A vörös terror – 77. Gyilkosságok széltében

A vörös terror

  1. Gyilkosságok széltében

 

Saskői Miklós, 24 éves autószerelő, vörös századparancsnok századával 1919. május 1-én a román ellenséggel szemben a “klasszikus” vörös taktikát alkalmazta: visszavonult Poroszlóig. A közhiedelem szerint Lukács György népbiztosnak nem tetszett ez a harctéri magatartás. Utasította Sárói Szabó Tibor zászlóaljparancsnokot, hogy a gyávaságáért tizedelje meg a század állományát. Saskői kijelölésére a tizedelés megtörtént. A kiléptetett vöröskatonák valószínűleg (állítólag) budapesti rendőrök voltak. A kivégzéseket vörös terroristák hajtották végre, a Tisza partján húzódó vasúti töltésnél. A tizedelés áldozatául estek: Csupor Lajos, Málik Ferenc, Fenyő Nándor, Sück Emil, Tóth Lajos, Varga Károly és egy ismeretlen férfi.

A Budapesti Királyi Büntető Törvényszék 1920. jan. 13-án kelt 11438/1919. B. sz. ítélete, illetve az Egri Királyi Törvényszék 1920. dec. 6-án kelt B. 3106/920. sz. ítélete Saskői Miklóst 8 évi fegyház-büntetéssel sújtotta. Lukács György akkoriban szökésben volt, nem állt az igazságszolgáltatás rendelkezésére. Mivel az emberek többsége nem is gondolja, hogy ezek a terrorisztikus eszközökkel dolgozó kommunista politikusok, illetve az ő eszmeiségük a mai napig képes mételyezni a társadalmat, álljunk meg egy pillanatra Lukács népbiztos eseténél.

A diktatúra bukását követően egy ideig bujkált. Korvin Ottó elvtársa elfogatásakor Bécsbe menekült. Ott a kommunista párt ideiglenes központi bizottságának tagja lett. 1921-ben Moszkvába utazott, a Komintern III. kongresszusára, mint a Landler-frakció tagja. Le is telepedett a Szovjetunióban.1926-tól a Marx-Engels-Lenin Intézet munkatársaként dolgozott, mint kutató. 1941-ben az NKVD letartóztatta, majd Taskentbe telepítették.

Többi kommunista elvtársához hasonlóan, 1945-ben visszatért Budapestre. Azonnal alkalmazták, mint egyetemi tanárt. 1948-tól a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli, majd rendes tagja lett. 1949-ben országgyűlési képviselővé „választották”, ám mandátumáról 1951-ben lemondott. 1953-tól ismét képviselőként tűnt fel. 1956 tavaszán előadást tartott a Petőfi-körben, s október 26-án, már mint a második Nagy Imre-kormány népművelési minisztere, funkcionált. Részt vállalt az MSzMP ideiglenes szervezőbizottságának munkájában. November 4-én a jugoszláv nagykövetségre menekült, amit november 18-án elhagyott.

A szovjet hatóságok letartóztatták, Romániába vitték, de 1957. áprilisában hazatérhetett. 1965-ig „belső emigrációban” élt, olyannyira háborítatlanul, hogy kizárólag Nyugatra publikált. 1967-től úgy lett tagja az állampártnak, hogy az tagságát visszamenőleg ismerte el.

Több életrajzíró és filozófus szerint a korabeli magyar szellemi élet erőszakos, hatósági eszközökkel történő homogenizációjáért személyes felelősség terheli. Egyben felelős több kiemelkedő magyar filozófus (például Hamvas Béla, Kerényi Károly, Prohászka Lajos), valamint író (például Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, illetve az Újholdasok) tönkretételéért, elhallgattatásáért, emigrációba kényszerítéséért vagy a szellemi életből való kiszorításáért. Ő volt ugyanis az említett homogenizációs folyamatnak egyik programadója és szellemi útmutatója. A kommunista párt szempontjából nemkívánatos alkotók listáit ő állította össze.

Tanítványainak egy része alkotta az 1960-as években az ún. „budapesti iskolát”. Tagjai voltak (többek között): Heller Ágnes (1929–), Hermann István (1925–1986; Heller Ágnes első férje), Fehér Ferenc (1933 – 1994; Heller Ágnes második férje), Márkus György (1934–), Vajda Mihály (1935–) és Almási Miklós (1932–).

Azt gondolom, ez a kis kitérő sokat segített abban, hogy mindenki eldönthesse, 1919 terrorisztikus, tizedelős, népbiztosi felfogása képes volt-e a mai napig átöröklődni társadalmunkba, lappang-e vajon még, mint parázs a hamu alatt.

 

De kanyarodjunk vissza a korai diktatúra eseményeinek fő sodrába, s nézzük meg, mi történt még Poroszló község határában 1919 májusának elején. A vasúti hídfőnél agyonlőttek egy ismeretlen, kémgyanús egyént. A gyilkosság elkövetésével Szatmáry Bélát, Nagy József terrorcsapatának tagját gyanúsították. Ám a fent ismertetett ítéletekben, bizonyíték hiányában, a bíróság felmentett őt. (Ó, az a durva fehérterror!)

