A vörös terror – 88. Apróbb-nagyobb történések 3.

A vörös terror

  1. Apróbb-nagyobb történések 3.

 

Stresszes nap volt Kun Béla számára május 23.

A románok által megszállt Tiszafüreden ugyanis szigorúan személyes jellegű, bizalmas ügyletet kellett lebonyolítani vörös delegációjának a királyi román küldöttséggel.

Erdélyben, az akkor hivatalban lévő Kormányzó Tanács román elnöke, Maniu Gyula, (Iuliu Maniu; Szilágybadacsony, 1873. január 8. – Máramarossziget, 1953. február 5.) –természetesen – magyar állampolgár volt, egészen a világháború végéig. Anyja, nővére és egy unokatestvére Budapesten élt a diktatúra idején…

Kun Béla anyja, apja, testvére, két sógora és egy sógornője pedig a megszállt Erdélyben, a Szilágyságban lakott. A román miniszterelnök azt javasolta a magyar diktátornak, cseréljék ki egymás rokonait. Ennek végrehajtására jött létre a tiszafüredi találkozó.

A rokoncsere zökkenőmentesen sikeredett. Az idősebb Kohn, mint gyakorlott közigazgatási szakember, azonnal főjegyzői állást kapott a Pest megyei Albertirsán…

A rokoncserével járó izgalmak még le sem csitultak a külügyi népbiztos lelkében, estefelé már be is támadta őt Böhm Vilmos a maga panaszával. A gödöllői főhadiszállásról tért volna haza, a megszokott módján: nyitott gépkocsival a királyi külön-állomásig, onnét pedig különvonattal Budapestre, amikor a kastélypark sugárútján súlyos atrocitás érte.

Kiss Jenő gépkocsivezető és Orgoványi László testőr társaságában autózott a parkból kifelé, a vaksötét estében. Lövések dördültek, s az autó fénypásztájában egy bőrkabátos alak tűnt fel. A gépkocsiban utazók határozottan felismerték a Cserny-féle lenin-fiúk öltözetének jellegzetességeit a merénylőn.

Böhm attól tartott, többen is lesben állhatnak, ezért gyorsításra szóló parancsot adott a sofőrnek.

A fővárosba érve azonnal a Hungáriában székelő Szovjet-házba rohant, hogy panaszt tegyen Kun Bélánál. A külügyi népbiztos teátrális jelenetben adott hangot abbéli örömének, hogy elvtársa megúszta az ellene végrehajtott merényletet. Produkált egy indulatos műfelháborodást is Csernyék vakmerősége miatt – ám nem adott engedélyt arra, hogy a lapok lehozzák az esetet. Még oly módon sem, hogy a közlemény hallgatott volna az elkövető lehetséges kilétéről. Persze, vizsgálatot sem engedett indítani.nhjjjj ü

Hiába, no, mégiscsak a saját különítménye volt ez a terror-csoport, akkor is, ha a hadvezetés álnok módon lefegyverezte őket Gödöllőn, s szervezetileg Korvin-Klein Ottó alá kellett besorolódniuk…

Különben is, nagyon tapintatlan volt Böhm – úgy tett, mint aki nem veszi észre, hogy Kun elvtársat mily hatalmas politikai gondok emésztik. Amióta Szamuely Moszkvába utazott. nem állt vele szóba Lenin! Kénytelen volt beérni a Csicserinnel váltott táviratokkal – az pedig mégsem ugyanaz, mint Vlagyimir Iljiccsel társalogni! Emésztette hát a féltékenység és a bizonytalanság a fődiktátort. Számtalan ötletet kieszelt, amivel felhívhatná magára Uljanov elvtárs figyelmét…

A Vas megyei Kajd községet ennél kisebb, de legalább ennyire húsba vágó problémák emésztették. A vörösök ugyanis lósorozást tartották, s ennek kivitelezésére iderendelték Vasszécsényből, Tanáról, Liptáról, Gyöngyösszentkeresztről és Táplánfáról a lótulajdonosokat. Azok, a felhívásnak engedelmeskedve, meg is jelentek ugyan – de lovak nélkül, viszont azzal az erős elszánással, hogy megfuttatják a jószágaikra aspiráló kommunistákat.

Feladatuk végeztével, hazafelé indulóban kapták a hírt, hogy Táplánfán rekvirálnak a vörösök. A Rosenberg-kastélyból szekérszámra hurcolják el az értékeket. Irányt változtattak hát a markos gazdák, s a fosztogatás színhelye felé vették útjukat. Még éppen idejében érkeztek, a kommunárok indulóban voltak vissza, Szombathelyre. A hír igaz volt: a szekerek roskadoztak az ebül szerzett jószágok alatt.

A zendülők a szekerekhez törtettek, s mind egy szálig visszahordták a kastélyba a rekvirált értékeket. Önkéntes rakodásuk közben elszántan kiabálták:

„Nem hagyjuk, hogy raboljanak a kommunisták!”

