössze 45 esztendőt élt csak meg e gyászos napig.

Steiger Pál malmost, ismeretlen okból, félmeztelenre vetkőztetve kísérték vesztőhelyére.

A fákon függő holttestek sora már a templomtér sarkáig ért, amikor Pintér Pál járásvezető csendőr-őrmester került sorra. A kommunisták mindig különösen kegyetlenül bántak a csendőrökkel – bizonyára a közöttük viruló, törvénnyel hadilábon álló lumpen elemek nagy száma és nagy hatalma miatt volt ez így. Pintér esetében úgy határoztak, hogy feleségét és két kicsiny gyermekét is kivezénylik az akasztásra. Az őrmester elbúcsúzhatott két kisfiától, de feleségét nem engedték a közelébe.

Ugyan nem volt termetes ember, testének súlya alatt mégis elszakadt a kötél, mikor a széket kirántották alóla. A kommunisták előtti időszakban az ilyet, mint Isten ítéletét fogadták el a törvény képviselői, s kegyelmet gyakoroltak. Ám amikor a talpára esett csendőr szóvá tette nekik ezt a tényt, a vörösök kinevették. Mivel Istent nem ismertek, az Ő ítéletét sem fogadták el. Taufer röhögve lecsatolta derékszíját, azt kínálva fel az elszakadt kötél helyett, de a terroristák inkább a közeli nagyvendéglőből hozattak erősebb madzagot.

Pintér Pál haláltusája sokáig tartott. Gyilkosai közben rohamkésekkel szurkálták meg mellkasát.

E szörnyű eljárás mellett Mesterházy Zsigmond postamester életének kioltása szinte észrevétlenül, néhány perc alatt lezajlott.

Kis Pál György direktóriumi elnököt és dr. Fábián Illés ügyvédet, a táncmester szavára elítélteket is elővezették az óvodából. Már a hurkok alatt, a székeik mellett álltak, amikor egy Lenin-fiú közölte Gerleivel és Mannal, hogy Szamuely kegyelmet adott a két embernek.

Büntetésből azonban végig kellett járniuk az akasztottak sorát, mindegyikkel kezet kellett fogniuk, s arcukba nézniük, míg elmondták a halottaknak:

„Így bűnhődik az, aki szembeszegül a dicsőséges tanácsköztársasággal.”

 

Szamuely a térre, a szörnyűséges cselekedet helyszínére rendelte Kapuvár népét. A holtakat nem engedte levágni köteleikről. Népgyűlést rögtönzött e pokoli légkörben. Nem jegyezték fel, mi hangzott el ebben a beszédében. Valószínűsíthető, hogy tartalmilag legalábbis, olyasmi, mint amit nyomtatásban kiplakátoltak városszerte.

 

„PARANCS!

Szavakkal nem lehet eléggé megbélyegezni azt a galád merényletet, amelyet Kapuvár és Garta ellenforradalmi banditái követtek el a magyarországi forradalmi proletariátus tanácshatalma ellen.

Két nap is elég volt azonban arra, hogy a fehér banditák torkára forrasszuk a szót. Mindenki, aki az életéért, hatalmáért és szabadságáért küzdő, forradalmi munkásságot hátba támadja, a proletárállam fegyveres hatalmával találja szemközt magát.

A legkérlelhetetlenebb és legkönyörtelenebb eszközökkel válaszolunk minden olyan esztelen és galád kísérletre, amely azt célozza, hogy megfojtsa a proletariátus forradalmát, megdöntse a munkásság és a földmíves szegények hatalmát, hogy visszaállítsa a régi rendet, a régi rabságot, a régi kizsákmányolást. Az ellenforradalom vezérei már megbűnhődtek, de még százával és ezrével vannak, akik e latrok munkáját támogatták, sőt abban részt is vettek. Ezt Magyarország győzelmes proletariátusa megbocsájtani nem fogja.

Mindenkinek el kell nyernie méltó büntetését.

Az eddigi munkástanácsot ezennel feloszlatom és az új munkástanács megválasztásáig az ügyek vezetésére ideiglenes forradalmi bizottságot nevezek ki, amelynek tagjai: Lajkó János, Lukács Mihály, Becsics Máté, Pap József és Ezsöl József elvtársak lesznek. E bizottság feladata lesz az új választások elrendelése és megejtése.

Úgyszintén feladatuk a Kapuvárra és Gartára kirótt, következő hadisarc beváltása:

300 vágómarha, 100 disznó, 20 mázsa zsír és vaj, 3.000.000 korona készpénz.

Megparancsolom, hogy e hadisarcot mindenki a forradalmi bizottság által megállapított mértékben legkésőbb június hó 11-én déli 12 óráig a forradalmi bizottsághoz beszolgáltassa.

Amennyiben a beszolgáltatásra vonatkozó parancs teljesítését valaki megtagadja, a reá kirótt bírságot kétszeresen fogják tőle behajtani.

Minden fegyver június hó 9-én délután 6 óráig a vörösőrséghez beszolgáltatandó. Amennyiben ez időn túl bárkinél fegyver találtatik, az illetőt a helyszínen fogják azonnal kivégezni.

Kapuvárt és egész környékét ostromállapotban levőnek nyilvánítom.

Bármely ellenforradalmi cselekedetért a Rögtönítélő Törvényszék előtt kell felelni mindenkinek.

Úgyszintén a Rögtönítélő Törvényszék elé kerül mindenki, aki a Forradalmi Kormányzótanács összes rendeleteit nem teljesíti, aki a 200 és 25 koronás bankjegyek elfogadását megtagadja, vagy e jelen parancsom végrehajtását bármely módon is megtagadni merészeli.

 

Kapuvár, 1919. június hó 8.

 

Szamuely Tibor s.k.

népbiztos, a rögtönítélő törvényszék elnöke.”

 

A népgyűlésről épp olyan erélyesen zavarták el az embereket, mint ahogyan odaterelték őket. Taufer ugyanis ünnepi vacsorát főzetett a nagyvendéglőben. 206 vendég részére. A személyzetnek meghagyta, hogy bőségesen mérjék az adagokat. Hiába, no, nagy munka után voltak – bizonyára elfáradtak és meg is éheztek a pribék elvtársak.

A meggyilkoltak holttesteiért este hat óra tájt ment el négy terrorista. Szabó András Jóska nevű fiát kényszerítették, hogy fogjon be a kocsiba, s álljon rendelkezésükre, míg elfuvarozzák a tetemeket.

A kötelek levágott darabjait rajta hagyták az akasztották nyakán. Egymásra dobálva őket, kiszekereztek a temetőbe. Ott csak egyszerűen elásták a hat testet. A hozzátartozók meg sem közelíthették a tömegsírt, míg Szamuely különvonata a városban vesztegelt.

Az illetékes elvtársak pedig haladéktalanul nekiláttak a hadisarc családonkénti, sőt személyre szóló felosztásának. A kivégzettek hozzátartozói sem kaptak mentesítést. Steiger özvegyére 60.000 korona és 1 tehén, Mesterházy özvegyére 5.000 korona, Szalay özvegyére 3.000 korona sarcot róttak ki. Pintérék és Schemmelék udvaráról 2-2 sertést vittek el. A kegyelemben részesített Kis Pál Györgynek 10.000, dr. Fábián Illésnek 100.000 koronát kellett haladéktalanul befizetnie.

Az elvtársak a hadisarc szedésénél körültekintően jártak el. Csak kék pénzt fogadtak el, a saját, értéktelen, hamis pénzük még nekik sem kellett…

 

Ludányi Rózsa István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>