Bender-log népe – Nemzeti majomparádé

Bender-log népe

Nemzeti majomparádé

 

A Bender-logok faja közismerten lusta népség, ha csak nem muszáj, a kisujjukat sem mozdítják semmiért. Ha tele zabálták magukat, és a zsebeik sem üresek, képesek hetekig henyélni, azt a látszatot keltve, mintha lázasan ténykednének, holott csak azon törik a fejüket, hogy a következő hetekben-hónapokban mivel tudják a majomcsordát rávenni az újabb adók megfizetésére. A földi majomcsorda egyébként sem lát fel ilyen magasra, tőlük nem kell tartaniuk. A minap azonban riadót fújt az alfahím, a Fő-fő-Benderlog fővezír, a kapucinus fajta kiválasztottja, aki rémült tekintettel ugorva föl a banánfa legmagasabb ágára, onnan szólította meg here bandáját: – Üres a kassza! De hangja pusztába kiáltott szó maradt, mert a Bender-logok elitje csupán hangosan böfögött, némelyikük csukláshoz hasonló hangot hallatott, a fővezír kajabálására azonban egy makk nem sok, annyit sem eresztett ki odvas szájából egyik sem. Hanem a fővezírt sem olyan fából faragták, hogy hagyná magát levegőnek nézni, ezért lábujjhegyre állt, hogy hatalmasabbnak látszódjék ott a fa tetején a nyomaték kedvéért még a kámzsáját is a fejére húzta és megismételte az imént mondottakat: – Üres a kassza! – s hangját, ha lehet, még sikítósabbra, mondhatni fülsiketítőbbre váltotta, hátha ezzel valamiféle érdeklődést vált ki. A banánfa bal oldalán elterülő czukor-majom, a sátánképűek törzséből megszánta a fővezírt és odaböffentett neki: – Ne sápítozz már annyit, ha üres, hát üres. Eddig sem volt sok benne. Mire a nagy riadalom? – Be kell fejezni a kisvasút építését, mert különben le is út, meg fel is út, ha nem pöfög be a messzi földről érkező Bender-log rokonsággal a Nagy Stadionba és a lábuk még poros találna lenni a kietlen pusztában, ami körül veszi ezt a nagy falat. – Hát akkor ne oda vidd őket – tapsikolt a tóni, a kapaszkodómajmok képviselője, s mindjárt elő is lépett néhány javaslattal, hogy hol és milyen kedvező áron tudná kiváltani azt a fel is úti látogatást az ő territóriumában található igen csak felszaporodott ingatlanjaival. – Azt már nem! – dördült rá a setét képű jancsiszeg, a feketeképű bőgőmajmok vezérkarából. – Megint te járnál jól, mi meg hallgathatnánk a sok lenéző megjegyzést, hogy arra sem vagyunk képesek, hogy a fel is úti stadionba tereljük az őserdei rokonságot. Akkor inkább legyen meg a fővezír akarata. – Csak lassan a testtel – sipítozott közbe a pötit, akit kakadú frizurája miatt inkább a koboldmaki alkatúak félmajom csoportjába sorolnak, mert még a majmok körébe se szívesen illesztik bele. – Ne feledjétek, hogy van élet a fel is úton, le is úton kívül is. Mi lenne, ha inkább a sólymok, akarom mondani solymárok vidékén találnánk alkalmas helyet a vendégfogadásra. Van is mindjárt javaslatom. – Na arra nem vagyunk kíváncsiak – szólt a csimpánzképű fő-Benderlog helyettes, akit csak azért nem akartak eddig is lerúgni a banánfa tetejéről, mert druszája volt a soros bankárjuknak, így jobbnak látták, ha békességben maradnak vele. A csimpánzképű az ellenvetését alátámasztva kijelentette, hogy ha nincs fel is út, le is út vasút, akkor vigyék a vendégeket a terrorizmus házába, hadd lássák, hogy a hazai Bender-logok milyen előrelátók voltak és már évtizedekkel megelőzték a mai politikát és mauzóleumot hoztak létre az egykori és mostani terroristák emlékének megörökítésére. – Nem volna jobb, ha inkább a zsinatgógába küldenénk őket – tördelte a kezeit a macskamajom kinézetű majomforrás vezére, aki inkább az egérmajmok táborába illik bele, nyúzott képe és folyton rángó felső ajka miatt, de erre meg a sátánképű czukor majom kiáltott fel, hogy oda csak a betértek léphetnek be, természetesen megfelelő dollárfedezettel, ami ugye ezektől a messziről érkező rokonoktól nem várható el, ezért ezt a javaslatot is elvetették. Szinte észre sem vették, hogy a fővezír egyre elfúlóbb hangon szólongatta őket: – Falka testvéreim! Üres a kassza és sürgős megoldást kell keresni, különben a soros banánszállítás máshol fog landolni. Na erre a megjegyzésre azért már valamennyire összerándult a Bender-logok fő csapata, s igyekeztek menteni a menthetőt. – Rám ne számítsatok – hárított el minden