A vörös terror – 118. A Duna-Tisza közén 2.

A vörös terror
118. A Duna-Tisza közén 2.

A Duna—Tisza közti ellenforradalom leverésére érkező vörösök Solt előtt némi akadályba ütköztek. Az ellenforradalmárok felszedték ugyanis a síneket, így Szamuelynek és terroristáinak autókon kellett bemenniük a helységbe. Solt alatt egy parasztszekérrel találkoztak, melyen két földműves utazott. Szamuely kérdésére kijelentették, hogy „terepet vizsgálnak, fehérek”.
Válaszuk nem volt kielégítő: egyiküket Szamuely, másikukat egy Kámán nevű terrorista főbe lőtte. A temetést Sturz terrorista végezte: az árokba gurította a holttesteket. Egy másik parasztember átszaladt véletlenül Szamuely autója előtt. A főterrorista azonnal agyonlövette őt.
Soltra történő bevonulásuk közben Szamuelyék autókról, gépfegyverrel lőtték a menekülő embereket. Nyolc embert lőttek agyon, kiknek tetemei az utcákon hevertek. A solti terror név szerint ismert áldozatai a következők voltak: Kovács Gábor 25 éves kisbirtokos, Jászfalusy Károly 29 éves községi jegyző, Szili László 35 éves biztosítóintézeti tisztviselő, Zlinszky Pál 41 éves kocsmáros, Molnár Gábor 20 éves kisbirtokos, Ács Pál 20 éves kisbirtokos, Ronga István 55 éves kisbirtokos, Fülöp Lajos 18 éves lakatossegéd, Polyák János 25 éves gazdasági cseléd, Berkes Bálint 23 éves kisbirtokos, solti lakosok.
Közülük talán Jászfalusy Károly kivégzésének története a legborzasztóbb esemény ebben a szomorú menetelésben. Szamuely őt és 3 társát, mint az ellenforradalom szervezőit, azonnal halálra ítélte, s felakaszttatta őket a községháza előtti fákra. Jászfalusy jegyző felesége kilenc hónapos más állapotban volt, könyörgött Szamuelynek, kegyelmezzen meg férjének. A terrorista vezér megígérte, hogy levéteti a jegyzőt a kötélről, ha a felesége rántja ki alóla a zsámolyt.
A szerencsétlen asszony hitt neki, kihúzta férje alól a zsámolyt, majd könyörgött, hogy vágják le őt a kötélről. Szamuely, természetesen, nem állta a szavát. Kinevette a feleséget, mire a nyomorult asszony félőrülten összeesett. A solti tragédiáról a Kalocsai Királyi Ügyészség 1921. szeptember 26-án kelt, 1921, El. 1. N. 82. számú jelentése és a Budapesti Királyi Büntető Törvényszék 1920. május 4-én kelt, Bkgy. 2234/5/1920. számú ítélete tudósít minket.
Több ellenforradalmárt elfogtak Solton, akiket, hasonlóan a tetétleni ütközet után foglyul ejtett fehérekhez, Kecskemétre szállítottak. Mintegy 25 embert vittek be így Kecskemétre, folytonos ütlegelések között. Ott a III. zászlóalj, Tengerész zászlóalj forradalmi törvényszéke ítélkezett felettük. Vallatásuk, a kommunistáktól már megszokott módon, folytonos pofozások és ütlegelések között zajlott.
A forradalmi törvényszék, Berkes Ferenc 26 éves, hírlapíró, kormányzótanácsi biztos utasítására, a következő tagokból állt: Tóth Pál 35 éves halasi születésű, budapesti betűszedő, elnök, Kónya Sándor és egy Dittrich nevű 24 éves, vasmunkás egyén, mint bírák, és Baneth István 25 éves, pincér, vádbiztos.
