A vörös terror – 83. Ellenforradalmárok, kémek és rendbontók

A vörös terror

  1. Ellenforradalmárok, kémek és rendbontók

 

A Soproni Királyi Ügyészség 1920. július 28-án kelt, 1920. El. A. 25. számú jelentése arról tájékoztat minket, hogy 1919. május 10-én, Lajtaújfalu határában, ismeretlen vöröskatonák agyonlőtték Zellner József osztrák állampolgárt. A férfinak csempészkedés gyanúja miatt kellett meghalnia.

A következő napon, május 11-én, Jászkarajenőn hozott halálos ítéletet a katonai törvényszék.

A 25 éves budapesti vöröskatonát, Blum Ferencet ítélték golyó általi halálra. A Szolnoki királyi Ügyészség 1921. november 12-én kelt, 1920. El. 60/103 számú jelentése közelebbi adatokat nem tartalmaz a gyilkosságról.

Újabb nappal később, május 12-én, ismeretlen, katonaruhás egyén holttestét találták Recsk község határában. Az agyonlövés tényét tudták konstatálni, de egyéb, közelebbi adatok nem váltak ismertté, derül ki az Egri Királyi Ügyészség 1920. szeptember 2-án kelt, 1920. El. 1/8 számú jelentéséből.

A rákövetkező napon, május 13-án, Emődön történt halálos baleset. Grecsák Gyula vöröskatona, őrszolgálata teljesítése közben, fegyvert fogott Kovács Lajos diósgyőri lakosra. A fegyver, a katona állítása szerint véletlenül, elsült, s a lövedék kioltotta Kovács Lajos életét. A szándékosságot nem lehetett bizonyítani, ezért a Miskolci Királyi Törvényszék, 1921. augusztus 13-án kelt, 1919. B. 2124/36 stámú ítéletével, gondatlanságból elkövetett emberölésért, Grecsák Gyulát 8 havi fogházzal sújtotta.

Windisch János szakaszvezetőként szolgált a 19. vörös tüzérezredben. A diktatúra működésétől nem lehetett nagyon elragadtatva, mert május 14-én, Isaszegen, arra ragadtatta magát, hogy a vörös uralmat szidalmazza. Ezt meghallva, ismeretlen vöröskatonák agyonlőtték a szakaszvezetőt. Az esetről ennyit tudunk meg a Pestvidéki Királyi Ügyészség 1921. október 3-án kelt, 1920. El. 1. A. 68. számú jelentéséből.

A román bevonulás és a következményeként beálló vörös menekülés hírére Bornemissza Jenő, Jászkisér 38 éves főjegyzője, összeíratta a rend fenntartásához megbízhatónak ítélt helyi polgárok névsorát. A Brencz nevű vörös parancsnok ezen tettét ellenforradalminak minősítette, s a főjegyzőt elfogatta. A jászladányi rögtönítélő katonai bíróság elé vitték ügyét. A Fodor György politikai megbízott elnöklete mellett összeült testület tagjai voltak Magyar László vörös ezredparancsnok, Barta László, valamint Breuer István. Vádbiztosként Hacker Vilmos működött közre.

A vésztörvényszék bűnösnek találta Bornemissza Jenőt az ellene felhozott vádban, s halálra ítélte. Ebben bárki, előre biztos lehetett, hiszen a tárgyalás május 14-én, délután folyt le, de a vádlott sírját már délelőtt megásták a pribékek. Kálmán Herman terrorista és társai lőtték agyon az elítéltet. A kivégzés után a holttesthez rohantak, ruháját és ékszereit elrabolták. A zsebében talált sajtot és sonkát a helyszínen megették.

A bírák és a gyilkosok további sorsa ismeretlen.

Május első felében történt, hogy Bónyi András Rákospalotán megsértette a szesztilalmat. Hosták János vörösőr e vétségéért elő akarta állítani a nevezettet. Bónyi András ellenállt, Hosták erre szuronyával agyonszúrta őt. Egészen pontosan szíven, majd hasba döfte. Tettéért a Pestvidéki Királyi Törvényszék 5 év börtönbüntetést szabott ki rá, 1920. augusztus 12-én kelt, IX.6612/2/1920. számú ítéletében.

