A vörös terror 133. – Csendőrtisztek 1.

A vörös terror

  1. Csendőrtisztek 1.

 

A mai Kiss János altábornagy utcát 1875 és 1921 között Mozdony utcának nevezték.

Az utcában neves intézmény működött: a Tanítóképző Főiskola (ma az ELTE Tanító- és Óvóképző Kara). Az Eötvös József vallás- és közoktatási miniszter által, az 1868. évi XXXVIII. törvénycikk alapján életre hívott intézmény 1869 őszétől a krisztinavárosi Attila út 97-99 alatt működött, egészen 1911-ig, amikor a XII. kerület (Hegyvidék) Mozdony utcájába költöztették át.

1919-ben a Főiskola épületét rendészeti célokra vették igénybe a Cserny-féle terrorista különítmény tagjai. Quint József, a főiskola igazgatója (akkori szóhasználattal élve „intézeti vezető”) két jelentést írt a Közoktatási Népbiztosságnak 1919. júliusában az intézmény helyzetéről. A július 12-én kelt, 5637/1919. karh. számú utasításra hivatkozva a következőket jelentette:

„…a vöröskatonák megszállták az intézetet. Minthogy az intézet ingóságainak elszállítására vonatkozóan rendeletet nem kaptam, kötelességemnek tartom jelenteni, hogy a katonák 31 asztalt, 2 padot és 253 széket vittek el az intézetből. Ezt elismertettem nyugtatványon a katonák vezetőségével, s a megszállt szárny összes ingóságairól leltár vétetik fel.”

A történeti hűség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a Főiskola területére települő fegyveres erők nem a Vörös Hadsereg állományába tartoztak, hanem a Cserny-féle terror-osztagot személyesítették meg. Gratz Gusztáv is tévedett, amikor visszaemlékezésben azt írta, hogy „a Belügyi Népbiztosság Nyomozó Osztálya” települt az oktatási intézmény falai közé. Cserny és legényei ekkor már nem tartoztak a nevezett szerv kötelékébe. Ők éppen a korábbi rendőrség, csendőrség rendfenntartó funkcióit (valamint állományának jó részét) átvevő Vörös Őrség II. kerületi parancsnokságának voltak alárendelve, melyet Bandl Ferenc irányított ekkoriban.

Quint József, a Rendtartás 323. §-ában előírtaknak megfelelően, július 19-én elkészítette a tanév zárásáról szóló jelentését. Ebben, az itt előadásra kerülő történet szempontjából fontosnak tartott, következő fejleményekről adott számot:

„1. Az intézet épülete az időjárástól, de a katonai tanfolyamok folyton változó hallgatóságától is sokat szenvedett; a kövezet, a falak és a tetőzet erősen megrongálódott. Az udvar, a kert és a gazdaság elvadult; a kertész 1916 óta orosz fogoly, kerti napszámost nem kapni, a növendékek pedig a tavaszi diákmozgalmak alatt teljesen elhanyagolták a kerti munkát. Az utcáról tördelik a kerítést, és a kertbe emberek és állatok zavartalanul járnak, a kerti veteményeket letapossák és ellopják.

  1. A szertárak és könyvtárak mindeddig rendben voltak s az év folyamán elég szépen gyarapodtak is, most azonban július 10. óta katonák vannak az intézetben elhelyezve, s ezzel az intézet további sorsa kérdésessé vált. A bútorzat egy részét máris elszállították, a többit pedig használatba vették.”

Quint József a jelentésében, érthető módon, nem tért ki más, olyan körülményre, mely az oktatási cél megvalósításával szoros összefüggést nem mutatott. Később viszont, a Főiskola 1918-1926 közötti évkönyvében, már ő is feleleveníti azt a borzalmat, amit július vége felé az ott állomásozó terroristák vittek véghez, az intézmény alagsorában. Részlet a beszámolóból:

„Július elején megszállták a Lenin-fiúk az intézetet. A kapuban aknavetők riasztották a járókelőket.

Az udvaron 15 ágyú, a tornaterem és a fizika lapos tetején gépfegyver volt felállítva. Éjjel-nappal jártak a páncél- és teherautók. Telehordták a pincét fegyverrel és lőszerrel. Az igazgató már csak igazolvánnyal hagyhatta el a lakását. Az épületet teljesen elfoglalták Cserny marcona emberei, akik rettegésben tartották az egész fővárost. Legrettenetesebb napjaink július 19–22 közt voltak, mikor a terroristák már érezték a proletárdiktatúra összeroppanását. Ekkor, július 22-ére virradó éjjel ölték meg az intézet pincéjében Fery Oszkár csendőr altábornagyot, Borhy Sándor és Menkina János csendőr alezredeseket.”

