A vörös terror 96. – Túl a Dunán… 3.

A vörös terror

96.Túl a Dunán… 3.

 

A források megoszlanak abban a tekintetben, hogy hány község csatlakozott a kommunista-ellenes fegyveres zendüléshez. Van, aki 37 falut említ, más viszont állítja, hogy 70 községből érkeztek az önkéntesek. Amiben egyetértenek a beszámolók: hajnal-hasadta előtt, még az éj sötétjében szekereikbe fogták lovaikat a földművesek, s indultak Széchenyi szülőfalujába, a találkozási pontra.

A nagycenki cukorgyárra vigyázó vörösőröket komoly meglepetés érte június 5-én kora reggel.
A fehérek gyülekező körletéből egy csoport katona-viselt férfi rajtuk ütött, s lefegyverezte őket. Vér nem folyt, az akció fegyelmezetten zajlott. A fehér parancsnok felszólította a kommunistákat, hogy adják át fegyvereiket, s akkor bántatlanul távozhatnak. A vörösök, felmérvén az erőviszonyokat, jobbnak látták, ha engedelmeskednek. 16 puska került ekkor a felkelők birtokába.

Reggelre 6-7 ezer lázadó érkezett a felbolydult falvakból. A cukorgyár udvarába is betódult egy nagy létszámú, indulatos csoport. A fülesi plébános meggyilkolását akarták megbosszulni, ezért követelték, hogy adják át nekik a zsákmányolt fegyvereket, legyen mivel harcolniuk. Csak üggyel-bajjal lehetett őket meggyőzni arról, hogy mindenkinek jobb lesz, ha avatottabb kezekbe kerülnek a puskák.

Ez az esemény, sajnos, csak előjátéka volt konokság és az önfejűség parttalan kibontakozásának.

Türk Károly huszár-százados volt – elméletben – a felkelés katonai vezetője. Fennesz Rezső és Szántó Róbert tartalékos tisztek parancsnok-helyettesként működtek – volna – közre. Báró Berg Miksa a röjtöki önkéntesek vezetőjeként lépett fel. Ám a civil szerveződés nem katonai alakulat, következésképp sérül a regula, a parancsszó mit sem ér. A szervezők által előző este átbeszélt, közös cselekvési programot lehetetlen volt megvalósítani. Ahány falu, annyi elgondolás volt jelen ezen a reggelen. Persze, mindegyik falu képviselői okosabbnak gondolták magukat a többinél. A józanabb gondolkodású, szélesebb látókörű, netán, tanultabb emberek hiába próbáltak a tervhez igazodni. A tömeg – érzelmeitől vezérelve, nekilódult. A katonai ismeretekkel valóban bíró tartalékos tiszteket meg sem hallgatták.

Zsúfoltan tolongott a szekér-karaván a Sopronba vezető úton. Még messze nem harangozták el a delet, amikor 4 kilométernyire megközelítették a várost. Ott vörös előőrsökbe botlottak, ezért késedelem nélkül frontvonalba fejlődtek. A kópházi és a balfi erdő között 3 kilométernyi arcvonalat alakítottak ki. Mondani sem kell, ez teljesen hibás taktikai megoldás volt. Különösen úgy, hogy az irányítás kérdésében továbbra sem tudtak megállapodni. Állt a harcvonal, s a felkelők meddő vitatkozással töltötték a drága időt…

Nem így a sarokba szorított vörösök.

Haladéktalanul intézkedéseket foganatosítottak Sopron védelmére, sőt, az ellentámadás előkészítésére is.

Kezükre játszott, hogy a sztrájk résztvevői már nem a diktatúra képviselőivel, hanem egymással vitatkoztak. Úgy látszik, ezen a napon a felesleges vita, a túlzott önmegvalósítás tüneteiben megnyilvánuló vírus dühöngött az antikommunisták soraiban.

A repülőgépen hozott hírek mindenesetre megtették a maguk hatását. Délelőtt fél tízre, a Déli-vasút várócsarnokába hívták össze a munkásgyűlést, mely a sztrájk folytatásáról vagy felfüggesztéséről volt hivatott dönteni. A megsűrűsödött vörös szuronyok árnyékában… Még tíz óra sem volt, amikor megszületett a határozat: a vasutasok felveszik a munkát. A Posta és a Távírda alkalmazottai fél órán belül követték példájukat. Kis idő múlva mindenki munkába állt a városban, újra a megszokott kerékvágásban ment tovább az élet.

Entzbruderék ténykedése is a saját protokolljukba zökkent vissza: azonnal megkezdték a letartóztatásokat. 11 órára már zárkájukban voltak az elsőként előállított, ellenforradalmi magatartással gyanúsított egyének. Ismét bebizonyosodott, hogy a kutyából nem lesz szalonna. Csak magát ámítja, aki ilyen csodára vár…

Az is igaz, persze, hogy a szombathelyiek által meghirdetett országos sztrájk általában kezdett veszíteni kezdeti lendületéből és erejéből. a tanácshatalom mindent megtett a munkás-megmozdulás leszerelésére, a munka-beszüntetésből eredő bénultság felszámolására. Az északi Hadjárat sikereiről szóló beszámolók mellett a sztrájk lanyhulásáról közreadott hírek voltak ezekben a napokban a Népszava sláger-témái.