együttműködést alexandrosz, az orángután termetű fő szőrősképű, s unottan kifelé fordult a lombkoronából, hogy ellenőrizze, hatalmas birtokain nem tétlenkednek e a cerkof majmok. – Csökkentsük a nép nyugdíját – javasolta a csimpánzképű george, mire lehurrogták, hogy már így is a majom feneke alatti a keret, tovább nem szabad bőszíteni a majomkodókat, mert még nekirontanak és elfűrészelik a banánfát. Emeljük az adókat – vetette közbe a setét képű bőgő majom, a jancsiszög, nagy nyugalommal, aki mindig fején találta a szöget, nem véletlenül ragadt rá ez a becenév. – Jó, jó, de hogyan? – kérdezte egyszerre szinte valamennyi főokos. – Hát úgy, hogy először is leszállítjuk az üzemanyag árát, úgy 1 százalékkal – nagy morgolódás minden oldalról! Biztosan ezt vágták fejbe, nem a szöget! De a setét képű bőgőmajmot nem olyan szögből faragták, hogy odafigyelt volna ilyen szélsőséges bekiabálásokra. Különben sem szívlelte a vörösképűeket. – Aztán az üzemanyagár leszállítása miatti euforikus állapotot kihasználva emeljük fel a dohány, az ital, az élelmiszerek, a közlekedés, az oktatás, a kórházi ellátás, az örömlányszolgáltatás árát. – De hát milyen alapon? – csodálkozott most már mindenki. – Azon az alapon, hogy addig, amíg csökkennek a kiadások, tartalékolni kell a rossz időkre, mert rossz idők azok mindig lesznek és vannak, és akkor mi a messziről jött adóemelés begyűrűzését képesek leszünk ezzel az elterelő hadviseléssel csökkenteni és nekünk jövőre nem kell 36 százalékos adót kivetni, csupán 33 százalékot. A 33-as számot egyébként is szeretik a kis Bender-logok. Amolyan mágikus ez nekik. A fő-fővezír nagyot nézett és csak ennyit makogott: – Te setét képű jancsiszög! De hiszen 33 százalékot is terveztünk jövőre. – Mit gondolsz fővezírem, én ezt nem tudom, hiszen én terjesztettem be. De mekkora lesz az öröm, ha a buta népség meghallja, hogy csökkentjük az adójukat és a nyugati testvéreink, meg az EUtanázia szigorú rendeletére fittyet hányva mi nem növeljük, hanem csökkentjük a számokat. Te mondtad, hogy ne a beszédre, a cselekedetre figyeljünk. – Szabad a bőgés… majdhogynem azt mondtam, hogy oroszlán, de nem jó az ördögöt még a fa tetején sem idefesteni! Hát, nem véletlenül vagy te a setét képű legfőbb bőgő majmunk – nyugtázta az alfahím, s míg megpróbált lekászálódni a legmagasabb ágról, észre sem vette, hogy a setét képű táskahordója a bajsza alatt gúnyosan mosolyogva odavetette a társainak: – Nem véletlen, hogy a Bender-logok világában mindig a legostobábbat teszik meg fő-fővezírnek, mert az okosabbak nem állnak ki a lövészárok szélére. De amíg így dörmögött, a többiek azért aggodalmaskodni kezdtek. – Mi van, ha mégis rosszul sül el ez az áremelés? – Ne izguljatok – intette le őket a setét képű jancsiszög. Erre is gondoltam. Ügynökeink már rég beépültek a különböző majomcsordák közé és ha intünk egyet, akkor olyan cirkuszt rendeznek, hogy az állatkerti testvéreink is megirigylik tőlünk. Hagyjuk majd egy kicsit, hogy tépjék egymás pofáját, dobálják a jaffákat egymás fejéhez, aztán, amikor már éppen azon kezdenének szervezkedni, hogy nekirontanak a mi banánfánknak, hát akkorra kell a rendteremtést meghirdetni. Kijárási tilalom, makogásszabadság megvonása, gyülekezés megtiltása, szóval vannak módszereink. A végén még hálásak is lesznek, hogy eltakaríttatjuk velük a szemetet és visszaadjuk azokat a jogokat, amiket betiltottunk ugyan, de soha nem élhettek vele korábban sem. – Most már csak azt nem értem, hogy fog megtelni a kassza? – tűnődött a fő-fő-Benderlog, de a setét képű jancsiszög erre csak annyit bőgött, hogy kisorsolják majd, ki fog kiesni a körből és annak a széfjéből dobják be a félpénzét a közösbe, a maradék elegendő lesz a kiválasztottnak ahhoz, hogy egy kis időre eltűnjön a panamai világban. Ezen aztán mindenki megnyugodott és amikor a fő-fő-vezír lemászott a népe közé, újabb makogásgyakorlatra, megelégedetten zuhantak vissza az iménti semmittevésbe. Megállapítva, hogy azért nem fenékig tejfel az élet még egy ilyen banánfa tetején sem, s a nagy tortúra kiváltotta riadalom elhárítására azon mód megszavaztak 40 százalékos banánrészesedés emelést maguknak.

 

Saulus

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>