Bender-log népe – Kapanyél a szájban

Bender-log népe

Kapanyél a szájban

 

Nem hiszik el, de a történelem a retorikájában is ismétli önmagát. Ez leginkább Bender-log falván látszik, hiszen a fa tetején a főmajmok sem tudnak újat kitalálni, legföljebb más szavakkal, de ugyanazt makogják, mint elődeik. Most legutóbb az egyik fővezér Bender-log azt találta mondani, hogy ő nem urizál, mert paraszti származék. Hát ez látszik is, mert folyamatosan kilóg a kapanyél a szájából. De komolyra fordítva a szót. Ugye emlékeznek még, hogy az ötvenes években csupa munkás-paraszt származás volt megjelölve minden önéletrajzban, még ha kapa-kasza soha nem is volt a kezükben, még azoknak is, akik látszólag szombaton imádkoztak, róluk meg köztudott, hogy mint az ördög a tömjénfüsttől, úgy félnek a kétkezi munkától. Kivéve a pénzszámolástól, de az nem tartozik a termelő munkák közé, bár mocskosabb, mint akik a földet túrják. Aztán ezekből lett a sok értelmiségi, akiknek utódai most ott urizálnak az összeharácsolt milliárdjaikból a fa tetején. Emlékeznek arra is, hogy pékinasból, suszterből és egyéb, az iskolákat messze elkerülő kazárokból lettek a doktorok, tudományos munkatársak, akadémikusok, amelynek hatása ma is elevenen él Hazánkban, s igen nehéz megszabadítani trágyaszagú gondolataiktól a közéletet. Ez a most megszólaló főmajom, a fővezír hátsója mögül azt bizonygatja, hogy ő a sok-sok milliárddal, a lakáspanamákkal meg egyebekkel nem urizál, hanem parasztizál. Hát, ahogy mostanában a paraszt szót emlegetik, különösen a nem idén lebarnult nílusi négerek, szóval akkor helyes a bőgés oroszlán. Bár mindjárt hozzá is kell tenni, hogy fogatlan oroszlán, mert bőgni, pontosabban makogni is csak a fővezír alfarhangja mögül mer ez a kis urizáló-parasztizáló Bender-log. Ha valóban paraszti vér csörgedezne az ereiben, akkor igazat mondana, ugyanis ez az alapja ennek a megtiszteltető címnek, amelyet ezek az úrhatnám ficsúrok soha el nem érhetnek. A paraszt nem csal, lop, hazudik, nem tart luxuskurvákat, nem nézi tétlenül, hogy társai éheznek, fáznak, nincstelen páriákká lettek. Szóval, csak óvatosan ott Bender-log falván az ősökkel. Úriemberek meg megint csak nem lehetnek egyikük sem, már származásilag sem, hiszen a politizálás ugyan úri huncutság, de egy igazi úriember szintén erkölcsösen él és ha már a Teremtő bő anyagi áldást rakott a vállára, akkor igyekszik segíteni, együtt érző, nem lenéző, nem fennhéjázó, nem szórja a pénzt és hazája felemelkedését szolgálja. Ezek a Bender-log fajták igaz a felemelkedést a fa tetejére való felkapaszkodásban látják, de elfelejtik, hogy a fa ágai is lassan töredeznek, hiszen a sok élősködő a gyökerekig szívja el a tápanyagot, s ennyi parazitát még egy őstölgyes sem bír sokáig a hátán hordani. Látszik is, hogy Bender-log falván átrendeződnek a majmok. Ahogy egy-egy ág letörik vagy nagyobb fuvallat érkezik, úgy potyognak ide-oda. Aztán aki lejjebb csúszott, elkezd a fölötte ülő Bender-logokra mutogatni és kajabálni, hogy te is kifizettél 160 ezret arra a kéjhölgyre, akivel közös szállodában voltunk, meg te is ott jártál annál a fiatalkorúnál, akit aztán egy arab féltékenységből megfojtott. Szóval azt is mondhatnánk, hogy tisztul a kép, bár ebben a sárdobálásban most még csak a szenny, a mocsok látszik. De ahol ennyi majomcsürhe egy rakásra került, bizony nehéz a takarítás. Szerencsére ezek az úrhatnám