A vörös terror – 127.

A vörös terror
127.

A júniusi ellenforradalmi hullám Paksra is elért. Az ottani kommunista diktatórium fejvesztve, a vörösőrség egy részének kíséretében, menekült. Bakonyi András, 45 éves csendőr-járásőrmester főfelügyelő és Csala Bálint 32 éves csendőrőrmester a helyi polgárok soraiból védőrséget szervezett. Június 24-én vörös csapatok érkeztek Székesfehérvárról, s felmorzsolták a még éppen csak szerveződő polgári berendezkedést. A hírhedt Fabik-féle különítmény végezte el a megtorlás kihagyhatatlan feladatát.
Az erősítés mögött, természetesen visszaérkeztek a szétfutott direktórium tagja is. Az általuk készített lista alapján a különítményesek letartóztatták a kommunista-ellenes megmozdulás résztvevőit, s vésztörvényszék elé állították őket. A rögtönítélő bíróságot Aranyos György kormányzótanácsi teljhatalmú politikai biztos és Tánczos Vendel, a Tolna megyei direktórium elnöke irányította. A két csendőrtiszt-helyettest halálra ítélték. Fogva tartásuk idején kegyetlenül megkínozták őket. Kivégzésük előtt megtiltották nekik, hogy hozzátartozóiktól elbúcsúzzanak.
Golyó általi kivégzésükre június 26-án került sor. Meggyilkolásuk után, elrettentésül, napszálltáig a kövezeten hagyták holttesteiket, közszemlére.
A nagyközségből való távozásuk előtt még kirótták a kollektív büntetést is: Paks lakossága kétmillió koronát kellett fizessen az antikommunista lázadásért.
A vörös hatalom bukása után Aranyost és Táncost – vélhetően bosszúból – meggyilkolták, derül ki a Szekszárdi Királyi Ügyészség 1922. január 19-én kelt, 1921. El. 1. A. 49. számú jelentéséből.
Az ellenforradalmi megmozdulások hulláma páni félelmet gerjesztett a vörösök soraiban. Minden bokorban, minden utcasarkon, minden járókelőben ellenforradalmárt véltek felismerni. Pápa városa 20.000 lelket számlált 1919-ben. Politikailag semmiféle irányban nem volt elkötelezve, ahogyan a plébánia feljegyzései közt fennmaradt: „se hús, se hal” beállítottságú emberek lakták, akik ódzkodtak véleményt nyilvánítani hovatartozásukról. Két irányzat bírt valamiféle támogatottsággal a városban: a keresztényszocialisták és szociáldemokraták. A kommunisták abszolút káderhiánnyal küzdöttek, s emiatt Budapestről kellett irányítókat küldeniük Pápára a hatalomátvételt követően. Így került a városba Piroth György teljhatalmú politikai megbízott.
Nem érezték tehát biztonságban magukat a kommunista rend fenntartói. Június 26-ról 27-re virradó éjjel Németh László szabósegéd és Csikós Imre géplakatos, vörösőrök, a kocsin utazó Márton György csendőr-tiszthelyettest agyonlőtték, ellenforradalmiság gyanúja miatt.
A Veszprémi Királyi Törvényszék, 1920. szeptember 11-én kelt, B. 1331/12/920. számú ítéletében, 2-2 év fegyházbüntetést rótt ki Németh Lászlóra és Csikós Imrére.
A Tolna megyei Bogyiszlón dr. Baranyai László, 29 éves községi orvos öltötte magára hadnagyi ruházatát, s szervezett fehér őrséget a júniusi megmozdulás idején. Faddon Vass József 19 éves gazdálkodó, volt pénzügyőr végezte el ezt a feladatot. A vörös reorganizációt követően mindkettőjüket elfogták, s a tolnai Petőfi Laktanyába hurcolták.
Ügyük kivizsgálására Szűcs István és Domán vádbiztosok, Tuschák Ármin politikai megbízott és Aranyos György szekszárdi kormánybiztos vállalkozott. Mindenféle, akár látszólagos jogi keretek nélkül. Tárgyalást nem tartottak, érdemi bizonyítás nem volt. Még csak írásba sem foglalták az elhangzottakat, vagy a megszületett ítéleteket.
Tuschák és Aranyos biztatására, június 29-én délben, Szűcs István meghozta az ítéleteket: halál. Tíz, kilétét tekintve ismeretlen vöröskatona még aznap délután, a laktanya udvarán, végrehajtotta a kettős gyilkosságot.
A gyilkosok további sorsáról nincs ismeretünk, derül ki a Szekszárdi Királyi Ügyészség 1922. jan. 19-én kelt, El. 1. A. 49. számú jelentéséből.
