A vörös terror 148. – A teljesség követelménye szerint

A vörös terror

  1. A teljesség követelménye szerint

 

A román katonai alakulatok augusztus 3-án érték el Budapest határát. Másnap már be is vonultak a fővárosba. Az antant meg akarta akadályozni ezt a fejleményt, ám a párizsi parancsot kézbesítő olasz tiszteket a román beosztottak elfogták, s hadifogolyként hurcolták ide-oda, hogy a nagyhatalmak ukáza véletlenül se érjen időben célba. Eset után pedig már nincs mit tenni, mint tudjuk…

A románok egyformán haragudtak vörösre és fehérre, mert mindkettőben a magyart látták. A préda, a szabad rablás érdekelte őket – Erdély jogán a magyar vagyon arányos részére tartottak igényt. Mardarescu tábornok pironkodás nélkül bejelentette, hogy a magyar értékek 30-50 %-ára jogosultnak érzik magukat. Vidéken a jószágállomány és a gabonakészletek tetemes részét, mezőgazdasági eszközökkel, városokból komplett gyárakat és azok készleteit vagonírozták be, s hurcolták magukkal. Természetesen a vagonokat és a mozdonyokat is a magyaroktól tulajdonították el.

De sorra kerültek a műkincsek is, s minden, ami mozdítható volt.

A románok által megszállt területeken, a megszállásuk ideje alatt, 657 személyt végeztek ki.

De ez már egy másik történet…

Ebben a részben azokról a szerencsétlen sorsú magyarokról kívánok számot adni, akiknek idő előtti halálát a vörös terror okozta, s eddig még nem állt módomban balsorsukat ismertetni.

Vámosgyörkön, augusztus 3-án Szedmák István községi képviselőt lövette agyon Weisz Béla vörös parancsnok. Bűne az volt, hogy a vörös katonákat megpróbálta rábírni, vonuljanak ki a községből a románok elől. El akarta kerülni a felesleges vérontást, az oláhok bosszúját. Weisz elvtárs ezt árulásnak minősítette, s agyonlövette Szedmák Istvánt.

Az ügyben felelősségre vonás nem történt, a történtekről az Egri Királyi Ügyészség 1920. szeptember 2-án kelt, 920. El. 1/8. számú jelentése tudósít.

Ugyanezen a napon, Homokbödögén, Csizmadia Károly helybéli lakost lőtték agyon, ellenforradalmi magatartás miatt. A gyilkosságot a 29 esztendős Weigl Manó, Stefanek József és vöröskatona társaik követték el. Az eset a homokbödögei emberek jókedvével kezdődött ezen a szomorú vasárnapon. A diktatúra bukása feletti örömükben mulatságot rendeztek, melyről értesülve Weigl Manó, pápai vörösőr, huszadmagával kiment. Megtámadták a mulatozókat, Csizmadia Károlyt agyonlőtték, Barcza Gyulát megsebesítették.

Az ügyről a Veszprémi Királyi Ügyészség 1920. július 8-iki El. l,b. 17. számú jelentése tájékoztat.

Weigl Manó ellen eljárás indult, s a Veszprémi Királyi Törvényszék 1920. február 18-án kelt ítéletében 4 év fegyházbüntetéssel sújtotta.

Azt, hogy a vörösök között már nem ment minden rendben, azt Hitschfeld József vöröskatona esete is bizonyítja. Szentendrén történt, ugyancsak augusztus 3-án, az alábbi banális eset. Puppán György 29 esztendős vasesztergályos, vörösőr, felszólította Hitschfeld József elvtársát, hogy kövesse őt. Nevezett ezt nem tette meg, hanem eltávozott. Puppán puskájából utána lőtt, s hátulról halálos sebet ütött a nyakán.

A Pestvidéki Királyi Törvényszék B. VII. 5721/920. számú ítélete 15 év fegyházbüntetést rótt ki a gyilkos vörösőrre.

Hosszú volt ez a vasárnap. Üröm községben Penász Károly szerszámlakatost lőtte szíven Leoff György 42 éves helyi földműves, vöröskatona. Penász bűne az volt, hogy elvágta a telefonvezetéket, s Leoff György „Megállj!” kiáltásának nem engedelmeskedett.

A Pestvidéki Királyi Törvényszék 1921. április 21-én kelt. B. III. 3483/12/919. Számú ítélete 8 hónap börtönbüntetést mondott ki Leoff Györgyre.

Lovászpatonán, augusztus 4-én, a plébánián lőtte agyon Nagy Jenő római katolikus plébánost Mayer Lajos 24 éves győri asztalossegéd, vöröskatona. Ezen ügy előzménye is a diktatúra bukása feletti lakossági örömben gyökerezett. A lovászpatonaiak vasárnap nagy felvonulással ünnepelték a diktátorok távozását, s a templom tornyára kitűzték a nemzetiszínű lobogót. Az árulót, aki a pápai vörösöket a szendergő falura hívta 4-én hajnalban, Ujházy Gyulának hívták. A pápaiak kijárási tilalmat vezettek be, többeket letartóztattak, hosszasan lövöldöztek. A nemzeti zászlót is lövésekkel szedték le a toronyból.

