A vörös terror – 124. Ludovika 3.

A vörös terror
124. Ludovika 3.

A József Telefonközpontot hat órán keresztül bírták tartani a Ludovika növendékei. Ekkor ultimátumot kaptak Haubrichtól, miszerint, ha öt percen belül nem adják meg magukat, a hadügyi népbiztos ágyúval löveti szét az épületet. Ebből az üzenetből tudták meg a lázadók, hogy, bár Haubrich csatlakozására építették a megmozdulásukat, nem számíthatnak rá mégsem. Enélkül pedig teljesen kilátástalan a lázadás. Megadták hát magukat.
Érdemes egy pillantást vetnünk Haubrich József politikai pályafutására. A szociáldemokraták vezetőségi tagja a diktatúra bukását követően, augusztus 1. és 6. között, a Peidl-kormány hadügyminisztere lett. Ebben a minőségében fegyvereztette le a Vörös Őrséget. Ez a megmozdulása azonban nem hatotta meg a diktatúra kegyetlenségeit vizsgáló bíróságot – a népbiztosok perében vád alá vonták, s halálbüntetést szabtak ki rá. A szovjet-magyar fogolycsere-egyezmény keretében kiadták őt a Szovjetuniónak. Ott élte le hátralévő életét, vasgyári munkásként. E hátralévő élete 1938. június 8-ig tartott. Azon év február 27-én ugyanis, kémkedés gyanújával, letartóztatták. Május 8-án halálra ítélték, s kivégzését a nevezett júniusi napon, a kommunarkai vesztőhelyen végrehajtották.
A Dunán cirkáló, lázadó monitorokhoz csatlakozott a Lajta és a Komárom nevű monitor, valamint a Munka nevet viselő aknahajó. Déli irányba haladtak. Paksnál a Munka hirtelen elpártolt a köteléktől, s tüzelni kezdett a többiekre. A Komárom monitor két tisztje a tűzharcban elesett, azonban sikerült elsüllyeszteniük az aknahajót. A monitorok tovább úsztak dél felé, s elhagyták Magyarország területét.
A Ludovika épületének bevétele súlyos áldozatokat követelt a vörösöktől. A behatolás irányítását a 24 éves Lőwy Béla hadnagyra, a ludovikások új politikai megbízottjára, a KMP egyik alapító tagjára bízták. Ő a 32. gyalogezred 30 újoncával behatolt a célterületre. A fegyveres készenlét miatt felelősségre vonta Bartha őrnagyot, és Haubrich nevében a géppuskák azonnali átadását követelte. A ludovikások azonban nem gondolkodtak felkelésük ilyen gyors feladásában. Amikor Lőwy a géppuskaállás felé tartott, a készenlétben álló akadémiás szakasz az udvaron megtámadta a harmincketteseket. A többi tanár és növendék ugyanakkor az ablakok fedezékéből vette tűz alá a nyílt terepen felfejlődő vörösöket. A politikai megbízott az így kialakult tűzharcban elesett, további 17 vöröskatona, illetőleg vörösőr is halálos sebet kapott.
Bayer Ferenc százados a következőképpen emlékezett vissza a június 24-i eseményekre:
„Bayer a kapuhoz ér s ebben a pillanatban látja a vörös szakaszt rajvonalban, de már a tűz is megnyílt. A kapun az utcáról menekülők rontanak be. A bentlevő raj ki akar rohanni, de ezeknek Bayer útjukat állja, míg a többi tisztek és akadémikusok rövid pillanatok alatt lefegyverzik őket.
A Ludovika előtt néhány másodperc után halottak és sebesültek feküsznek, mert a főépület földszintjének ablakaiban álló akadémikusok megnyitják a tűzet és mindent elsöpörnek. Sajnos, egy arra menő hölgy is megsebesült.
A tűz részbeni megszűnése után a kapuban álló Bayer százados néhány akadémikussal kimegy az előtérre, elsősorban lőszert (ennek híján voltak), puskákat, majd a sebesülteket behozni. Először egy sebesült nőt visznek be. Ekkor látja Bayer a zászlóoszlop mellett fekvő Lőwyt, aki még hörög, de haldoklik. Őt is behozzák irattáskájával együtt. Kint minden elcsendesül.
Az épület védelmét újra szervezik, mert az első intézkedések hiányosak voltak.”