A törvényszék 5 embert (köztük 4 solti illetőségűt) bűnösnek talált a „Vörös hadsereg ellen elkövetett fegyveres lázadás büntettében”, amiért 1919. június 23-án halálra ítélte őket. Az ítéleteket haladéktalanul végrehajtották. A többieket, akik a kivégzéstől megmenekültek, 10-20 év közti kényszermunkára ítélte a terror bírósága. Az áldozatok név szerint a következők voltak: Horváth József kisbirtokos, solti születésű és illetőségű, 33 éves, nős, Szabó István solti születésű és illetőségű, 23 éves, nőtlen, napszámos, Hus Lajos solti, 27 éves, nőtlen, napszámos, Tar János solti, 27 éves, nőtlen földműves, Kugelmann Péter 25 éves, nős, hartai lakos, földműves.
A kommün bukása után Berkes Ferencet meggyilkolták, Tóth Pál szívbénulás következtében meghalt a fogházban, a többiekről nincsenek adatok. Az esetet a Kecskeméti Királyi Ügyészség 1920. augusztus 30-án kelt, 1920. El. 2 21. számú jelentése írja le.
A vörösök alakulatai több irányból támadtak Dunapatajra. A Szamuely által vezetett motorizált különítmény északról, a Duna menti országúton (ma 5l-es út) nyomult előre. A felkelés centrumához közeledve, mind erősebb ellenállásba ütköztek. Solt és Harta elfoglalása csak erős tűzharc árán sikerült nekik. Első hullámban háromautónyi Lenin-fiú érkezett Dunapataj alá, de ott olyan erős gránáttűz fogadta őket, hogy kénytelenek voltak visszafordulni.
Szamuely, a tanulságból okulva, 22-én éjszaka csapatösszevonásokat rendelt el, ezzel egy időben a hadsereg-főparancsnokságtól aknavetőket kért.
A másnapi, 23-i harcok mindkét részről sok áldozatot követeltek.
Halas irányából haladt Kecel felé az ellenforradalom leverésére vezényelt IV. század. Az alakulat rajvonalából hárman kiváltak, s nyilvánvaló rablási szándékkal a Szarkás-telep felé vették az irányt. Csordás István jászberényi születésű, Makai István és Rafael Farkas jászladányi születésű földművesek, vöröskatonák voltak az öntevékeny terror-osztag tagjai. Benediczki Pál, 45 éves, 7 gyermekes családapa, gazdasági intéző lakásában találták meg a célpontjukat. A házigazda kétéves leánykájával a karján jelent meg előttük. Az édesapát szó nélkül agyonlőtték, majd feltörték a pincét, és italozni kezdtek.
A Kalocsai Királyi Törvényszék 1920. december 6-án kelt, B. 1974/920. számú ítélete halálbüntetést szabott ki mindhárom elkövetőre. Csordás Istvánt kivégezték, Makai és Rafael kegyelmet kapott.
Sós István, 24 éves tápiószelei lakos, napszámos, vöröskatona, a Kecelre vezényelt csapattest tagja, még a halasi utón találkozott Fleisz Mihály és Árvay András keceli lakosokkal. Ők azért mentek a vöröskatonák elé, hogy megkérjék őket, kíméljék meg Kecel községet. Sós így szólt Árvayhoz: „Gyere ide komám, te fehér vagy, mi is azok vagyunk!” Árvai gyanútlanul hozzálépett, s kezet nyújtott neki. A vöröskatona e trükkel bizonyítottnak látta az ellenforradalmi magatartást, s ötször belelőtt a 40 éves keceli földművesbe, aki holtan esett össze.
Sósnak nem az volt az egyetlen gyilkossága a Duna-Tisza közi események sodrában. Mivel induláskor a községházán azt mondták neki, hogy a papok ellenforradalmárok, ő a megmozdulás leverése után elsétált a keceli parókiára, s ott, minden zokszó nélkül, lelőtte Vajay László 28 éves segédlelkészt. Kurcz Adolf plébánosra is rálőtt, kétszer, de nem találta el. Kurcz Erzsébet polgári iskolai tanítónő után pedig kézigránátot dobott. A gránát felrobbant, de szerencsére, nem okozott sérülést.
