A vörös terror 134. – Csendőrtisztek 2.

A vörös terror

  1. Csendőrtisztek 2.

 

  1. november 24. és december 9. között, dr. Stocker Antal kúriai bíró elnökletével került sor a Mozdony utcai gyilkosságok ügyében a 15 napos főtárgyalásra. 26 vádlott ellen, „a 4039/1919. ME számú rendelettel szabályozott gyorsított bűnvádi eljárás szabályai szerint folytatták le a tárgyalást.

A történteket többé-kevésbé kronológia szerinti sorrendben vette számba a bíróság.

A következő eseményekre derült fény.

Július 17-én, a Vörös Őrség országos főparancsnokságának egyik osztályán, Zagyi József, oda beosztott csendőr irodatiszt írógéppel egy névtelen feljelentést szerkesztett. Ebben előadta, hogy magasabb rangú csendőrtisztek ellenforradalomra készülnek. Öt csendőrtisztet, akik az ellenforradalom sikere esetén magas vezetői állásokat nyernének, meg is nevezett. Ferry Oszkár nyugalmazott csendőraltábornagy, Borhy Sándor és Menkina János alezredesek is szerepeltek a feljelentésben.

Zagyi József Chlepko Hantos Edének, a vörös őrség országos főparancsnokságának politikai megbízottjának adta át a koholmányt. Chlepkó utasítására dr. Vajda Zoltánnak, a Vörös Őrség országos parancsnokának titkára, Pór (Polatschek) Ernő, intézte a feljelentés további sorsát. Annak tartalmát, mint bizalmas feljelentést, további intézkedéstétel végett megküldte a Belügyi, a Hadügyi Népbiztosságoknak, továbbá Kun Bélának és a hadsereg főparancsnokságának.

Végül soha nem derült ki, Zagyi miért fantáziálta össze az ellenforradalmi készülődést, s miért jelentette fel az öt tisztet. Lehet, hogy egykori, ismeretlen sérelmét akarta megtorolni az internálás kiprovokálásával, de az is lehet, hogy mások (esetleg Bonyháti Tibor politikai nyomozó) javaslatára írta meg az alaptalan feljelentést. Egy bizonyos: amikor megtudta, mi lett az irománya következménye, teljesen összeomlott, s az alkoholizmusba menekült. Oly mértékű italozást folytatott, hogy a bíróság is eltekintett tanúként való meghallgatásától.

E „bizalmas feljelentésben” Zagyi a csendőrtisztek internálását javasolta. Az akkori kor viszonyait ismerve, ez, önmagában még kiheverhető intézkedés, múló bosszúság lett volna csupán. (Különösen, hogy 2 hét múlva az egész diktatúra összeomlott.)

Az ügy azonban a feljelentő részéről nem várt fordulatot vett Chlepkó Hantos Ede kezei között. A politikai megbízott ugyanis még aznap meghívatta Cserny Józsefet és utasításba adta neki, hogy nevezett tiszteket tartóztassa le és végeztesse ki.

Cserny Radányi Kornél és Bonyháti Tibor politikai nyomozókat, akiket csak Véreb”-nek becézett, választotta ki a feladat ellátására, mivel azok korábban már nyomoztak a csendőrtisztek után. (Az akkori eljárás, minden bizonyítottság hiányában, eredménytelen maradt.)

A nyomozók meg is jelentek Chlepkónál, akitől azt az utasítást kapták, hogy a tisztek kivégzése feltétlenül szükséges, ezért tartóztassák le és kísérjék be őket a Mozdony utcai laktanyába.

Bonyhátit az 1919. december 3-i tárgyaláson hallgatták ki és szembesítették Csernyvel. Mivel jegyzőkönyv nem készült a vallomásáról, az utókorra Az Est tudósítása maradt az esetről.

„Cserny felküldte Chlepkóhoz, hogy kapni fog valami írást csendőrtisztekről. Chlepkó valóban átadta neki a névsort. Öt tiszt neve szerepelt rajta, és Chlepkó kijelentette neki, hogy egy Szilágyi nevű őrvezető jelentette fel ezeket az embereket, és veszedelmes ellenforradalmárok.

Kiadta az utasítást, hogy le kell tartóztatni valamennyit.

Csernynek beszámoltam és erre csak ennyit felelt:

»Stopp! le kell fogni valamennyit és aztán haza kell küldeni őket!«”

A terroristák szlengjében a „haza kell küldeni” azt jelentette, hogy meg kell gyilkolni. Ugyanezen jelentést takarta a „Gajdeszba küldeni”, „Hidegre tenni”, „Úszni küldeni” szlogenjük is. Az „Egész angolosan hidegre tenni” utasításnál kegyetlenül megkínozták, de életben hagyták a foglyukat, a „Fél angolosan végezni” szakkifejezés alapján pedig egy alapos verés után szabadon engedték a hálójukban vergődő szerencsétlent.