Joó Andor járásbíró, ellenforradalmi magatartás gyanújával, a jászapáti fogház lakója volt. A vörösök május 17-én a jászladányi forradalmi törvényszék elé kívánták szállítani. Ennek okából cellájában rátámadtak, s durván bántalmazták. A fogoly védekezett, szembeszállt Kálmán Henrik terroristával. Németh Géza ekkor parancsot adott a járásbíró kivégzésére. A gyilkos lövéseket Kálmán Henrik terrorista és Virág Mihály vörösőr adták le. A meggyilkolt foglyot cellájában hagyták, ám utóbb visszatértek, s borotvával felvágták Joó Andor hasát, hogy az esetet öngyilkosságnak állítsák be.

A Szolnoki Királyi Törvényszék 1920. március 12-én kelt, B.1591/13/1919. számú ítéletében Németh Gézára és Virág Mihályra 15-15 év fegyházbüntetést szabott ki. Kálmán Henrik megszökött az igazságszolgáltatás elől.

Alsózsolcán Kiss János és társai: Kavasánszki István és Virág Imre tették a törvényt május 20-án.

Legfőbb gondjukat az jelentette, hogy vajon hol tartózkodhat Görgey Árpád huszár őrnagy. Ennek kiderítésére betolakodtak az őrnagy édesanyjának házába. Durván és fenyegetően léptek fel, az általuk végrehajtott vegzálás eredményeként az idős feltépte mellén ruháját, eléjük állt, s a következőket kiáltotta:

„Ide döfjetek, hogy tovább ne szenvedjek, de gondoljatok arra, hogy nektek is van ilyen öreg édesanyátok!”

Kiss és bűntársai nem nagyon zavartatták magukat. Átkutatták a lakást, s az ott talált fél liter rumot megitták, a 20 szál cigarettát zsebre vágták, a szintén ott fellelt ezüst cigarettatárcával együtt, s ezután kimentek a kertbe, ott folytatni a kutatást. Észrevették, hogy a halálra keresett őrnagy, felesége, született Karparup Viktória, a kert felől a vasút irányába menekülnek. A vörösök rajvonalba fejlődtek, s megindították a hajtóvadászatot. Mindannyian több lövést adtak le a menekülő szerencsétlenek után. Azokat találat érte, s megsérülve, a kubikgödrök közt térdre estek. Amikor Kiss és bandája odaért, imádkoztak. A terroristák újab lövéseket adtak le rájuk, majd szuronyaikkal átdöfték, puskatusaikkal agyonverték őket. Az elszenvedett gerincoszlop-törés és agyroncsolódás következtében Görgey Árpád és felesége azonnal életét vesztette.

A brutális kettős gyilkosság indokaként csak a polgári osztály elleni engesztelhetetlen gyűlöletet tudták feltárni. Miskolci Királyi Törvényszék 1920. május 11-én kelt, 1919. B. 2352/7. számú ítélete Kiss Jánosra halálbüntetést szabott ki. Az ítéletet végrehajtották. Kavasánszki István életfogytig tartó, Virág Imre 15 év időtartamú fegyházbüntetéssel bűnhődött.

Pétervásárán Koncsik Ernő napszámosnak támadt nézeteltérése ezen a napon a kommunista hatósággal. Esetéről annyit tudunk, hogy a vöröskatonák kémkedéssel gyanúsították meg, s emiatt a helyszínen agyonlőtték őt. További részletek nem váltak ismertté az ügyben, ennyiről pedig az Egri Királyi Ügyészség 1920. szeptember 2-án kelt, 1920. El. 1/8. számú jelentése tájékoztat minket.

Dédesen, május 21-én, Tóth László cipész és Balogi János kőműves-segéd harcolt a maga módján a csehek ellen. No, ne gondoljunk valami vitézi cselekedetre, vagy arra, hogy rendes frontkatonaként tüntették volna ki magukat! Ők Reisz Frigyes hadnagyban találták meg a Haza ellenségét. Vélelmezték, hogy a cseheknek kémkedik. Elgondolásuk alapjául az szolgált, hogy az egri ellenforradalmi kísérlet leverése után Reisz hadnagy, Milassin Kornél százados kíséretében, átmenekült a határ csehek által ellenőrzött oldalára. Később mégis a vörösök kezére jutottak, Tóth László és Balogi János ekkor oltotta ki pisztolylövésekkel a hadnagy életét.

A Miskolci Királyi Törvényszék 1920. április 1-én kelt, B. 2196/13/1919. számú ítélete Tóth Lászlóra 15 év, Balogi Jánosra 8 év fegyházbüntetést mondott ki.