Este járőrszolgálatot teljesített Sós, amikor Vén János (Csicske), öregcsertői lakos, ittasan hazafelé baktatott a kocsmából. A rákiáltó vöröskatonáknak mámoros állapotában azt felelte: „Fehér vagyok!” – mire azok agyonlőtték. Sós a holttestet kétszer arcul ütötte.
A Kalocsai Királyi Törvényszék 1920. március 3-án kelt, B. 417/920. számú ítéletében halálbüntetést szabott ki Sós Istvánra. Az ítéletet végrehajtották.
A Kecelért vívott harcban a község védői közül 19-en estek el. A Kalocsai Királyi Ügyészség 1921. szeptember 26-án kelt, 1921. El. 1. N. 82. számú jelentése a következő hősi halottakat említi, név szerint: Orcsik István, Palásti Mihály, Sajdik György, Ónodi Imre, Halász Gergely, Laki János, Filus István, Csűri Sándor, Fejes János, Borbényi János, Tusori Ferenc, Dán István, Laváti János, Beck András, Szanter Mihály, Lajkó József, Sebestyén Pál, Simon Mihály, Wullman Ferenc – földművesek, keceli lakosok.
A halál nem fejezte be aratását 23-án a sokat szenvedett községben. Lajkó M. András 39 éves és Halász József 32 éves keceli lakosok, földművesek a Szarkás-szőlőben található présházba menekültek a tomboló erőszak elől. Itt talált rájuk június 24-én Kelemen István 40 éves, nagykőrösi lakos, napszámos, vöröskatona. Egyszemélyes törvényszéket alakított – bűnösnek találta és meggyilkolta a présházban talált menedékkeresőket. A Kalocsai Királyi Törvényszék 1920. okt. 2-án kelt, B. 427/920. számú ítélete halált mondott ki Kelemenre. Az ítéletet végrehajtották.
Mikula György katonai megbízott június 25-én, ellenforradalmiság gyanújával letartóztatta Csóti Ferenc 47 éves földművest, keceli lakost. Mivel gyanúját beigazoltnak találta, halálra ítélte és felakaszttatta Csóti Ferencet. A gyilkosságot ismeretlen vöröskatonák követték el. Mikula megszökött a felelősségre vonás elől – tudjuk meg a Kalocsai Királyi Törvényszék 1920. március 12-én kelt, B. 157/920. számú ítéletéből.
A pusztaszentimrei (ma Soltszentimre) felkelők is szívósan védekeztek. Amikor a helyi vörösök le akarták fegyverezni őket, viszonozták a tüzet. A kommunisták ekkor segítséget kértek a hadvezetésüktől – a zászlóaljnyi erősségű Petzkay-különítmény egy óra múlva meg is érkezett Kiskőrös irányából. A községet bekerítették, s utcáról utcára, házról házra haladva törték meg az ellenállást.
A fehérek erejének megtörése után razziát rendeztek a községben – ellenforradalmárok után kutattak. Gelencsér Mihályt, Gelencsér Jánost, Almási Józsefet, Kovács Sándort és Szendi Imrét tartóztatták le akciójuk során. A különítmény vezetői, Keszthelyi István és társai, vésztörvényszékké nyilvánították magukat és haladéktalanul ítélkezni kezdtek. Az elfogottak közül halált mondtak ki Gelencsér Mihály 28 éves gazdálkodóra és Almási József 60 éves kocsmárosra. Mindkettőjüket a helyszínen agyonlőtték. A gyilkosságokat ismeretlen vöröskatonák hajtották végre. Az elítéltek őrzésével Kalocsai Ferenc és Csontos Pál vöröskatonák voltak megbízva.
A Kalocsai Királyi Törvényszék 1920. november 5-én kelt, 2083/920. számú ítélete Kalocsai Ferencre 7 évi, Csontos Pálra 5 évi fegyházbüntetést rótt ki.
