A vörös terror 132. – Tarcaltól Mindszentig

A vörös terror

  1. Tarcaltól Mindszentig

 

Erdős József, 26 éves gépszerelő volt a II/21 székely zászlóalj politikai megbízottja Tarcalon, 1919. július havában. Tóth István, 19 éves, mádi illetőségű vöröskatona ennél az alakulatnál szolgált. Egy napon Tóth elunta a katonaéletet, s megszökött csapatától. Dezertált. Elfogták, s Erdős úgy döntött, forradalmi törvényszék elé állítja a fiatal katonát. Vajda János, Semsei Antal szavazóbírák és Borosnyai Dezső vádbiztos képviselte a tárgyaláson a törvényt.

A fiatalembert bűnösnek találták, s halálra ítélték. Hiába volt katonatársai minden rimánkodása, az ítéletet július 10-én, a zászlóalj szeme láttára, végrehajtották. A kivégzést Ferencz János tiszthelyettes és 6 vöröskatona foganatosította.

A Nagykanizsai Királyi Törvényszék 1920. március 24-én kelt, B. 285/4/920. számú ítéletében életfogytig tartó fegyházbüntetést rótt ki Erdős Józsefre.

Petőczpuszta tájékán, Abaliget közelében oltották ki dr. Vermes Gyula, fővárosi hittantanár, a keresztényszocialista párt főtitkárának életét. Július 12-én vagy 14-én történt az eset, az időpont vonatkozásában nem egyeznek a források. A gyilkosságot ellenforradalmi magatartás ürügyén követték el, állítólagosan Hentz János és Major nevű bányamunkások, vöröskatonák. Az emberölésre egy Bozeró nevű kommunista tisztviselő adta ki a parancsot. A tettesek elmenekültek a felelősségre vonás elől, az ügy részletei kideríthetetlenek maradtak – áll a Pécsi Királyi Ügyészség 1921. szeptember 23-án kelt, 1921. El. 1. A 120. sz. jelentésében.

Héthy Dezső sajóvelezdi körjegyzőnek esze ágában sem volt konfrontálódni a hatalommal. Éppen ellenkezőleg, megpróbált jó viszonyt ápolni az állami akarat helyi letéteményeseivel. Július 13-án tartották leánygyermeke kézfogóját, amire vendégül meghívta Fehér Zoltán vörös katonatisztet is.

A családi esemény a szokott mederben zajlott, ám a vörös tiszt erősen leittasodott. Annyira, hogy gorombáskodni kezdett a jelenlévőkkel. Erre kiutasították a házból.

Távozott, de kis idő múltával visszatért. Bocsánatkérést imitálva ölelte át a házigazdát, s ez ölelés közben keresztül lőtte őt fegyverével. Héthy Dezső belehalt sérülésébe.

Fehér Zoltán megszökött a felelősségre vonás elől – tudjuk meg a Miskolci Királyi Ügyészség 1921. december 19-én kelt, 1921. El. 1. F. 59. számú jelentéséből.

Oláh Rózsi kassai lakos Abaújszántón tartózkodott július 17-én. Állítólag gondatlan volt, ezért Miklósi Gyula politikai megbízott halálra ítélte. Oláh Rózsit agyonlőtték. Az ügy részletei kiderítetlenek maradtak, Miklósi megszökött a diktatúra bukása után – derül ki a Miskolci Királyi Ügyész 1921. El. 1. F. 59. számú jelentéséből.

Július 20-án, Domonyban, lakodalom volt. Udvardy Sándor házánál tartották az ünnepet. Zuckermann Mór vörösőr elkötelezett híve volt a munkásosztály szervezésének. A lakodalmas háznál megtiltotta a zenélést, mivel a muzsikusok nem szervezett zenészek voltak. Oravetz István, 50 éves helyi lakos, beleavatkozott az eljárásba, mondván, hogy itt ő a direktórium elnöke.

Zuckermannt ez nem hatotta meg – továbbra is a zenekar elnémítására törekedett. Oravetz közbelépésére fegyvert ragadott. Dulakodássá fajult a dolog – a direktórium vezetője megragadta a vörösőr puskáját.

Ezt látva Mrázik Pál, az eljárásban részt vevő másik vörösőr, lelőtte Oravetz Istvánt.

A gyilkos megszökött az elszámoltatás elől – olvasható a Pestvidéki Királyi Ügyészség 1921. október 3-án kelt, 1920. El. 1. A. 68/210. számú jelentéséből.

