A vörös terror – 126. Áldozatok mindenfelé

A vörös terror
126. Áldozatok mindenfelé

A vörös diktatúra elleni, június 24-i lázadás idején nem csak a Ludovika arcvonalában, hanem számos egyéb helyen is aratott a halál.
Budapesten, június 24-én, ismeretlen vöröskatonák agyonlőtték Ambódi János, Goszthonyi Mihály és Pécsi Jenő vörösőröket, ellenforradalmi magatartás vádjával. Az ügyekben közelebbi tényállást nem sikerült feltárni, derül ki a Budapesti Királyi Ügyészség 1920. július 12-én kelt, El. 1. V. 36/920. számú jelentéséből.
Újpesten a Mautner Bőrgyár munkásai lázadtak fel a kommunista rezsim ellen. Szervezői Dezső Elemér, Hajdú László, Szűcs János és Rojcsek László voltak.
Haubrich intézkedett a megmozdulás leverése felől. A helyszínre küldte Szép János, 28 éves erzsébetfalvai gépmestert, a gyári munkásezredek főparancsnokát, hogy fúvasson riadót, s a többi munkást állítsa fegyverbe. A küldöttel Újpesten közölték, hogy a Werkner Gyár előtt egy fekete ellenforradalmár autót láttak elmenni. Szép János maga mellé vette Kovács István, 27 éves újpesti vasöntősegédet, az ottani munkástanács elnökét, Vrafkó (Ferenci) Sándor 31 éves, fegyházviselt tolvajt és csavargót, a budapesti vágóhídi munkásszázad parancsnokát és Leonhardt Ferenc, 25 éves műszerészsegédet. Töltött fegyverrel gépkocsira szálltak, s az ellenforradalmárok után eredtek.
A megyeri vízművek irányába haladtak, amikor szembetalálkoztak a keresett gépkocsival. Nem cifrázták a történetet, egyenesen belehajtottak a másik autóba, s azonnal lőni kezdtek a benne ülőkre. Az egyik utas azonnal meghalt, a többiek súlyosan megsérültek. Szép elvtárs kiszállt a járművükből, hogy végezzen az ellenséggel. Az egyik sebesültnek még volt annyi ereje, hogy forgópisztolyával hasba lője a komisszárt.
Vrafkó sietett Szép megsegítésére. Az egyik sérültet közvetlen közelről agyonlőtte. A másik két fehér felkelő is belehalt lőtt sebeibe.
Így végezte be életét Dezső Elemér, 25 éves magánhivatalnok, Hajden László 26 éves festőművész, Rojcsek László 19 éves tartalékos hadapród, felső iskolai tanuló és Szűcs János, 30 év körüli sofőr.
A Pestvidéki Királyi Törvényszék 1920. október 20-án kelt, B. VII. 3737/3/1920. számú ítélete Szép Jánosra és Vrafkó (Ferenci) Sándorra halálbüntetést, Leonhardt Ferencre és Kovács Istvánra életfogytiglani fegyházbüntetést rótt ki. Büntetésüket nem hajtották végre, mert a fogolycsere-egyezmény keretében a Szovjetuniónak kiadattak.
Idősebb Kiss Róza, viceházmesternő életének lángját június 24-én, este 9 óra tájban oltották ki, a Márvány utca 40. alatti házban. A gyilkosságot Réti Lesku Lajos, 24 éves, budapesti asztalossegéd, vörösőrségi kerületi laktanyaparancsnok, Róth Ármin, 40 éves, budapesti kereskedősegéd, vörösőrségi kerületi helyettes laktanyaparancsnok és Herbst József, 23 éves, budapesti magánhivatalnok, vörösőrségi kerületi parancsnoksági előadó követték el.
Az esetnek nem volt szemmel látható előzménye. Ellenforradalmárok után nyomozva tértek be a jelzett a házba. A lépcsőházban találkoztak a viceházmesternővel, s Róth Ármin biztatását jó ötletnek találva, agyonlőtték a szerencsétlen asszonyt. Ugyanekkor rálőttek a látókörükbe került Riesz Ferencre is, kinek bal felső lábszárát érte találat.
A Budapesti Királyi Büntető Törvényszék 1920. február 24-én kelt, Kgy. 9841/5/1919 sz. ítélete Réti Lajosra 15 évi, Róth Árminra 13 évi, Herbst Józsefre 12 évi fegyházbüntetést szabott ki.
