Agyhalott multi-kulti, dögszagú liberál-bolsevizmus

Agyhalott multi-kulti, dögszagú liberál-bolsevizmus

 

Ha megvizsgáljuk a történelmet, azt láthatjuk, tulajdonképpen semmi probléma sem keletkezett abból, ha különböző hagyományú, szokású, vallású, törvényű, tudományú – azaz kultúrájú népek, népcsoportok együttműködésbe kezdtek. Voltak szerencsés esetek, amikor a szimbiózisban működő különbözőségek termékenyítőleg hatottak egymásra. Következésképpen megjelenhetett a közösen kiépített társadalom hibrid-vigorja, azaz többlet-teljesítménye a szülői generációhoz (induló társadalmakhoz) képest. Ragyogó példa erre a hazatérő magyar törzsek vérszerződése!

Ezzel a történelmi előképpel azonban nem lehet és nem szabad mindenféle együttélést erőből leigazolni. A Magyar Nemzet születését eredményező törzsi szövetkezés magán hordoz néhány, az eredmény elérése szempontjából kötelező minőségi jegyet. Például:

-kultúra tekintetében egymáshoz közel álló népcsoportok egyesültek a vérszerződésben,

-elfogadtak egy közös, mindenki felett álló, kötelező értékrendet

-saját szokásaik, hagyományaik gyakorlását addig a mértékig foganatosították, mely mértékkel még nem sértették sem a közös, sem a többi szerződő fél saját értékrendjét.

Ehhez képest mi történik a XX-XXI. század Európájában?

-kultúra tekintetében igen távol álló népek olvasztó-tégelyévé akarják tenni a földrészt,

-nem alakítottak ki semmiféle felettes értékrendet, a liberalizmusnak becézett szabadosság, kötetlenség lett az uralkodó eszme,

-az államalkotó, őshonos népeket erővel, agresszív, követelőző törvényalkotással elszakították saját gyökereiktől és hagyományuktól, ugyanakkor a bevándorlók számára támogatást nyújtanak ahhoz, hogy az idők végezetéig őrizzék és ápolják a saját kultúrájukat, a befogadó nemzettől elkülönülő módon.

A természetellenes megoldás következménye lett az egymás mellett, párhuzamosan létező kultúrák „kiméra-megjelenése” az adott, történelmi államon belül. A program liberális kieszelőit egyáltalán nem érdekli, hogy a történelemben soha nem volt példa az ilyen együttélés tartósságára. Nem zavarja őket, hogy az egymás mellett haladás semmiképpen nem eredményezhet együtt haladást. Ezzel az esztelen megoldással csak az idegenség érzetét, a gettósodást és az indulatok felfokozódását lehet elérni.

A fentiek illusztrálására Georg Spöttle német biztonságpolitikai szakértő, elemző véleményét idézem: “…információi szerint a muszlim diákok jelenléte miatt egyre több iskola hívja fel a lány tanulóit arra, hogy ne viseljenek kihívó ruhát. Ennek célja, hogy “ne sértsék a muszlimok érzéseit”, másrészt a lányokat is védik, mert az utóbbi időben nagyon sok nemi erőszakot követtek el migránsok, és a bűnözés is nagyon megnőtt amióta nagy számban érkeznek Németországba”.

Ezen az állapoton az sem segít, ha lerasszistázzák, lefasisztázzák azokat, akik ragaszkodnának saját nemzeti gyökereikhez, hagyományaikhoz. Agyhalottak a multikulturális provokátorok. Nem látom be, miért kellene az ismeretlen idegent szeretnem, olyan áron is, hogy az eddig ismert és szeretett embereket, kulturális vonatkozásokat megtagadjam!

Persze, az is igaz, hogy ők nem a magyar példát tekintik eszményinek. Az ő példájuk elsősorban Észak-Amerika társadalmaiban gyökerezik. Ám az a helyzet, hogy a mai amerikai társadalom multikulturális fensőbbségének hangoztatása során elfeledkeznek egy nagyon fontos tény számbavételéről. Nevezetesen az egykor őslakosnak tekinthető indián nemzetek sorsáról. Ők ugyanis hiányoznak a mai képletből. A hódítók behurcolt kultúrája nyomtalanul eltakarította az évezredes ősi kultúrát a felszínről. Az ottani multikulturális megjelenés a hódítók kiegyezése, az őslakosok rovására.

Ha valamiféle rendet nem teremtünk ebben a jelenlegi európai népvándorlásban, ha az „őslakosok” szokásaihoz közel álló, betartandó értékrendet nem helyezzük minden egyéb törekvés fölé, történelmi léptékkel mérve igen hamar úgy fogunk járni, mint az amerikai indiánok. Ráadásul még az sem szolgálhat mentségünkre, hogy a beözönlő idegen civilizációjú népekben Tollaskígyó visszatérését véljük felfedezni, mint Mexikó egykori lakói…

Azzal, hogy a tradíciókat felszámolták, az európai nemzetek elveszítették integrációs képességüket, megszűnt mindenféle kohéziós erő, mely egységgé formálná a már ott élőket és a frissen betelepülőket. Az adott ország, mint nemzetállam, sorvadásnak indult. Ennél nagyobb szerencsétlenség az, hogy a gyökereitől eltépett európai sehol a világon nem fog olyan befogadó közeget találni, melyben újraépíthetné nemzeti karakterét. Ugyanakkor a betelepülő nációk szoros kapcsolatot ápolnak saját civilizációs bölcsőjükkel. Még az Európában élő többedik generációs bevándorlónak is sokkal szorosabb a kapcsolata saját, nemzeti kulturális közegével, mint az el-gyökértelenített befogadó nemzetnek a saját múltjával!

