Bender-logok – Nemzeti klozetot!

Bender-logok

Nemzeti klozetot!

 

Ennyi nemzeti felhozatal láttán igazán itt volna az ideje, ha végre visszaállítanák a régi zöld házikókat is, egye fene, ha barnára is festenék át, de jó nagy matricával tüntessék fel rajta, hogy NEMZETI KLOZET! Amennyi fekália terjeng már, nemcsak a járdákon, parkokban, hanem szerte a közintézményekben is, bizony itt volna az ideje egy ilyen intézményrendszer visszaállításának. Vespatiánus császár óta tudjuk, hogy a pénznek nincs szaga, hát akkor minek ez a szemérmetesség. Már Kohn is rászólt Grünre, amikor az a bokorból kikiabált, hogy hozzál már papírt: legalább ilyenkor, az ünnep közeledtével ne legyél ennyire irigy és hagyd ott, ahová raktad! Szóval nem kellene ennyire szemérmesnek lenni. Ha összehordták a sok salaknak valót, akkor teremtsék meg a helyet is, ahová a jó nép lepottyanthassa a belé szorult felesleget. Mindjárt tisztul a közélet és még nagyobb alapja lesz a „Magyarország jobban teljesít!” jelmondatuknak is. Aztán az sem egy utolsó szempont, hogy most már bárki büntetlenül és megengedetten oda tojik, ahová szeretne, mert válogathat a nemzeti házikók közül. Bizony igen nagy előny ez a demokrácia, mert az ötvenes években, a kötelező beszolgáltatások idején, amikor egy bátor leányzó egy kopasztott tyúkot akasztott fel egy fára és azt írta alá: „Inkább meghalok, de a hatalomnak nem tojok”, hát szegény hat hónap bányaszanatórimba került, hogy a szólásszabadság kellő ismereteit még gyakorolja egy kicsit. Mennyivel másabbak ezek a mostani idők. Már nem kell meghalni, se bányába menni, azokat úgy is már rég elkótyavetyélték, tehát bárki bemehet a NEMZETI KLOZETBA és nyugodtan tojhat. Az ötletek ezúttal kimeríthetetlenek, hiszen a klozetpapírra festett fényképeken keresztül a zenei aláfestésig mindent el lehet itt helyezni. Lehetne egyebek között külön szorulásosoknak szánt sarok, ahol a parlamenti beszédeket ismételnék. Nincs az a bélcsavarodás előtt álló egyén, aki ne igyekezne ennek hallatán megszabadulni a szorító fekáliától, csakhogy mentesüljön a további benntartózkodástól. Az ellenkezőjére is van ám gyógyír, akarom mondani gyógyhír: a hasmarsban szenvedők egyenes adásban nézhetnék a gombnyomogatók táborát, ahol nincs az a gyors karlendítés, amely leelőzné a szavazógéppé vált képviselők ügyességét. Ehhez képest semmiség egy közönséges hasmenés gyorsasága, tehát nyugtatólag fog hatni rájuk ez a tempó. Hogy nem lenne ráfizetéses, az is bizonyos, mert ez az a hely, ahol semmi kétség, ha menni kell, hát mindenkinek mennie kell. Ezt nem ajánlatos elkerülni. Aztán, hogy a zemberek ne vigyék haza a bennük ragadt terhet, az sem utolsó szempont, mert sok-sok családi viszályt, perpatvart lehetne ezáltal megelőzni, ezért fokozni lehetne a termelést azáltal is, hogy különböző, ismert vezérpofákról neveznének el egy-egy ilyen zöld házikót. Mondjuk „Ülőke a lőrinc gazdához”, „Tóni jó-e rád tojni?” és hasonló rigmusok tucatjait rögtönöznék. Akár Ki, mit tud? – ot lehetne szervezni az ötletekből. Az első három helyezett egy hétig ingyen vehetné igénybe bármelyik közintézményt, ha a szüksége úgy hozza. Képzeljék el, micsoda öröm, mondjuk az adóhatóság valamelyik ismert pofájának a kuckójába berosálni! A népi kultúra fejlesztése is előnyt élvezne, mivel nem csak a lagzilajcsi trombitájából szólnának a dallamok, hanem külön, e célra alkotott dalokat is meg lehetne pályáztatni. Olyanokat, mint a Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs, ritka aki ha perzekutort lát, hát be nem fos… Mert nagy ám az Isten állatkertje, ilyesmire még pénzt sem kell adni, csak úgy dől belőlük ingyért a szellemi salak /is/. Ámbátor az sem utolsó szempont, hogy ezáltal vége mindenféle demonstrációnak, tüntetésnek, hőbörgésnek. A zemberek egész egyszerűen elintézik azzal, hogy bemennek, mondjuk a „Peti a kaka…du-du” ba és kiadják minden dühöket. Még találkozókat is szervezhetnének, hogy hétfőn a janinak a pofalemezére tojjanak, a kedd az a ferié, aztán ha ügyesek, körbejárhatják az egész gyülevész banda nevéről elkeresztelt, mit nem mondok, elnevezett bódékat és kiadhatnak mindent, ami beléjük szorult. Ez egyúttal egy nemzeti egészségnevelő programmal is felérne, elvégre minden orvoslásban járatos sarlatán már tudja, hogy a bajok mindig a zemberek hátsójánál kezdődnek, akár a korrupció. Ha nem tudják kiadni, ami beléjük szorult, akkor bizony megmérgesednek és a mérges ember már nemcsak tojni jár. Csinál az mást is. Jobb az ilyent megelőzni. Ezért hát közkívánatra, állítsák vissza a zöld házikókat, és tegyék ki ezekre is a NEMZETI feliratot. De arra vigyázzanak, hogy a körbe ne írják már bele a 18-as számot, mert ha az ifjúság titokban már egészen kicsi kortól képes is dohányozni, azért nem biztos, hogy szerencsés, ha annyi fiatal továbbra is elkerüli ezeket az illem-helyeket. Jobb időben beszoktatni a sok neveletlent! Bár a nemzeti címmel ellátottakra már inkább az illetlenség megnevezés dukál, mert még annyi egymásra acsarkodó, fenekedő, fekáliát dobáló lényt nem hordott a hátán a Föld, mint amennyi a politikusok között található. Lehet, hogy a parlamenti padsorokat is inkább ilyen zöld bódékká kellene átalakítani és mielőbb bármelyik bent lévő is szólásra emelkedne, előbb igazolnia kellene, hogy kiadta magából a belé szorultakat. Talán akkor végre beköszöntene nálunk is a nemzeti megbékélés időszaka, mert nem véletlenül tartja a közmondás, hogy a mérgesbe tojni járnak! Egyébként is a parlamenti nagytermeket inkább már egy cirkuszi manézshoz hasonlítja a köznyelv, akkor meg már sokkal jobb volna, ha a nemzeti megtisztulás jegyében végre nevén neveznék azt, ami megérdemli.

Saulus

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>