A vörös terror – 92. Apróbb-nagyobb történések 6.

A vörös terror

  1. Apróbb-nagyobb történések 6.

 

Gombos Adolf esete az eltűnt sétapálcával nem volt egyedülálló a diktatúra idején. Olykor egészen meghökkentő módon testesült meg cselekményekben olyik-másik elvtárs gazdulás iránti olthatatlan vágya. Mint Scheiner Mórnál, kiről az alábbiakat közölte a Vasi Vörös Hírlap, május végén:

„Fischer Ignác feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, azért, hogy a Belsikátoron lévő imaházban ellopta imaköpenyét és imaszíját, melyek mintegy 800 koronát képeznek. A vörösőrség kinyomozta, hogy a tettes Scheiner Mór galíciai menekült, aki élelmezés végett járt Szombathelyen, azóta eltűnt, mint a kámfor, miután hitsorsosát sem átallotta meglopni.”

Ezek az esetek persze pikánsak, de pitiánerek az egyéb, nagy port felkavart akkori lopásokhoz képest. A 16. vörös ezred június elején tette közzé alábbi körözvényét:

„Folyó évi május hó 26-án a felvidéki vörös gyalogezred gazdasági hivatalában lévő pénzszekrényből 246 ezer 70 korona eltűnt. A tett elkövetésével Renitz Béla vöröskatonát, az ezred gazdasági hivatalába beosztott bizalmit gyanúsítják, aki május 28-án eltűnt.

Körözését táviratilag elrendelték. Az eltűnt személy leírása a következő: magas, fekete hajú és szemű, karcsú, borotvált, keskeny arcú, arca mindkét oldalán a bőr borotvával fölvágva. Haja hosszú, középen elválasztva, haja alatt hajhullásból eredő kisebb foltokkal. Öltözete: zöldes szövetből való zakókabát és nadrág, csukaszürke posztóval bélelt rövid katonakabát, puha bársony fekete civil kalap, lakk, fűzős, sötétkék posztóbéléses magas sarkú cipő. Beszél magyarul, németül, csehül, tótul és jugoszláv nyelven. Aki őt felismeri, azonnal adja át a legközelebbi Vörös Őrség parancsnokságának.”

Ágoston Péter népbiztos még nagyobb lopások híréről morfondírozott naplójában.

„További baj az úgynevezett fehérpénz, amelyet falun nem akarnak elfogadni, s most az ipari munkások között is agitálnak, hogy ne fogadják el. Ez az agitáció az osztrák kormány részéről indult, amely ennek a pénznek a kibocsátásához novemberben hozzájárult, de utóbb kivonta a forgalomból, s most már csak nálunk van forgalomban, s mi nyomjuk még.

Május 30-án a vasasok szakszervezete és a famunkások is értekezleteket tartottak, amelyeken súlyos vádakat hangoztattak a kormány ellen. Nevezetesen, hogy pénzt (a kékpénzt) visszatartja menekülésre.

Bizonyos, hogy a munkások azért hisznek e vádaknak, mert igaz magjuk van.

Kunfi indítványozta, hogy a családjainkat helyezzük biztonságba, amikor félni kellett, hogy a románok bevonulnak Pestre. A Hungária Szálló előtt azóta gépfegyverek állnak, s a szálló a Duna felől is el van zárva, igazolvány nélkül bemenni nem szabad. Természetes, hogy így könnyű elhitetni azt a vádat, hogy ott a Kormányzótanács tagjai lakomáznak.

A többi hírt követi ez: Kunné 60.000 koronás ruhát csináltatott, és hogy Kun színésznőkkel dorbézol.”

Időközben Szamuely is visszatért Moszkvából. Pedig a Jóisten se nagyon akarta, hogy Budapestre találjon. A Kárpátok térségében olyan sűrű felhőzetbe ütköztek, hogy a kíséretükben repülő orosz gép, mely a svájci Fritz Plattent, Lenin barátját szállította volna fővárosunkba, kénytelen volt visszafordulni, s kényszerleszállást végrehajtani a románok által megszállt területen. Platten csak évek múlva szabadult a románok fogságából. A Szamuely gépét irányító Dobos István azonban kivételes képességű és képzettségű pilóta volt. A viharzónán vakrepüléssel, csak az iránytű információira támaszkodva vitte keresztül repülőjét.

Szamuely első útja a kormányzótanács ülésére vezetett. Ott röviden beszámolt moszkvai utazásáról, s ismertette Lenin szóbeli üzenetét, mely nem a szikratávírón érkezett mondanivalót takarta. A szóbeli utasítás szerint Vlagyimir Iljics a terror fokozására szólította fel magyarországi helytartóit…

A tanácsülés után félrevonult Kun Bélával, s késő délutántól hajnalig tanácskoztak. Vélhetően a lenini út kívánalmairól.

