Bender-log népe – Marhákat az utcára!

Bender-log népe

Marhákat az utcára!

 

Nem áprilisi tréfának szánták a gazdák, hogy teheneiket végig hajtják a főváros utcáin, de sajnos, Bender-log népét nem rengette meg ez a hadjárat, még akkor sem, ha a nagy menet történetesen a nagy barátaik és mentoraik 71 évvel ezelőtt nagy dúlásának napján következett be. A mostani menetben legalább a tehénlepény nem volt annyira orrfacsaró, mint a pufajkás hordáé, meg látványnak is szebben mutattak, ezért sem csinálták tele a gatyájukat a hír hallatán. Az viszont riadalmat váltott ki közöttük, hogy hírét vették: a tejtermelők egyenesen a Parlamentbe hajtanák be a tejelő jószágaikat. Mi lesz, ha kiadják a jelszót: Teheneket az ország házába, marhákat az utcára? Akkor tőlük várná el a köznép, hogy tejeljenek, az pedig elképzelhetetlen számukra. Inkább, ahogyan őseiktől hallották – életüket és vérüket – de gabonát azt nem adnának. Igaz, életüket és vérüket sem önként adogatják mostanság, de a gabonából legalább az utódoknak is marad, így teljesen nem vész kárba a sok küzdelmes év gyümölcse. Mert ne higgye ám bárki is, hogy olyan egyszerű tíz-húsz vagy akár százmilliárdot összegyűjtögetni. Szorgalmas munkával. Micsoda ész és mekkora összeköttetés kell ahhoz, hogy a Bender-log csapata röpke néhány esztendő alatt milliárdossá váljék. Mert számoljunk csak. Egy milliárd – még forintban is – ezer millió forint. Egy millió forint pedig – legálisan – csak a kiváltságosok tiszteletlen díja lehet. Na jó, a legtiszteletlenebbek ennek a dupláját is kapják. De ne legyünk kishitűek számoljunk úgy, hogy átlagban egymilliót tudnak a csókosok félretenni a tiszteletlen javadalmaikból. Akkor pedig ezer havi díjazással gyűlik egybe az az első milliárd. Ezer hónap pedig 12-vel elosztva annyi mint bő 83 esztendő. Mert azért élni is kell ám, meg ott van a család, ahol 20 millióért születése pillanatában már a kölöknek otthon kell, később az oktatása is milliókba kerül, nyaralni is illik elmenni, na meg a barátnőt is Londonba kihurcolni nem két fillér, kivált, ha az ember még távolabbra, mondjuk Ausztráliába repül, hogy ne találkozzon hazai lesifotósokkal. Szóval, nehéz az élet, nagyon kell spórolni, hogy a jobb esetben 83 kemény munkával eltöltött év alatt egy milliárdot összehordjanak. Akinek meg nincs ekkora jövedelme, hogy azt az egymilliárdot összekuporgassa, hát az annyit is ér! Egyébként is, meg lehet élni, még 47 ezerből is. Igaz, így két esztendő kell ahhoz, hogy egymilliót összerakjon az ember fia-lánya, ha ez idő alatt fényevővé válik, s hajléktalanként tengeti életét, mert hát a rezsiköltség is igen sokat felemésztene a megspórolandó forintokból. Ezek a Bender-logok azért tudnak valamit. Ha mást nem, a tolvajlást, a hazudozást, a színjátékot olyan tökélyre vitték, hogy azt valóban tanítani kellene a majom-iskolákban. Mert már ilyenek is léteznek. Hiszen a katolikus alma máterek egyikében-másikában egykori nemzetárulók, KGB-s ügynökök és hasonlók utódai osztják az észt, besúgó csemete ugra-bugrál, tehát utánpótlás hiányt nem fognak szenvedni. De visszatérve a tehéntüntetéshez, szegény gazdák bizony eléggé felültek a Bender-log propagandának, mert nem a teheneket kellett volna végig terelni a főváros utcáin, hanem láncra verve azokat a marhákat, akik idáig juttatták az országot. Annak lett volna eredménye és hírértéke is, hiszen ha itt a szó igaz értelmében demokrácia