A vörös terror – 67. Lenn, az Alföld tengersík vidékén… 2.

A vörös terror

  1. Lenn, az Alföld tengersík vidékén… 2.

 

A hadsereg tisztikara elleni módszeres támadások, a lejáratásukat megcélzó, folyamatos kampány elérte célját. Amikor április 22-én a Vörös hadsereg vezérkara meglátogatta Szolnokon a frissen felállított alakulatokat, a vezérkari főnök első dolga volt 100 egykori tisztet, köztük 40 fő idősebb századost és törzstisztet kérni nagyon sürgősen a népbiztosságtól.

A helyi érdekeltségű direktóriumok felfokozott öntevékenysége is gondot okozott a központosított katonai irányítás érvényre juttatásában. Tulajdonképpen káosz uralkodott a keleti országrészben. A centralizálás elősegítésére Böhm Vilmos április 22-én rendeletet adott ki.

„Elrendelem, hogy a munkás- és katonatanácsok és azoknak direktóriumai semmiféle katonai vagy hadműveleti intézkedést önállóan ne tegyenek. Aki e rendeletem kihirdetése után önhatalmúlag katonai intézkedéseket kiad vagy bármely katonai parancsnokság fölszólításának eleget nem tesz, büntettet követ el és forradalmi törvényszék elé állíttatik. …”

A hadra fogható létszám körül is gondok voltak ekkoriban, ezért a kormányzótanács rendeletet bocsátott ki a toborzásról.

„A forradalmi kormányzótanács megtiltja, hogy a vörös hadseregbe való toborzás komolytalan színházi ünnepségek keretében történjék. A komoly helyzetben a tanácsköztársaságnak a proletáriátus azon rétegére van szüksége, amely elkeseredett elszántsággal, halálos komolysággal élete árán is meg akarja menteni a nemzetközi proletárforradalmat.”

Fontos és tanulságos momentuma a rendeletnek, hogy alkotói még a végveszély órájában sem tudtak szakítani internacionalista beidegződésükkel. Nem a Haza, hanem a nemzetközi proletárforradalom megvédésére kerestek elszánt katonákat.

A románok mindeközben erőltetett menetben folytatták előrenyomulásukat a magyar Alföldön – a vörösök pedig fejveszetten menekültek előlük az egyre zsugorodó hátországba.

„A Maros-fronton változatlan volt a helyzet. Világos–Tenke vonalából az ellenség a délelőtt folyamán öt oszlopban kezdte meg az előnyomulást és du. 3 óráig Felsősimánd–Nagyzerénd–Tulka vonalat érte el. Nagyszalontától északra csak ellenséges járőrök figyeltettek meg. A 6. hadosztálynak ezzel szemben álló részei, dacára a hadosztályparancsnokság legerélyesebb intézkedéseinek, sem az előnyomulásnak helyt nem állottak, sem egy Kisjenőről Köröscsente felé megindított ellentámadást nem hajtottak végre. Hogy a csapatok legalább egy része megmaradjon, a hadosztályparancsnokság elrendelte utóvédek visszahagyása mellett a visszavonulást Kétegyháza–Nagypél–Kötegyán–Zsadány vonalba. A hadosztályparancsnokság a legélénkebb színekkel festi a csapatok fegyelmetlenségét; senki sem akar parancsot teljesíteni, sem harcolni. A területen illetékes egyének egyszerűen felszerelésükkel együtt falujukban visszamaradnak.” – adta hírül a hadsereg-parancsnokság 18 órai jelentése.

„… Románok Mátészalkán, Nyírmedgyesen, Pályin, Nyíracsádon. – Céljuk állítólag Debrecen. – Debrecennel Szakáll 9 óra 15 perckor még beszélt (a kaszárnyában egy vörösőrrel). A csapatok fegyverüket eldobták és a parancsnokságokkal együtt hanyatt-homlok rohantak. A civil lakosság most a kaszárnyákat fosztogatja. …” – jelenti Szakáll Kálmán hadosztályparancsnok április 23-án, 9 óra 30 perckor küldött távirata.

Ebben a fejetlen visszavonulásban fogták el Halmágycsucson a vörösök Jonescu Györgyöt. Az 56 éves férfi a község jegyzője volt. Azt gondolták róla, hogy román kém, ezért magukkal hurcolták Mezőtúrra. A város védelmére a 6. hadosztály rendezkedett be. A Halmágycsucs felől menekülők megfutamodása eddig tartott, itt átmeneti nyugalomra leltek. Április 24-én összeült hát a rögtönítélő bíróság, s Jonescu Györgyöt, mint román kémet, golyó általi halálra ítélte. Az ítéletet azonnal végrehajtották.

