Magyar feltámadás – Legyetek állatok…

Magyar feltámadás Legyetek állatok…   Szomorú hírt olvastam a minap: Anyák napja előestéjén meghalt egy fiatal anyuka, miután életet adott kislányának. A falu a tragédia hallatán összefogott és gyűjtésbe kezdett, hogy a szerény körülmények között élő postás édesapát anyagilag segítsék a kicsi lány felnevelésében. Eltűnődtem azon, vajon miért kell tragédiáknak bekövetkeznie ahhoz, hogy az emberek […]

A tarackfa virága

A tarackfa virága   Anyák Napján nem tudtam kis unokáimmal együtt lenni, ezért estére videóüzenetet kaptam tőlük. Szépen felöltözve, egy csokor fehér orgona előtt ülve, meghatódottan énekelik: „Orgona ága…” aztán egy csöpp zavar, a három éves Réka kérdően néz bátyjára. Bendegúz az öt évesek komolyságával odasúgja neki: „tarackfa, te” – mire mindkét lurkó mosolyogva folytatja: […]

Széttöredezve és egymást gyűlölve Mindnyájan gyengébbek vagyunk

„Széttöredezve és egymást gyűlölve Mindnyájan gyengébbek vagyunk” Az egyik, gyilkosság miatt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt rabnak az eszement brüsszeli „bíróság” összesen 5 millió forint kártérítést ítélt meg, mert a hazai fogva tartás körülményei nem felelnek meg a követelményeknek. Azon tűnődöm, mi volna, ha az utcára dobott hajléktalanok próbapert indítanának, amiért az állam az alapvető emberi jogaikban […]

Egészségünk védelmében

Egész-ségünk védelmében   Ünnepek táján érdemes volna a régi népmeséből a Kisgömböc történetét újraolvasni. Most elsősorban nem is a legfontosabb mondandójára hívnám fel a figyelmet, hogy a kiskondás a bugylibicskájával belülről fakassza ki a felfuvalkodott gömböt, hanem e történetnek a mellékvágányát: minden falánkságnak előbb-utóbb ez lesz a vége. Még átvitt értelemben is. Hát ha még […]

Semmelweis Ignác

               Pokoli kínok között halt meg Semmelweis Ignác, az anyák megmentője                  Mindössze 47 éves volt Semmelweis professzor, amikor feleségével és kislányával Bécsbe, egy bőrgyógyász barátjának klinikájára utazott. Amikor a hosszú út után felébredt a vendégszobában, legnagyobb megdöbbenésére ápolók állták útját, és nem engedték őt a családjához. Közölték vele, hogy egy elmegyógyintézetben van, ahová […]

„Kancsalúl, festett egekre néz”

„Kancsalúl, festett egekre néz”   Vörösmarty mély gondolatai jutottak eszembe a minap, amikor egy óriásplakátról egy hirdetést olvastam: egy neves nemzetközi könyvvizsgáló cég úgynevezett etikus hackereket keres, kimagasló fizetést ajánlva, mint új hivatást megteremtőknek. Azaz törvénytelen eszközökkel elkövetett törvénysértésért busásan megfizeti a profi számítógép ismeretekkel rendelkezőket, merthogy a hackerség ezt foglalja magába. Titkos elektromos levelekbe, […]

Nem, nem, soha! – És mégis élünk!

„Nem, nem, soha! – És mégis élünk!”   József Attila és Bartis Ferenc gondolatainak megszületése között bár egy emberöltő telt el, mégis mindkettő ugyanarról szól, amely gondolatokat őket megelőzve évszázadokkal már a hozzájuk hasonló halhatatlan költőink papírra vetettek. Jöhet bármilyen vész, történhet bármi, magyar hittel, magyar reménnyel „mégis élünk”, ahogy Vörösmarty Mihály Szózatában is megfogalmazta: […]

Kérni nékem nem szégyen…

Kérni nékem nem szégyen…   Nagy László gondolatát egy kicsikét átformálva írom soraimat. Tizennégy esztendő során négy év alatt tíz helyen volt a szerkesztőségünk. Legtöbbször mire rendbe hoztuk, kicsit renováltuk, kifestettük, kitakarítottuk a kapott helyiségeket, akkor kellett tovább költöznünk, mert a tulajdonos eladta vagy sokkal több pénzért kiadta az ingatlant. (Szinte természetes volt már, hogy […]

Magyar feltámadás

Magyar feltámadás „A bűn az állambiztonság adófizetője”   A köpönyegforgatás és politikai túlélés nagymestereként tartják számon Joseph Fouché rendőrminisztert, aki a „nagy” francia forradalom – gyakorlatilag a szabadkőműves banda hatalomba való benyomulása és a nemesi „kutyabőr” által az európai nemesi családok szétverésének letéteményesei – idején nemzetgyűlési képviselő, nagy forradalmár, a „nép fiainak vezére”, később a […]

Erőt! Tisztességet!

Erőt! Tisztességet!   A székely huszárok az 1848-as ősök mély gondolatiságát kifejező köszöntését hozták magukkal az idei nemzeti ünnepünkre Erdélybe, amikor e lassan már a közgondolkodásból kitiltandó szavakkal köszöntötték egymást és a jelen lévőket: Erőt! Tisztességet! Hiszen hát mi kell a honvédnek? Erő és tisztesség. Erő a küzdelemhez, hogy meg tudja védeni Hazáját, családját, szülőföldjét. […]