A vörös terror – 76. Szolnok, május 4.

A vörös terror

  1. Szolnok, május 4.

 

„Szolnok visszavétele a fiatal Vörös Hadsereg történelmében örökké fényes lap marad. A román fegyverekkel felszerelt fehérgárdisták ágyú- és gépfegyver tüzében bátor vöröskatonáink halálmegvetéssel foglalták vissza Szolnok városát. A Magyar Tanácsköztársaság forradalmi kormányzótanácsának határozatából kifolyólag a kormányzótanács és a hadsereg-főparancsnokság köszönetét és elismerését fejezi ki a halálmegvető bátorsággal harcoló első Vörös Ezred, a Bihari Vörös Gárda, a Tengerész dandár, a III/3. számú üteg nagyszerű vöröskatonáinak. Különös elismeréssel adózik a hetek óta állandóan harcoló katonáinkat lelkesítő Szamuely Tibor elvtársnak és a szolnoki ütközetet vezető elvtársaknak.” (Vörös Újság)

Szamuely Tibor különvonata május 4-re virradóan Cegléd és Szolnok között félúton, az abonyi vasútállomás tározóvágányán állt. Szamuely kora hajnalban folytatta az abonyi megtorlást. A letartóztatott fehérek közül további két férfit ítélt halálra. Piros Jenő 37 éves kereskedőt és K. Molnár István 36 éves földművest ugyanarra a fára akasztották fel, amely előző napon Sarudi Battik Béla vesztőhelye volt. Hóhéruk ugyancsak Stern Mózes volt. Piros Jenőt végezték ki elsőként. Holttestét bajtársával, K. Molnár Istvánnal vétették le a fáról. Ezt követően ő került a helyére. A kivégzéseknél Csibrán József vörösőr és besúgó segédkezett. A gyilkosságokat követően Stern Mózes Szamuely után sietett, mert újabb feladat várta.

A teljhatalmú terrorvezér a „rendrakás” után gépkocsival vitette át Szolnokra magát. A nyitott, sötét zöldes barna tábori személygépkocsi, amit bitorolt, IV. Károly, száműzött magyar királyé volt. Nagyon nem kell ezen csodálkoznunk, hiszen különvonatának korábbi birtokosa József királyi herceg volt. Elővigyázatosságból az autó hátsó ülése mögé rögzített géppuskát szereltek, hogy bármely pillanatban, menet közben is használni tudják. Háromtagú testőrcsoportja, melyhez a gépkocsi vezetője, Dékány István is tartozott, számos karabéllyal, pisztollyal, kézigránáttal is fel volt szerelve.

Szolnokra érkezését követően, a vésztörvényszék többi tagjának bevonásával, haladéktalanul ítélkezni kezdett. Kihallgatták az addig begyűjtött személyeket. Szamuely a már előre összeállított lista alapján tudta, kit akar megfosztani életétől. Ennek okából, egy-egy eléje állított emberre alig néhány percnyi kihallgatási időt fordított. Ezt is csak abban a reményben tette, hátha a kihallgatottak valamelyike esetleg rávall még felderítetlen ellenforradalmár társára. Az egész eljárás szóban, írásbeli rögzítése nélkül folyt. Úgyhogy a törvényesség leghalványabb látszatát is nélkülöző rögtönítélő bíráskodásnak semmiféle írásos nyoma nem maradt fenn.

Vészbírósága, a halálos ítéletek mellett csak néhány felmentő ítéletet hozott. Akit pedig szabadon bocsátott, mint például László Imre vasúti detektívet, azt haragosai maguk ölték meg. László Imrére nagyon haragudtak a kommunista vasutasok. László ugyanis, munkaköri kötelezettségének eleget téve, feljelentette őket tolvajlásaikért. B. Kozsó Károly egy ilyen feljelentést követően egy évet ült, lopásért. A szarka-lelkületű elvtársak pedig, amikor elérkezettnek látták az ő idejüket, bosszúból az ellenforradalmi egyének közé sorolták be őt. Ilyen „előélet” után került László Imre a kommunista forradalmi törvényszék elé. Szamuely az ő esetében elővezette Pilátus paródiáját: mosta kezeit, s a vasúti detektívet visszaadta vádlóinak.

