A vörös terror – 64. A Hollánok kálváriája

A vörös terror

  1. A Hollánok kálváriája

 

Vásárhelyi Kálmán makói meglincselése azért nem maradt polgári áldozat nélkül. A városban tartózkodó vörös karhatalmi század katonái, az ímmel-ámmal és késve leadott sortűzzel halálosan megsebezték Farkas János 37 éves, földeák-tanyai napszámost. Az elkövetők kiléte ismeretlen maradt, mint arról a Szegedi Királyi Ügyészség 1921. szeptember 21-én kelt jelentése tudósít.

Idősebb Hollán Sándor 1846. március 15-én született, Kiscellben (Celldömölk, Vas megye). 1868-ban a közmunka- és közlekedésügyi minisztérium szolgálatába lépett. 1872 augusztusában Budapesten házasságot kötött kéméndi Szalay Rózával. E frigyből született 1873. október 6-án fiuk, ifjabb Hollán Sándor. Idősebb Hollán Sándort 1887. március 26-án a Postatakarékpénztár élére nevezték ki. 1890-ben miniszteri tanácsosként ügyködött. 1907-ben vonult nyugdíjba, mint államtitkár. 1911. június 28-tól a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság igazgatósági tagjaként töltött be közéleti tisztséget.

A Tabánban született ifjabb Hollán Sándor (kinek keresztatyja Szlávy József, az akkori miniszterelnök volt), Lipcsében és Halléban folytatott jogi tanulmányokat. Doktori oklevelét a Budapesti Egyetemen szerezte meg. Atyja nyomdokain lépve, ő is közszolgálatba állt. Pályafutását a kereskedelemügyi minisztériumban kezdte, 1895. január 31-én nyert segédfogalmazói címet. 1910-ben, miniszteri tanácsosi címmel, a MÁV vezérigazgatójává nevezték ki.

Lázár Andor Endre 1894-ben született. Életművének első említésre méltó mozzanata abban merült ki, hogy nem akart bevonulni frontszolgálatra. Evégből ifjabb Hollán Sándorhoz fordult, katonai szolgálat alóli felmentését kérve. Az államtitkár nem látta indokoltnak a felmentés iránti kérelmet, ezért elutasította azt. Lázár Andor Endre borzalmasan megharagudott rá ezért. A kommunista puccs idején beállt a terroristák közé. Mint a legelszántabb különítményesek egyike, Cserny József terrorista parancsnok bizalmasai közé tartozott.

A túszok letartóztatását végző osztagok felállítása a következőképpen történt: egy lenin-fiú, Cserny csoportjából, egy politikai nyomozó (feltehetően Korvin-Klein Ottó állományából), négy vörösőr és a gépkocsivezető. Heten, mint a gonoszok – tartja a magyar mondás. Ezek az osztagok egy 6-8 nevet tartalmazó listát kaptak kézhez, a korábban ismertetett, Szántó Rezső által találomra összeállított, 485 nevet tartalmazó lajstrom részletét. Budapesten sötétedés után indítottak útnak a túsz-szedő osztagokat.

Cserny József ismertette a végrehajtókkal a névsort. Amikor Payr Vilmos államtitkár nevéhez ért, tévedésből azt gondolta, hogy Payr Vilmos lovassági tábornok a kiszemelt célpont. A legvadabbnak és legvérengzőbbnek ismert terrorfiúhoz, Lázár Andor Endréhez fordult, s a következő kijelentést tette: „Az anyja istenét, ide te még egyszer Lázár, te már tudod, mit kell csinálni, ahol találod, ott végzel vele”.

Lázár Andor Endrét és a hozzá beosztott vörösőröket így rendelték Sáska Jakab detektív mellé április 23-án.

Sáska detektív, az állig felfegyverzett Lázár Andor, a 23 éves Mészáros Sándor és további 3 vörösőr, felszálltak a Berdon Rudolf vörösőrségi sofőr által vezetett teherautóra. Budára indultak, a kézhez kapott jegyzéken szereplő személyek közül hárman ott laktak. Útközben a lenin-fiú, Payr Vilmost szidalmazva, revolverrel fegyverezte fel a detektívet, mondván: „Ahol találjuk, ott fogunk vele végezni!” Sáska felvetette annak lehetőségét, hogy a célszemélyt esetleg családja körében találják meg. Lázárnak erre is volt kész megoldása. „Aki ki fogja a száját nyittani, az mind hulla lesz!”

A túsznak kiszemelt budaiakat nem találták otthon. Ez a fiaskó elvette a lenin-fiú kedvét. Úgy gondolta, az eredménytelenség nem kedvez a terroristák között kivívott hírnevének és pozíciójának. Mogorván, az egész világra dühösen utazott át osztagával a Pauler utca 18. számú házhoz, ahol a következő áldozatot, ifjabb Hollán Sándort kellett előállítaniuk. Bizonyos volt, hogy az államtitkárnak kell majd megszenvednie a terrorista indulatait, hisz az már útközben megjegyezte: „No, ennek befűtök, elutasította egy felmentési kérvényemet.”

