A vörös terror – 59. Húsvét, feltámadás nélkül

A vörös terror

  1. Húsvét, feltámadás nélkül

 

Nagypéntek az áldozat napja. Jézus Krisztus ezen a napon áldozta értünk, emberekért, földi életét.

A Societas Jesu-t, Jézus Társaságát, vagy ahogyan a legtöbben ismerik: a jezsuita rendet, Loyolai Szent Ignác alapította 1540-ben, a hit megőrzésének és megújításának céljából. Céljukat illetően úgy is fogalmazhatunk, a hit szolgálatán és az igazságosság előmozdításán fáradoznak.

Egyáltalán nem a véletlen műve, hogy az akkor regnáló hatalom figyelmének középpontjába kerültek. Ismerve a diktátorok cinizmusát, az időpont kiválasztásán sem kell csodálkoznunk.

„Nagykapornak Zala megyei községben az ottani jezsuita papok állandóan izgatták a község lakóit a Tanácskormány és az ottani szocialista párt ellen. A nagykanizsai direktórium jelentése alapján a belügyi népbiztos a budapesti Vörös Őrség detektívcsoportjának parancsot adott a kapornaki jezsuiták letartóztatására.

Öt jezsuita papot elfogtak.

Bangha páter, a rend budapesti főnöke, aki a proletáruralom hírére gyorsan eltűnt, a fővárosi és a kapornaki klastromban rejtőzött, a legnagyobb uszító megszökött.

A letartóztatott csuhásokat egyelőre Nagykanizsára, onnan pedig Budapestre szállítják, ahol a forradalmi törvényszék fog ítéletet mondani fölöttük. Bangha páter elfogatása érdekében megtettek minden intézkedést és személyleírását átadták az összes pályaudvarok Vörösőrségének és a városok elöljáróságainak.” – tudósít a Nagypénteken kiadott rendőrségi közlemény.

A körözés alatt álló Bangha Béla S.J. (1880-1940), Szekfű Gyula szerint: „a Trianon utáni keresztény Budapest gondolkodásának legenergikusabb kialakítója volt.” Más szerző szerint „Munkásságának méreteit, a katolikus megújhodásban betöltött szerepét tekintve minden kétség nélkül Prohászka Ottokár után közvetlenül említendő.” Nem csoda tehát, hogy Isten és a Hit ellenségei vadásztak rá. Üldözését már a Károlyi-érában megkezdték, a szabadkőművességet és a szociáldemokráciát bíráló publicisztikái miatt. Ebből eredően, 1918 őszén visszavonult a rend nagykapornaki birtokára. Alappal feltételezhető, hogy az ottani jezsuiták elleni fellépést az ő elfogatásának szándéka inspirálta.

Tormay Cécile a következőképpen emlékezik vissza a vele történt találkozására: „Egy hazafias szerzetes, Bangha Béla jezsuita atya ellen is új életre kapott ekkor a destrukció gyűlölete, mely őt már az

októberi forradalom idején halálra ítélte. Mindig emlékezni fogok első találkozásunkra. Nem régen történt, egy fontos küldetésben mentem hozzá. Lucskos, szürke januári nap volt.

Esteledett és Bangha az Apostol-nyomda épületében, fenn, harmademeleti kis szobájában fogadott. Az alacsony mennyezet alatt, hosszú, fekete reverendájában feltűnően magasnak és soványnak látszott. Ezüsttel kevert fehér haja alatt okos és erős volt a homloka, rövidre szabott aszkéta arcából tiszta, éles szeme fürkészően nézett rám. Az országrombolók táborában kevés embert gyűlöltek jobban, mint őt: a keresztény magyar sajtó megteremtésén nála céltudatosabban és szívósabban nem dolgozott senki sem.”

Bangha pátert végül nem sikerült elfogniuk. A szerzetes a jezsuiták  pozsonyi rendházában vészelte át a diktatúra időszakát, s annak bukása után, 1919. augusztus 22-én tért vissza Budapestre, hogy folytassa a keresztény megújulásért végzett áldozatos munkáját.

