Bender-log népe – Vissza a használt babaruhát!

Bender-log népe

Vissza a használt babaruhát!

 

Kitört a frász a Bender-logok körében. A vén majom ugyan még csak fontolgatja, de már megfordult a fejében, hogy visszakéri egykori tanítványaitól azt az apanázst, amelyet az okításukra fordított. Na nem az egészet, csupán a papíron kimutatható ösztöndíjat. Kell az utánpótlásnak. Már ki is választott magának néhány jobb sorsra érdemes, azaz, hogy jobbikos sorsra érdemes, olyan tisztességes korrupt egyedeket, akiknek a famíliájában vérbírótól ÁVH-s pribékig mindenféle-fajta főmajom megfordult, tehát semmi akadálya, hogy a tenyeréből etesse ezeket is. Az egykori tandíj visszakérése ugyan nem hangzott el, csupán az oxfordi fiúk ráéreztek, hogy ezt fel kell ajánlaniuk, nehogy már a színlelt pálfordulás ne legyen hiteles. Mivelhogy ez is az előre megkoreografált szerep fő része, hát most csinálnak egy kis sértődöttséget, durcáskodást, közben pedig már azon törik pénzéhes fejüket, hogy miféle adót vessenek ki, amelyből busásan visszafizethetik azokat a bizonyos tandíjakat. Mert 3 millió forint az mégis csak sok, hivatalosan ennyit még havonta kézhez sem kapnak, meg ha csak úgy, zsebből visszaadnák, még szemet szúrhatna a sok hiénaszemű ellenzéküknek, hogy lám-lám, ezeknek ennyi lóvéjuk van! Jobb nem kísérteni az ördögöt, eleget tömjéneztek, akarom mondani sömjéneztek így is az utóbbi években, nem árt az elővigyázatosság. A tomigyerek már javasolta is, hogy szedjenek be agglegény-adót, abból fussa a három millió. Ő könnyen ugrál, annyi balkézről gyártott utód sertepertél már a portáján, hogy neki inkább már apasági segély kellene, ha netán több gyerektartást követelnének az elhagyott anyák. A dagit meg eszi a penész, hogy rajtuk röhög majd az egész brüsszeli banda, mert hát tőlük nemhogy visszaköveteli a vezérmajom a díjat, hanem még meg is fejelte néhány milliócskával. Euróban. Legutóbb például a buzialapítványok kaptak horribilis összeget, mit törődve az AIDS veszélyével, potom 400 millát tehettek zsebre. Euróban számolva ez nem semmi ám!. A józsika rá is selypített: miért nem lettél másszágosz, moszt nem kellene itt sziránkoznod, hogy miből fizetsz! Erre már a banánfa tetején is kitört a röhögés. Még hogy másságos. Hiszen saját magát sem bírja elviselni, annyira utál mindenkit, aki nálánál többet keres. Nem véletlen, hogy a hivatalos listán neki kellett a legtöbbet juttatni, különben a sárga irigység még leszédítené a fa tetejéről. Attól pedig Isten, akarom mondani Jehova ments! Mert így is nehéz elviselni, hátha még haragos is. Ahogy az egyszeri viccben, mikor a tengerparton az eléggé kihízott asszonyság odaszól a parton lustálkodó férjnek: Gyere már és szörfözz a hullámon. Mire az morcosan odavetette a bajsza alól: Még élve is nehezen visellek el! Hát így vannak ezek ott egymással. Élve is nehezen viselik el egymás fizimiskáját. Bár, ami azt illeti, a halott képviselő igen csak jó képviselő. Nem véletlen, hogy egymás után nevezgetnek el köztereket, állítgatnak szobrokat mindenféle tömeggyilkos, besúgó és patkányivadék elődeikről. Ahogy az egyszerű halandók mondják: készülnek a jövőjükre. Ámbátor, a stadionok is elég jó jövőképet adnak, hiszen a nagy disznópásztor és a kiképzett kanász elég szakmai alap ahhoz, hogy amikor már teljesen lepusztítják az országot, akkor egy nagy sertésteleppé és óriási akollá léptessék elő a valaha szebb napokat megélt vidéket, aztán sertéstelepekkel mentsék a menthetőt. Disznó egyébiránt annyi teng-leng már itt, hogy nem lenne nehéz a ganajtúrókat és egyebeket összeterelni. Legföljebb előbb a jó öreg gucikat kellene átnevelő táborba küldeni, hogy fogadják el ezt a megváltozott állapotot és fialjanak, hízzanak továbbra is, hogy ne legyen éhínség ezen a vidéken. Egyébiránt meg az sem egy utolsó szempont, hogy a sertéshúsnak még a gondolatától is irtóznak bizonyos népségek, tehát simán önvédelemből sem ártana az üres és igen költségesen fenntartott stadionokat ilyetén profilváltásra átalakítani. A sok szedett-vedett két lábon rohangáló pénzen vett disznókat meg szépen hazaterelnék, oda, ahonnan szalajtották őket, s hagynák e népet, hogy boldoguljon, ahogy tud.

A sokat emlegetett bibliát forgatva pedig a tandíj-visszakövetelésről megint eszembe jut a szőlősgazda története. Nem véletlen, hiszen a szőlő is a jó érett trágyától hoz bő termést. Tehát, amikor elveszik a szőlősgazdától a földjét és termését, az Isten még meg is feddi a panaszkodót, hogy megérdemli, mert hagyta, hogy így legyen. Tehát, akár színjáték, akár komoly annak a mosdatlan babaruhának a visszakövetelése, így is, úgy is megérdemlik a főmajmok, mert hagyták, hogy így legyen. Ha megtartják, akkor is, ha visszaadják, akkor is rajtuk röhög az egész világ. Megint csak Arany János fülemüléjét kellene olvasgatni: jobbra ütök, nekem fütyül, balra ütök, nekem fütyül! Nem hinném, hogy a valahai oxfordi kisinasok ne számoltak volna azzal, hogy egyszer mindenért fizetniük kell. Ők már egyébiránt sajnálatos módon sokszoros kamattal visszaadták a rájuk fordított zsozsót a nemzeti közpénzből és kincseinkből, most inkább a megleckéztetésük a tét. Tanulják meg a kisinasok, hogy hol a helyük és ki fogja a kezében az ostort. Mert a korbács még csak ezután jön.

 

Saulus

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>