Conchita megmondta

Conchita megmondta

 

Miközben az elmúlt hét egyik kiemelt bulvár témája az volt, hogy őfelsége I. Viktor szavazatszerző és cukiskodó országjáró körútjának nagygéci állomásán meglátogatta Csúcs Imréné, született Bözsi nénit -, azért történt még itt egy, s más. Ahogy az ilyenkor lenni szokott, a gondosan kiválasztott Bözsi néni egy csapásra a média szupersztárja lett, a szépen hízó, vidáman röfögő narancssárga malackáival, a díszes pávájával, az aprójószágaival, na meg az omladozó putrijában szaladgáló egérkéivel együtt. Az is mély feudális sajátosság, sőt kifejezetten földesúri folklór számba megy nálunk, hogy az igen ritka, ám jól dokumentált leereszkedő uralkodói vizit során a roppant aranyos, ám fájdalmasan eccerű Bözsi mámi is megkapta az ilyenkor elmaradhatatlan nyugdíj emeléske bűvös ígéretét. (Tiszta Maunika show) Nem csoda hát, hogy most is ezen röhög gurulva az ország apraja-nagyja, de főleg az ellenzéki sajtó. Ezen belül is a derék hadat jelentő, Kádár-érában acélozódott, mindig mindenhez értő és mindent készséggel elmagyarázó (csak dolgozni ne kelljen) publicisták és egyéb szélkakas értelmiségi életművészek. Pontosan így volt ez akkor is, amikor az öszödi szatír vágtatott le fakó lován az övéihez és toppant be olykor “teljesen váratlanul” a saját panel nyuggerjeihez egy kurta jó pofizás, egy falás töpörtyűs pogácsa és egy dacaj házi szilvórium erejéig -, csak akkor éppen a másik oldal csapkodta a térdét a röhögéstől. (Mondjuk, volt kitől tanulni, lásd: Rákosi és Kádár elvtársak.) Volt idő (úgy 30 éve), amikor még erősen lehetett bízni abban, hogy a dolgok képesek illeszkedni egy törvényszerű logikus rendbe, hogy közös vasakarattal, tisztességgel és tehetséggel ez az ország egy sokkal élhetőbb hellyé tehető. Ehhez képest mára bátran kimondható: ez a bizalom, nem hogy megrendült, de teljesen odaveszett. De, ha már megint csak a Szemlő-hegyi sztahanovista martinásznál és a szavazatvadász nyugger hülyítésnél kötöttem ki, nem árt kissé újra átrágni a témát.

Az igaz ugyan, hogy szegény, jobb sorsra érdemes hazánkban valósággal hemzsegnek az Armani öltönybe bújt enyves kezű csúcs haramiák, de hazánk eme fekete szégyenfoltjából is magasan kiemelkedik a pszeudo proletár, Ferenc ápolt. A kétségbe ejtő imbecillis idióta a világért sem hajlandó felhagyni a professzionális lelki és vizuális terrorizálásunkkal, mert erőszakosabb, mint egy házaló Jehovás hittérítő. De, hát miért is hagyna fel, amikor pontosan ez a dolga? Immár én is azok népes táborát gyarapítom, akik mélyen meg vannak róla győződve, hogy Orbán direkte ezért hagyta őt szabadlábon, hogy súlyos elmeállapotából fakadóan hiperaktív ámokfutásával teljesen szétverje a Fidesz ellenzékét. Egyrészt, nála hatékonyabb kortest még lámpással sem találhatott volna, másrészt pedig szinte ingyen van és még jókat is lehet rajta röhögni. (Már, aki.) Amíg a nagylelkűen szabadlábon hagyott debil multi milliárdos hegylakó proletár hálásan és lelkesen teszi is a dolgát, addig a narancsos oligarcha uralkodóház nyugodtan fosztogathatja tovább az országot. Amíg Ferenc bohóc buzgón leköti az ellenzék és a balga jó nép figyelmét, addig Felcsút “Napkirálya” a lángos képű Lőrinc is nyugodtan felvásárolhatja magának üveggyöngyökért a még megmaradt összes főúri kastélyt falustól, tavastól, erdőstől, jószágostól meg jobbágyostól. Addig a fideszes kiskirályok teljesen zavartalanul megszállhatják az egész budai várat is, szőröstül-bőröstül. A felcsúti Orient Expresszt is ki lehet bővíteni a szibériai Vlagyivosztokig stb.. Aztán, ha a Ferenc továbbra is ilyen megszállottan jól végzi a dolgát, akkor már most borítékolható, hogy lesz még hosszú négy évük, hogy az utolsó morzsáig kifosszák és felosszák egymás között az országot.