Július 20-a fekete nap volt a vörösőröknek ellenszegülő állampolgárok számára. Egerben aznap Ónodi Ferencet kívánta előállítani egy mulatságról Csonk István vörösőr. Ónody ellenállt az intézkedésnek, ezért Csonk keresztüllőtte őt. Ónody belehelt sérüléseibe. Az Egri Királyi Törvényszék 1919. szeptember 11-én kelt, B. 1160/1919. számú ítéletében 5 év fegyházbüntetést szabott ki Csonk Istvánra.

Szabolcs község környékén tűzharc bontakozott ki ezen a napon a magyar és román katonák között. A tűzpárbaj során eltévedt lövedékek három helybéli életét oltották ki. Bodnár Ferencné (született Csegei Júlia) 24 éves, Csáti Mihály 38 éves és Csegei János 62 éves szabolcsi lakos hunyt el ebben a lövöldözésben – áll a Nyíregyházi Királyi Ügyészség 1920. július 22-én kelt, 1920. El. 1. A. 49. számú jelentésében.

Mindszent község határában július 22-én (más források szerint 23-án) oltotta ki három ember életét az esztelen terror. Idősebb Barna Istvánt, ifjabb Barna Jánost és Török Andrást lőtték agyon ismeretlen terroristák. Az ügyről közelebbi adatokat nem sikerült felderíteni – derül ki a Szegedi Királyi Ügyészség 1920. augusztus 3-án kelt, 1920. El. 1. A. 14. számú jelentéséből.

Sípos András 48 éves, nyugalmazott csendőr-őrmestert, mezőtúri lakost, július 23-án, ellenforradalmi magatartás miatt lőtték agyon ismeretlen terroristák. Az ügy részletei felderítetlenek maradtak. A puszta tényről a Szolnoki Királyi Ügyészség 1921. november 12-én kelt, 1920. El. 60/103/8. számú jelentése tájékoztatja az utókort.

Fejes Károlyné szentesi lakos bűne az volt, hogy a férje a polgárok közé tartozott. Július 23-án ismeretlen vöröskatona agyonlőtte.

Ugyanezen a napon lelte Szentes és Csongrád között halálát dr. Czobor Tibor budapesti lakos. Kocsin utazott Szentesről Csongrádra, amikor a Tisza-hídfőnél főbe lőtte egy vöröskatona.

A két szentesi eset részletei, az elkövetők személyét is beleértve, homályban maradtak. A tényekről a Szegedi Királyi Ügyészség 1921. szeptember 21-én kelt, 1921. El. 1. A. 43. számú jelentése tájékoztat.

Július hónap folyamán egy harmadik gyilkosság is történt Szentesen. Csala Imre helybéli lakost, polgári biztost lőtte agyon egy vöröskatona. Állítólag Tirpák László volt az elkövető. Ez az eset is kiderítetlen maradt, ítélet nem született. A történésről a Szegedi Királyi Ügyészség 1920. augusztus 3-án kelt, El. 1. A. 14. számú jelentése tudósít.

Július 25-én, a Poroszló és Tiszafüred közötti út mentén ismeretlen, agyonlőtt férfi holttestét találták. Ki volt ő, miért kellett meghalnia, sosem derült ki. Az Egri Királyi Ügyészség 1920. szeptember 2-án kelt,  1920. El. 1/8. számú jelentése csak a puszta tényt tudta rögzíteni: ismeretlen vöröskatonák agyonlőttek egy ismeretlen férfit a megadott helyen és időben.

Endre István, 55 éves tiszaroffi lakos, uradalmi gazda, közismert volt ellenforradalmi érzületéről. Nem rejtette véka alá véleményét – számos alkalommal nyilatkozott a vörösek érzületét sértő módon. Lakóhelyén úgy gondolták, ennek volt betudható az, hogy (vélhetően a helyi direktórium akaratából) július 26-án lakásáról elhurcolták a karhatalom emberei, s a Tiszántúlra vitték. Ott agyonlőtték, de bosszúszomjukat ez sem csillapította: holtában össze is szurkálták. Élettelen testét a Tiszába vetették.

A tettesek soha nem kerültek az igazságszolgáltatás kezére. Az esetet a Szolnoki Királyi Ügyészség 1921. november 12-én kelt, 1920. El. 60/103/8. számú jelentése örökítette meg.

Július végéhez közeledvén egyre szorultabb helyzetben találták magukat a vörös diktatúra helyi képviselői, az ország minden részén. Nem volt ez másképpen Kácson sem. A helybéli lakosság és a vörösőrök viszonya egyre feszültebb lett az idő előre haladtával. Ennek volt betudható, hogy július 27-én, ellenforradalmi magatartás miatt, agyonlőtték Molnár Teréz kácsi lakost.