Madarász Béla orvostanhallgatót szintén 24-én este, az Eskü utca 6. szám alatti lakása előtt gyilkolták meg. A bűncselekményt Löbl Mór, 28 éves, Max Miksa 24 éves, Polánszky Lajos 33 éves terrorista és ismeretlen vöröskatonák követték el, Küvér Lajos politikai nyomozó társaságában. Ez a társaság is ellenforradalmárok után nyomozott, amikor felfigyeltek arra, hogy Madarász Béla lakásának ablakából fény szivárog ki. Azt gondolták, az ott lakó fényjeleket ad le a fehéreknek. Az igazság ezzel szemben annyi volt, hogy Madarász Béla egyetemi szigorlatára készült, lámpafény mellett, s nem húzta le a redőnyt. A vörösök behatoltak a hajlékba, s kérdőre vonták a fiatalembert. Magyarázata, jegyzeteinek bemutatása, önérzetes magatartása inkább felbőszítette, mintsem megnyugtatta a behatolókat. Az orvosnövendéket kiráncigálták otthonából, s ütötték-verték, ahol érték. Kitaszigálták az utcára, majd a ház előtt agyonszurkálták. Hulláját kirabolták, majd holttestét szemeteskocsin az Erzsébet-hídra fuvarozták, ahonnét a Dunába dobták.
Gratz Gusztáv történész „ A forradalmak kora 1918-1920” című művében arról ad számot, hogy Madarász Béla még élt, amikor súlyosan sebesülten a folyóba dobták.
A Budapesti Királyi Büntető Törvényszék 1919. december 9-én kelt, Bkgy. 8931/80/1919. számú ítélete halálbüntetéssel sújtotta Löbl Mórt, Max Miksát és Küvér Lajost. Az ítéleteket végrehajtották.
24-én éjjel, Csepelen, az ott élő Thomasz Antal földműves esett a vörös terror áldozatául. Saját, fatális tévedése hozta a fejére a bajt. Vöröskatonákat szállított kocsiján, akikről azt hitte, hogy fehérek. Mikor a tölténygyár kapujában az ott posztoló vörösőrök megkérdezték:
„- Állj, ki vagy?”
„Fehér gárda” – téves választ adta feleletül.
Balogh József, 22éves, csepeli gyári munkás, s a vele őrt álló Kondi Rudolf, vöröskatonák erre rálőttek. Thomasz Antal halálos találatot szenvedett el.
A Pestvidéki Királyi Törvényszék 1920. január 31-én kelt, B. VII. 4810/2/919. számú ítélete 12 évi fegyházbüntetést szabott ki Balogh Józsefre.
Szőts András tartalékos főhadnagy, színész, a Nemzeti Színház tagja, valamikor június 24-e után esett áldoztául a vörös tébolynak. Mivel Lemberkovics Jenő százados mellett működött közre a zendülés idején, őt is letartóztatták. Az Országház épületében tartották fogva. Fogságából soha többé nem szabadult – ismeretlen terroristák, a letartóztatását nem sokkal követő időben, az épület III. emeletéről egy világítóudvarba dobták. Szörnyethalt. Holtteste napokig hevert temetetlenül a lichthofban. Az ismeretlen tetteseket, értelemszerűen, nem lehetett felelősségre vonni – olvashatjuk a Budapesti Királyi Ügyészség 1920. július 12-én kelt El. 1. V. 36/920. számú jelentésében.
Taubinger Géza, nyugalmazott pénzügyigazgató, az Irányi utcából a Duna partja felé tartott június 25-én, este 7 óra körül. Egy vöröskatona hátba verte, s visszafordulásra kényszerítette. Taubinger Géza szót fogadott, mivel látta, hogy minden ellenkezés haszontalan lenne. Megfordult, s visszafelé lépkedett, amikor Balogh Mihály, 38 éves budapesti villanyszerelő, politikai nyomozó odakiáltott Kovács István, 25 éves napszámos, vöröskatonának, hogy lője agyon azt a büdös burzsujt. A halálos ítélet indoklása a következőképpen hangzott:
„Burzsuj pofája van!”
Kovács nem kérdezett, nem tétovázott, zokszó nélkül agyonlőtte az ártatlan civilt. Taubinger Géza azonnal belehalt lőtt sebébe.
A Budapesti Királyi Büntető Törvényszék 1920. január 29-én kelt, Kgy. 9437/7/1919. számú ítélete Balogh Mihályra életfogytiglani, Kovács Istvánra 13 év időtartamú fegyházbüntetést mondott ki.
Dunabogdányban, ugyanezen a napon, Elzög Józsefnét, született Stagel Magdolnát, ottani földműves-asszonyt érte utol a korai és értelmetlen halál. A József Főherceg hajón utazott, amikor a parton harcoló vörösök eltévedt golyója kioltotta életét. A gyilkos lövést leadó katona kilétére nem derült fény. Az esetet a Pestvidéki Királyi Ügyészség 1921. október 3-án kelt, 1920. El. 1. A. 68/210. számú jelentése rögzítette.