A „vérebek” a július 18-ról 19-re virradó éjjel autóztak a csendőrtisztek lakásaihoz. A letartóztatások foganatosítására a kíséretükben lévő terrorlegényeket, Bartalos Istvánt és Pető Istvánt küldték fel a nevezettekhez.

A „véreb” fedőnév a tárgyalás folyamatában is előkerült. Az Est tudósítása szerint:

„Amikor a tárgyalásvezető bíró Bonyháti szemére vetette:

»Maga valósággal tajtékzott, úgy kutatott a burzsujok után. Cserny magát vérebnek hívta…«”,

Bonyháti azzal hárított, hogy

»Cserny szeret ilyen költői kifejezéseket használni. «”

Három tisztet fogtak el, s Bonyháti azt vallotta, hogy Cserny szorgalmazta a további két, feljelentett csendőrtiszt elfogatását is. Sajnos, a per anyagából nem derült ki, a két megmenekült tiszt kiléte.

„Két-három napig a csendőrtiszteket a nyomozók vallatták, hogy esetleg további eredményeket érjenek el, ezek azonban állítólagos ellenforradalmi terveikből mit sem árultak el.”

Július 21-én, miután a vallatás eredménytelenül zárult, Cserny József, Papp Sándor és a nyomozók a délután folyamán elhatározták, hogy aznap éjjel a csendőrtiszteket kivégzik. Akasztással, ott, a laktanyában. Radányi és Bonyháti nyomozók közölték ebbéli szándékukat Lőscher Mártonnal, s megkérték, hogy keressen önként vállalkozókat a gyilkosságok végrehajtására a terrorfiúk közül.

Arról, hogy ki, milyen értelmű utasítást adott ki az ügyben, heves vita alakult ki Cserny és Bonyháti között a szembesítésükkor. A bíróságon már úgy lehetett érdemeket gyűjteni, mint a diktatúra rémuralmának üzemeltetése során…

„Cserny felugrik és kemény lépésekkel megy Bonyháti felé. Bonyháti eléje áll. Egy percre úgy látszik, hogy a két fenevad egymásnak akar rontani. Cserny támad:

- Mikor adtam utasítást? Nem azt mondtam, hogy Chlepkó adott ki utasítást?

Bonyháti alig hallgat Csernyre és erősen kiabál:

- Azt mondta: Stopp, haza kell küldeni őket!

Cserny:

- Igen, ezt mondtam, de maga tudja, hogy hozzátettem: Chlepkó mondta… Parancsot nem adtam, de magának nem is kellett! Hiszen maga volt mindig a diplomata, maga volt a finesz, maga volt az ész! Amikor látták, hogy meg akarják akadályozni a kivégzést, még felmentek Chlepkóhoz. Három napig zónáztak az autóval és forszírozták a dolgot.”

Lőscher Márton felhívására Kakas Ferenc, Neumayer Géza, Csomor Gábor, Pető István és Trailla György terroristák jelentkeztek önként a hóhérmunka elvégzésére.

Éjjel 11 után kezdték el az „ítéletek” végrehajtását.

„Neumayer Géza vallomása szerint Papp Sándor adta a kötelet, ezt Neumayer Géza a pincehelyiség folyosóján végigvonuló vízvezetéki csőre kötötte hurok alakjában; a csőhöz, miután az magasan volt, egy létrát támasztottak, ezeknek az elrendezése után egyenként a következő sorrendben ti. elsősorban Borhy Sándort, másodikban Menkina Jánost, harmadiknak Ferry Oszkárt lehozva szobáikból előbb az egyiket, ennek kivégzése után a másikat, ennek kivégzése után pedig a harmadikat a pincében lévő fülkébe vezették, ott arcul verésekkel és puskatussal való ütésekkel való bántalmazással vallomástételre akarták bírni, s minthogy ez nem sikerült, fogtak hozzá az akasztáshoz.”

Borhy Sándort egy létráról akasztották fel. Miután nyakára csomózták a kötelet, kirántották alóla a lajtorját, s a lábaiba kapaszkodva lefelé rángatták a szerencsétlen férfit. Egy negyedóra múlva leakasztották köteléről, s a holttestét a létrára helyezték, s a pincefolyosó egyik sarkába tették.