Tény, hogy a rögtönítélő bíróság működésére szükség lett volna – de bizonyosan nem azon a módon és céllal, ahogyan azt akkor alkalmazták. Április 24-én Jász-Nagykun-Szolnok megye direktóriuma közölte, hogy a 101. dandárcsoport Tiszaföldváron gyülekezett kb. 1.000 embere a városban rabol, fosztogat, erőszakot követ el. Az ügydarabon megjegyzésként olvasható a vezérkari főnök javaslata: „A rögtönítélő bíróság kiküldendő volna.” (Kel. hads. parság 425/10. hdm. sz.)

Április 25-re nyilvánvalóvá vált, hogy a demoralizált vörös csapatokat nem tudják a Tisza bal partján harci alakzatba rendezni, az ellentámadásról szőtt tervek az álmodozások világában maradnak. A tiszai hídfők úgy vonzották a megfutamodott csapattesteket, mint lefolyó a vizet. A teljes felbomlástól csak az mentette meg az érintett alakulatokat, hogy a románok nem elég energikusan követték a menekülőket.

Ha elfogadjuk, hogy az 1. vörös hadosztály nem szándékosan bántalmazta a visszavonulóban lévő székely különítményt, akkor a fejetlenséget jellemzi, ami április 26-án, Turánál történt. Az ominózus, Nyíregyházáért folytatott ellentámadást személyesen Pogány vezette. A Kratochwil ezredes által elrendelt, fegyelmezetten visszavonuló székely különítményt megtámadták az 1. hadosztály térségben található alakulatai. A székelyek így két tűz közé kerültek, szemből a vörösök, hátulról a románok tüzeltek rájuk. Ebben a helyzetben csak a Tisza irányába tudtak a tűzvonalból kioldalazni. Menet közben kapták a hírt, hogy a csehek Tokajnál átkeltek a Tiszán, s ebből a harmadik irányból is várható körülzárásuk.

Kratochwil ezredes ebben a kilátástalan helyzetben döntött úgy, hogy parlamentereket küld a román parancsnoksághoz, s alakulata leteszi a fegyvert. A fegyverletételre Demecseren került sor.

A vörösök is elrendelték a visszavonulást. Az erről szóló, 426/3. hdm. számú intézkedést a hadügyi népbiztosságnak is megküldték, a következő bevezető résszel kiegészítve: „A csapatok teljes használhatatlansága a hadsereg parancsnokságot kényszeríti, hogy a csapatokat a Tisza mögé vonja vissza s ott ezekből a jelenleg csak csapat nevet viselő alakulatokból fegyelmezés és kiképzés után használható alakulatokat teremtsen.”

A 4. hadosztály parancsnokság Karcagon rendezkedett be. Utóvédje 10 órakor hagyta el Püspökladányt. Parancsot kaptak, hogy a Hortobágyi csatornán tartóztassák fel az ellenséges előnyomulást. A hadosztály zöme Kisújszálláson gyülekezett. A visszaözönlő katonák Pusztatenyőn és környékén fosztogattak. De fosztogattak a hadosztály-parancsnokság elhelyezési körletében, Karcagon is.

Nagy József, 28 éves, nőtlen, hentes- és mészáros-segéd, terrorista parancsnok, a karcagi Hungária malom lisztkészletét találta rablásra értékes portékának. Amikor a 26 esztendős Friedlander Miksa, a malom igazgatója tiltakozott az eljárás ellen, Nagy közvetlen közelről főbe lőtte őt. Tettének indoka az igazgató ellenforradalmi magatartása volt.

Nagy Józsefet az Egri Királyi Törvényszék 1920. december 6-án halálra ítélte. Az ítéletet végrehajtották.

Balázs György 37 éves szarvasi lakos volt, foglalkozására nézve mészáros. Április 26-án, a frontról menekülve, Szelevényre ért szétzilált alakulatával. Itt lovat akartak rekvirálni, hogy könnyebben és gyorsabban folytassák futásukat. Felszólította K. Varga Sándor gazdát, hogy fogjon be kocsijába, s fuvarozza el őket. A gazda azonban, lova sántaságára hivatkozva, megtagadta a kérés teljesítését. Balázs György ekkor lekapta puskáját, s rálőtt a gazdálkodóra. A lövés pillanatában lépett közbe K. Varga János, aki nyakon ragadta a tüzelő vöröskatonát. A fegyver elmozdult, lövedék keresztülhatolt az ott tartózkodó K. Varga Józsefen, s így találta el K. Varga Sándort. K. Varga János a földre teperte Balázs Györgyöt, aki társát, Klimay Pált, kiáltva bíztatta: „Lőjed, komám!”. Ám második lövés már nem dördült, az átlőtt testű K. Varga József Klimayt teperte földre, majd mindkettejüket lefegyverezte. A két hős katona eliszkolt a faluból.