Egerben, a vincellér-telep mellett, visszavonuló vöröskatonák agyonlőtték Magyari Veres Lajost, aki szintén vöröskatona volt. Tettük oka és a közelebbi részletek ismeretlenek.

A vörösök Jászberényben is erőst menekültek a románok elől, május 2-án. Az ottani lakosok azt gondolták, vége a diktatúrának. A városháza elé gyűltek össze, megbeszélni, kiértékelni az eseményeket. Fecske Sándor földbirtokos, aki előző nap szabadult a kommunisták fogságából, szintén a városháza elé ment. A vörösőrök távozásra szólították fel, oly módon, hogy közben elvtársnak titulálták. Fecske kikérte magának a megszólítást, mire újból letartóztatták.

A vallásos meggyőződése miatt fogva tartott Egressy Kálmán tartalékos hadnagyot éppen akkor engedték szabadon, amikor Fecske Sándort vezették befelé. A hadnagy látta, amint agyba-főbe verik a szerencsétlen földbirtokost a fogház udvarán. Bátran a védelmére kelt neki, „ne bántsátok” felszólítással. Annyit ért el vele, hogy ettől kezdve őt is meg akarták verni a kommunisták. Az őrszobák felé menekültek. A Budai nevű katona utánuk lőtt, de célt tévesztett. A Gárdos nevű viszont utolérte őket, s Egressyt közvetlen közelről, pisztollyal szíven lőtte.

Fecske Sándor életét a helyszínre érkező Czetti fogházgondnok erélyes fellépése mentette meg. Gárdos és terrorista-társai eltávoztak. Gárdos jellemrajzához tartozik, hogy megfelelő „jutalom” vagyis megvesztegetési díj fejében, az ékszer-üzletek leltározásának idején, megengedte a Spekonya nevű ékszerésznek, hogy értékes darabokat rejtsen el a leltározás elől. Közreműködéséért a megegyezett jutalmat meg is kapta. Más kérdés, hogy leltározás közben meglopta az ékszerészt. (lehet, hogy csak kiegészítette a korrupciós összeget?) Tény, hogy az ellopott ékszereket megtalálták a lakásán.

Egressy hadnagy meggyilkolásáért a Szolnoki Királyi Törvényszék 1920. március 30-án kelt, B. 200/14/920 sz. ítéletében Gárdos Gottselig Henrik, 27 éves, kárpitos-segédre, a jászberényi munkástanács tagjára, a jászsági felső járási direktórium alelnökére,15 évi, fegyházban letöltendő, Budai Antal 44 éves, budapesti rézolvasztóra, vörösőrre, 7 évi, fegyházban letöltendő büntetést szabott ki.

Dr. Vándor Róbert és felesége, dr. Vándor Róbertné Budapesten, a Teréz körút 3. alatti, III. emeleti lakásukban éltek. Idős, beteg emberek voltak már ebben az időben. Vincze Lajos, Czitrom Márton és Zeim Árpád vörös katonák Vándoréknál voltak elszállásolva. Május 2-án, késő este, rekvirálni támadt kedvük szállásadóik vagyonából. A beszerzésnek ez a speciális módja az erőszakoskodásig fajult. A vitát Vincze Lajos azzal zárta le, hogy a Vándor házaspárt agyonlőtte. A vörös forradalmi törvényszék Vincze Lajost ezért a cselekményért halálra ítélte s kivégeztette.

Bandl Ferenc terrorcsapatában szolgált Nemes Géza. A szépreményű terrorista, három társával együtt, 1919 áprilisának végén visszamaradt Budafokon. Ott-tartózkodásukat arra használták fel, hogy rablást kövessenek el, s ezen felül, több helyen lopjanak. Ezen cselekedeteiért a forradalmi törvényszék, mely állt Pasztirk Mihályból, Posztpihál Ferencből és Rózsa Rosenfeld Izidorból, Nemes Gézát golyó általi halálra ítélte. Az ítéletet 1919. május 3-án, az Országház-téren hajtották végre ismeretlen vörös terroristák.

Budapesti Királyi Büntető Törvényszék, 1920. jún. 4-én kelt, Bkgy. 3687/6/1920. sz. ítéletében Posztpihál Ferenc géplakatost 2 évi fegyházra, Rózsa Rosenfeld Izidor asztalossegédet pedig 3 évi fegyházra büntette.