Ha ezt megértjük, felfogjuk azt is, hogy miért tud sokadik generációs európai betelepülteket mozgósítani az iszlám állam az ő radikális eszméinek szolgálatára. Most még szír harci területen aktiválják őket. Mi lesz, ha a befogadó ország elleni cselekményekre kapnak utasítást?

Bármilyen furcsának is tűnik, a mai bevándorlási válság-helyzetben Törökország Európa sarki bástyája. Ha nem fékezné az áradatot, beláthatatlan közeljövő elé néznénk. Ezért nagyobb tiszteletet kellene talán tanúsítanunk Erdogan elnök és állama iránt. Tudom, hogy amerikai pénzügyi köröknek és európai csatlósaiknak nagyon fáj, hogy Oroszország szoros energetikai együttműködést épít ki Törökországgal. Azzal is tisztában vagyok, hogy a fedezet nélkül nyomott valutáknak komoly sérelmet okoz az orosz-török megállapodás, miszerint az egymás közötti gáz-kereskedelemben mellőzik a dollárt és az eurót. Következésképpen árufedezet bukik ki az adott pénzek mögül.

Azt viszont mindannyiunknak érteni kell, hogy a játékpénzek „értékállóságának” megtartásáért folytatott kétségbeesett kísérletbe nem pusztulhat bele az európai kultúra! Ha Erdogan elnök és kormánya kelet felé átengedi a terrorista-utánpótlást, nyugat felé pedig az – egyelőre – feltartott menekültáradatot, Európának bealkonyulhat.

A jelenlegi migráns-áradat kialakulásának egyik legkomolyabb kiváltó oka, hogy a Nyugat, élén az USA-val, közel-keleti államok megsemmisítését célozta meg. Ha ezt a súlyos hibát azzal tetézzük, hogy ellenséggé tesszük Törökországot, helyrehozhatatlan, végzetes hibát követünk el!

Ezen is túlmutatóan, fel kell hagyni más, jó szándékú országok démonizálásával! Gondolok itt elsősorban Oroszországra. Bármily nehéz a liberális mételyben szenvedőknek megemészteni a tényeket, a helyzet megoldásának kulcsa – Szíriában mindenképpen – ma Moszkva kezében van. Az orosz katonai beavatkozás esélyt ad arra, hogy a törvényes rend helyreálljon az agyontépázott országban. Ezzel megszűnne az ottani kivándorlást kikényszerítő ok. Gondolom, nincs olyan őrült ma Európában, aki a szír harcokban remélhetően vesztes iszlám terroristáknak akarna menedékjogot adni a háború annyira áhított befejezését követően.

Fogadjuk hát el Jean-Maurice Ripertnek, Franciaország moszkvai nagykövetének azon kijelentését, miszerint nekünk, európaiaknak meg kell értenünk, hogy Moszkva nélkül nincs biztonságos kontinensünk. Ennek jegyében tehát fel kell hagynunk Oroszország bárminemű démonizálásával. Meg kell értenünk: Putyin elnöknek egyetlen katonát sem kell az EU-ba küldeni ahhoz, hogy örökre térdre kényszerítse az államszövetséget. Elegendő, ha Erdogan elnöktől szívességet kér. A menekültek áradatának Európába tessékelése ügyében.

Sepregessünk egy kicsit a saját házunk táján is! Itt van a mi szörnyen csodálatos bal-liberális oldalunk, rettenetesen ostoba emberekkel, akiket sátáni szépséggel illusztrál El-Qurró Ferenc, minden idegenek magyar szálláscsinálója. A vörösiszap-diktátor, a sortüzelő Apró Antal szellemi örököse, a megélhetési politikusból felkapaszkodott anti-hazafi. Minden volt már életében, csak magyar nem. Mindenkivel szimpatizált már, csak velünk nem. Most is hergeli a migránsokat, nemzetközi kapcsolatai bevetésével óránként lejáratja Magyarországot, ha kell, az EBESZ-nél feljelenti a határ védőit, ha úgy tartja kedve. Miért teszi ezt? Azt gondolja a szerencsétlen, hogy bukott politikai pályája újból felfelé ívelhetne, ha sikerülne annyi migránst honosítania, amennyi a parlamenti bejutási küszöbhöz szükséges lesz a következő választásokon. Van ő ennyire ostoba.

Én pedig azt gondolom, ha a lopásai, hazugságai, erőszakosságai miatt nem lehetett őt elítélni, most be kellene próbálkoznunk a népirtás kivizsgálásával. A klasszikus meghatározás szerint ugyanis a bűncselekmény, a tényleges fizikai népirtáson túlmenően, „lehet … súlyos testi vagy mentális sérülés okozása, a csoport olyan életfeltételek közé kényszerítése, ami alkalmas a csoport teljes vagy részleges fizikai megsemmisítésére (például mesterséges éhínség, halálra dolgoztatás), vagy olyan intézkedések, amelyek célja a csoporton belüli születések meggátolása (biológiai népirtás)…”

Fletó Magyarország etnikai viszonyainak erőszakos, durva megváltoztatásán dolgozik. Ezzel visszatértünk a cikk elején, az amerikai őslakosokkal szemben elkövetett bűnök taglalásához. Ferenc és bandája ebben jó. Addig nem lesz stabilitás Hazánkban, míg őt és lelkes követőit nem stabilizálják. Távol a politikától, közel az általuk összehazudott magyar léthez. A közmunkához, a nyomorhoz, a lemondáshoz.

 

Ludányi Rózsa István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>