„Megírjuk a Népszava csütörtöki számában, hogy a bécsi magyar ellenforradalmárok néhány szombathelyi vasúti tisztviselő megtévesztésével, lepénzelésével újabb puccsot kíséreltek meg a Dunántúlon a Magyar-országi Tanácsköztársaság ellen. Az ellenforradalmi puccs a vasúti munkások öntudatosságán hajótörést szenvedett. A vasúti proletárság a maga egészében rendíthetetlenül és törhetetlenül áll a ‘Tanácsköztársaság mellett és a legélesebben ítéli el azokat, akik az ellenforradalmárok zsoldjába szegődtek. A Magyarországi Vasutasok Szövetségének szervezetei egymásután foglaltak állást az ellenforradalmárok ellen és fölhívták a vasutasokat, hogy zavartalanul folytassák a munkát.

A szombathelyi vasutas mozgalomból kifolyóan megtörtént az a sajnálatos eset, hogy egyes felelőtlen emberek a történtekért a vasutasság egyetemét akarták felelőssé tenni és egyes vasutasokat minden ok nélkül zaklattak. Ezt az eljárást a legélesebben elítéljük. Senkinek sincs joga ahhoz, hogy önkényesen beleavatkozzék ebbe a dologba. A vasutasok szakszervezete és a Kormányzótanács egyedül illetékesek, hogy intézkedéseket tegyenek és meg is történt minden, hogy az árulók elvegyék büntetésüket, az öntudatos vasutasság pedig zavartalanul végezhesse nehéz, felelősségteljes és önfeláldozó munkáját”

A városon kívül tétlenkedő zendülők sorain átvibrált az izgalom. Híre ment, hogy Kellner Sándor, a vármegye teljhatalmú politikai megbízottja, az ellenforradalomról értesülve, haladéktalanul visszaindult Budapestről Sopronba. Úgy tudták, a győri úton, gépkocsin fog hamarosan érkezni. Déltájban, Kópházán keresztül érkezett az arcvonalhoz a várva várt autó. Első kerekei sárhányóján, mindkét oldalon vérvörös zászlócskák lengedeztek.

A zendülők feltartóztatták a járművet, ám nagy bánatukra nem a gyűlölt megyei komisszárt, hanem Wajdits Bélát, Győr politikai megbízottját és a vele utazó Dolwett őrnagyot, Győr városparancsnokát találták az utastérben. Ez akkora csalódást okozott az érzelmileg túlfűtött önkénteseknek, hogy az elfogott kommunistákat a helyszínen fel akarták koncolni. Életüket csak dr. Fábián Gyula nagycenki állatorvos erélyes fellépése mentette meg. A foglyokat a törzsszállássá előlépett faluba kísértette, ahol tisztességes elhelyezést és ellátást kaptak.

Míg a kópházi incidens tartott, Kellner gépkocsija Balfnál megkerülte a fehér arcvonalat, s dél tájban sértetlenül megérkezett Sopronba. Kellner, nem cáfolva meg a róla elterjedt rémhíreket, azonnal intézkedni kezdett. Mindenekelőtt statáriumot hirdettetett meg. Valószínűleg nem volt biztos a felkelés végső kimenetelében, ezért nem a maga, hanem Entzbruder nevében hozatta meg a rendelkezést. Ámbátor, az ellene érzett népharag enélkül is olyan mély volt, hogy semmiképpen sem menekülhetett volna, ha a zendülők jutnak hatalomra Sopronban…

„STATÁRIUM!

Sopron város és Sopron vármegye munkás-, paraszt- és katonatanácsának megbízásából Sopron város és vármegyére ostromállapotot rendeltem el. Záróra este 8 és fél 9 órakor. Esti 9 óra után a munkástanács tagjain, orvosokon és újság személyzeten kívül csak azoknak szabad az utcán tartózkodni, akiknek erre tőlem külön engedélyük van. Sürgős szükség esetén, betegség, tűzvész stb. kellő igazolás mellett az őrjáratok mindenkit eligazítanak. Mindennemű gyűlést, összejövetelt megtiltok. Az utcán 4 főnél nagyobb csoportosulás tilos.

Legszigorúbban megtiltom és ellenőriztetem a magánházakban a családi kört túlhaladó összejöveteleket. Mind azok, akik fegyvereiket még le nem adták, 24 órán belül a katonai biztosságnál okvetlenül beszolgáltassák. Aki a fehérpénzt nem fogadja el, rögtönítélő törvényszék elé kerül. Aki ellenforradalmat szít, rabol, gyilkol, gyújtogat, a helyszínen agyonlövendő!