Bizonyos Csép, Szabó és Horváth elvtársak, a gyöngyösszentkereszti direktórium tagjai, megpróbáltak a közakarat ellen szegülni. A fellázadt földművesek nemes egyszerűséggel, ám alaposan eltángálták őket. A helyi direktórium tagja, Zséder István, hiába próbált a lelkükre beszélni. Nem hallgattak rá, mi több, lehozták a padlásról a tetőre tűzött vörös zászlót, s cafatokra tépték. Ezután felkeresték Táplánfa többi kommunista tisztségviselőjét, s lefegyverezték őket.

Végül, fehér zászlók alatt, elvonultak haza.

Szombathelyről lóhalálában érkezett meg a riadóztatott vörös karhatalmi alakulat, de az elkövetőket már nem találta a helyszínen. Később azonban többüket letartóztatták, s forradalmi törvényszék elé állították…

Pogány József a győri munkástanács ülésén vett részt, május 24-én. A proletár-hadsereg szervezése, a munkásság feladatainak meghatározása mellett, kitért az ellenség katonai minősítésére is. A következőket adta elő:

„A román és cseh hadserege selejtes és másodrendű hadsereg. Magam láttam a nyíregyházai és a nagykállói csatában, semmiféle eszmei tartalom nem fűti őket, fölszerelésük hihetetlen rossz, nehéz tüzérségük egyáltalán nincs. Ha olyan katonaság áll velük szemben, amely egy órán át kitart, a román hadsereg szétmállik, összeomlik, elszalad.” Bizony, ezt mondta Pogány elvti. Kár, hogy a bal-liberális történészek nem olvasták ezt (sem). Akkor talán nem ragaszkodnak minden ésszerű határon túl ahhoz az állításukhoz, miszerint a Történelmi Magyarországnak esélye sem volt megvédenie önmagát. Persze, mást is mondott Pogány. „A régi hadsereget egy óráig sem tudtuk tűzben tartani, csak mióta a szervezett munkásság áll csatasorban, tudtunk sikereket elérni. Tisztán katonai szempontból nézve, minden garancia meg van a teljes győzelemre nézve.” A kérdés az, hogy mit értett régi hadsereg alatt. Nyilván nem az első világháborús armadánkat, mert az nem egy órán, hanem több mint 4 éven át védte a Hazát, úgy, hogy a fegyverletételkor történelmi határainkon állt az arcvonal. Akkor viszont csak az áruló Károlyi alatt lezüllesztett seregről beszélhet. Ami pedig éppen az ő műve volt! Az új sereg viszont éppen nélküle, és pontosan a nemzeti érzelem talaján volt képes felvenni az érdemi harcot. Lehet, hogy szelektív amnéziában szenvedett Pogány?

Persze, nem csak a hadsereget robbantotta le a felfordulások kora. A kórházak is katasztrofális állapotba jutottak a vörös rémuralom két hónapja alatt. A lepedő- és ágyneműhiány például oda jutott, hogy volt intézmény, melyben álló héten át nem tudtak emiatt operálni, illetve a szülő nők alá nem tudtak lepedőt teríteni. A csecsemőkre nem jutott pelenka. Volt kórház, ahol puszta szalmán feküdtek a betegek.

A főváros kórház-ügyeit vezető Biermann István elvtárs azonban optimista volt. Ő egyszerű megoldást látott a gondok kezelésére. „Itt vannak a gazdag burzsoá-házak stafirungjai, rengeteg mennyiségű nélkülözhető ágynemű, ezt oda kell juttatni a kórházaknak.”

„Szovjetoroszország mélységes testvéri ragaszkodással tekint Szovjetmagyarország felé és csodálkozással van annak alkotásai iránt. Kun Béla elvtársat pedig Lenin és egész Szovjetoroszország nagyrabecsüli, méltatja és fényes teljesítményeit a legteljesebb mértékben elismeri.” – írta május 26-i táviratában Csicserin szovjet-orosz külügyi népbiztos. Szinte biztos, hogy nem az egészségügy helyzetére gondolt, mikor üzenetét megfogalmazta.

Katonai parádét tartottak a Vérmezőn, ugyancsak 26-án. A budapesti vörösőrség 12 százada felett folyt a szemle. A Lenin hallgatása miatt összetört lelkű Kun Béla szónokolt a parádén.

„Elvtársak! A proletárdiktatúra arra való, hogy minden ellenállást, amely a szocializmus építésével szemben mutatkozik, letörjük!” – kezdte nagyívű beszélyét. Tény, ami tény, az eddigi részekből is ez derült ki: valóban képesek voltak törni. Meg zúzni is. Embert, Nemzetet, Hazát. De építeni?

Kun Béla setét hangulatú töprengései végül eredményre vezettek. Ürügyet talált arra, hogy személyesen Leninnek címezhessen táviratot. A fő-elvtársnak, aki napok óta, szakadatlanul, a Kremlben tárgyalt Szamuely Tiborral.

