Az önkormányzatiság megcsúfolása

Az önkormányzatiság megcsúfolása

 

A XX. század falurombolásának Gyűrűfű lett a mintapéldája. Az elnéptelenedett kis települést mostanában próbálják újraéleszteni, ökofalu címén. A tudatos falurombolás még a múlt század derekán kezdődött meg, amikorra a kalmárszellemű politikai horda igyekezett a jobb élet reményében városba csalogatni mindenkit. Nem volt nehéz dolguk, hiszen a gyökereitől már elszakították a magyar parasztot, többségük gyárakban, kisvállalkozásokban, az ipar különböző területein kereste a boldogulást. Nem látták, hiszen a háború, a megfélemlítések, a föld erőszakos elrablása után a puszta megélhetésükért küzdöttek, nem sejthették hát, hogy ezért a mézesmadzagért, a jobb élet felkínálásáért micsoda nagy árat fognak fizetni. Ma már egyértelmű a következmény: sok százezer fiatal világgá keseredett, de az idősnek sem sok a maradása, ám aki marad, kénytelen a mindenkori politikának kiszolgáltatva gyötrődni. Napjaink „Gyűrűfűje” most egy másik Baranya megyei kistelepülés, Martonfa. Ide akar az esztelen falurombolók utódhada úgynevezett befogadó állomást építeni, ahová a hazájukból elüldözött (?) – netán szándékosan küldött – migránsokat telepítenék. Csoda-e, hogy a hazánkban is lezajlott különféle események után a 220 lelkes kis falu lakói félnek, hiszen nem tudják, mert senki sem tájékoztatta őket, s aki bármit is szólt, az is csak félrebeszélt, hazudozott, ezért a martonfaiak jogosan féltik jövőjüket. Korábban már éppen elégszer szóltunk arról, hogy az önkormányzatiság egyben azt jelenti, hogy egy-egy település közössége önmaga rendelkezik – bizonyos felsőbb törvényeket betartva – saját sorsáról. Maga dönti el, hogy mit hová építsenek, mit fejlesszenek, mit engedélyezzenek és mit ne. Dönthetnek a földalap használatáról, az itt élők megsegítéséről, avagy éppen megregulázásáról. Dönthetnek vagy pontosabban dönthetnének, ha – tisztelet az igen kevés kivételnek – a képviselő testület tagjai elsősorban nem a maguk boldogulásával törődnének. Nézzék meg, hány polgármester és képviselő vált milliárdossá, micsoda vircsaft folyik a közpénzek elherdálásánál, s mennyire nincs semmilyen beleszólása sem a közösségnek abba, hogy keservesen megtermelt adóforintjaikat az általuk megválasztott, de innentől kezdve vissza nem hívható és nem ellenőrizhető „képviselőik” mire is fordítják. Így lettek kórházak és munkahelyek helyett felnőtt játszóterek, autóutak az omladozó iskolafalak helyett, így épület wellness szállodák és szórakoztató központok a konzervgyárak és feldolgozóipari létesítmények helyén. A „választópolgár” meg csak kapkodhatta a fejét, hogy vajon jól van-e ez így, ahogy van? De mert a vajas kenyér országa helyett a vajas fültő népévé lettünk, bizony a maga szintjén mindenki elkezdte kijárni a saját előnyét jelentő elképzeléseit. Egy kis benzinkutacska kellene. Hogy közel az iskola? Nem fognak kiabálni érte, legalább nem kell olyan messzire menni fűtőanyagért. Jó volna egy italbolt. Hogy van már tíz? Ha nekem megéri, akkor az kit zavar. Elvégezném az intézmények kifestését. Hogy nem raktam rá a szükséges három réteg alapozót? Ki fogja kapargatni a falakat. Majd az ellenőrök zsebébe egy-egy borítékot rakok és már rendben is van. S így herdálták el az ország javait. De ami szomorúbb, így adták fel az önrendelkezésüket. Mára pedig már a hatalom megteheti, hogy akár Martonfára is rendőrök hadát vezényli ki, közölve, hogy igaz, még jogszabály csak ezután születik, de a falu határában lévő földek már nem az övéké, s aki itt tartózkodik, jogtalanul teszi. Aki pedig a multi beruházó munkálatait akadályozni próbálja, az törvénysértést követ el, amelyért megfelelő büntetés jár. Ez egyenes beszéd. Saját hazánkban, saját földünkön, saját pénzünkből így kell ezt csinálni. S, hogy még mindig csak tüntetgetnek, siránkoznak, hát ne csodálkozzanak, ha eljön az idő, amikor nem a migránsokat, hanem az őslakosságot terelik be a ketrecekbe, mert a képviselők már eladtak minden talpalatnyi földet, mert a multi, a bankok az adóforintjainkból fizetett rendőrökkel levezényelve bármit megtehet. A magyarnak pedig már a morgáshoz való joga sem fog megmaradni. Hogy mi a teendő? Bizony észhez kellene térni és nem kárörvendve szemlélni egymás gyötrelmeit, hanem együttesen birtokba venni a magyar hazát. Martonfának még van megválasztott polgármestere, képviselő testülete, még hivatalosan tiltakozhat, hogy a föld a falué, és a közösség döntse el, hogy oda mi fog épülni. Martonfát pedig ne hagyja magára Baranya megye, és ne hagyja magára az ország, mert ne legyenek kétségeik afelől, hogy a következő Gyűrűfű és Martonfa-terv is készen áll már. Most valóban a végóráit éli a hazai önrendelkezés. Ha nem képesek felébredni, akkor megérdemeljük a sorsunkat. Talán még vannak sokan, akik emlékeznek Chile sorsára, ahol a nagy stadionokba terelték be a zúgolódó népet, s bizony közülük csak azok kerültek ki élve, akik hajlandók voltak befogni a szájukat.

Rozgics Mária

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>