A Csajta községben kirobbant ellenforradalmi megmozdulást Szombathelyről kivezényelt vöröskatonák törték le. Fegyveres harc alakult ki a lázadók és a karhatalmi erők között. A tűzharcban életét vesztette Ludován János 32 éves rohonci lakos. A gyilkos lövések leadásával Huszár József, 31 éves szombathelyi lakos, háziszolga és Auer János, 27 éves egervölgyi lakos, földműves, vöröskatonák voltak összefüggésbe hozhatóak. A Szombathelyi Királyi Törvényszék 1919. szeptember 11-én kelt, B. II. 1801/919. számú ítéletében 3-3 év fegyházbüntetést rótt ki a lövészekre.
Moharos Gyula főhadnagy, ellenforradalmi magatartása miatt, menekülni kényszerült, amikor a vörösök helyreállították hatalmukat. Ligetfalunak egy vörös járőr keresztezte útját. Moharos főhadnagy, egyéb eshetőséget nem látva, saját pisztolyával főbe lőtte magát. Nem reménykedett a kommunisták kegyelmében.
Halálos sebet ejtett magán. Míg haláltusáját vívta, a vöröskatonák szuronyaikkal összedöfködték vonagló testét. A járőr tagjainak kiléte ismeretlen maradt. Az esetet a Soproni Királyi Ügyészség 1921. aug. 10-én kelt 1920. El. l/a. 25. számú jelentése rögzítette.
A vörösök egymást sem nagyon kímélték azokban a zavaros időkben. A zagyvapálfalvai jegyző 1920. július 14-én kelt 1120/920. számú jelentésében olvashatjuk, hogy június hó folyamán a községben agyonlőtték a lopáson kapott Hajdu Kornél, Arad vármegyei származású vöröskatonát. A halálos ítéletet a Molnár János aradi géplakatos elnökletével működő forradalmi törvényszék hozta meg.
Bükkaranyos község határában, június hónap folyamán gyilkolták meg Bucher Béla joghallgatót. Cseh kémnek vélték. Az eset részletei ismeretlenek maradtak – olvashatjuk a Miskolci Királyi Ügyészség 1921. dec. 19-én kelt 1921. El. 1. F. 59. számú jelentésében.
A Komárom megyei Császár községben, július 4-én, Wohlmuth Ferenc római katolikus plébános esett áldozatául a terror dühöngésének. A forgatókönyv nagyon hasonlított a korábban megismert esetek vázlatához. A községben elterjedt a hír, hogy a vörösök uralma megbukott. A hír hallatán a fehér érzelmű lakosok átvették az ügyek vitelét. Érkezett azonban Lantos Lőwy Bertalan, 33 éves géplakatos, tatai kormányzótanácsi biztos, a fegyvereseivel, s összefogatta az ellenforradalmi tevékenységgel gyanúsítható személyeket. Katona Sándor budapesti vádbiztossal forradalmi törvényszéket alakítottak, s elkezdték az ügyek kivizsgálását.
A plébánost nagyon nem szívlelte a vádbiztos. Állította, hogy Korvin (Klein) Ottótól utasítása van akasztások végrehajtására. Eme utasítás kiterjed arra, hogy a papokat véletlenül se kíméljék. Következésképpen „a vén csuhásnak meg kell halnia”. Wohlmuth Ferenc plébánost tehát halálra, s 20.000 koronányi vagyona elkobzására ítélték. Szabó András kirendelt védő a golyó helyett a „csendesebb” kötél általi halál alkalmazását kérte.
Egyebet nem is tehetett, mert Lőwy kijelentette, hogy aki kegyelmet kér a papnak, vagy a kivégzésénél sírni mer, azt szintén felakasztatja.
Az utolsó pillanatban a plébános tudtára adták, ha megbánást tanúsít, s kegyelmet kér, eltekintenek az ítélet végrehajtásától. Wohlmuth Ferencet azonban nem olyan fából faragták. Nem kért kegyelmet, sőt, a néphez intézett utolsó beszédében, emelkedett hangvételű prédikációban, kiállt a régi, törvényes rend mellett. Lőwy félbeszakította a pap beszédét, s a kivégzés azonnali végrehajtását rendelte el.
Az ítéletet Gyuris Lajos, 22 éves géplakatos, Berta József, 21 éves villany-szerelő és Horinek Ferenc, 27 éves bányász, vöröskatonák hajtották végre. Akasztás közben Berta nyakon ütötte a papot. A kivégzett plébános holttestét, durva tréfálkozások közepette, a katonák „mind a négy világ felé” himbálták. Löwy előbb az árokba akarta elföldeltetni a kivégzettet, s csak utóbb engedte meg a tisztességes temetést.
Amikor a szegény, öreg plébános elbúcsúzott nevelt kis leányától, pár ezer korona kékpénzét átadta neki. Szabó András, a védőként alkalmazott tatai vádbiztos elvette a kékpénzt az árva gyerektől, s fehér pénzzel cserélte fel azt.
A Győri Királyi Törvényszék 1920, március 6-án kelt, B. 56/920/27. számú ítélete halálbüntetést mondott ki Lantos Lőwy Bertalanra, Gyuris Lajosra, Berta Józsefre és Horinek Ferencre. Az ítéleteket végrehajtották. Balogh Józsefre 12 évi fegyházbüntetést mértek. Katona Sándor megszökött a felelősségre vonás elől.