„Tekintettel arra, hogy a párt jobboldali elemei a várható antant-támadás folytán kedvező lehetőségeket szimatolnak, nagyon jó lenne, ha ön nekem egy nyílt levélben kifejtené, hogy csak egy választás van: vagy proletár-, vagy burzsoá diktatúra, és hogy a siker titka nem abban rejlik, hogy a visszavonulás útját biztosítsuk, hanem inkább abban, hogy radikálisan szakítsunk a kapitalista rendszerrel.”

Lenin puccsista volt, nem ostoba – rögtön átlátta Kun elvtárs valódi szándékát. Hű tanítványa azt szerette volna, ha abban a bizonyos nyílt levélben megerősíti Béla hatalmi pozícióját.

Ám, mivel tudás és képességek tekintetében messze felette állt magyarországi megbízottainak, tudta, hogy írásos üzenetét meg fogja őrizni a történelem. Így hát a május 27-én, a csepeli szikratávírón fogott üzenetében csak közvetett módon támogatta meg a budapesti diktátort.

„Ez a diktatúra feltételezi a kíméletlenül szigorú, gyors és határozott erőszak alkalmazását a kizsákmányolók, a kapitalisták, a földbirtokosok és lakájaik ellenállásának elnyomása céljából. Aki ezt nem értette meg, az nem forradalmár, azt el kell távolítani a proletariátus vezéreinek vagy tanácsadóinak sorából.”

Az üzenet ezen része sok mindenre alkalmas volt, csak Kun elvtárs féltékenységének eloszlatására nem. Szamuelynél kegyetlenebb és erőszakosabb figurája aligha létezett a proletárdiktatúrának…

A politikai sakkjátszmák közepette egyre nőtt a hiány. Lassan odajutott az ország, hogy már semmiből sem volt elegendő készlet. A nagy üveghiányra való tekintettel a háztartások számára elrendelték például a tinta- kékítő- és gyógyszeres üvegek térítés ellenében történő beszolgáltatását. A hadügyi népbiztosság ugyanekkor az 1 kg-nál nagyobb mennyiségű sósav bejelentésére kötelezte az üzemeket, cégeket és szállítási vállalatokat. A zsákok bejelentését is elrendelték. Még a használtakét is! A fogorvosi és fogtechnikai kellékek árusítását megtiltották.

A hiány miatti állami beavatkozás elképesztő méreteket öltött. A háztartási és közszükségleti nagybani üzemeket utasították például, hogy azokon a napokon is, amikor üzleteik zárva tartanak, délelőttönként tartózkodjék a csukott boltban a munkástanács és a személyzet néhány tagja. Miért? „…hogy a hivatal esetleges rendkívüli kutatását foganatosíthassák.”

Ezeken a gazdasági bajokon mit sem segített, hogy megjelentették Marx gazdasági tanait, s potom 12 koronáért árulták a nélkülöző, ám megváltásra ítélt proletárok tömegeinek. Az ínségre, a nyomorra magyarázatot – és legfőképpen felelőst kellett találni. Kézenfekvő, hogy a régi rendszerre kellett rávarrni az új rosszat. Ez hogyan lehetséges? A Népszava megmutatta: „Mi elhisszük és tudjuk, hogy az átmenet nehéz. A jövő szép ígéreteiből rövid hetek alatt minden nem valósulhatott meg, hiszen egy új világteremtés forrongó káoszát éljük, de öntudatos proletárnak tudnia kell, hogy a káosz után a kommunista társadalom igazságos rendje következik. És ezért a rendért, ezért a boldog, szép jövendőért el kell viselni, el kell tűrni a proletariátusnak azt a szenvedést, amit a megszokott rosszról váló lemondás okoz és ha visszagondol a régi rend alatti ezernyi súlyosabb szenvedéseire, lemondásaira és megaláztatásaira, ez a kis lemondás igazán nem lesz nehéz.”

A kommunista szócsövek, eredmények híján, már annak is nagyon örültek, ha az általuk annyira gyűlölt, régi rendszerhez köthető személyek bajáról számolhattak be. Természetesen, a maguk otromba stílusában. Ahogyan az egykori főispán tragédiája kapcsán tette ezt Nagykanizsa délutáni lapja, a Munkás.

„Hertelendy Ferenc, Zala vármegye volt főispánja és az egykori főrendiház tagja a minap lesencetomaji kastélyában agyonlőtte magát. A sötét emlékű munkapárti uralom egyik legtevékenyebb exponense volt, aki semmiképp nem tudott beleilleszkedni a dolgozó népmilliók korlátlan uralomra jutásába, s a halálban keresett megnyugvást.”

Azt gondolom, szomorú ország silány politikai vezetése az, mely csak ellenfele tragédiájának kommentálásban tudja megmutatni saját, vélt ideológiai fölényét…

Ludányi Rózsa István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>