Ugyancsak május 3-án, este, Bodnár Gyula budapesti ácsmesternek azért kellett meghalnia, mert „polgár” volt és „nehéz ember”. Az, hogy „nehéz ember”, abban merült ki, hogy rossz viszonyban élt a feleségével. Az asszony ezt elpanaszolta Groó Gézának, a Cserny-csoport egyik tagjának. Groó erre hóhér-társaival: Luy Bélával, Csonka Lászlóval és Bartalos Istvánnal, a nevezett estén elhurcolta Bodnárt. A gépkocsiban többször belelőttek a szerencsétlenbe, összeszurkálták, majd, miután meghalt, kirabolták. Ezután ráültek a holttestre, s a Margit-hídra kocsikáztak vele. Onnét a Dunába vetették az ácsmester tetemét.

A Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék 1920. márc. 13-án kelt, Kgy. 10922/919 sz. ítélete alapján: Bartalos István halálra ítéltetett és kivégeztetett.

Groó Géza más ügyben halálra ítéltetett és kivégeztetett. Luy Béla a fogházban tüdővészben meghalt. Csonka László megszökött az igazságszolgáltatás elől.

Mozgalmas nap volt ez a május 3-a Luy Béla számára. Főhadiszállásukon, a Batthyányi-palota pincéjében másik bűntársaival: Nyakas Nagy Jánossal, Bató Bélával és a bűnsegédként közreműködő Zsámár Antallal, még azon a napon kivégzett egy ismeretlen vöröskatonát. Tettük indítéka, a gyilkosság elrendelő(i)nek személye ismeretlen maradt. A Budapesti Királyi Ügyészség Zsámár Antalt 4 év fegyház-büntetésre ítélte.

A front összeomlásának hírére Monoron is kitört az ellenforradalom. Mint mindenütt, itt is volt kommunista (szimpatizáns), aki értesítse a vörösök központját a fordulatról. Monorra, az ellenforradalom leverésére, Spiesz József 29 éves munkástanácsi tag hívta ki a terroristákat. Az akció végrehajtására május 3-án kiszálltak a hóhérlegények. Rédey Kálmán ellenforradalmárt Annak menekülése közben vették észre. Üldözőbe vették, amikor utolérték, közelről rálőttek, s halálosan megsebesítették.

A Pestvidéki Királyi Ügyészség 1920. okt. 3-án kelt, 1920. El. I.A. 68/210 sz. jelentése szerint Spiesz Kálmán 8 év fegyházzal bűnhődött halált okozó árulkodásáért.

  1. május 3-án Vecsésen is ellenforradalmi mozgalom bontakozott ki. Ebben a közösségben Mátyás József 34 éves asztalossegéd volt az a nyomoronc, aki kihívta a terroristákat. Azok, ahogyan kell, meg is érkeztek – nem a frontra kellett menniük, ahol az ellenfél vissza is lő – s minden teketória nélkül a nép közé lőttek. Teichter József azonnal meghalt, két másik polgár pedig megsebesült. A vörösök ezután a csendőrökre támadtak, ütlegelték, letartóztatták s forradalmi törvényszék elé állították őket. A brutális akció végrehajtásában a besúgó Mátyás József is részt vett.

A Pestvidéki Királyi Ügyészség 1920.El. I.A.68/178 sz. jelentése szerint Mátyást 12 évi fegyház-büntetésre ítélték.

Április végén egy terrorcsapat indult Debrecenből vidékre. Tagjai voltak: Nagy József, 28 éves debreceni hentes- és mészárossegéd, terroristaparancsnok, Tóth Lajos, 28 éves alsójópai gépészkovács, Szatmáry Béla, 23 éves debreceni asztalossegéd, Halász János és Gál József vöröskatonák. Céljaik között előkelő helyen szerepelt az elrettentés, a példa-statuálás. Rettenetes pusztításokat és rablásokat vittek véghez a környéken. Május 3-án Tilaj-pusztán lefogták Komáromy István gazdatisztet. Azzal vádolták, hogy cseheknek vagy románoknak állatokat adott el. Poroszló Ráboly-pusztán halálra ítélték s agyonlőtték. Ki akarták irtani a családját is, de őket Juhász Alajos szentistváni községi jegyző megmentette. A meggyilkolt Komáromy lakását teljesen kifosztották. Még a gyűrüt is lehúzták az ujjáról.

Az Egri Királyi Törvényszék 1920. szept. 6-án kelt, B. 3106/7/920. sz. ítélete nyomán Nagy Józsefet kivégezték, Szatmáry Béla és Tóth Lajos életfogytig tartó fegyházbüntetést kapott.

Csak úgy eszembe jutott, ennek a résznek a végére érvén, hogy vajon Heller Ágnes a kedves Lukács György tanár urának népbiztosi tevékenységéről is azt gondolja, amit Gyurcsány Ferenc elvtársának 2006-os tömeg-oszlatásairól mondott Brüsszelben? „Nem lőttek le senkit, nem kínoztak meg senkit!”

Vajon eljön az idő, melyben az álhumánus, nemzetközi, magyarellenes ideológiákat és képviselőiket végre leküzdi a társadalmunk?

 

Ludányi Rózsa István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>