A gyilkosok kilétére nem derült fény. Az esetet a Miskolci Királyi Ügyészség 1921. dec. 19-én kelt, 1921. El. 1. F. 59. számú jelentése őrizte meg az utókor számára.

A hátramaradt iratokból nagyon úgy néz ki, hogy július hónap vége felé a vörösöket már különösen frusztrálta, ha az emberek jól érezték magukat. A honpolgárok jókedvében bizonyára a saját, közeledő végzetük kigúnyolását vélték felfedezni, ezért reagáltak különösen érzékenyen minden ilyesféle esetre.

Móron július 27-én rendeztek egy mulatságot, Bodri Ferenc udvarában. Törő János 42 éves földművesnek, a közigazgatási osztály helyettes vezetőjének ellenére volt ez a rendezvény. Megjelent a helyszínen, s a mulatozás befejezésére szólította fel a jelenlévőket. A legények és leányok arra kérték, engedélyezze a vígság folytatását. Ő erre fegyvert rántott, s „engedetlen magatartása” miatt agyonlőtte Antal Józsefet.

A Székesfehérvári Királyi Törvényszék, 1920. június 19-én kelt, B. 1734/4/919. számú ítéletében 6 év, fegyházban letöltendő szabadságvesztést rótt ki a túlbuzgó vörös apparatcsikra.

Táji István, büntetett előéletű vöröskatona, július 29-én, Vácott követte el a maga gyilkosságát. Még Rádon összeszólalkozott Stevlik Istvánnal, a vörösőrség ottani parancsnokával. Nem tudott belenyugodni az esetbe, fortyogva, bosszút forralva hagyta el a perpatvar helyszínét.

Amikor Vácott újra találkozott Stevlikkel, előrántotta forgópisztolyát, s rálőtt. A lövedék azonban nem haragosát, hanem az esetükben teljesen ártatlan Szilágyi Péter vöröskatonát találta el. Szilágyi belehalt a lövésbe.

Táji további sorsa ismeretlen. Az esetet a Pestvidéki Királyi Ügyészség 1920.El. I.A.68/178. számú jelentése rögzítette.

Mindeközben a kommunista hatalom helyzete kilátástalanná vált mind külpolitikai, mind katonai tekintetben. A románok feltartóztathatatlanul nyomultak az ország szíve felé, a vörös haderő maradékán a széthullás jelei mutatkoztak.

A szegedi nemzeti kormány felhívást intézett az ország népéhez. E felhívást, a tőle megszokott gúnyolódás kíséretében, még a Népszava is leközölte, július 27-i számában, mint „a szegedi bohóckormány rágalmazó” fölhívását.

„Magyarok, munkások, földmívesek, polgárok!

A vörös rablók gazdálkodása a végét járja. Megismertük őket. Szabadságot ígértek és véres rabságot hoztak. Jólétről beszéltek és kiraboltak mindnyájunkat, boltostól az árut, gazdától a termést, munkástól a párnát is elvitték. Pénz helyett papírrongyot, kenyér helyett éhséget, munka helyett nyomorúságot, béke helyett örök háborút hoztak. A jogosan tiltakozókat halomra gyilkolták, az ártatlanok ezreit fölkoncolták. A Hunyadiak, Rákócziak, Kossuth Lajosok katonái nem lehettek a Böhm Vilmosok, Szamuelyk és Landlerek fegyveres szolgái.

Magyarok!

Szegeden erős hadsereggel készül a magyar kormány. Az ország minden részéből odatódul a magyarság, hogy a nemzetiszínű piros-fehér-zöld zászló alatt harcolhasson a magyar szabadságért, a vörös rablók igája alatt szenvedő magyarok fölszabadításáért. A vörösök egyik ezrede a másik után érkezik teljes fegyverzettel Szegedre, hogy csatlakozzék az igaz magyarok kormányához, amelyben a magyarság minden rétege, munkás, földműves és polgár egyaránt képviselve van.

A szegedi kormány a legáltalánosabb választójog alapján összehívja a nemzetgyűlést, hogy a nép maga határozhasson sorsa fölött. Tépjétek le a vörös rongyokat, kergessétek el a vörös zsiványhadat és siessetek a szegedi kormány megmentő nemzeti lobogója alá! Közeledik a megváltás órája, ne csüggedjetek, készüljetek és támogassátok a nemzeti kormányt!”

Erre a megváltásra pedig nagy szüksége volt a szerencsétlen magyar embereknek.

Fájdalom, rettegés és a felvillanó remény érzetével nézték a nyár derekának csillagait, találgatva, vajon meddig tart még Kálváriájuk?

 

Ludányi Rózsa István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>