A vörös diktatúra történetének ismerőit nem lepi meg különösebben, ha azt olvassák, hogy a terroristák az egykori csendőrség állományába tartozó személyek életére törtek. E hármas gyilkosságban azonban meglepő, hogy milyen magas rangú csendőrtisztek életét oltották ki a gyilkosok. Az is elgondolkodtató, hogy milyen történelmi időpontban követték el ezt – mindössze 10 nappal diktatúrájuk összeomlása előtt.

Igaz lehet Quint József azon megállapítása, miszerint „a terroristák már érezték a proletárdiktatúra összeroppanását”.

Az egykori igazgató feljegyzése meglehetősen szikáran tájékoztat minket a bűncselekmény elkövetéséről. Járjunk utána, mi történt akkor, kik követték el, kik ellenében az emberöléseket!

Az ügy részleteit, a tényállást leghamarabb a bűnvádi eljárás anyagából bogozhatjuk ki. Váry Albert főállamügyész-helyettes 1919. szeptember 14-én nyújtotta be a Budapesti Államügyészség 24.402/1919. számú vádindítványát a Budapesti Törvényszéknek. Ebben a csendőrtisztek meggyilkolásáért felelős személyek gyorsított eljárásban való felelősségre vonását indítványozta.

„Gyilkosság bűntettével gyanúsított Cserny József és társai ügyében teljesített nyomozás iratait idezárva a következő vádindítvány benyújtásával küldöm meg:

  1. A folyó évi augusztus hó 4. napja óta előzetes letartóztatásban lévő Cserny József 27 éves budapesti születésű, reformátusvallású bőrmunkást, a Cserny-féle terrorista különítmény főparancsnokát;
  2. A folyó évi augusztus hó 4. napja óta előzetes letartóztatásban lévő Pap Sándor 30 éves tiszaburai születésű reformátusvallású lakatossegédet, a Cserny-féle terrorista különítmény helyettes főparancsnokát;…”

Pap Sándor nevét Papp-ként is lejegyezték a korabeli írások.

„..3. A folyó évi szeptember 1. napja óta előzetes letartóztatásban lévő Bonyháti Tibor 25 éves tápiószecsői születésű reformátusvallású ügyvédjelöltet, volt politikai nyomozót, a Cserny-féle terrorista különítmény tagját;

  1. A folyó évi szeptember 2. napja óta előzetes letartóztatásban lévő dr. Vajda Zoltán 36 éves érsekújvári születésű unitáriusvallású ügyvédet, a Vörös Őrség országos parancsnokát;
  2. A folyó évi szeptember 2. napja óta előzetes letartóztatásban lévő Pór (Polacsek) Ernő 24 éves zólyomi származású izraelitavallású bankhivatalnokot, a Vörös Őrség főparancsnokának, dr. Vajda Zoltánnak titkárát;…”

Polacseket, a korabeli szabályok adta lehetőségek szerint, írták Polatseknek és Polatscheknek is.

„…továbbá a szökésben lévő

  1. Chlepkó Hantos Ede országos politikai biztost;…”

Chlepkó (másképpen Hlepkó) Edéről azt kell tudnunk, hogy 1883-ban, Diósgyőrött született. Vasesztergályos volt, politikai pályafutását a szociáldemokratáknál kezdte. 1906-tól szakszervezeti mozgalmár. 1918-ban alapítóként vesz részt a kommunisták magyarországi pártjának életre hívásában. A KMP első központi bizottságának tagja volt. 1919 februárjában letartóztatták, ám a március 21-i puccs után elvtársai kiszabadították. A diktatúra idején a kispesti járás kormányzótanácsi biztosaként ténykedett, majd a Vörös Őrség országos politikai megbízottja lett belőle. A vörösök bukása után emigrált, Csehszlovákiában, Ausztriában, majd Németországban végzett pártmunkát. 1923-ban a Szovjetunióba távozott. Ott egyes források szerint különböző gazdasági és párttisztségeket töltött be, mások úgy tudják, eredeti szakmájában, vasesztergályosként dolgozott. A sztálini tisztogatás őt sem kímélte: 1938-ban (más források szerint 1936-ban) letartóztatták, s halálra ítélték.

„…7. Radányi Kornél politikai nyomozót, mint a Btk. 69. § 1. pontja szerinti felbujtókat;”

Radványit Radványiként is említik (az idézett vádiratban is), de Radonyiként is hivatkoztak rá.

