A vörös terror – 82. Fagomba, penész, vértetű…

A vörös terror

  1. Fagomba, penész, vértetű…

 

A Feldebrőn tanyázó vöröskatonák úgy döntöttek május 6-án, hogy megünneplik a fronttól való sikeres távolmaradásukat. Az ünneplés végeredményeként lerészegedtek. Olyannyira, hogy kézigránáttal hajigálták egymást.

A vécsi illetőségű, feldebrői Kiss József fuvarosként volt az alakulat mellé kirendelve. A játéknak használt gránát egyszer csak úgy döntött, hogy működésbe lép. Robbanása a vétlen Kiss Józsefet ölte meg – derül ki a Feldebrői Csendőrőrs 1920. július 14-én kelt, 477. számú jelentéséből.

A péceli vörös őrség parancsnoka Katona György kőműves-segéd volt ekkoriban. Posztja által biztosított hatalmával elrendelte az esti kijárási tilalmat. Rendelkezése szerint mindenkit elő kellett állítani, akit 10 óra után az utcán találtak.

Kovács Gyula, 17 éves péceli lakos, MÁV-dolgozó, május 6-án éjjel az utcát rótta. A vörös járőr megállásra szólította fel. A fiatalember nem engedelmeskedett nekik. Katona György parancsának engedelmeskedve, Mikes István és Jung József vörösőrök lelőtték a fiút – olvasható a Pestvidéki Királyi Ügyészség 1919. K.ü. 2799/35 számú vádindítványában.

Mint azt már korábban írtam, a gyöngyösi direktórium május 2-án a fővárosba szökött, a helyiek ellenforradalmi megmozdulása elől. Nemecz József, 30 éves építési rajzoló, igen szerette a titulusokat. Ezért lehetett ő Gyöngyös város parancsnoka, direktóriumi és forradalmi törvényszéki elnöke is egy személyben. Természetesen, ragaszkodott is hivatalaihoz, ezért május 5-én, egy 60 főből álló különítmény élén, visszatért a városba, újból kezébe ragadni a másodikán elengedett hatalmát.

Jövetelében a mérhetetlen bosszúvágy fűtötte kedélyállapotát. Azonnal a megtorláshoz látott. Maga mellé vette törvényszéki bíráknak Harján János napszámost és Csifferszky Károly lakatos-segédet. Vádbiztosi minőségben Bardócz Braun Pál működött közre.

Hat embert ítéltek halálra, különösebb teketóriázás nélkül. Négy huszártisztet – Csipkay Albert, Kenyeres János, Issekutz Lajos századosokat és Thuránszky László főhadnagyot, valamint két tehetős polgárt – Welt Ignácot és Kernács Jánost.

Csipkay Albert és Welt Ignác ítéletét azonnal végrehajtották. A százados fő bűne a gyöngyöshalászi vörös őrség május 2-i lefegyverzésében testesült meg. Helyzetét súlyosbította, hogy az akció során két gépfegyvert is elvettek a kommunistáktól. A rablók gyűlöletét Nemecz Alajos, volt jegyzőgyakornok, a helyi szociáldemokrata párt titkára formálta cselekedetté: a rendőrségi fogdában a felismerhetetlenségig összeverte Csipkay századost. Erszényét, ékszereit egyúttal elrabolta tőle…

Welt Ignác egy másik csoportban, az Endresz József munkástanácsi tag lefegyverzését foganatosító osztagban vállalt szerepet, ezért kellett meghalnia.

Gyöngyösön akkor már volt vezetékes villanyáram. A pribékek a város piacterét jelölték ki az akasztások helyszínéül. Takarékossági megfontolásból úgy döntöttek, a téren álló villanyoszlop éppen megfelel elrettentő ítéletük végrehajtására. A hóhéri feladatok ellátására a már másutt is exponálódott Stern Mózes és Thausz Vilmos terroristák vállalkoztak.

Welt Ignác kivégzésénél becsúszott egy kis malőr: az akasztásához használt kötél elszakadt. A pribékek nem zavartatták magukat különösebben: új kötelet kerítettek, s azzal ki is oltották a szerencsétlen elítélt életét.

Csipkay Albertet összekötözött kézzel állították bitófája alá. Vörös szalaggal övezték derekát, s gúnyolódva jelentéseket tettek neki, mert ezt jó tréfának találták. Bardócz Braun Pál egy kutyakorbáccsal még összeverte a századost. Amikor megkérdezték az elítéltet, mi az utolsó kívánsága, ő büszkén azt felelte:

„Ilyen bitang gazemberektől semmit se kérek!”

