Bender-log népe – Süllyed a hajó…

Bender-log népe

Süllyed a hajó…

 

A minap megint összeröffentek a Bender-log népe falkavezérei, hogy makogjanak egy kicsit az alattvalóiknak, nehogy a nagy nyári melegben a forróság miatt még valami meggondolatlan dolgot műveljenek. Erről a makogásról sem érdemes sok szót ejteni, legföljebb annyit, hogy a nagy hevületben időnként kiesnek a szerepükből, s egyik-másik szája őszinte mondatokat is kimakog. Így volt ezzel az a bajszos Bender-log majom, aki nagy bőszen elbődülte magát: tulajdonképpen őt egy cseppet sem érdekli a pártja, sokkal inkább a gyermekei sorsa! Ez egyenes beszéd! De akkor mi a fenét keres a pártban. Na jó, tudjuk, hogy igen sokat, hiszen a legjobban fizetett majomvezér a falkában, de akkor is, nem kellene hazamenni és megnevelni a kölkeit, ha már a pártja sorsa nem érdekli? Akkor minek szónokol, pontosabban makog a párt nevében? És mi lesz azzal a sok százezer kölökkel, akiknek nem főmajom az apjuk? Velük ki fog törődni? Tőlük már a jövőt is ellopták, se pénz, se posztó, meg sem állhatnak hetedhét határig, hogy éhen ne pusztuljanak! S akkor ez a szőrös mancsú itt a képükbe vágja, hogy felőle fel is fordulhatnak, neki már esze ágában sincs kétharmad apjának lenni, ő a saját majomfalkájával akar törődni. Ami igaz, igaz, huszonöt éven át makogta, hogy ők a követendő példa, hát akkor most kövesse mindenki. Senki ne törődjön semmivel, menjen haza és a gyermekei sorsát egyengesse. Éppen eleget adtak ezeknek a főmajmoknak ahhoz, hogy milliárdosokká legyenek. Ez a bajszos sem makog arról, hogy miután semmi nem érdekli, a fizetését sem veszi fel többé, hiszen Bender-log falvában nem ismert fogalom a becsület, a tisztesség, a másokért való élés! Nem! Ott csak a szőrös mancsaikkal lopkodnak, amíg nem jön egy erősebb Bender-log és rá nem csap a mocskos mancsaikra. Ahogy tették ezt a lajos-majommal, aki volt annyira bolond, hogy nemcsak magának lopkodott, hanem az egész falkának, aztán azok meg vérszemet kaptak és a háta mögött megegyeztek, hogy kipenderítik a falkából, a vagyonán meg osztoznak. Ez a nagy veszekedés pedig úgy zajlik, hogy mindenki gazdagszik rajta, csak a fa alatt élők szegényednek. És még mindig vannak sokan, akik ezt a csalimesét is bekapták, mint a horgot a harcsa. Aztán, ahogy lenni szokott már, hogy egy bolond százat csinál, azaz amikor az egyik elkezd makogni, mint tette azt korábban a lézermajom is, most meg ezt a nagy őszinteségi rohamot a másik fő-Bender-log is követte, amúgy balog, mert szemtől-szembe egyik sem meri. Ez meg azt találta mondani, hogy a fő-fő-fő-Bender-log hommijára százmilliárdok mennek el, miközben az ország már romokban hever, a betegségügy lett az első, oktatásról meg egyebekről nem is szólva. Érdekes, mintha nem is egy bandában bazseválnának ezek. Mert így kell ezt csinálni ennél a népségnél. Jól elagyabugyálják egymást – igaz, legtöbbször csak szavakban – , aztán amikor az almajmok kicsámcsogták magukat, akkor ismét összeborulnak és jót röhögve folytatják tovább, amit addig. De ez a fő-Bender-log sem állna ám fel a bársonyszékéből, a fizetését sem adná oda a szegényebbeknek, még csak banánt sem dobál le a fa tetejéről. Nem ám! Annyira nem tört rá az őszinteség. Ez a hullám most csak egy süllyedő hajó patkányinvázióját jelzi, az ügyesebb patkányok még idejekorán elhelyezkednek a mentőcsónakban, aztán a többiek meg ússzanak az árral. Olyan ez, mint amikor a tengerparton a Bender-log nej odakiabál a férjnek, hogy gyere szörfözni a hullámon, mire a szőrös társ odaböfögi: még élve is utállak! Hát ezek a Bender-logok is ilyenek. Élve is utálják egymást, de ha kell, még a hullájukon is szörföznek, csak legyen elég suska hozzá! Azért mégis csak ajánlatos lesz figyelni a lala majomra, mert már jó két évtizede figyelmeztetett arra, hogy el kell zárni a pénzcsapot és meglátjátok, lesz itt olyan veszekedés, verekedés, hogy olyat még nem láttatok. Lehet, hogy sutyiban ő zárogatja el azokat a csapokat, mert hiszen ő volt az, aki kinyitotta, bezárni is neki kell. Talán ezért ez a nagy riadalom, ott a fa tetején.