A plébános ellenállt a rátörő vörösöknek, Mayer ezért agyonlőtte őt.

A Veszprémi Királyi Törvényszék 1920. február 20-án kelt, B. 1987/4/1920. szám alatt Ujházy Gyulát 10 év fegyházra, Mayer Lajost pedig halálra ítélte. Az ítéletet végrehajtották.

A diktatúra bukása után az őrtilosi emberek úgy döntöttek, hogy lefegyverzik a községük határában állomásozó idegen vöröskatonákat. Önként vállalkozó helybéliek hajtották végre az akciót, augusztus 5-én hajnalban. A vörösök ellenálltak, harc fejlődött ki, melynek során agyonlőtték Ivancsis Ferenc 22 éves és Bogdán György 23 éves őrtilosi lakosokat. Felelősségre vonás az ügyben nem történt, a tettesek kiléte ismeretlen maradt. Az esetet a Kaposvári Királyi Ügyészség 1920. augusztus 10-én kelt, El. 1/8. számú jelentése őrizte meg.

Aznap még Tapolcán is aratott az értelmetlen halál. Kun Béla menekülésének hírére a helyi direktórium is kereket oldott a hónap legelején. Ám a falragaszok olvasása után meggyőződhettek róla, hogy az új kormány éppen nem akasztani akarja őket, hanem a helyükön maradásra biztat. Visszatértek hát, s hogy visszatértüknek súlya is legyen magukkal hoztak 120 terrorlegényt. Első lendületből letartóztattak 24 helyi polgárt, mert azok nemzeti és polgári érzülete kiderült a kommunista rezsim bukását követően.

Az elfogott emberek kiszabadítására másnap székely katonák érkeztek, páncélvonaton. A székelyek és a terroristák között utcai harc fejlődött ki, melynek során a felszabadító alakulat két tagja halálos sebesülést szenvedett. Pethő István hadnagy, a páncélvonat parancsnoka és Rosenberg Géza gyalogos az utcai ütközetben lelte halálát.

Az ügyben felelősségre vonás nem történt. Az esetet a Zalaegerszegi Királyi Ügyészség 1920. június 11-én kelt, 1920. El. 1. A. 13. számú jelentése rögzítette.

Augusztus hónap folyamán, a románok elől menekülő vöröskatonák Borsodnádasd határában agyonlőtték Berec Bóza János helybéli gazdálkodót. Szekerét és két lovát elrabolták, majd továbbálltak. Felelősségre vonás nem történt, kilétük ismeretlen maradt. Az esetet a Borsodnádasdi Csendőrőrs 1920. július 6-án kelt, 309/920. számú jelentése örökítette meg.

Bereczky Dávid nőtlen csendőrőrmestert augusztus 13-án, Feldebrőn ölte meg Lukács Imre helyi direktóriumi elnök. Az eseményre akkor került sor, amikor a bukott rendszer direktóriumi elnökét kellett volna a csendőr-tiszthelyettesnek előállítania. Míg a csendőr a lakást vizsgálta át, Lukács egy Manlicherrel rálőtt. A tiszthelyettes holtan rogyott össze, a kommunista direktor megszökött. Soha nem vonták felelősségre.

Az esetet az Egri Királyi Ügyészség 1920. szeptember 2-án kelt, 1920. El. 1/8. számú jelentése jegyezte fel.

Még hat halálesetről kell szomorú hírt adnom a diktatúra idejéből, hogy teljes legyen a terror áldozatainak tablója. Az ő meggyilkolásuk időpontja nem volt teljesen tisztázott, ezért maradtak így, együtt a beszámoló végére.

Auslander Sámuel 48 éves nyírbaktai lakost, bérkocsist, kézigránáttal dobta meg egy ismeretlen vöröskatona. Esetét a Nyíregyházai Királyi Ügyészség 1920. július. 22-én kelt, 1920. El. 1. A. 49. számú jelentése őrizte meg.

Schwartz Mór, 50 éves őri lakost vöröskatonák lőtték le. Az ügyről közelebbi részleteket nem lehet tudni. Ezt az esetet is a Nyíregyházai Királyi Ügyészség 1920. július. 22-én kelt, 1920. El. 1. A. 49. számú jelentése rögzítette.