parasztizálók segítenek a takarításban, még ha csak verbálisan is. Hirtelen felindulásukban ugyanis egymást leplezik le, aztán ha kiborul a bili, hiába ugrálnak félre, jó néhány nyakba befolyik a fekália. Mert ott, ahol a fa alatt élők már másról sem beszélnek, csak hogy melyik Bender-lognak mekkora a lopott vagyona, ki milyen szeretőt tart, fiúból, lányból, egyebekből, kinek van vak kutyája, szóval ott azért parasztizálhatnak ezek az úrnak nem született újgazdagok, de a trágya csak a szájukban terem és nem jut belőle a termőföldre. Nézzék meg az Állatkertben a majmok ketrecét, s utána a parlamenti tudósítást. Nem lehet különbséget észrevenni közöttük, legföljebb annyit, hogy emezek ott a kupola alatt még erőteljesebben gesztikulálnak, de az ábrázatuk, a viselkedésük, a szemetelésük teljesen egyforma. Talán még a szaguk is, bár jelenleg nincs – szerencsére – illatosított közvetítés. Így is elég rájuk nézni. Próbálják ki, hogy a parlamenti tudósításkor a hangot zárják el és úgy nézzék az ábrázatukat. Egyből jobban kiül a rassz az arcukra, s lehet látni a mimikájukból, hogy az igazmondás nem a kenyerük. Még ennyi sötét gondolatú alakot nem hordott össze a szél, mint amit a parlamentekbe besöpörtek, mert ez sajnos világjelenség. Aki a Bender-log népéhez bekerült, onnan csak úgy élve nem juthat ki egyik sem. Szegény lehet, de akkor is közöttük kell maradnia. Ha megpróbál lelépni a fáról, bizonyosan a nyakát töri. Volt erre már elég sok példa, s lesz is a jövőben, mert Darwin szerint ugyan az ember a majomtól származik, de valahogy a fejlődésben ezek a majomszármazékok ugyancsak megrekedtek. Őseik rég lehagyták őket, tanulékonyabbak. Tudják, hogy ahol törik a faág, oda nem másznak fel banánért még egyszer. A mi Bender-logjaink azonban úgy gondolják, hogy ha dől a fa, lesz, aki elkapja őket. Eszükbe sem jut, hogy hányan lesik kissé távolabb a viharos szeleket, hogy végre ezektől a kivénhedtektől átvegyék az irányítást. Mert ezek a fogatlan oroszlánok már képtelenek a megújulásra, egyedül csak az összeharácsolt vagyon, a közös bűn tartja még egyben őket a fa tetején, de ha ősszel lehullanak a levelek, jobban átlátható az is, hogy Bender-log falván miféle élet zajlik. S a téli viharos szelek lehet, hogy megritkítják soraikat is, de attól még a fa alatt nem lesz könnyebb az élet. Mert addig, ameddig valamennyit nem zárják a majomketrecbe, vagy nem röpítik el valahová az őserdőbe, addig mindig akadnak követőek, akik abban bíznak, hogy ők jobban teljesítenek. Ámbátor az őserdő sem jó megoldás, mert ott meg a természet károsítása okozna még nagyobb gondokat. Küldjék hát mondjuk Grönlandra valamennyit. A sok melegtől lehet, hogy a jéghegyek kissé megolvadnak, de legalább a világ előtt is bebizonyosodik, hogy milyen ócska módon tartották hazugságban az emberiséget. A jéghegyekből ugyanis alig egytizedük emelkedik ki, a többi a víz alatt úszik. Azt pedig tudni lehet a vízről, hogy amikor megfagy, a térfogata is jelentősen megnövekszik, különben hogyan feszíthetné szét a tartályokat. Ha elolvadnak a jéghegyek, akkor nemhogy megemelkedne a víz szintje, hanem összehúzódik, mivel kisebb lesz a térfogat. Tehát világmegmentő javaslatként el kell fogadtatni az emberiséggel, hogy a sok ferde hajlamú, tolvaj, gazember Bender-log féleségekkel irány Grönland és tisztuljon a Föld.

Saulus

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>