Lekísérték a lakásából ifjabb Hollán Sándort, majd a Pauler utca 20. alatti otthonából édesapját, idősebb Hollán Sándort is előállították. Mindkettejüket a teherautó vizes platójára fektették, hogy a vörösőrök kényelmesebben tudjanak rájuk vigyázni. Útjukat folytatva, a Várba hajtottak, ahol Karátsonyi Lajos államtitkárt tartóztatták le, s hasaltatták a kocsi platójára.

Ezután a Lovas útra mentek, hogy onnét elővezessék Szlavek Ferenc kúriai bírót. Sajátos, ám rájuk annyira jellemző módját választották az akció végrehajtásának: az utcán talált kétfogatú bérkocsit kötötték el, azzal hajtottak a megadott címre. Az ő szóhasználatukkal élve: rekviráltak.

Szlavek Ferencet is a mocskos platóra fektették, majd folytatták útjukat a tehergépkocsival. A detektív és a lenin-fiú a sofőr melletti ülésen ült, a vörösőrök, foglyaikkal, a platón utaztak. Hideg, esős este volt. A platón didergő vörösök arról beszélgettek (Karátsonyi Lajos tanúvallomása szerint), hogy „kár ezekért az ez éjszakai zord időben nekik szenvedni, legjobb volna velük azonnal végezni.” Lázár Andor Endre, ugyan más megfontolásból, de hasonló eredményre jutott. Mint Sáska detektívnek előadta, nyomasztotta őt, hogy nyolc egyén helyett csak négyet találtak otthon. Eredmény nélkül pedig semmiképpen nem térhetnek haza, még magukra vonnák Cserny József haragját. Megoldási javaslatát a következőképpen summázta: „A letartóztatottak közül valakinek dögleni kell!”

Első jelöltje Szlavek Ferenc volt. Ötletétől azonban, Sáska Jakab közbenjárása nyomán, elállt. Elővette hát a felmentési kérelme elutasításával kapcsolatos korábbi sérelmét. Eldöntötte, s kijelentette, hogy Hollánékkal végezni fognak. Miután így egyszemélyes forradalmi törvényszéket játszott el, a Lánchíd budai hídfőjénél megállíttatta a gépkocsit. Idősebb és ifjabb Hollán Sándort leparancsolta a platóról, Sáska detektívet maga mellé szólítva elindult bevégezni hóhér-munkáját. A gépkocsin utazó vörösőrök közül Mészáros Sándor önként csatlakozott hozzájuk. Mészáros a Bandl-féle terror-osztag önkéntes tagja volt egyébként – egy Cserny-féle alakulathoz hasonló csoporté.

Lázár azt az utasítást adta a sofőrnek, hogy hajtson tovább, s a Lánchíd pesti hídfőjénél várja be őket. Ezután a rakpart lépcsőihez terelte túszait, azzal a szándékkal, hogy a folyó partján lövik agyon őket.

A május 1-re hirdetett gigantikus kommunista ünnep előkészületei azonban már folytak. A Duna-part megközelíthetetlen volt az oda hordott gerendák, deszkák és lécek miatt – emelvényeket kívántak ácsolni, s vörös drapériába készültek öltöztetni a fővárost. Lázár visszaterelte csoportját a lépcsőkön. Amikor a Lánchíd első budi pillérjéhez értek, megállította a menetet, s kihirdette a maga által hozott ítéletet. Közölte Hollánékkal, hogy ütött az utolsó órájuk.

Utasította őket, hogy álljanak a híd gyalogjárójára, a vaskorláthoz, arccal a Duna felé. Amikor ez megtörtént, a budai oldal felől álló idősebb Hollán Sándor mögé lépett Mészáros, a pesti irányba megállt ifjabb Hollán Sándor mögé pedig Lázár helyezkedett el. Közvetlen közelről, hátulról, minden további megjegyzés nélkül, főbe lőtték szerencsétlen áldozataikat. Steyer típusú forgópisztolyaikból adták le a halálos lövéseket, Sáska vallomása szerint, gyakorlatilag egyszerre. A két férfi azonnal meghalt, holttestük a járdára zuhant. Mészáros és Lázár ezután fejtől-lábtól megemelte, s egyenként a Dunába dobta az élettelen testeket.

Cigarettára gyújtottak, s nevetgélve, kvaterkázva átsétáltak a hídon, a pesti oldalon várakozó gépkocsihoz. Ott felszálltak a járműbe, a forradalmi törvényszék épületéhez hajttattak, s a megmaradt két túszt szabályszerűen átadták az ügyeletes személyzetnek. Innét a Cserny-féle terrorcsoport főhadiszállására, a Teréz körúti Batthyány-palotába autóztak, jelentést tenni. Sáska Jakab detektív, az útközben megbeszéltek szerint, előadta, hogy a nyolc kijelölt személy közül „…négyet nem találtak otthon, kettőt „lestoppoltak”, mert meg akartak szökni, kettőt pedig forradalmi törvényszék elé állítottak.”