A román frontvonalon mindeközben egyre romlott a helyzet. A vörösök megfutamodása után maradt Székely Hadosztály Nagypéntek estéjéig tudta védelmezni a Fekete-Kőrös völgyét. Köröstárkány lakossága önfeláldozó módon segítette védelmi harcaikat. Férfiak és asszonyok, vállat vállhoz vetve, együtt harcoltak a székelyekkel a tűzvonalban, a magyar szabadságért és függetlenségért. Április 18-án, az esti órákban azonban tarthatatlanná váltak a hadosztály állásai. A falut megkerülő román alakulatok bekerítéssel fenyegették a védőket – vissza kellett vonulniuk.

„Április 18-án, nagypénteken elkeseredett harc folyt. A székelyek géppuskái oldalba kapták az oláhokat, s a tüzérségük is kitartott a végsőkig. A mérági-hegy észak-keleti lejtője volt a magyar tüzérségi állás.

Ekkor tudták meg a székelyek, hogy a nagyváradi vörös csapatok egy lövés nélkül elfutottak Csucsáról. Emiatt minden siker dacára is tarthatatlan csapdává vált számukra a köröstárkányi hadállás.”- jegyezte fel Kóréh Endre.

A románok aznap még elkerülték Köröstárkányt. Másnap, békés szándékot színlelve, visszatértek.

„Közérdekű hirdetés meghallgatására gyűjtötték össze a falu népét a községháza elé. Ezalatt Szakota, volt kristyói jegyző géppuskákat rejtett el a szomszéd telkeken. Mikor már a lakosság együtt volt, megszólaltak a gépfegyverek. Percek alatt halomra lőtték a fegyvertelen lakosságot.

De ezzel még nem volt vége a tárkányi rémségeknek. Újból kihirdetés következett, hogy a falu népe temesse el a halottakat. Még a szomszédos kisnyégerfalviakat is kirendelték.

Mikor a szerencsétlen lakosság újra együtt volt, újra végig gépfegyverezték!

E rémes tömegmészárlásnak 93 köröstárkányi és 17 nyégerfalvi lakos lett az áldozata.

A köröstárkányi rémségeket betetőzte, hogy Izsák Mihálynak (55 éves) élve kezét, lábát, levágták, Szatmári Sándornak (50 éves) a nyakát vágták át. E nemes munka végeztével az oláhok felgyújtották és teljesen kirabolták a jómódú magyar községet.

Az oláh öldöklés hiteles adat szerint 204 magyar gyermeket juttatott árvaságra!” – tudósít az eseményekről a már korábban is idézett Kóréh Endre.

Landler Jenő népbiztos elkésett. A frontról.

Népbiztosi minőségében meg akarta szemlélni a hadi helyzetet, ezért különvonatán nagyváradra indult. Az előrenyomuló román megszálló erők korábban értek oda. Szerelvényét Berettyóújfalunál kénytelenek voltak visszafordítani Püspökladány felé. A város közelében, a nyíltpályán felvettek vonatukra egy sebesült magyar századost. Kilétét nem tudták pontosan megállapítani, csak valószínűsíteni. Arra a megállapításra jutottak, hogy a katonatiszt báró ifjú Fejérváry Géza lehet.

Tehát ellenforradalmár.

Landler Jenő nem késlekedett a döntéssel: halálra ítélte a sebesültet. Az ítéletet a különvonat paklikocsijában (poggyászkocsiban) hajtották végre. Hóhérként Balogh Imre, Gerlei Géza és terrorista-társaik működtek közre. A gyilkosság végrehajtásában Grünblatt Borisz, orosz származású fodrász, a Cserny-különítmény tagja segédkezett. A kivégzés után a holttestet a vasútárokba lökték a robogó vonatból.

Az akadálytalan román előrenyomulás megrémítette a budapesti vörös vezetést. Rettenetesen féltek attól, hogy a frontvonal mögött ellenforradalmi lázadás üti fel a fejét. Ennek megelőzése, a félelem továbbadása érdekében elhatározták a túszok szedését. Úgy gondolták, ha a közigazgatásban, illetve a gazdasági életben veszélyesnek ítélt személyeket őrizetbe veszik, a környezetüket visszatarthatják a diktatúra elleni lázadástól.