A diktatúra bukása után az 1878. évi V. tc. volt hatályos. Ennek V. fejezete szólt a részességről, azon

belül a felbujtóról, bűnsegédről, s kimondta:

„69. § A véghezvitt, vagy megkísérlett bűntett vagy vétség részese az:

  1. aki mást a bűntett vagy vétség elkövetésére szándékosan rábír (felbujtó),
  2. aki a bűntett vagy vétség elkövetését szándékosan előmozdítja, vagy könnyíti; vagy annak előmozdítására vagy könnyítésére mást rábír; úgyszintén, aki másokkal a cselekmény elkövetésénél, vagy annak elkövetése után nyújtandó segély, vagy a cselekményből származó haszon biztosítása, vagy pedig a hatósági intézkedés meghiúsítása iránt megelőzőleg egyetért.”

A gyilkosságokban saját kezűleg részt nem vevő, ám azok végrehajtását előmozdító személyek felelősségre vonása e törvényhely alapján volt jogszerű (már, ha nem menekültek el a számonkérés elől).

„8. A folyó évi szeptember 1. napja óta előzetes letartóztatásban lévő Kakas Ferenc budapesti származású, 24 éves r. k. vallású fürdőszolgát, volt politikai nyomozót, a Cserny-féle terrorista különítmény tagját;

továbbá a szökésben lévő

  1. Bartalos Istvánt;
  2. Pető Zoltánt;…”

Pető Zoltán valójában Pető István volt – a kapkodva szerkesztett vádirat (és néhány egyéb forrás is) tévesen Zoltán keresztnéven jelöli a kérdéses személyt.

„…11. Csomor Gábort;

  1. Nagy Béla Gézát;…”

Nagy Béla Géza valójában Neumayer Gézát takarja, akinek a csúfneve (ragadványneve) volt Nagy.

„…13. Lőscher Mártont és

  1. Tót Józsefet, a Cserny-féle terrorista különítmény tagjait…”

Tót Józsefet Tóth Józsefként jegyezték. Valószínűleg ez utóbbi lehetett a helyes, mert az ítéletben már így szerepelt a neve.

„…mint a Btk. 70. §-a szerinti tettestársakat, a Btk. 278. §-ába ütköző, s a 4039/1919. ME sz. rendelet 1. §-ának 2. pontja alá eső, 3 rendbeli gyilkosság címén azzal vádolom…”

A már idézett, akkor hatályos 1878. évi V. tc. XVIII. fejezete „az ember élete elleni bűntettekről és vétségekről, a gyilkosságról és szándékos emberölésről”szólt.

. „278. § Aki embert előre megfontolt szándékból megöl: a gyilkosság bűntettét követi el és halállal büntetendő.

  1. § Aki embert szándékosan megöl, ha szándékát nem előre fontolta meg: szándékos emberölés bűntettét követi el és tíz évtől tizenöt évig terjedhető fegyházzal büntethető.”

E tekintetben egyáltalán nem volt tehát mindegy, hogy a bíróság miként minősíti az emberélet kioltását. Mint a sorozat korábbi részeiben láttuk, a törvényszék igen sok esetben a meglepően enyhe ítéletet hozta meg azok esetében, akik mások parancsára vettek részt emberölésben.

„…hogy mint a Tanácsköztársaság fegyveres erejének tagjai, ill. hivatalnokai, a Tanácsköztársaság fenntartása érdekében Budapesten 1919. július 19., 20., 21. napjain az ellenforradalom szervezésének gyanúja miatt letartóztatott, a Mozdony utcai terrorlaktanyába beszállított Ferry Oszkár csendőr altábornagyot, Borhy Sándor és Menkina János csendőr alezredeseket Cserny József, Pap Sándor, Bonyháti Tibor, dr. Vajda István…”

A vádirat itt, szemben a 4. pontjában foglaltakkal, tévesen, Istvánként nevezi meg dr. Vajda Zoltánt, a Vörös Őrség orzágos parancsnokát. Vajon a sietség okán csúszott be ez a tévedés?

„…Pór Polacsek Ernő, Chlepkó Hantos Ede és Radványi Kornél hivatalos rendelkezése, utasítása és intézkedése által szándékosan rábírt Kokas Ferenc, Bartalos István, Pető Zoltán, Csomor Gábor, Nagy Béla Géza, Lőscher Márton és Tóth József e célra kiválasztott terrorkatonák, szándékosan és előre megfontolt szándékkal együttesen megölték.

A főtárgyalásra illetékes bíróságul a budapesti büntetőtörvényszéknek a 4039/1919. ME sz. rendelettel szabályozott gyorsított eljárás szabályai szerint működő tanácsát jelölöm meg, mely előtt a tárgyalás haladéktalan kitűzését indítványozom.”

Ludányi Rózsa István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>