Az ellenforradalmi megmozdulás letörésével eleinte Soltvadkerten is a helyi vörösök próbálkoztak meg. A zendülők azonban erősebbnek bizonyultak. Így hát itt is, mint annyi más helyen, a vörös intervenció oldotta meg a helyzetet. Kiskunhalasról jövet mintegy 120 vörös karhatalmista zúdult rá a községre. Rémületkeltő célzattal szakadatlan lövöldözésbe kezdtek. Végigszáguldottak egész Soltvadkerten, s gépfegyverekből, puskákból, pisztolyokból, ontották a golyózáport, ahol jártak. Nem kérdeztek senkit, nem tárgyaltak senkivel, még a helyi vörösökkel sem. Magánlakásokba is behatoltak, s védtelen emberekre nyitottak tüzet. Végigrobogtak a településen, s vad lövöldözésükkel 9 embert öltek meg, válogatás nélkül.
Juhász György 62 éves, Kesztl Gáspár 40 éves, Lehoczky Ádám 22 éves, Schneider Henrik 34 éves, Szentgyörgyi János 30 éves, Erittmann György 52 éves, Schuller Henrik 78 éves, Mátyási János 52 éves, Haász Ferenc 19 éves helyi lakos vesztette életét a vörösök akciójában. Rajtuk kívül sokan súlyosan megsebesültek, mint például ifj. Martin János, Reichard István, Erdős Henrik, Kuncz Péter.
Az elhunytak is, a sebesültek is, kivétel nélkül földműves emberek voltak.
Az elkövetők közül mindössze Gyurics Mihály vöröskatona kilétére derült fény – ő Juhász Györgyöt lőtte agyon. Életfogytiglan tartó fegyházbüntetésre ítélték. A soltvadkerti mészárlás körülményeit a Kalocsai Királyi Ügyészség 1920. október 2-án kelt, El. 1. N. 79. számú jelentése, az 1920. augusztus 28-án kelt, 1666/5/1920. számú, és 1921. május 12-én kelt, B. 1089/1921. számú ítéletei írják körül.
Hajós község 9 emberélettel fizetett a vörösök vérszomjának. Közülük nyolcan a község határában lefolyt ütközetben veszítették életüket. A hajósi mártírok a következők voltak: Csanádi József 45 éves, Jagicza Antal 40 éves, Romsics Gergely 50 éves, Pirisi Utván, Romsits Sándor 42 éves, Rideg József 25 éves, Balázs István 23 éves, Vén István János 43 éves, Vén Ignác 20 éves, homokmégyi lakosok, földművesek.
Harta határában 6 helyi földműves életét követelte a fehérek és a vörösök közti ütközet. Kaszt János, Schneider János, Himpelmann Péter, Molnár István, Schmell Péter és Brenner János lelte hősi halálát a pusztában.
Az ütközetet követően, Soltról Dunapatajra mentében, Szamuely és bőrruhás kísérete Hartán is megállt.
Hazafelé menekültében Kohn Kerekes Árpád és legényei elfogták Szeidl János fiatal parasztlegényt. Mivel fegyver volt nála, azonnal eljárás alá vonták. Kohn Kerekes Árpád megkérdezte Szamuelyt, mi legyen a legény sorsa. Szamuely csak bólintott. A főterrorista biccentésének csak egy jelentése lehetett – s ezt már nagyon jól értette Kerekes.
Elrettentésül a falu közepén akasztották fel Szeidl Jánost.
Hóhéra, Kohn Kerekes Árpád gúnyos udvariassággal érdeklődött, hogy melyik fán lógna legszívesebben a fiatalember. Amikor már a székre állították, és a hurkot a nyakára szorították, gyilkosa pofozással sürgette:
„Iparkodj, sietünk! Rúgd már el azt a széket!”
Haláltusája közben Kohn Kerekes Árpád csúfolódó elégedettséggel dicsérte:
„Jól van, jól van. Csak megjavulsz a végére. Egészen szépen vörösödsz.”
Miután Szeidl János kiszenvedett, egy bőrruhás szemközt köpte hulláját.
Az akasztás után Szamuely terrorcsapata folytatta útját Dunapatajra.
A Petzkay-zászlóalj hihetetlen mértékű fosztogatást vitt véghez Hartán.

Ludányi Rózsa István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>