A vörösök 24-én este több rohamot intéztek még a Ludovika ellen, de nem boldogultak a kedvező pozíciókban védekező kadétokkal szemben. A fegyveres harcok során veszítette életét Erődy Ödön tartalékos főhadnagy. Pogány Jenő növendéket járőrszolgálata teljesítése közben lőtték le a vörösök, amikor a Ludovika Üllői út felőli szárnyát derítette fel. Bayer százados visszaemlékezése szerint:
„Vasek Ottó százados veszi át a főépület védelmét. A lovas udvar épületei fölött és a kerti arcvonalon Ádám százados volt a parancsnok. Bayer, aki most csak az egyik szárny fölött parancsnokol, egy járőrt az Akadémia előterének felkutatására küld ki azzal a paranccsal, hogy “az Üllői-úton visszatérve nézzen az Orczy-út felé is”. A járőr önként jelentkező akadémikusokból áll. A parancsot teljesítik. A Ludovika szárnyépület Üllői-úti sarkánál Pogány Jenő akadémikus egy lövést kap, elesik. Bajtársai már csak holttestét hozzák be. Közben besötétedik, hírek jönnek, hogy a vörösök esetleg hátulról támadják meg az Akadémiát.”
A fegyveres készültséget Haubrich nevében rendelték el. A helyzet tarthatatlanná válásakor Batha László őrnagy ivándai Karátson István századost küldte Haubrichhoz további parancsért. Nem sikerült kideríteni, hogy Haubrich vajon csak „beugratta-e” a nemzeti érzelmű tiszteket és kadétokat, vagy valóban ellenforradalmat akart, amiből aztán meggyávulva kiugrott. A Ludovika vezetői mindenestre, ott és akkor, még úgy tudták, a főember velük van.
A népbiztos egy szolgálati jegyet adott át Karátsonnak, mely szerint, amennyiben abbahagyják az ellenségeskedést, nem lesz bántódásuk. A százados a Ludovikára vitte a szolgálati jegyet, azonban a fegyveres konfliktus befejezése nem sikerült, mert a vörösök folytatták az ostromot. A vérontás beszüntetése érdekében Karátson százados visszaindult a városparancsnoksághoz. Útközben, a Klinika előtt, a vörösök lelőtték. Élt 32 évet.
„Bartha ivándai Karátson Istvánt, (Karátson Lajos, volt honvédelmi államtitkár fia) századost Haubrich-hoz küldi parancsokért, mert a riadót az ő nevével rendelték el. Karátson Haubrich autóján jön vissza. A vörösök megállítják és a jelszót kérik tőle, ő “ellenforradalmár”-t mond (ez volt a jelszó), mire lövést kap és elesik. Ugyanakkor őrült gyalogsági tűz kezdődik ok nélkül.
Éjfél után egy óra körül kiadják a parancsot a lefekvésre, – mert minden hiábavaló volt. Az összegyűlt tisztek, altisztek és akadémikusok előtt kihirdetik Haubrich parancsát, mely szerint: Tegye le mindenki a fegyvert, feküdjék nyugodtan le és várja be a vizsgálat eredményét, mely majd eldönti, kik a kezdeményezők.
Ez megtörténik.”- emlékezik vissza Bayer százados.
Az Akadémián másnap reggel fél hétig tartottak ki a felkelők. Őket ekkor fenyegette meg Haubrich a telefonközpontnál már bevált ultimátummal: amennyiben nem adják meg magukat, szétágyúztatja a Ludovika épületét.
„Mildner reggel Menyhárt Írnokot (volt őrmestert) küldi ki. Őt azonban elfogják a körülzáró vörösök és azzal küldik vissza, hogy az Akadémia védői adják meg magukat és Haubrich parancsára 20 perc múlva felemelt kézzel vonuljanak ki az Akadémiából, mert különben aknavetőkkel lövetik az Akadémiát
…megérkezik Kesseő László főhadnagy, akivel a tárgyalni jött vörös kimegy megmutatni Haubrich írásbeli parancsát.
Kesseő azzal jön vissza, hogy a vörösök szintén Haubrich parancsára követelik a megadást. A közben megérkező Kovács főhadnagyot a telefonhoz küldik Haubrichot felhívni. Itt Haubrich tudtul adja a vörösök által üzent parancsot. Bayer elrendeli a bennlakó tisztek és akadémikusok felkeltését”
Haubrich fenyegetése elérte célját.
A Ludovikára behatoló vöröskatonák mellé ekkor már komoly „szakmai” segítséget vezényeltek Kun Béláék: a Lenin-fiúk Cserny József által vezetett osztaga érkezett birtokba venni a műveleti területet.
A rettenthetetlen terroristák harc közbeni bátorságára jellemző az üres Akadémia bevétele körül kialakult helyzet. Bayer százados a következőket jegyezte le e tárgyban:
„Mildner parancsot kap, hogy mint utolsó vonuljon ki. Elsőnek Bayer és Kozma mennek a kézigránátokkal és késsel állig felfegyverzett terroristák közé, utána tisztek, altisztek, akadémikusok és asszonyok. A klinika előtt gyülekezünk. A terroristák körülvettek mindnyájunkat. Egyszerre erős gyalogsági tűz hallatszik az Üllői-út felől. A vörös hős terroristák egy pillanat alatt a földön feküsznek abban a véleményben, hogy a tűz az Akadémiáról jön, holott a túlsó oldalon álló vörösök foglalják el most rohammal az üres és elhagyott Akadémiát.”