A korábban ismertetett monitor-lázadásban résztvevő hajók 25-én úsztak lefelé a paksi Duna-szakaszon. Mint arról már hírt adtam, az addig velük tartó „Munka” nevű aknahajó hirtelen ellenük fordult, s ágyútüzet nyitott. Egyik lövedéke eltalálta a „Komárom” nevű őrnaszád parancsnoki hídját. A hídon tartózkodó csicseri Csicsery László és oravicabányai Máhr Jenő sorhajóhadnagyok a találat következtében életüket vesztették.
A gyilkos ágyúlövéssel Berta Géza, 30 éves vasöntő, vörös tengerész nevét lehetett összefüggésbe hozni.
Az ügy részleteit Budapesti Királyi Ügyészség 1920. július 12-én kelt, El. I.V. 3/1920. kü. számú jelentése és a Szekszárdi Királyi Törvényszék 1921. január 18-án kelt, B. 2751/9/920. számú ítélete tartalmazza. A szekszárdi ítélet 12 év, fegyházban letöltendő szabadságvesztést mondott ki Berta Gézára.
Az újpest Mautner-féle bőrgyárban lezajlott ellenforradalomnak két áldozata akadt a vörösök részéről is. A Lipták és a Szatmáry nevű vörösőröket agyonlőtték a felkelők. A megmozdulás elfojtása után Klein Sándor, 29 éves lakatossegéd, újpesti igazságügyi megbízott utasítására letartóztatták Martinovics Béla, 30 év körüli kereskedőt. Másnap hajnalban Orczi Karó Imre, 32 év körüli gyári munkást is őrizetbe vették. Mindkettőjüket az újpesti vésztörvényszék elé állították.
Klein Sándor mellett Paksi József, 36 éves asztalossegéd, elnök, Pick Ignác és Lőwy Sándor bírák, Potyondi József vádbiztos és dr. Illés Béla, 30 éves ügyvédjelölt, jogi tanácsadó vett részt az ítélkezésben.
A vádlottakat halálra ítélték. Klein Sándor parancsára, az újpesti rendőrség udvarán, a vörösőrök ki is végezték őket. Az első sortűz után még élt Martinovics, s a zsidókat szidta. Az egyik vörösőr erre közvetlen közelről főbe lőtte. Orczi Karó Imre „mellékbüntetése” volt, hogy halála előtt végignézze társa kivégzését.
Másnap Papp Imre gyári munkást is halálra ítélték, az ellenforradalomban való részvétele miatt. Klein Sándor Schön Gyula századparancsnoknak adta át az elítéltet, a kivégzés végrehajtására. Június 26-án Papp Imre életét is kioltották.
Klein Sándornak akadt egy kis gondja, a saját testületével. Ki akarta végeztetni ugyanis Ferenczi Lajos gyári munkást is, de Potyondi József a vádlott pártjára állt. A vádbiztos észrevette ugyanis, hogy Klein részrehajló. Történt ugyanis, hogy Klein szabadon bocsátott egy zsidó származású igazgatót, ki szintén ellenforradalmár volt, s e miatt zúgolódtak a munkások, mondván: „Zsidó a zsidót pártolja!”.
A Pestvidéki Királyi Ügyészség 1921. október 3-án kelt, 1920.E1.1.A.68/210. számú jelentése, és a Pestvidéki Királyi Törvényszék 1920. november. 3-án kelt B. VII. 183/2/920. számú ítélete tartalmazza az ügy részleteit.
Potyondi Józsefet, Paksi Józsefet és Schön Gyulát halálra ítélték, de a fogolycsere keretében a Szovjetuniónak kiadták őket. Klein Sándor, Pick Ignác, Lőwy Sándor és dr. Illés Béla elmenekült a felelősségre vonás elől.
Lőwy egyébként nagyon agilis pártmunkás volt, a maga lealjasodott módján. Az előbb ismertetett eset utáni napon, június 27-én, a jegyre kapható cukor kiosztása folyt Újpesten. A rend fenntartására Lőwy és Petku József, 22 éves helybéli tisztviselő, vörösőr volt kirendelve. Takáts Károly, helybéli lakos, ki sorban állt kevéske cukorkájáért, szót emelt a karhatalmisták durva bánásmódja ellen. A fegyveresek ezt személyes sértésnek vették, szóváltás támadt, melynek végén Petku előkapta Frommer-pisztolyát, s agyonlőtte vele Takáts Károlyt.
A Pestvidéki Királyi Törvényszék 1921. február 18-án kelt, B. VII. 11,440/2/920. számú ítélete 6 év, fegyházban eltöltendő büntetést mondott ki Petku Józsefre. Mint az előző esetből értesültünk róla, Lőwy elbujdosott az igazságszolgáltatás elől.
Úgy látszik, fegyvertelen civilekkel szemben nagyobb merészséget tanúsított, mint a rehabilitált, újara felfegyverzett kakastollasos rendfenntartók iránt…

Ludányi Rózsa István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>