Nem üres kézzel érkezett vissza a terrorista-vezér Moszkvából. Akkoriban slágercikknek számító autógumit, ágyúlövedék készítéséhez szükséges glicerint és propagandafilmeket hozott magával, a kommün javára. Saját, személyes ajándékát egy arany zsebóra és arany kézelőgombok képezték. Feleségének csokoládét és a cári család részére termesztett, extra minőségű teát küldött az szovjet-orosz vezér.

Nem feledkezett meg „fiairól”, a Szamuely vonatán szolgáló pribékekről sem. Az ő részükre jelvényeket küldött, mindösszesen 36 darabot. A nagykabát-gomb méretű, ezüst korongot középütt zománcozott vörös csillag díszítette, sarlóval és kalapáccsal, peremét két, félkörben összehajló babérág keretezte. Lenin ezzel jelképesen fiaivá fogadta a május elseje óta nevét viselő Cserny-féle különítményeseket. Szép család…

A terror fokozására szóló felhívásnak, Pogány József nagy örömére, meg lett a foganata. Kun Béla javaslatára a tanácskormány hadműveleti területté nyilvánította az egész Dunántúlt. Pogány, hátországi katonai vezetőként, már egy ideje sürgette ezt az intézkedést, azzal az indoklással, hogy a térségben bármikor lehet komoly ellenforradalmi fellépésre számítani.

Ormospusztán a vörösök olyan értesülést szereztek, miszerint Korpf Ferencné a csehekkel cimborál. A katonai parancsnok ez okból elrendelte letartóztatását. Az intézkedés foganatosítására 1919. június 1-én Schuszter János vörösőrt és egy társát rendelték ki. Az asszony ellenállt a vörösőrök kényszerítő intézkedésének, majd megpróbált elfutni. Schuszter János ekkor lelőtte. A Miskolci Királyi Törvényszék 1920. okt. 16-án kelt, B. 2510/12/1919. számú ítélete 2 év fegyházbüntetéssel sújtotta a gyilkos vörösőrt.

Június 2-án megjelent az általános védkötelezettségről szóló rendelet is. Ebben a 18 és 45 év közötti férfiakat szólították fel a sorozáson történő haladéktalan megjelenésre.

„1. A Magyarországi Tanácsköztársaságnak minden magyar honosságú dolgozó férfi tagja annak az évnek január 1-től, amelyben életkora 18-ik évét eléri, annak az évnek december 31-ig, amelyben életkora 45-ik évét betölti, védkötelezettség alá esik.

  1. A védkötelezettség állítási (lajstromozási) és – a katonai szolgálatra váló alkalmasság esetében – tényleges szolgálati kötelezettségben áll.
  2. Aki magát a védkötelezettség alól kivonja… a Magyarországi Tanácsköztársaság ellen büntettet követ el és a forradalmi törvényszék elé állítandó.”

A védkötelezettséget kiterjesztették a nem szervezett munkásságra is. A kormányzótanácsi rendelet végrehajtása felől a hadügyi népbiztosság rendelkezett. Az pedig, haladéktalanul és vaskézzel rendelkezett a hatályosítás iránt. Különösen szigorú kitétele volt rendelkezéseinek, hogy a vasutasokat is sorozásra kötelezte.

„A Magyarországi Vasutasok Szövetsége közli, hogy e hó 4-én, szerdán, délelőtt 9 órakor lajstromozásra kerülnek az R-betűsök és az Sa-val kezdődők. Délután 3 órakor pedig az Sch-val kezdődők.”

A vasút-üzemeltetés stratégiai jellegénél fogva, mindeddig mellőzték az ott dolgozók hadba hívását.

