Bőrünkben maradás (avagy hamiskártyások édene)

Bőrünkben maradás

(avagy hamiskártyások édene)

 

László György

„Hiszen csak gombostűt csent el, tallérra gondolni sem merne” – írja Montagné, a lopás miértjéről, milyenségéről írott egyik esszéjében, amelyben végeredményben arról értekezik, hogyan vert gyökeret szemléleteken keresztül a lopás bűne a társadalomban, a családokon belül a „megszokás karóira tekeredve”. Mert az úgynevezett kis lopások, legtöbbször naponta tapasztaljuk, tolerálódnak, elkendőződnek, és mivel a lopás ocsmánysága nem attól függ, hogy tallért, aranyat vettél-e el, vagy gombostűt, akármit lopsz, lopás az – írja, felemelvén szavát a tett, a rossz nevelés ellen. Napjainkban ez fordított jelleget kapott, szinte naponta hallunk milliárdos lopásokról, sikkasztásokról, amelyek aztán elülnek, mert a nagy tétű lopások szereplői már nem egyvonalúak, minden szférájában a társadalomnak (főleg a politika, a pártok berkeiben) beágyazódtak. Nagy étvágyú tolvajság játszat szembekötősdit a szerencsétlen tömegekkel. S ezek a nagy tétű sikkasztó csirkefogók szinte kivétel nélkül megússzák. Az állam, a kormány, a közpénzből kártalanítja a kárvallottakat, feltölti a kiürített kasszájú bankokat, morális bűncselekményt követve el így. A kis tolvajok, akik gombostűt loptak el, netán egy szappant, bekerülnek évekre a dutyiba. Persze, hogy tettük, mint lopás bűncselekmény, de az egyoldalúság alapjaiban rendíti meg a jogállam oszlopait, lerántva a leplet egy moralitásban, etikai tartásban impotens igazságszolgáltatásról, amely velejéig korrumpálódik. S ez a korruptság már olyan méretű (messze túlterjed az állam határain), hogy lassan elvesződik a kép az emberek tudatából: milyen is a tisztességesség? Ami Magyarországon a brókerbotrányban csúcsosodott ki, az már nem korrupció, az az elmebetegség szégyentelensége, s messze meghaladja egy vezetőre, vezető rétegre rászabható jellem és elmeállapot méreteit, mint diagnózis. Mi módon lehet jogállamról beszélni ilyen körülmények között? Szomorú ténynek tartom, hogy a magyar politikum utolérte, sőt bizonyos mértékig túlszárnyalta a szerintem Európa legkorruptabb politikai gáskáját, a Romániáét. Ki kell mondani végre más oldalról is e mérhetetlen sikkasztások elkövetőinek emberi hovatartozását, népi, történelmi jellegtapasztalatok alapján. Mert személy szerint én, aki 25000 forintnyi havi jövedelemből dúskálok, nem vagyok hajlandó ilyen sikkasztókkal egy nemzet családjába tartozni. A kormánynak nemcsak erkölcsi, de kutya kötelessége, ha még vannak köreiben tisztességért küzdők, a soraiban is megbújó milliárdos csalókat leleplezni. Ez a leleplezés nem lehet pártérdek, mert ez kollektív bűn. Undorodom, hogy e röpke életben ennyi szélhámos csaló dőzsölhet vidáman, bemocskolván tetteikkel a megélhető élet szépségeit, áttételesen is akár. Milyen vezető testület, intézmény az, aki, amely keblén melengeti a nemzet értékeinek ellopóit, s hagyja, hogy megszokássá váljon a csalás. Sőt, már ott vagyunk, hogy csodálják (Romániában már sajnálják is a milliárdokat sikkasztott pár hétre előzetes letartóztatásba helyeztetett sikkasztott csirkefogót). Oda jutunk, jutottunk, hogy nem merünk egymás szemébe nézni, pitiánerré silányul az ember, s eljött az az idő, olyan ország, ahol hátat fordítva üdvözlik az embert és soha szembe nem néznek vele. Nincs lelki szabadság, mi módon nőhetne fel olyan önkormányzatiság, amelyben az államrend természetes tartalmakon, hagyományokon alakul renddé, s mindenfajta zsarnokiság, tolvajság, harácsolás megszűnne. „Van-e kiáltóbb ostobaság annál; amikor egy nemzet pénzért árusítja a bírói hivatást és készpénzzel fizetteti meg az ítéletet? Ahol a törvény nem szolgálja a kisembert, mert az nem tud fizetni érte.”

Miről beszélünk ezekben a szerencsétlen országokban (Románia, Bulgária, Szlovákia, és lám felzárkózott Magyarország) korrupció ellenes küzdelemről? Ki, kik küzdenek, ha a hal a fejénél büdös? De mégis van egy vigaszom, van egy nagy ország, európai és ázsiai, amelyben van ugyan korrupció, de fülön tudják csípni a csirkefogót. Nincs kommentátum. Ez még bizakodásra ad okot, hátha lassan eltanuljuk, s háttérbe szorulnak évtizedeken edzett seftelő gazemberek, pártokban megbújt, élükön álarcoskodók, s úgy mennek el e földi térről, ebből a hamis kártyák Édenéből, ahogy a világra jöttek: pucéron. Hiába hoztok cselszövő, kétféle törvényt, akit elkobzott a mammon, tulajdonképpen nincs is már sehol, csak remegve, rettegve az Igazságtól: hiszi, hogy van.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>