Botos Eszter – Kópé, aki dekódol

Botos Eszter – Kópé, aki dekódol

 

Sportszerető Nemzettestvéreim! Végre egy női sportolóval, nem mellesleg pedig lapunkban már két éve publikáló íróval beszélgethetünk. Botos Eszterrel amikor leültünk egy kávéra, szebbnél-szebb sporttörténeteket hallgattam, melyekről az alábbiakban ő maga mesél. Az ismeretségünkben az is megfogott például, hogy vele most már egész kis csapattá gyűlt a triatlonosok tábora, lévén, hogy Valkó Andrea is és Batár Gábor is baráti körünkhöz tartozik. Nem szaporítva tovább a szót, hadd idézzek Esztertől néhány sort a 2015. október 22-én megjelent munkájából, melyben az ugrásról is írt.

„Az új minőségben még szűk a mozgásterünk, mert még szűkös az ott megszerzett tapasztalat, ezért szükséges néha némi segítség. Aki kész az ugrásra, annak a segítség is oda lesz készítve. És aki készít, az abból és azzal dolgozik, ami és ami kész itt. Ha nincs segítség – talán nem is kell -, vagy olyan jellegű, mint az ejtőernyő, ami remélhetőleg nem átejtő ernyő, hanem csak később nyílik.”

Fenti sorok hűen igazolják vissza Práczki István két évtizeddel ezelőtti felhívását a Hic Rhodus, hic Salta – vagyis itt a soha vissza nem térő alkalom, vagyis most kéne nagyot és magyarosat ugrani.

Sporttársaim! Ajánlom figyelmükbe legújabb sporttársnőnket.

-Kedves Eszter! Mutassa be magát olvasótáborunknak.

-A Tettek mezeje, nyelvünk ereje rovatot vezetem két éve, mely cikksorozatot a Regélő folyóirat is folyamatosan leközöl, azzal a céllal, hogy a megértés által tettekre serkentse az embereket. Meggyőződésem ugyanis, hogy ha valaki valamit valójában megért, akkor nem tud tovább úgy élni, mint addig. Mivel a magyar nyelv kódfejtésével már 15 éve foglalkozom, előadásokat is tartok magyar nyelvből, szívügyem a Nyirkai jóslat, mint rendszeresen visszatérő téma. Mostanában pedig a lélek témakörében Lélekmasszázs címszó alatt egyéni és csoportos foglalkozásokat is tartok, hogy a nyelv erejével a lélek gyógyulását és a vitatkozás alapjait segítsük elsajátítani.

A vita egyenlő a vitalitással, amely egyenlő az élettel, ezért azt is fontosnak tartom, hogy az emberek megtanuljanak intelligensen és hatékonyan eszmét cserélni. Gyerekkorom óta az iskolarendszer megreformálása izgatott, tavaly nyár óta pedig konkrét alakot és nevet öltött bennem az „Indigó iskolák” létrehozása… amiben az indigó, mint a másolás idejét múlt eszköze, és mint az indigó generációra utaló jelző szerepel. Az indigó minőség hivatott ugyanis a jelenlegi, szintén idejét múlt rendszert lerombolni. Egyébként végzettségem alapján programozó (az USA-ban szerzett diploma), szakértelmem szerint korcsolyaoktató, hivatásom révén pedig kódfejtő vagyok. Ami miatt itt egymással beszélgetünk, a hátam mögött álló 25-30 év sportversenyzői pályafutásom.

-Hogyan került a választott sportágának környékére, kik voltak a mentorok, edzők, akik egyengették sportpályafutását?

-Akkoriban, mikor 4 éves voltam és minden létező gyermekbetegségen átestem, a Feneketlen-tó melletti teniszpályát télen felöntötték jégpályának. Én is ott kezdtem korcsolya sportpályafutásom, a felnőttek lábai közé veszve. Egy jégkorongozó figyelt fel a tehetségemre és vitt el az FTC-hez. Az ezt követő tíz évben Bikó Sándor, majd Vida Gábor kezei alatt sajátítottam el a dupla-Lutz és a tripla leszúrt Rittberger titkait. Tíz éves korom körül kerültem volna Almási Zsuzsi kezei alá, de erre hivatalosan sajnos nem kerülhetett sor, mert a szakmai féltékenység végül Svájcig nem is engedte őt megállni. Emiatt csak rövid ideig részesültem kimagasló tehetsége adományaiban… 14 évesen, teljesen kiábrándulva a műkoriból, kezdtem gyorskorcsolyázni Hunyadi Emese csapattársaként. Az elkövetkezendő tíz évben a Csizmadia Ferenccel való közös munka jelentette sportpályafutásom csúcsát, mind emberileg, mind pedig szakmailag. Kiegészítő sportokként nyaranta elkezdtünk kerékpározni, tömegfutó versenyeken, olimpiai ötpróbákon, végül triatlonokon részt venni. Egy új sportág tűnt fel a korcsolyázás egén, 23 éves koromban, a kispályás gyorskorcsolya (ma Short Track-nak hívják), aminek első magyar bajnoka lehettem. Közben pályakerékpározásban is szereztem magyar bajnoki címet. Akkoriban a triatlon is új sportágnak számított, ahol a kerékpáros tapasztalataim révén két évig nem találtam legyőzőre. A magyar olimpiai keret tagjaként két sportágban is képviseltem a magyar színeket, a Short Track Universiadén Bulgáriában, VB-n Angliában, és Triatlon EB-n Olaszországban. Egy Short Track sportkapcsolat révén meghívást kaptam az USA-ba. Cathi Turner később kétszeres olimpiai bajnok lett… Ingyenes felkészülési lehetőséget kaptam a ’92-es téli olimpiára, Coloradó Springsben, mint a magyar olimpiai keret tagja. Azonban a magyar hivatalos igazolás mind a mai napig késik. Öt és fél éves kint tartózkodásom  alatt egy 24 órás kerékpárversenyen majdnem szó szerint „holtversenyben” végeztem, új rekord felállításával. Amerikában létezik egy ultra maraton távú kerékpárverseny, ami a nyugati parttól a keleti partig (kb. 9 nap) tart, amin 1990-ben az egyik résztvevő stábjában edzőpartnerként és sofőrként én is részt vettem. A RAAM kerékpárversenyeken, keresztül Amerikán, így a sport lehetőséget biztosított számomra az egész kontinens beutazására. Amerikai barátom, Dan André profi szinten megtanított úszni és néhány évig a YMCA keretein belül úszóversenyekre jártunk.

-Önként adja magát a kérdés: hogyan került a Világ Magyarsága újsághoz, baráti körünkhöz?

-Jásdi Kiss Imrén keresztül kerültem az újsággal kapcsolatba és kezdtem el újságírói pályafutásom Imre „magyar hangjaként”.

-Milyen a családi háttér, ami ehhez a küzdelmes sporthoz elengedhetetlen?

-Egy nagy lányom van, akit egyedül nevelek. Ő ötödéves balett növendék, a Magyar Táncművészeti Főiskolán. Az Operaházban, az Erkel Színházban, a MÜPÁ-ban és a Margitszigeten lehetett őt eddig színpadon látni. Nagyon jó az összhang közöttünk, mindent meg tudunk beszélni egymással, igazi barátnők vagyunk, ami sokat számít a mindennapi életben.

Sporttársaim! Örömmel tudatjuk, hogy Botos Eszterrel tovább épül a Kocsis-Deák Hungarikum védnöki köre. Eszter! Köszönjük az interjút.

Krajczár Zoltán

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>