Menkina János alezredes volt következő áldozatuk. Első kísérletükre a kötél elszakadt. Ekkor új csomót kötöttek belőle, s a már megismert, létrás módszerükkel folytatták az akasztás. Mintegy negyedóra haláltusát követően, a kötélről leoldott alezredes még élt, teste vonaglott. Ekkor Csomor Gábor rohamkésével, s Lőscher Márton (vagy Pető István – ez nem derült ki egyértelműen a tárgyaláson) a szuronyával összeszurkálta. Az elhunyt holttestét Borhy Sándor teteme mellé helyezték.

Ferry Oszkár altábornagyot is a fent ismertetett létrás akasztás módszerével végezték ki.

A holttestek elszállításához Tóth József sofőr állt elő egy tehergépkocsival. Csomor, Neumayer, Pető és Trailla a teherautóra tették a hullákat, az akasztásnál használt kötéllel egymáshoz kötözve. Radányi és Bonyháti nyomozók a tornateremből súlyokat hoztak elő, amiket a kötélhez erősítettek.

A teherautóval a Műegyetem melletti Duna-partra hajtottak. Ott a holttesteket a földre dobták, s a lábaiknál fogva a vízig vonszolták, majd a Dunába fordították.

Cserny József reggel borral és szalonnával vendégelte meg terror-legényeit.

  1. augusztus 25-i kihallgatásán már egészen másképpen emlékezett a csendőrtisztek meggyilkolásában játszott szerepére Cserny József. Olyan képzetünk támad róla, mintha egy, a szerencsétlen körülmények áldozatává vált őrangyalt hallgatnánk:

„Mikor én Chlepkónál fent jártam, azt mondtam neki, hogy stoppolja le őket egy pár napra, mert ha a hír eljut az ellenforradalmárokhoz…, akkor elmarad az ellenforradalom. Két-három nap múlva engedje el őket.

Mikor Ferryt és társait behozták, Radányi ezt jelentette nekem, mire én azt feleltem, hogy jól van.

Mikor Ferryék már három napig ott voltak, az a gyanúm támadt, hogy Ferryéket el akarják tenni láb alól. Ezért aztán azt mondtam Radányinak, hogy ha hazaküldésre kerül sor, akkor engem előbb keltsen fel. Ezt azért mondtam, hogy meggyilkoltatásukat megakadályozzam, mert Kun Béla lelkemre kötötte, hogy magánakciókat e tekintetben ne folytassunk, mert a proletárdiktatúra jó hírét a külföldön rontja s a misszió őt megeszi. Ferryék elfogatása után 3 vagy 4 nappal egy reggel egy Löscher nevű terrorista jelentette, hogy Ferryt és két társát »hazaküldték«.

Azt mondtam, hogy miért nem szóltak nekem?!

Mire Löscher azt felelte, hogy Radányi azt mondta, miszerint Chlepkó parancsára tették el őket láb alól.”

A gyilkosságok időpontjában Gencsy Arnold alezredest is kihallgatták a Mozdony utcai laktanyában. Sajnos, nem lehet teljes bizonyossággal megállapítani, vajon ő lett volna-e a negyedik a feljelentett öt tiszt közül. Az 1919. december 4-i tárgyaláson a bíróság is kihallgatta az alezredest a júliusi események kapcsán. A Népszava a következőképpen számolt be a tárgyalóteremben elhangzottakról:

(Genary Arnold néven említették őt – valószínűleg elhallásról vagy elírásról lehet szó.)

„Chlepkó ellenszenvvel viseltetett iránta, mert kinevezése ellenére sem jelentkezett hivatalában. Július 21-én éjjel letartóztatták. Bevitték a Pedagógiumba, ahol Ladányi [Radányi – D. P.] és Bonyháti várták. Ladányi azt mondta, hogy mondja meg az igazat, mert ha nem mond igazat, el fogják tenni láb alól. Kihallgatása közben többször jött be egy katona, súgva jelentett nekik valamit. A harmadik jelentés után másfél órára elmentek. Amikor visszajöttek, azt mondták, hogy nem tisztázta ugyan magát, de elbocsátják. Löscher azt mondta neki: Most megszabadult könnyen, máskor vigyázzon magára és ne politizáljon!”

Persze, az újságnak ismert politikai indítatásánál fogva, érdekében állt, hogy a bíróság elé állított terroristákat a lehető legjobb színben tüntesse fel. Még akkor is, ha józan ésszel felmérve a helyzetet, ez a vállalása a lehetetlen határát súrolta. Túlról…

Ludányi Rózsa István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>