Cserny a beszámolót annyival nyugtázta, hogy „jól van”. Majd cigarettával kínálta Sáska detektívet.

A rettegett terrorista parancsnok később, a tárgyalásán beismerte, hogy „örült a reá bízott feladatnak, amennyiben ilyen előkelő egyéneket, grófokat és egyebeket kellett letartóztatni.”

A Hollán-család Kálváriájához még egy, bár nem ilyen súlyos történet kötődik. Április 23-án, a déli órákban Hollán Miklóst is előállította vörös őrség. Május 1-ig tartották fogva, olyan körülmények között, melyek súlyos lelki traumát okoztak neki. Az ő elszenvedett megpróbáltatásaihoz igen sok köze volt a házmesterüknek. Mint a bíróság később megállapította, Karsai József, Karsai Józsefné, Katona Sándor és Kovács Ferenc több, különböző alkalommal, de egy akarat-elhatározással, a proletárdiktatúrát dicsőítő, ennek az osztályharcot és magánvagyon elleni támadást hirdető tanait helyeslő nyilatkozatokat tettek. Tették ezt részint az udvaron, részint a házmesteri lakásban, részint ifj. Hollán Sándorné lakásán, többek jelenlétében, nagy hangon, úgy, hogy a házban lakók nagy része meghallhatta, sőt meg is hallotta.

Mivel a proletárdiktatúra egyik alapelvét képezte a burzsujüldözés, a magánvagyon elkommunizálása, ezek a kijelentések alkalmasak voltak arra, hogy a hallgatóságban gyűlöletet keltsenek azon polgártársaik ellen, kik nem a munkásosztályhoz tartoztak. Mindezen gyűlöltkeltést háború idején követték el a nevezettek.

Uszításuk azonban nem érte el a kívánt célt a ház lakóközösségénél, ezért Karsai Józsefné, Katona Sándor és Kovács Ferenc más, tevőleges útra lépett célja elérése érdekében. Nevezett napon, minden elfogadható indok és jogalap nélkül, egy vörösőr bevonásával letartóztatták Hollán Miklóst. Karsai Józsefné azzal védekezett, hogy a letartóztatás előtti napon egy vörösőr jelent meg náluk, s meghagyta Hollán Miklós letartóztatását, amint ő a házba beteszi a lábát. Karsainé és társai tehát ezt a parancsot követték.

A bíróság nem fogadta el ezt a védekezést, mivel sem írásos nyoma nem volt az állítólagos meghagyásnak, sem a letartóztatást elrendelő vörösőrt megnevezni nem tudta Karsainé. Ezzel szemben a letartóztatást ténylegesen foganatosító vörösőr még a nevét sem tudta Hollán Miklósnak! Amikor ezzel kapcsolatban kérdőre vonták, azt nyilatkozta, hogy neki ujjal mutatták meg a fogságba vetendő férfit…

Lázár Andor Endrének sikerült elmenekülnie az igazságszolgáltatás elől. Komoly segítségére volt ebben Hamari Miklósné született Neurath Bella, aki Lázár Jenő százados nevére kiállított útlevelet szerzett be a számára. Tette mindezt 1919. évi augusztus hó 27-én, amikor a terroristát már gyilkosság miatt körözte a bűnüldöző hatóság…

  1. novemberében tisztelőik márványtáblát helyeztek el a Lánchíd budai hídfőjénél, a kettős gyilkosság színhelyéhez közel. A táblát 1946-ban, a híd helyreállításának ürügyén, olvashatatlanná tették, megsemmisítették valakik – nyilvánvalóan a küszöbön álló, második vörös uralom szimpatizánsai.

A Bombagyár közösségi blog 2008 nyarán gyűjtést indított a helyreállítására. Bár a Fővárosi Önkormányzat, mint a híd tulajdonosa, 2004 és 2009 között nem támogatta a tábla felújítását, a közösség mégis elkészíttette, elhelyezte, s szerény ünnepség keretében, 2009. március 21-én felavatta azt. A táblát pár hónappal később, ismeretlenek, vörös festékkel összemázolták, majd 2009. október 15-én megrongálták és végül ellopták. Harmadszor is felállították, a Lánchídon budai, déli pillérénél, s 2011. április 22-én felavatták az újabb, eredetivel megegyező emléktáblájukat.

(Utóirat a cikkhez: az emléktábla tanúsága szerint 1919. április 22-én történt a kettős gyilkosság. Én magam azért soroltam az április 23-i események közé. mert az általam felhasznált források közül Stocker Antal: A nagy per című írása egyértelműen erre a napra teszi a tett időpontját, Váry Albert: A vörös uralom áldozatai című műve pedig „23-án éjjel”-ként fogalmaz e tekintetben, s ez éppúgy lehet a 23-ra virradó éjjel, mint a 23-at követő éjjel.)

 

Ludányi Rózsa István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>