Június elején, mint azt korábban bemutattam, Nagycenken és környékén a gazdák kommunista-ellenes megmozdulást szerveztek. Lázadásuk leverése után Szamuelly Tibor és terroristái ítélkeztek az ellenforradalmárok felett. Szántó Róbert nagycenki cukorgyári tisztviselő és Fennesz Rezső hidegségi lakos, tartalékos tisztek ügyét azonban nem vizsgálta ki a terrorista vezető.
Ennek elvégzését öccsére bízta.
Július elején érkezett a helyszínre Szamuelly László, hogy bátyja utasításának eleget tegyen. A vallatásokat ő maga vezette, s ha valamelyik vádlott nem felelt, vagy nem elég gyorsan felelt, azt személyesen verte arcba. A 22 éves magántisztviselő nem sokat gondolkodott, mindkét vádlottat halálra ítélte, majd színházba ment.
A gyilkosságokat Man Henrik, Jónás Gyula és terrorista társaik hajtották végre.
Budapesti Királyi Büntető Törvényszék 1920. június 21-én kelt, Bkgy. 10082/919. számú ítélete Szamuelly Lászlóra és Jónás Gyulára (egyéb ügyek kapcsán is) halálbüntetést mért. Az ítéleteket végrehajtották.
Man Henrik megszökött a felelősségre vonás elől.
Az eset leírása szerepel a Soproni Királyi Ügyészség 1921. augusztus 11-én kelt, El. 1. A. 3. számú jelentésében is.
Dunapataj környékén még júliusban is ellenforradalmárok után kutattak a vörösök. Július 5-én Pervanger Mihály parancsnoksága alatt egy 25 fős vöröskatona-alakulat, 5 fő vörösőrrel kiegészítve, Szentkirálypusztára vonult, idősebb Barta Károly tanyájára. Az osztagban szolgált Deák Sándor, dunapataji földműves, vörösőr is.
A tanyán csak ifjabb Barta Károly feleségét találták otthon. Ki akarták csikarni belőle férje búvóhelyét, ezért ütlegelni kezdték. Az asszony nem vallott, mire úgy megverték, hogy néhány nap alatt belehalt sérüléseibe.
Ezután Deák Sándor vezetésével átkutatták a tanyát. Idősebb és ifjabb Barta Károlyt a padláson találták meg. Deák az ifjabb Bartára emelte fegyverét, de az felcsapta a puska csövét, így a lövedék nem talált. Erre a vörösök megkötözték az apát és fiát is, s Dunapatajra hurcolták őket. Összeverték mindkettőt, marháikat, ruháikat, pénzüket elvették.
Az édesapát a községháza udvarán álló egyik fára felakasztották. A kötél azonban elszakadt, mielőtt idősebb Barta Károly kilehelte volna lelkét. A vörösök folytatni akarták a kivégzést, de Pervanger Mihály megtiltotta az akasztás megismétlését. A két Bartát átvitték Kalocsára, ahol a diktatúra bukásáig raboskodtak. A Kalocsai Királyi Törvényszék 1921. április 5-én kelt, B. 330/4/1921. számú ítélete Deák Sándort 12 évi fegyházbüntetéssel sújtotta.
Ifjabb Jaczenkó András vöröskatona volt. Július 6-án szabadságon tartózkodott, s társaival Abaújszántón kocsmázott. Iddogáltak, s ezt rossz szemmel nézte Szőke József géplakatos, politikai megbízott. Katonái élén le akarta fegyverezni a koccintgató szabadságosokat. Ifjabb Jaczenkó ellenállást tanúsított, mire Szőke felszólítására Miskovits Gáspár vöröskatona agyonlőtte őt.
A Budapesti Királyi Büntető Törvényszék 1919. november 8-án kelt, B. IV.5739/7. 1919. számú és 1921. január 20-án kelt, B. Kgy. 5739/8. 1919. számú ítéleteiben Miskovits Gáspárra 10 év, Szőke Józsefre 3 és fél év fegyházbüntetést mondott ki.
Sári községben a rekvirálások miatt elkeseredett lakosok július 6-án a templom előtti térre gyűltek. Az ott állomásozó vörös dandár katonái felvonultak, hogy szétoszlassák a tömeget. Mráz Mátyás, 22 éves helybéli lakos, földműves, ellenállt a katonák fellépésének. Annyira, hogy megfogta Mészly Béni, 18 éves munkás, vöröskatona fegyverét. Mészly erre lelőtte Mráz Mátyást.
A Pestvidéki Királyi Ügyészség 1920. El. 1. A. 68/210. számú jelentésében az áll, hogy Mészly Béni 4 évi fogházra ítéltetett.
Így csapódtak ide-oda az ellenforradalmi megmozdulások hullámai, még heteken át, országszerte…
Ludányi Rózsa István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>