K Varga Sándor másnap belehalt sérülésébe. Élt 17 évet.

A Szolnoki Királyi Ügyészség 1921. november 2-án 10 évi fegyházra ítélte Balázs Györgyöt.

Április 27-én, Kecskeméten, elfogtak és forradalmi törvényszék elé állítottak két szegedi származású, fosztogató vöröskatonát. Kovács Gy. Aladár és Kovács János bűnösnek találtatott, s golyó általi halálra ítéltetett. Az ítéletet végrehajtották.

Április 28. és 30. között, Tiszafüreden, Sárói Szabó Tibor dandárparancsnok utasítására agyonlőtték Diószegi Miklós debreceni vöröskatonát és öt, ismeretlen kilétű katonatársát. A gyilkosság ürügyéül szolgáló ok ismeretlen maradt.

Cegléden, április végén, vagy május legelején, a temetőben kivégeztek két ismeretlen vöröskatonát. A vád szerint rablásban, fosztogatásban vettek részt. A kivégzést Szamuely Tibor és Gerlei Géza terrorista parancsnok rendelte el. A gyilkosságot Szabó József, Kovács Lajos és Jónás Gyula terroristák követték el. A Budapesti Királyi Büntető Törvényszék 1920. február 12-én a kivégző-osztag tagjait halálra ítélte. Az ítéleteket végrehajtották. Gerlei Géza a felelősségre vonás elől megszökött.

Mint látható, ebben az időszakban az Alföldön történtek a brutális események – ami nyilván a román invázió miatt, a Tisza tájékán folyó hadszíntéri fejleményeknek volt az eredménye. Mutatóba azonban a Dunántúlon is előfordultak atrocitások, mint például Szigeti Gusztáv dégi kereskedő esete.

Lustig Arnold veszprémi teljhatalmú politikai megbízott utasítására, katonái április 27-én elfogták és Veszprémbe szállították nevezett kereskedőt. Azzal gyanúsították, hogy gróf Festetich Sándort, a volt hadügyminisztert, magánál rejtegette, annak szökéséig. Lustig Arnold végrehajtó alakulata egy 50 főből álló terrorista különítmény volt Veszprémben, Pervanger Mihály irányítása alatt. A vörösőrök ennek a parancsnoknak adták át Szigeti Gusztávot és a nála talált 11.000 korona készpénzt.

Pervanger és Lustig úgy döntöttek, hogy a kereskedőt ki kell végezni. Április 30-án Pervanger megbízta Csomor Gábor terroristát az ítélet végrehajtásával. Kikötötte, hogy az alkalmi hóhér szolgáltasson neki bizonyítékot a kivégzés foganatosításáról. Csomor kocsin vitte át az elítéltet Balatonkenesére. Ott a tó egy kicsiny, kiemelkedő sziklájára terelte a halálra ítéltet, majd revolveréből közvetlen közelről főbe lőtte. A szerencsétlen dégi ember nem halt meg azonnal. Csomor előrántotta rohamkését, s 16 szúrást ejtett Szigetin. Ezután levágta az egyik fülét, s visszatért Veszprémbe.

A bizonyítékként magával vitt, levágott testrészt átadta megbízójának. Lustig és Pervanger igen megörültek a fülnek, még nevettek is nagy vidámságukban.

Pervanger másnap 5.000 korona jutalmat adott Csomornak. Természetesen, a Szigetitől elkobzott pénzből. A Budapesti Királyi Büntető Törvényszék nem volt ilyen elnéző: Pervangert és Csomort az 1919. december 9-i és 1920. április 17-i ítéleteiben halálra ítélte. Az ítéletet végrehajtották.

Lustig Arnold megszökött a felelősségre vonás elől.

Így zajlott az élet vidéken, míg Budapest a legnagyobb kommunista parádéra, a május 1-i ünneplésre készült.

„Akik a szocializmust akarják, akik osztálytudatos, valóban nemzetközi, valóban forradalmi proletárok, azoknak most kell megrohamozniuk a kapitalizmus had-állásait Most a legkevesebb áldozattal a legnagyobb eredményt lehet, elérni. A magyarországi proletariátus megtette és megteszi forradalmi kötelességét. Május elsején a minden országok minden proletárjainak vallomást kell tenni arról, hogy valóban nemzetköziek és valóban forradalmiak.” – adta hírül a Népszava, április 29-i számában.

Az esztelen és oktalan áldozatok ismeretében, nem igazán érthető, mire gondol a cikk írója, amikor arról beszél, hogy most a legkevesebb áldozattal a legtöbbet lehet elérni. A kifosztottak, a legyilkoltak, az ő hozzátartozóik nyilván másképpen gondolták ezt már akkor is…

 

 

Ludányi Rózsa István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>