Bizonyos források szerint a forradalmi törvényszék végül 22 ismert kilétű személyt ítélt halálra. (Ehhez képest, augusztus végén, a kivégzettek maradványainak agnoszkálásakor 32 holttestet ástak ki a temetőárokból.) Váry Albert koronaügyésznek A vörös uralom áldozatai című munkájából a következő információkat nyerhetjük:

Még május 3-án halálra ítélte Szamuely bírósága Demény Lajos csendőr alőrmestert és Palesco Jenő 38 éves, honvéd huszárőrnagyot. Palesco őrnagyot is egy kommunista-szimpatizáns besúgó juttatta a vésztörvényszék kezére. Május 4-én a következő ismert kilétű személyeket ítélték halálra a kommunisták: Benedek János csendőr alőrmestert, Berger Albert 41 éves szállítót, Engel Sándor dr., 32 éves, ügyvédet, Gunszt Sándor 46 éves, földbirtokos, bankigazgatót, Hajdú Béla, dr., 45 éves, vármegyei ügyészt, Jakab Jánost, Király Árpád 24 éves, bogyoszlói születésű tüzérfőhadnagyot, Majthényi Pál hadnagyot, Matyasovszky József főhadnagyot, Mellinger Ede 16 éves, kereskedelmi tanulót, Németh Pál törzsőrmestert, Róth Ernő győri lakost, Simonyi Pál, 42 éves árvaszéki ülnököt, Spiller Aladár, 28 éves fuvarost, Stögermayer Antal 51 éves, halászbérlőt és halkereskedőt, Zakariás István, 46 éves és Zakariás Mihály, 25 éves élelmiszerszállítókat, Zalán Zoltán 22 éves, budapesti születésű hadnagyot, Zelei János, ifj., 22 éves, ügyvédi írnokot.

Majthényi Pál hadnagy mártírsága kapcsán feltétlenül meg kell említenünk az előző részben megismert Bencsik Károly vörös terrorista szerepvállalását. Ő együtt szolgált korábban, a világháborús seregben, Majthényival. Május 4-én letartóztatta volt elöljáróját, mert az kijelentette, hogy ő hadnagy úr, nem pedig elvtárs. Egykori bajtársát a vád tolmácsolása mellett, átadta Szamuely vérbíróságának. Majthényi hiába könyörgött nekik, hogy engedélyezzék számára az öngyilkosságot. Azt felelték neki: „lesz majd, ki agyonlövi!”

Később, csakúgy, mint Sugár Miklós ruházati és felszerelési tárgyait, Majthényi bekecsét és revolverét is Bencsiken látták feltűnni. Ő már csak ilyen volt. Következetes hullarabló.

Ebbéli eredményes munkálkodását a Szolnoki Királyi Törvényszék 1920. május 12-én kelt ítéletében halálbüntetéssel honorálta. Az ítéletet 1920. július 13-án 15 év, fegyházban letöltendő büntetésre enyhítették. Dr. Hajdú Béla a tárgyalásán, Szamuelly előtt kijelentette, hogy őt nem rettenti meg a halál, mert hazája érdekében fogott fegyvert.

Szolnoki munkások adták Szamuely kezére Zalán Zoltánt, a cs. és kir. 68. gyalogezred hadnagyát is. Szolnok város köztiszteletben álló halkereskedője és vendéglőse volt Stögermayer Antal. Leginkább halrecepteket gyűjtött, szakácskönyveket írt, és naphosszat évődött a művésztelep bohém lakóival. Nemigen politizált, bár egyáltalán nem titkolta ellenforradalmi érzéseit. Kele József szerint az volt minden bűne, hogy egy szivartartónak használt játék pisztolyt találtak a lakásán…

A május 4-i vérfürdő kétségkívül legmegrázóbb esete a 16 éves Mellinger Ede meggyilkolása. A kereskedelmi iskola tanulója úgy vélte, hogy édesapját, Mellinger Izidor kereskedőt is előállították a vörösök. Amikor édesapját kereste Szamuelynél, kétségbeesésében gyilkos gazembernek (más forrás szerint fosztogató gazembernek) nevezte a vörös pribéket. Az érzékeny lelkű Szamuely azonnal halált mondott rá, s a többi elítélt után küldte. A sors kegyetlen tréfája, hogy az édesapának, Mellinger Izidornak, sikerült elkerülnie a mészárlást.

Nem ítélte halálra a törvényszék László Imre 42 éves, MÁV-elöljárót, akit május 3-án délután, menekülés közben, egy Liget utcai ház kertjében fogtak el a felfegyverzett szolnoki vasutasok. Ezzel egyenértékű volt azonban, hogy a személye iránt engesztelhetetlen haragot tápláló vörös vasutasokra bízták további sorsát.

A Váry-féle kimutatás további 5 személy halálos ítéletét tartalmazza május 4-i dátummal. Név szerint Fülöp István, Kiss Ferenc, Kiss János és Tóth János ítéletéről van szó. Ők valószínűleg vöröskatonák voltak, kivégzésük oka ismeretlen, mindössze annyit tudunk, hogy Fülöp István kommunista kémként működött. Tevékenységével, eredményességével nem voltak felettesei megelégedve, ezért küldték a halálba. Ugyanezen a napon ítélték halálra Rosenthal Albertet is, akiről nem lehet a kimutatás alapján pontosan megállapítani, hogy vöröskaton volt-e vagy polgári áldozat.