Rácalmáson, a vasútállomáson, Láng László és Hofgart Margit helybéli lakosok estek az esztelen terror áldozatául. A vonaton utazó vöröskatonák értelmetlen és indokolatlan lövöldözésbe kezdtek. Két lövedék az említett személyeken halálos sebet ejtett. Az eset leírása a Székesfehérvári Királyi Ügyészség 1921. november 8-án kelt, 1921. El. 1. B. 78/250. sz. jelentésében található meg.

Szerencsen Szolnoki Pál helybéli földművest végezték ki vöröskatonák, ellenforradalmi magatartása miatt. Közelebbi adatok az ő esete kapcsán sem állnak rendelkezésre. Az ügyről a Sátoraljaújhelyi Királyi Ügyészség 1920. augusztus 4-én kelt, El. 1. A. 103. számú jelentése számol be.

Tiszalucon Tóth Lajos helybéli gazdálkodót gyilkolták meg, ellenforradalmi szervezkedésben való részvétel gyanúja miatt, Szántó Ignác különítmény-parancsnok utasítására, ismeretlen vöröskatonák. Az esetet szintén a Sátoraljaújhelyi Királyi Ügyészség 1920. augusztus 4-én kelt, El. 1. A. 103. számú jelentése rögzítette.

590 áldozat.

Ennyiről talált írásos feljegyzést Dr. Váry Albert koronaügyész 1922-ben.

Az augusztusi új pozíció-leosztás nyomán hatalomra került szakszervezeti kormány diktatúrán nevelődött vezetői továbbra is úgy tettek, mintha legális hatalom birtokában lennének. A Népszava hasábjain keresztül például Haubrich osztott parancsokat.

„Tilos a csoportosulás és a fölvonulás.

PARANCS

Mindennemű csoportosulás és tüntető fölvonulás tilos. Az utcán három embernél többnek sem menni, sem gyülekezni nem szabad.

Haubrich sk., hadügyminiszter.”

„Parancs

Ma, augusztus 3-án, semmi néven nevezendő sportünnepély, sportverseny nem tartható meg, úgyszintén semmi néven nevezendő mulatság, táncos összejövetel. A színházakra vonatkozóan a szombati megállapodások érvényesek. Minden cirkusz és színházi előadásnak 8 óra előtt be kell fejeződnie.

A magyar hadügyminiszter”

A kézi vezérlés szignóiból úgy tűnik, Haubrich József ennél a fordulatnál meglehetősen az élre pozícionálta magát. Így, közel száz év távlatából, roppant érdekesnek tűnik, hogy a már nem is létező haderő minisztere mekkora hatalom fölött érezte magát illetékesnek. Hogy valóban magabiztos volt-e, vagy csak annak akart látszani, nem tudhatjuk. Vajon melyik ország hadügyminiszterének gondolta magát? Erre még a legérdekesebb sajtóközlemény sem adhat feltétlen és biztos választ.

„A hadügyminiszter fölhívása a főváros lakosságához.

A román csapatok Budapest határáig nyomultak előre. Itt megjelent Haubrich József hadügyminiszter és Harrer Ferenc, akit a minisztertanács a polgármesteri teendők ellátásával bízott meg és tárgyalásba bocsátkoztak Rurosen (Rusescu? –szerző) tábornokkal, a román csapatok vezetőjével. A tábornok kijelentette, hogy azt a parancsot kapta, hogy előnyomulását csak Budapest határáig folytassa. Arra, hogy a várost megszállja, parancsa nincs. Budapest rendjének fönntartásába nem avatkozik bele, ez a magyar kormány föladata.

A Budapest határáig jött román katonák elszállásolására nézve az a megállapodás történt, hogy a kormány a román katonáknak

nem megszállás, hanem vendégjog

alapján a város külső területén lévő két lovassági kaszárnyát bocsájt rendelkezésére.

 

*

Ezzel kapcsolatban a Népszava fölhívja Budapest egész lakosságát, hogy úgy a kaszárnyákban elhelyezett román katonaságot, valamint a városban esetleg megforduló békés szándékú román katonákat ne zavarják ellenséges érzülettel és velük szemben a nemzetközi jognak és az adott helyzetnek megfelelő magatartást tanúsítsanak.

A román katonák érkezésével kapcsolatban Haubrich József hadügyminiszter a következő

hirdetményt

bocsátotta ki:

A román csapatok Budapest határáig nyomultak előre és itt megállottak. A román csapatok parancsnoka kijelentette, hogy ezidő szerint nincs szándékában Budapest megszállása.

Fölhívom Budapest közönségét, hogy a vendégjog alapján Budapesten tartózkodó vagy megforduló román katonákat ne fogadja ellenséges érzülettel és velük szemben a nemzetközi jognak és az adott helyzetnek megfelelő magatartást tanúsítson.

Aki e parancsom ellen vét, azt szigorú megtorlással fogom sújtani.

Haubrich József, s. k., hadügyminiszter.”

 

Ludányi Rózsa István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>