Az Akadémia tisztjeinek elfogatása és forradalmi törvényszék elé állítása következett ezután. Bayer századost idézve:
„Ezalatt megérkezik Kis városparancsnok. Minket az ő felügyelete alatt kettős rendekben visznek a Mária Terézia-laktanyába. Itt mindnyájunkat a moziba zárnak. Később kiválasztják a tiszteket és altiszteket az akadémikusok közül. Az előbbieket külön sorakoztatják és erős fedezet alatt a parlamentbe visznek. Az utcán a csőcselék gyalázza őket. A parlamentben sokáig várunk. Mindenki gúnyol és szid. Kezdődik a kihallgatás. Két-három tisztet kihallgatnak, míg a kihallgatás Romanelli közbelépésére hirtelen megszűnik. Estig ott maradunk, étkezés nélkül. Vacsorát saját pénzünkön a parlament éttermében kapunk.”
Dr. Somogyi Zoltán: A június 24-i ellenforradalom és a ludovikások című könyvében a következőképpen írja le a tisztekkel szemben alkalmazott proletár-ítélkezést:
„Június 24-ről 25-re virradó hajnalon a vörösőrség főparancsnokságán e célból kiküldött bíróság halálra ítélte: Imrey Ferenc, Osváth Zoltán és Waldinbrecht Antal tüzérkapitányokat, Kiss István, Grassy József ludovikás főhadnagyokat és Szikora-Szabó László hadnagyot. Másnap délután hat órakor akarták őket kivégezni az Oktogon-téren, ahol ezidőben a kíváncsiak tízezrei lestek egymáson szorongva a rettentő látványosságot. Azonban Romanelli Guidó olasz alezredes erélyes föllépése következtében a kivégzéseket nem merték végrehajtani és a halálraítéltek ügyének elintézését a Kis Miklós elnöksége alatt működő rögtönítélő bíróságra bízták.
Romanelli ettől kezdve állandóan érdeklődött a perek sorsa iránt. A misszió küldöttsége a tárgyalások közben ismételten jelentkezett vagy a parlamentben vagy a katonai fogházban; és mindig olyankor, mikor az ügy komoly fordulatot vett. Baracs ugyanis állandóan tájékoztatta Romanellit a tárgyalás menetéről és a misszió kellő pillanatban meg is jelent.”
A nemzetközi missziók, a bécsi és a pozsonyi antant-képviselet folyamatos közbenjárása és megkülönböztetett figyelme végül azt eredményezte, hogy a lázadást megtorló vérfürdő elmaradt. Mindenki legnagyobb meglepetésére.
Mildner Ferenc tüzérszázados története a maga szomorúságával és érthetetlenségével mélységesen jellemző az akkori közállapotokra. Természetesen őt is bevádolták ellenforradalmi magatartással, mint ludovikás tanárt – ám semmiféle bizonyítékot nem találtak e vád alátámasztására. A forradalmi törvényszék ezért felmentette őt. Csekő Antal, Kiss András és Bögre Zsigmond lóápolóknak nem tetszett ez a megoldás, ezért újból feljelentették a századost. Beadványuk nem hozta az elvárt eredményt, a százados iránti gyűlöletük egyre nőtt. Dinnyés József Csekő feljelentését, Kiss András és Bögre Zsigmond panaszjegyzőkönyvét bemutatta Kun Béla népbiztosnak. Kun kijelentette, hogy le kell tartóztatni Mildner századost. Azonban ne állítsák a forradalmi törvényszék elé, hanem egyszerűen „küldjék haza”. Vagyis öljék meg.
Polonitzer Ármin, 22 éves vasesztergályos, a IX. ker. munkástanács őrszázad parancsnoka volt az, aki kileste Mildner századost, amikor a Ludovikáról hazament. Feltartóztatta, s bekísérte az egyik őrszobára. Az éjszaka folyamán levitték a Duna partjára. A Lánchíd mellett Polonitzer földre teperte a tisztet, fojtogatta, majd Dinnyés és társai rohamszuronyukkal ledöfték. 21 szúrást ejtettek rajta. Holttestét a Dunába dobták.
Történt ez a borzalom 1919. július 30. éjszakáján. Órákkal a tanácskormány megbukása előtt…
A meggyilkolásában érintett személyek vonatkozásában a Budapesti Királyi Büntető Tőtörvényszék 1919. dec. 20-án hozott ítéletet, Kgy. 5710/919. szám alatt. Eszerint Dinnyés József halálra ítéltetett és kivégeztetett. Oláry Miklós 31 éves szabó, katonai nyomozó 15 évi, Hám Miklós 31 éves szabó 8 évi, Csekő Antal 10 évi, Holbauer Imre szerszámlakatos 6 évi, Pesti Ferenc 26 éves bádogos, vádbiztos és Kiss András 5 évi fegyházra ítéltettek.
Polonitzer Ármin megszökött az igazságszolgáltatás elől.
Ludányi Rózsa István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>