Szigorúan titkos döntést hoztak, csak a legbelső kör emberei tudhattak róla. A túszlista összeállítását Szántó Rezső kapta feladatul. Ő 485 személy letartóztatását tartotta szükségesnek, s az indoklással ellátott névsort április 19-én, Nagyszombaton este terjesztette be megvitatásra az elvtársainak.

A javaslatot ellenvetés nélkül hagyták jóvá. Politikai jóváhagyásként Kun Béla látta el kézjegyével a listát. A kivitelezésért felelős személy Korvin Ottó lett. Eldöntötték azt is, hogy a tényleges végrehajtást Cserny József terror-különítményére bízzák.

A keleti front sorsa, a székelyeket ért újabb inzultusok miatt, végképp megpecsételődött. Kóréh Ede írása szerint: „Április 19-én Debrecenben és Nyíregyházán a szétzüllött vöröscsapatok a kisebb csoportokban lévő székely katonákat megtámadták és lefegyverezték, sőt sokat le is tartóztattak.

Erre a Székely Hadosztály parancsnoksága a hadügyi népbiztossággal minden további összeköttetést megszakított.”

Így érkezett el Húsvét vasárnapja, a magyar feltámadás legcsekélyebb reménye nélkül. Az ország megszállása megállíthatatlanul folyt, az elvtársak félelemtől (is) indukált gyűlölete fék nélkül ömlött a sanyargatott ország megkeseredett állampolgáraira. A Pesti Hírlap tudósított a Budapesti IV. kerületi Munkás- és Katonatanács üléséről. Leközölte Szamuely Tibor felszólalását.

„Halál a proletariátus minden ellenségére! Halál a burzsoáziára! Ma két embert ismerhetünk csak: proletárt és burzsoát. Vagy proletár, és harcolni akar a proletariátus felszabadításáért, és akkor testvérem is, velem van, vagy semlegesnek tartja magát, és akkor én ellenségemnek tekintem.

Elvtársak, nem vonhatja ki magát senki proletár kötelessége alól; vagy velünk, vagy ellenünk. Aki velünk van, annak harcolni kell, annak meg is kell halni, ha szükséges, a proletariátus felszabadításáért. Ha Magyarországon a proletariátus hatalmáért még nem folyt vér, akkor fog folyni vér, a proletariátus vére, de fog folyni a burzsoázia vére is. Mindenki, aki ellenünk van, aki ellenségünk, azon keresztültiprunk, legyen bárki!”

Azt, hogy nem értették félre a szavait, illetve ő maga nem tréfált, amikor így beszélt, bizonyította a Győrött rendezett húsvéti népgyűlésen elmondott beszéde is.

„A hatalom a kezünkben van… A hatalmat ki kell használnunk. … Aki azt akarja, hogy visszatérjen a régi uralom, azt kíméletlenül fel kell akasztani. … Az ilyennek bele kell harapni a torkába. … A magyarországi proletariátus eddigi győzelme nem került különös áldozatokba. Most azonban szükség lesz arra, hogy vér omoljon. A vértől nem kell félni. A vér acél: erősíti a szívet, erősíti a proletár öklöt. Hatalmassá fog tenni bennünket a vér.

A vér lesz az, amely az igazi kommünvilághoz elvezet minket.

Lehet, hogy pillanatnyilag győzhetnek felettünk ellenségeink, de ez olyan drága győzelem lesz, ezért olyan sok vérrel fognak megfizetni, hogy ők maguk bánják meg. Aki öklöt emel fel a proletariátusra, az aláírta a saját halálos ítéletét. Ki fogjuk irtani, ha kell, az egész burzsoáziát… El fogjuk venni a burzsoázia minden javát, és a romok alá fogjuk temetni őket. Ha meg kell halni, haljon meg előbb a burzsoá; ha vérnek kell folyni, folyjon előbb a burzsoá vére!”

A kezünkben lévő hatalmat ki kell használni…

Fel kell akasztani, a torkába kell harapni, omoljon a vér. Kiirtjuk, elvesszük, romok alá temetjük, haljon meg!

Áldott Húsvétot, boldogtalan Magyarország!

 

Ludányi Rózsa István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>