A kommunisták erre azt eszelték ki, hogy nem csak a nyakára, hanem a felső állkapcsára, az orra alá is hurkot kötnek, így hosszabbítják meg kiszenvedése idejét. Csipkai százados haláltusája 45 percig tartott a kötélen. Gyilkosai természetesen jól szórakoztak végkiszenvedése láttán. Egyikük szivarcsutkát dugott a szájába, mondván: „Így huszárosabb!”

Az Egri Királyi Ügyészség 1920. május 27-i, B1282 5/919 számú ítéletében halálbüntetést szabott ki Nemecz Józsefre. Az ítéletet végrehajtották. Ugyanezen ügyészség 1922. július 5-én kelt, B.3464/7/1921 számú ítélete Harján Jánost életfogytig tartó, fegyházban letöltendő szabadságvesztéssel sújtotta. A többi bűnelkövető, köztük Stern és Thausz terroristák, elszöktek a felelősségre vonás elől.

A jászsági Visznek községben állomásozó vörös csapattestnél teljesített szolgálatot Hajek Ferenc, 30 éves törvényszéki díjnok. Hajek nem volt kommunista, hanem éppen ellenkezőleg – királypártinak vallotta magát. Őt ténylegesen a Haza szeretete vezette szolgálatában, még a vörösök zászlói alatt is. Koronához hű véleményének hangot is mert adni. Ez már túl sok volt az elvtársaknak, hiába látta el hűen és fegyelmezetten szolgálatát, szálka lett a szemükben. Amikor május elején, egy alkalommal vitába szállt Guttmann Nándor politikai megbízottal, Guttmann, és a vele teljes egyetértést tanúsító Rakottyai Károly politikai megbízott, feljelentették a katonát a jászberényi forradalmi törvényszéknél.

A vádlottat át is kísértették Jászberénybe, ahol Vitéz Sándor, korábbi csepeli löveglakatos, újabban politikai megbízott, összehívta a rögtönítélő bíróságot, példásan megtorolni a királyhűség esetét. Jelen ügyben való ítélkezéséhez Tóth György István 33 éves szabósegédet, törvényszéki elnököt, valamint Kovács Ernő szerelőt, vörös századparancsnokot és Sárkány István rendőrt, vörös szakaszparancsnokot ültette a pulpitus mögé. Vitéz egyértelműen közölte elvárását: a vádlottat halálra kell ítélni!

Bizonyítéknak nem voltak híjával: mindamellett, hogy Hajek Ferenc nem tagadta királypártiságát, egy kompromittáló verset is találtak nála a vizsgálat során. E költeményben a vádlott hazahívja a királyt, hogy az, katonái élére állva, megmentse a végromlástól a Hazát.

Hajek bírái előtt is kijelentette, hogy őt hazaszeretetre nevelték, s ebből nem is hajlandó engedni. Kifejtette abbéli meggyőződését, hogy a pillanatnyilag hatalmon lévő kommunista rendszer fenn nem maradhat, s a bukásukat azzal nem kerülik el, ha őt elítélik királypártisága miatt.

Golyó általi halált szabtak ki rá büntetésül.

Kivégzésére még aznap, május 7-én sort kerítettek, a város katonai lőterén. Hóhérként Wegner Károly, 21 éves géplakatos, Balikó György, 26 éves üzleti szolga, Dorman Ágost géplakatos, vöröskatonák kaptak szerepet Hajek Ferenc ügyében.

A Szolnoki Királyi Törvényszék 1920. március 17-én kelt, B.99/20/920 számú, valamint a Budapesti Királyi Büntető Törvényszék 1920. május 12-én kelt, Kgy. 3599/5/920 számú ítélete a következőképpen rendelkezett:

Vitéz Sándort életfogytig tartó, Sárkány Istvánt 15 év, Kovács Ernőt 8 év, Wegner Károlyt és Balikó Györgyöt 6 év, Tóth Györgyöt 5 év, Dorman Ágostot 2 év időtartamú fegyházbüntetésre ítélte.

Vágó Béla hadügyi népbiztos, rémuralmuk megszilárdítása érdekében, statáriumot rendelt el. A ceglédi helytartók ezt igen komolyan is vették. Idősebb Ungvári Józsefet, 51 éves helybéli lakost, kisebb lopáson kapták. A forradalmi törvényszék halállal büntette ezért őt. Az ítéletet május 7-én, a ceglédi újvárosi temetőben a kivezényelt vöröskatonák végre is hajtották.

A Kecskeméti Királyi Törvényszék 1920. május 3-i, 1230/1920 számú ítéletében a forradalmi törvényszék elnökét, bíráját és vádbiztosát 15 évi, a végrehajtó vöröskatonákat 5-5 évi fegyházbüntetéssel sújtotta.