Betes Lajos Bélapátfalva 60 éves molnára volt. Amikor elbocsátotta gépész alkalmazottját, Hanecz Györgyöt, az átment a szomszédos Monosbélre, ahol vörösök tartózkodtak akkor. Bevádolta náluk egykori munkaadóját azzal, hogy az a cseheknek kémkedik. Morgenstern Árpád és társai, Morgenstern Ignác, Horváth Sándor, Kovalik Pál, Hlatky Béla és Mosolygó Antal átmentek Bélapátfalvára, hogy rendezzék a molnár sorsát. Letartóztatták őt, s elkísérték Monosbélre. Ott azután, minden tárgyalás és ítélet nélkül, egyszerűen felakasztották. A lakását természetszerűen kirabolták. A gyilkosságban Morgenstern Árpád, Kovalik Pál, Hlatky Béla és Horváth Sándor vett részt.

Az igazsághoz tartozik, hogy a molnármester sem csehül, sem tótul nem beszélt, ráadásul szinte teljesen süket volt. Fogalmilag kizárt tehát, hogy valóban kémkedhetett volna a cseheknek.

A Miskolci Királyi Törvényszék 1920. június 4-én kelt, 2213/5/1920. számú ítéletében Horváth Sándort, Kovalik Pált és Hlatky Bélát 15 évi, Morgenstern Árpádot 12 évi, Hanecz Györgyöt 10 évi, Mosolygó Antalt 6 évi, Morgenstern Ignácot pedig 3 évi fegyház-büntetéssel sújtotta.

Jászladányban május 22-én ismét gyilkoltak a vörösök. Áldozatukká ezúttal Szöllősy Miklós, 45 éves, volt kiskörei községi bíró vált. Az ő bűne az volt, hogy még május 1-én, a vörösök megfutamodása után, fehér zászlót tűzetett ki a templom tornyára. El akarta kerülni, hogy a románok lövessék a községet. Az, hogy a vörösök irányába húzódó távbeszélő vonalat elvágatta, különösen súlyos bűncselekménnyé nőtte ki magát a kommunisták szemében. Amikor visszatértek Kiskörére, elfogták a bírót, s a bihari vörös ezred forradalmi törvényszéke kötél általi halálra ítélte őt. 12-16 fős terror-osztag hajtotta végre az akasztását. Amikor a nyakába hurkolt kötéllel testét felhúzták, a vörösök örömrivalgás közepette húzgálták, rángatták a fuldoklót.

A tettesek további sorsa nem derül ki a Szolnoki Királyi Ügyészség 1920. október 21-én kelt, 1920. El. 60/93. számú jelentéséből.

Sajókazán Lutter László, helybéli gazdálkodót verték agyon ezen a napon. A gyilkosságot Bukovenczky János és 3 bányásztárasa követték el. A Grossmann Gyula lakásán elkövetett emberölés indítékául a sértett állítólagos ellenforradalmi magatartása szolgált. A Miskolci Királyi Törvényszék 1920. június 27-én kelt, B. 2235/21/919. számú ítéletében 1 év 6 hónaptól 3 év 6 hónapif terjedő szabadságvesztést szabott ki Bukovenczkyra és társaira.

Csákány Sándor mindössze 15 éves volt ezen a tavaszon. Május 22-én kiment a Hűvösvölgybe, fát szedni. A fa gyűjtése tiltott cselekmény volt ekkor, ezért az arra járó Major István vörösőr agyonlőtte a fiút. Az elkövető további sorsa nem derül ki a Budapesti Királyi Ügyészség irataiból.

A Zala megyében fekvő Nagybakónak községben élt Lukácsy János, 25 éves földműves. Május 23-án, a hegyen végzett munka végén, több földművestársa élén, hazafelé tartott, amikor szembe jött velük egy vörös járőr. Lukácsy rájuk kérdezet:

„- Hát ti mi járatban vagytok?” – mire a vörösök elfutottak. A járőr egyik tagja, Áts József 22 éves vörösőr, megfutamodása előtt lekapta Mannlicher puskáját, s Lukácsyra lőtt vele. Ezután ő is elfutott.

A lövedék a homloka közepén találta el a gazdálkodót, aki a helyszínen életét vesztette.

A Nagykanizsai Királyi Törvényszék 1921. április 12-én kelt, B. 421/921. számú ítélete 5 év fegyházzal büntette Áts József tettét.

Ilyen világ járta 1919. májusának vége felé Magyarországon. Így éltek felmenőink a magyarokat sújtó vészkorszak idején. Bizonytalanság, rettegés, kilátástalanság borította sötétbe mindennapjaikat. Segítség pedig sehonnét nem akart érkezni…

 

Ludányi Rózsa István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>