volna, akkor ez másként nem is lenne lehetséges. Tessék csak előszedegetni az általános iskolai történelem tankönyveket. Azokat, amelyeket még a kövér-kunce duó, mint tankönyvhoppmesterek, nem fogalmaztattak át. Szóval ott, amikor a Periklész irányította államról olvasnak, bizony megtapasztalhatják, hogy hogyan kell rendet, demokráciát teremteni. Na persze, azt is elleshetik, hogy a demokráciát ízig-vérig ellenző görög nagyvezír, politikai karrierje érdekében hogyan válik demokratává. De ez a történem már mindenki előtt ismert. Láthattuk, hogy kommunista kutyából mégis csak lett liberális – ha nem is szalonna, de parlamenter igen. Hiszen ezeknél is egy a kuckó a kemencével. Apuka, anyuka kicsit súgdosott, hol Moszkva, hol Tel-Aviv, vagy éppen New-York felé kacsingattak, érdekes módon ösztöndíjat is kapott a sok makogó majom. Ma meg már az utódaik ugrabugrálnak a faágakon. Igaz, még a koronáig nem jutottak fel, de ahogy egy mai klasszikus Bender-log társ is mondta, az egész csak idő kérdése és megoldódik minden. Ahogy az ’56-os hóhér kérdése is megoldódott. Addig csűrték-csavarták Justítia bajcát, mert ma már senkiről sem lehet ám kimondani, hogy milyen nemű, szóval addig tekergették, amíg csak feldobta a bakancsát ez a tömeggyilkos is. Meg addig takargatják, húzogatják a többi aktát is, amíg a minden titkok tudói lassan kimúlnak, mint a húgyosjózsi is, és már nem is kell tartani attól, hogy netán nekik kellene tejelni a feldühödött tömeg előtt. Azért nem ártana a Bender-log csapatnak Periklész korát már csak azért is tanulmányozni, mert netán még néhány, általuk nem használt ötletre rábukkannak. Hiszen a nagy hadvezér és államférfi is úgy ült a trónjára, hogy előtte kétes vádbeszédeket mondott, némi gyilkosság árnyéka is rávetődött, aztán házasságtörő is volt, meg törvénytelen gyermekeket is nemzett, a végén pedig elítélték, börtönbe akarták csukni, de mert minden titkok egyik tudója volt, jobbnak látták visszaültetni az államfői székbe. Szóval, akár a mai korunk történéseit is előrevetíthette volna az ókori történelem. Nincs itt új a Nap alatt. Mennyi despota, népgyűlölő, uzsorás, hitetlen és rokoni kapcsolatokból szaporodó Bender-log félét láthattunk, akik, ha kellett, azonnal demokratákká vedlettek, a hatalom érdekében, ahogy tette ezt Periklész maga is. De azt sem árt át megfigyelni, hogy a nagy vezérek mögött azonnal feltűnnek az új trónkövetelők, s mindent elkövetnek annak érdekében, hogy mielőbb lelökjék a trónjáról a felkapaszkodottat. Nem véletlen, hogy Periklészt is súlyos büntetés megfizetésére ítélték a „jóakarói” vádjai miatt, s a maga életét ugyan még megmenthette, de halála után a fiát már felakasztották. Igaz, elsősorban apja bűnei miatt kellett szenvednie, de ez az ő életén már mit sem változtat. Szóval, érdemes azért néha a történelemkönyvekben is lapozgatni. Egyéne válogatja, hogy jót vagy rossz ötleteket olvasgatnak ki belőle, de egy másik klasszikusnál maradva azért az üzenetük sem semmi: „a királynőt megölni nem kell félni a kegyetlen megtorlástól” – mert mostanság ez a divat demokratáink háza táján. Ez az egyenes beszéd és cselekedet. Hát mit nekik néhány békés tehén bőgése a Parlament előtt! Ha a nép végre rádöbben, hogy nem a fa tetejéről leszórt szennyen kellene rágódnia, akkor lenne ám itt igazi demokrácia. De attól mentse Jahve a sok Bender-logot.

Saulus

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>