Ez az újabb megpróbáltatás a szombathelyi vasutasoknál túllépte az ingerküszöböt. Szombathely 1918-ig az ország egyik legfontosabb vasúti pályaudvara volt. A Bécset és Budapestet Trieszttel összekötő csomópontként nyerte el jelentőségét. Az igazgatóság hatáskörébe országrésznyi terület tartozott. Az állomáson szolgáló vasutasoknak ebből eredően komoly respektjük volt szakmai körökben. A szombathelyi vasutasok, a védkötelezettség kiterjesztésének hírére gyűlést hívtak össze, melyen döntöttek a sztrájk azonnali kihirdetéséről. Követelték bevonulási kötelezettségük törlését, s egyúttal kinyilvánították, hogy fizetésüket nem hajlandók a tanácskormány értéktelen fehér pénzében elfogadni, hanem ragaszkodnak a régi, jól bevált „kék pénzhez”. Csatlakozási felhívással fordultak az ország minden vasúti és postai dolgozójához. Székesfehérvár, Nagykanizsa és Celldömölk csomópontok dolgozói késedelem nélkül csatlakoztak a felhíváshoz, s beszüntették a munkát. Győrött is ideiglenesen leállt a forgalom. A fővárosban a Keleti pályaudvar vasutasai csatlakoztak a sztrájkhoz. Követeléseik nyomatékosítása végett nemzetiszínű lobogót tűztek ki az épület homlokzatára. A nemzetellenes, bolsevik diktatúra szemében ez akkor felért egy fegyveres zendüléssel. A dombóvári vasutasok is gyűlést tartottak, melyen a szombathelyi felhíváshoz való csatlakozás ügyében kívántak dönteni. A Tamásiban éppen lezajló forrongás miatt a vörösök meglehetősen idegesen kezelték ezt az új fejleményt. Felsőbb utasításra a gyűlés erőszakos feloszlatásába kezdtek. Az akciót a Zay Dezső által vezetett újdombóvári bányászokból álló vörös zászlóalj és a Hajdú Imre által parancsnokolt kaposvári terrorista alakulat hajtotta végre. Támadást intéztek az állomás épülete ellen, melynek során lövöldöztek és kézigránátokat dobáltak az ott tartózkodók közé. 29 személy megsérült, ketten életüket vesztették. Pfeiffer Samu budapesti illetőségű férfi és egy ismeretlen személy lelte halálát a támadásban, áll a Szekszárdi Királyi Ügyészség 1922. jan. 19-én kelt, 1921. El. 1. A. 49. számú jelentésében. Trubinyi János Verebélyen (akkor Bars vármegye) született, 1863. szept. 8-án. Gimnáziumi és teológiai tanulmányait Esztergomban végezte. 1887. május 13-i, Gajáron történt pappá szentelését követően huzamosabb ideig káplánkodott az esztergomi érseki egyházmegye több plébániáján. (1888-ban (Pozsony)Szentistvánban, 1889-1893 között Gajáron, 1893-1910 között Dévényújfaluban. Nagy népszerűségnek örvendett hívei között. A magyarság-tudat és a nemzeti irányvonal legfőbb terjesztője volt közöttük. 1901-ben, a hírhedt stomfai választáson képviselővé is választották. (Ez volt az a választás, melyen az ellenpárt erőszakossága miatt oly mértékű zavargások törtek ki, hogy a választást be kellett rekeszteni. Trubinyi utólagos választáson, a néppárt programjával nyerte el mandátumát.) Elnöke volt a naplóbíráló bizottságnak. Az 1905-1906-os voksoláson is mandátumot szerzett. 1910-1918 között Gajáron, pappá szentelése színhelyén volt plébános. 1918-ban Dunamocsra került, ahol 1919-ben plébánosi szolgálatot teljesített. Bandl Ferenc vörösőr-parancsnok úgy vélte, a plébános ellenforradalmi tevékenységet folytat. A kötelékébe tartozó Halasi Ferenc 37 éves, debreceni lakatossegéd és Szabó Sándor vöröskatonák részére parancsot adott a pap meggyilkolására. Azok a Duna partjára kísérték a köztiszteletben álló plébánost, s egy akácfára felakasztották. Budapesti Királyi Büntető Törvényszék 1921. márc. 9-én kelt, 10934/1920. számú ítélete 8 év fegyházbüntetést rótt ki Halasi Ferencre. Bandl Ferenc terrorista parancsnok megszökött a felelősségre vonás elől.

Lopás, rablás, gyilkosságok országszerte – ez jellemezte az 1919. év naptári nyarának elejét Csonka-Magyarországon. Természetesen, a feketekereskedelem is virult. A Vasi Vörös Hírlap például tudtul adta, hogy Marmorstein Sándor munkácsi születésű, szombathelyi lakost dohány árusításán csípték rajta. 772 csomag pipa- és cigaretta dohányt találtak nála. A zugárut, természetesen, elkobozták, az elkövető ellen az eljárást megindították. A feketézésből az orosz hadifoglyok is kivették a részüket. Ugyancsak Szombathelyen, a Hungária Szállóban, három orosz zugárust (Puchet Henriket, Ruchet Mózest és Kupfersteck Izsákot) tartóztatott le a vörös őrség. 9 kiló élesztőt és 800 csomag dohányt találtak náluk.

Az árdrágítás is napirenden volt. A belügyi népbiztosság tucatjával ítélte el a neppereket. Mindent drágítottak: a pálinkát, a kesztyűt, a szőlőt, a zsírszódát, a kenyeret, a gyertyát, a cipőt, a salátát… A helyzeten az sem javított, hogy előre beharangozott módon, június 8-án, délután 5 órakor, az Országos Postás Szakszervezet tagjainak készült előadást tartani a politikai helyzetről Rákosi Mátyás népbiztos elvtárs…

 

Ludányi Rózsa István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>