A kivégzések helyszínéül a katolikus temető árkát találták megfelelőnek a vörösök. A halálra ítélteket négyes-ötös csoportokban kísérték a tetthelyre. Cseh József összefoglalása szerint: „A halálra ítélteket a római katolikus temetőhöz kísérték, közben ütlegelték és a házak falához lökték őket, mintha már ott, az utcán végre akarták volna hajtani a kivégzési parancsot. A temetőároknál felsorakoztatott foglyok nevét Mann József, a tengerészekből alakult kivégzőosztag parancsnoka felolvasta, majd parancsot adott az ítélet végrehajtására. Általában egyenként, fejlövéssel végeztek velük, de volt, akinek két oldalról az álla alatt egyszerre sütötték el a puskát, és élvezték, hogy a szerencsétlennek valósággal lerobbantották a fejét a lövedékek.”

A végrehajtás felelőse Stern Mózes és Gerlei Géza volt, a kivégzőosztagokban Kohn-Kerekes Árpád, Kovács Lajos, Kámán József és Sturz Károly vitte a főszerepet. Legvégül László Imre vasúti elöljáró került a puskacsövek elé. Mann József, a kivégzőosztag parancsnoka, kiállította a sorból a vasúti detektívet, mert nem szerepelt a halálra ítéltek listáján. A haragosai ekkor a temetőárokba vitték, ahol valóságos dührohammal szitává lövöldözte három vasutas vöröskatona: Zubek Lajos, K. Bozsó Károly és Munkácsi István. (K. Bózsó Károlyról a Kádár-korszakban utcát neveztek el. Szolnokon. Olyat, amelyikben általános iskola is működött. Természetesen, mint K. Bozsó Károly utcai…)

A pribékek 1920-ban hozott ítéletének indoklása a következő tényállást rögzíti: „Kétségtelen tényként volt megállapítható, hogy az áldozatokat a temető árkában egy sorban állították fel, hogy a kivégzésre ismeretlen terroristák állottak elő, hogy László Imre a sorban 5-ik vagy 6-iknak állott, amikor a nép, köztük az összegyűlt vasutasság követelni kezdte, hogy László Imrével ők akarnak végezni, mire a terroristák vezetője László Imrét a sor bal szárnyára a végére állította és felszólította a vasutasokat, hogy álljanak elő. E felhívásra először senki sem jelentkezett, majd arra a felhívásra, hogy »hát ez a hazafiság«, többen előálltak, mire a terrorparancsnok azt mondotta, hogy 3–4 ember elég, mire tényleg ennyien ott maradtak, a többiek pedig hátrább húzódtak. Ezután történt a sortűz, az összes szemtanúk egybehangzó előadása szerint egyszerre, bár Palotai tanú szerint László Imrére már a tüzelni vezényszó előtt lövöldözni kezdtek.”

A Szolnoki Királyi Törvényszék 1920. ápr. 30-án kelt ítéletében Zubek Lajos és K. Bozsó Károly tetteit halálbüntetéssel sújtotta. Büntetésüket kegyelemből életfogytiglani fegyházra változtatták. A Szamuely által vezetett rögtönítélő törvényszék még néhány napig működött, Szolnokon. A háborús események aztán elsodorták, a rettegett hóhér-népbiztos is elhagyta várost. Váry Albert május 8-ról még két kivégzést jegyez fel: Holzinger György és Krisztián Géza meggyilkolását. Ezeken kívül még egy halálos ítéletet hajtottak végre, valamikor a hónap folyamán: Csörsz Mihály, 22 éves, villanyszerelőt lövette agyon a helyi katonai forradalmi törvényszék, lopás miatt. A Szolnoki Római Katolikus Temetőbizottság által 2005-ben emelt emléktáblán szereplő Uzsváth Pál mártírságáról nem találtam közelebbi adatokat az általam eddig fellelt forrásokban.

A táblán feltüntetett Tarnai Lajos valószínűleg megegyezik a Váry Albert adatbázisában szereplő Torday (v. Tornay) Lajos csendőr őrmesterrel.

Hát, így néz ki Szolnoknak a vörösök által írt fekete krónikája.

A kommunisták természetesen teljesen pozitív eredményként könyvelték el ezt a kalandjukat (is). Az 1919. május 4-én kiadott Hadseregparancs szerint:

„Szolnok visszavétele a fiatal Vörös Hadsereg történetében örökké fényes nap marad. A Magyar Tanácsköztársaság forradalmi kormányzótanácsának határozatából kifolyólag a kormányzótanács és a hadsereg-főparancsnokság köszönetét és elismerését fejezi ki a halálmegvető bátorsággal harcolt Szamuely elvtársnak, a szolnoki ütközetet vezető Steinbrück elvtársnak, az ütközetben részt vevő Seidler, Böhm, Cosimus, Gábor Mózes és Moussong elvtársaknak. Elrendelem, hogy jelen parancsom valamennyi csapattest katonái előtt közhírré tétessék.

Böhm s.k.

Hadsereg-főparancsnok”

 

Ludányi Rózsa István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>