Kétségtelenül hozott a forradalmi törvényszék olyan ítéletet is, melynek jogosságához nem férhet kétség. Ezek azonban olyan kicsiny arányban fordulnak elő az eltúlzott, politikai indíttatású döntések mellett, hogy nem nagyon javíthatják a testület működésének megítélését.

Puskás János és Hirth Ferenc vöröskatonák agyonlőtték és kirabolták Szabó Lőrinc és Steigl István rácmecskei lakosokat. A forradalmi törvényszék ezért Puskást halálra ítélte, s a rablógyilkost május 8-án kivégezték – áll a Szekszárdi Királyi Ügyészség 1922. június 19-én kelt, 1920. El. 1.A. 49 számú jelentésében.

Győr és Moson megye területi hatályára kiterjedően Hochfelder Lipótot nevezte ki a kormányzótanács katonai politikai biztosnak. Ebben a minőségében gyakorlatilag korlátlan hatáskörrel, intézkedési jogosultsággal ruházták fel. Május 7-én, délután 5 órakor, az ügyfélfogadási idő lejárta után, Hochfelder megjelent Győrben, a város közellátási hivatalában. A hivatal vezetőjével mindenkit kiküldetett az irodából, majd bizalmasan előadta jövetele okát. Az a megtiszteltetés érte a várost, hogy Nyíregyházáról, a román megszállás elől futva, megérkezett hozzájuk Szamuely Lajos, a rettegett népbiztos apja, második felesége és két kiskorú gyermeke társaságában.

Szamuely Tibor pedig akként rendelkezett, hogy Győr városa gondoskodjék pereputtyának elhelyezéséről és ellátásáról.

Fel sem merülhetett, hogy a hivatal vezetője bármilyen akadályt gördítsen a népbiztosi ukáz teljesítése elé. Hochfelder katonai politikai biztos ezután beinvitálta a folyosón várakozó családot, s pillanatokon belül ellátták őket 4 főre, 2 heti időtartamra szóló élelmiszer-jeggyel.

Az utalványokat Szabó Lajos névre állították ki. Vajon kitől féltek a Szamuely-család tagjai a biztonságos hátországban, hogy álnéven mertek csak táplálkozni?

Az utalványok átvételét követően az igen előzékeny Hochfelder átkísérte őket a bejelentési hivatalba, ahol nyilvántartásba vették személyi adataikat.

„A bejelentett fél atyjának vezeték- és keresztneve: Szamuely József. A bejelentett fél anyjának vezeték- és keresztneve: Schwarz Boriska.

Lakik: Győr, 1. kerület, Andrássy út 55. szám. Vezeték- és keresztneve: Szamuely Lajos.

Állása, foglalkozása, vagy szolgálatának minősége: magántisztviselő.

Születésének helye és éve: Büdszentmihály község, Szabolcs megye, Magyarország, 1856.

Családi állapota: nős.

Háztartásában élő törvényes nejének születési neve és éve: Landdau Rózsi, 1880.

Mikor költözött a bejelentett fél a fent megjelölt lakásba: 1919. május hó.

Saját háztartásban élő, családi nevét viselő törvényes gyermekeinek neve és születési éve: István, 1903., János 1907.”

A velük egy háztartásban nem élő Tibor fiuk, mint láttuk, ebben az időben a front mögötti területeken gyilkoltatta a magyar lakosságot, nem lankadó gyűlölettel. Az ugyancsak nem velük élő kisebbik fiú, László, éppen ezen a napon, bátyját helyettesítendő, Devecserben ölte a magyarokat.

A hála érzése, úgy látszik, nem volt erősségük. Vagy csak ilyen egyéni módon tudták azt kinyilvánítani?

Hogyan is emlékezett meg ezekről a kalandorokról Tormay Cécile?

„A parasztból, a gyökérből, a földből lesz itt minden, ami magyar. A földhöz pedig a Szamuellyknek és Kun Béláknak semmi közük. Fagomba, penész, vértetű lehetnek ők az ezeréves fán, emészthetik az életerejét, de a vérkeringését nem táplálják, nem tartoznak hozzá.”

Szimbiózis nélkül pedig nehéz együtt érezni, együtt gondolkodni. Az évezredes fa kidőlése viszont nem csak a cser halálát jelenti. Vele pusztul minden, ami a viszonylagosan egészséges fából merítette táplálékát, éltető erejét. Fel kellett volna, fel kéne már ismerni a régi szabályt: élni és élni hagyni!

Máskülönben minden véget ér…

 

Ludányi Rózsa István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>