Aki rémhírt terjeszt, vagy rémhír terjesztőjét feljelenteni elmulasztja, vagy, aki a szigorított ostromállapot rendelkezéseit megszegi, rögtönítélő törvényszék elé kerül. A munkás-, paraszt- és katonatanács rendelkezéseinek, ha kell, fegyverrel fogok érvényt szerezni. A katonaság tudja kötelességét a forradalommal szemben és kíméletlenül fog eljárni mindazokkal, akik a proletárdiktatúrát veszélyeztetik.

Sopron, 1919. évi június hó 5-én

Entzbruder sk. karhatalmi parancsnok.”

Ez, ugye, tiszta beszéd. Egyetlen rendelkezés lóg ki a sorból: a fehérpénz elfogadásának kényszerítéséről szóló passzus. Nehéz elképzelni, mitől ellenforradalmi cselekmény a híg bankók elutasítása – de, nyilvánvalóan a rendelet alkotóját sem érdekelték a mélyebb filozófiai összefüggések. Volt egy helyzet, melyben rendkívüli állapotot hirdethetett, s ő ezt felhasználta arra, hogy a közgazdaságilag necces rendelkezését is besuvassza utasításai közé. Pusztán az államilag hamisított pénz elfogadásának kikényszerítéséért nehéz lett volna ostromállapotot hirdetni. De ha már így hozta az élet…

Az is bizonyosnak látszik, hogy a statárium e kitételét Kellner hozta magával a fővárosból. Entzbruder sok minden volt, csak pénzügyi zseni nem. A diktatúra felső vezetőinél pedig már kész forgatókönyv volt ekkor a pénzrendszer erőszakos átalakítására.

„A Forradalmi Kormányzótanács június 4-iki ülésén elhatározta, hogy mivel az Osztrák-Magyar Bank szabadalma 1919. december 31-én lejár, az Osztrák-Magyar Bank jegyeinek fokozatos bevonását már most megkezdi. A Tanácsköztársaság ezzel az elhatározással teljesen függetleníti pénzügyi politikáját a körülötte levő kapitalista és imperialista államoktól. Az Osztrák-Magyar Bank jegyeinek forgalmában az utóbbi időben beállott anarchia és a kék és fehér pénzek ellenforradalmi célzattal terjesztett oktalan megkülönböztetéséből származó üzérkedés sürgőssé teszi az Osztrák-Magyar Bank jegyeinek amúgy is szükségessé vált kicserélését.

A Kormányzótanács rendelete értelmében elsősorban az 50, 100, 1000 és 10.000 koronás bankjegyek kerülnek ki a forgalomból. Ezek a bankjegyek 1919. június 30-án túl fizetésül nem használhatók…”

A vörös ellentámadás délután három órakor kezdődött el.

A városból a vasút-biztosító osztag és egy zászlóaljnyi vöröskatona indult meg, Ebbe a zászlóaljba soroztak be a főiskolások közül mintegy 30 főt. A vörös divízió fegyelmezetten, parancsra tevékenykedett. Menetoszlopból harcvonalba fejlődtek, s lőni kezdték a fehérek frontvonalát. Támadásukat géppuska bevetésével erősítették meg.

A vágóhíd melletti réten vesztegelt a budapesti futárgép. A vörösök arra is gépfegyvert szereltek, s a levegőből lőtték a mezőn fedezéket kereső felkelőket. A túlbuzgó kommunisták, Kópháza fölé repülve, még a falu utcáira is sorozatlövéseket adtak le.

A Hartai-domb, katonai szempontból, igen előnyös magaslatnak számított a kialakult frontvonal tekintetében. Tudták ezt a kommunisták is, ezért 5 óra tájban egy tüzérségi löveget telepítettek a tetejére. Ágyúzni kezdték a civil felkelők állásait.

Ezen a ponton felbomlott a zendülők egyébként sem igen feszes hadrendje. Bár bátorságban, egyéni helytállásban nem volt hiány, a szervezetten, tüzérségi- és légi-támogatással támadó vörösökkel szemben képtelenek voltak tartani pozícióikat. Kénytelenek voltak Kópháza felé hátrálni.

Az ütközetnek egy hirtelen támadt égiháború vetett véget. A tájékon átzúduló felhőszakadás nyomán felázott minden. Mire a mennydörgéssel és villámlással egybekötött zápor elállt, besötétedett. A vörösök úgy gondolták, most már ráérnek, ezért a sötétben, sárban-vízben nem folytatták a fehérek üldözését. Másnap, napvilágnál kívánták a harcot befejezni.

A vihar elmúltával, valamivel éjfél előtt, egy megerősített vörös járőr mégiscsak benyomult a faluba. A település közepén őrt álló fehérek heves puskaropogással fogadták őket. A hirtelen kialakul tűzharcban a kommunisták három felkelőt megöltek. Életét vesztette a helybéli Glugovácz Mátyás és Gmász Ferenc, illetve a Hidegségről érkezett Prokop Vendel.

A fehér felkelők megmaradt tábora fölé reménytelen alabástrom-takarót terített a júniusi éjszaka…

 

Ludányi Rózsa István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>