De van ennél nagyobb hír is, mert ki törődik manapság a vagyonnal. Milliárdos majmok körében nem számít a banán, amikor egész banánültetvények fölött rendelkezhetnek. Jöhetnek itt narancsszüretelők meg egyebek, most egy valóságos probléma ütötte fel a fejét a fa tetején. Történt ugyanis, hogy az egyik főmajom – na nem a fő-fő-fő majomról van szó, mert ott másféle beállítottságok vannak – asszonya megunta a fakanalat és úgy döntött, hogy celebnek áll. Ezt megtehette, mert az ő fő-Bender-logjának már van annyi suskája, meg vaj a füle mögött, hogy inkább fizetett, mintsem az asszony kikotyogja az otthoni dolgokat. Így a dívány és egyéb próbákat nem kellett végigállnia, pontosabban feküdnie az asszonyságnak, egyből az élre törhetett. Igen ám, csakhogy történt egy kis malőr. A férj, aki azt gondolta, ezzel befogta az asszony száját, ő is mehet a dolgára, a nej egy kicsit riszálgat, aztán megnyugszik, de hát nem ez történt. A celebvilágba behuppant fő-Bender-log nej ugyanis, miután több létrafokot kihagyva került fel ide, rögtön el is csábult a nagy csillogástól, riszálástól. Történt ugyanis, hogy meglátta az egyik, pontosabban másik fő-Bender-log barátnéját, aki, miután már végig járta a létrafokokat, igen csak megtanult riszálni, hát úgy elkápráztatta ezt az uborkafára csak most felkapaszkodott macát, hogy az tátott szájjal leste és egyszer csak azt vette észre a férj és a barát, hogy a két celeb már egy ágyban van. Na, most itt van a kalamajka. Mert mit tegyen a felszarvazott férj, akit fel sem szarvaztak, hiszen csak egy macával jött össze a nej? Ez a jelenlegi erkölcsi ismeretek szerint nem számít házasságtörésnek. Verje el a barátot? Aztán mi jogon? Hiszen annak is megvan a maga gondja. Ott az asszony, a folyamatosan nyomában járó paparazzik, akik hol a Nagyerdőben, hol Ausztráliában kukkolják, hogy miért nem a feleségével utazgat, bujkál a bokrot alatt, meg ilyesmi. Aztán mit kérdezne tőle? Azt, hogy te elvtársam, hát hogy is van ez most. Nem tudod megrendszabályozni a barátnődet, hogy téged nyaljon-faljon, ne az én asszonyomat? Ez már csak mégsem illik, mert mindkét Bender-lognak ez akkora égés, mint ahogy pestiesen szólva a Reistagot égették fel az előd-elvtársaik. Mert kiderül, hogy a sok milliárd, a hatalom és a befolyásolás ide vagy oda, bizony ezek egy idő után már mit sem számítanak. A celeblélek az már csak ilyen. Ha megkap mindent, akkor új utakat keres és ebben a Bender-log világban aztán egy cseppet sem finnyás egyik sem. Ami jut a fa tetejéről, azt elkapják, aztán ha nem jó, hát ledobják a fa alá, mert ott is akad mindig, akinek még kedve telik benne. Én már csak abban reménykedek, hogy ezek a Bender-logok által útnak indított migránsok egy kis szigort meg jó erkölcsöt is hoznak a mieinknek, csador meg egyebek, hogy mutassanak példát a jó ízlésből. A fa tetején makogó fő-Bender-logokat meg korbáccsal verik le onnan, mert ezeket úgy küldték ide, hogy itt bizony minden közös lesz és akkor ne vacakoljanak a legaljával, kezdjék rögtön odafönt, ha nem akarnak sokáig éhezni. Meglátják lesz itt még migráns tábor a csányi meg a demján uborkaföldjein is, nemcsak a határ mentén. Ez úgy igaz, mint ahogy Bender-log a nevük. Ugyanis az unió már küldi a támogatást, hogy akinek a portájára beteszi a lábát a menekült csapat, az támogatást kaphat. Ha meg sokakat beeresztenek, akkor még menedékjogot is kaphatnak, akik átadták a teljes portájukat ezeknek a harmadik világból érkezetteknek. Lesz itt még tülekedés őszre, csak figyeljék a mozgásokat. Addig pedig lehet fogadásokat kötni – amúgy celeb módra – hogy a következő Bender-log feleség ki lesz, aki faképnél hagyja a családi tűzhelyet, amelyben már a tűzhely rég kihűlt, ott már egészen más a meleg.

 

Saulus

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>