De, hogy ne ragadjak le az ország leggazdagabb elmebetegénél, ugyan ezt a funkciót látja el a fesztivál győztes osztrák genderdalnokra (Conchita Wurst) kísértetiesen hasonlító Fekete-Győr András nevű szőrmók “lehallgatott” szabadságharcos is, a Momentum frontembere. Akinek most már minden egyes megszólalásából szinte sugárzik a fellengzős Magyar Bálintos retro lózung: Tudjuk! Merjük! Tesszük! (Hát, meg is tették, hogy jönne rájuk a szaporaság a 6-os Combínon!) A tornából felmentett daliás levente az olimpia villámgyors elkaszálásának bámulatos sikerén felbuzdulva, immár nem sokat cicózik a szavakkal. A minap pl. egy terjedelmes mély interjút adott a szellemiségéhez igen közel álló svájci Neue Zürcher Zeitung nevű ultra libsi (bibsi) napilapnak, amelyben könyörtelenül leleplezte a hazafiatlan Orbán kormányt. Ott aztán nem kevesebbet állított a kevély nyalka emberke, mint, hogy a magyar kormánynak kutya kötelessége lenne a hívatlan milliós sivatagi berber és az afrikai ajaknéger hordának a szőrös hóna alá nyúlni. Ehhez képest mást sem tesz, mint harcosan ellenáll a vérfrissítő üdvös emberáradatnak! Meg azt is folyékonyan elhadarta angolul a belvárosi filantróp, hogy neki és gondosan válogatott új pártjának marhára elege van már ebből a mai giccses, izzadság szagú (bőgatyás, karikás ostoros, pörge kalapos, slambucos, csárdásos, fütyülős pálinkás stb.) nemzeti büszkeségből. Ehelyett ők egy valódi felszabadult, szivárványos és pozitív üzenetű nemzeti büszkeséget akarnak megvalósítani idehaza. (Gondolom, mint a demokrácia egyik fellegvárában, Franciaországban!) Egyéb iránt most már az sem hétpecsétes titok többé, hogy az új Stern-csoportos forradalmi alakulat erősen bevándorlás és melegházasság párti, amiből ugye a természetes szövetségesekre is rögtön lehet következtetni. Például, a szavazatokért a saját anyjukat is eladni képes szocik, akiknek a kor követelményének megfelelően már egy LMBTQI (szexuálisan, szellemileg és lelkileg aberrált) “munkacsoportjuk” is van! Mivel, más égető probléma már tényleg nincs ebben a földi paradicsomban, ezért nyugati mintára ők is simán bevezethetőnek tartják a nyálkás homárok és az agyon tetovált kopasz leszbikák törvényes házasságát -, igaz csak fokozatosan, mert, hogy tapintat is van a világon, ugye. Akár csak Gyurcsány Ferkó és maroknyi, válogatottan debilis udvartartása, akik minden áldott nyáron jól bepálinkázva, lelkesen ott csápolnak és riszálva szambáznak a most már nemzeti folklórként ápolt és tisztelt Budapest Pride-on meg a Sziget állatkertben. Aztán, ott vannak még a masszívan habkönnyű megélhetésre hajtó homár párti mini szekták is, konkrétan az: Együtt, LMP, Párbeszéd, a Zöld liberálisok és az örökké infantilisan bratyiskodó Kétfarkú ebek -, hogy a frissen felfedezett és rögtön celebbé is avanzsálódott zsúr forradalmárról, a Gulyás Marciról (Hapci Marci) és egyre csak dagadó romkocsmás naplopó bandájáról már ne is beszéljek. Ezen emberi mutánsok jól felismerhető közös jellemzője -, hogy akár csak a népes hazai rézbőrű populáció -, úgy ők is falkában marhára erősek, roppant magabiztosak és nagyon hangosak, viszont egyenként csak szép csöndben ólálkodnak a fal mellett, mint róka koma a tyúkól körül. Ezeket a kínzóan lüktető mérges keléseket elnézve és hallgatva nemzetünk beteg testén, igazat kell adnom nekik. Egyenként tényleg nem sokra mennének ebben a retro nyugger közegben, csorda kötelékben viszont harsányan dől belőlük a méhész borz magabiztos bátorsága, a büszke meleg öntudat, na és persze az “élj a mának, és a sose halunk meg” életérzés. “Én igaz hazafinak tartom magam, Orbán Viktor viszont hazafiatlan” – mondotta a magyar Conchita Wurst és intőleg hozzátette – Magyarország uniós tagállam, tehát az összes brüsszeli parancsot köteles keményen bokázva és feszesen szalutálva végrehajtani, beleértve a milliós idegen sáskahad feltétlen befogadását és kényeztetését is! Történelmi szerepébe belemelegedve és mélyen átélve azt, még roppant szerényen hozzátette: mi vagyunk a magyar jövő az összes többi gagyi retro párt meg a múlt!

Tehát, minden egybevetve: momentán a momentumos Conchita a magyar nép Mózese, aki a közeljövőben képes lesz minket elvezetni Orbán rabszolgaságából a tejjel-mézzel folyó Kánaán földjére! Olvasván és hallván a girhes patrióta küldetés tudattól csöpögő szövegelését, az ember komolyan eltöpreng: ez a nyikhaj egyetemlakó, önjelölt megváltó tényleg komolyan azt gondolja, hogy ezzel a homályos romkocsmából hozott nyomulós stílussal ő az egyetlen alternatíva vagy csak szimplán hülyének néz mindenkit? Most, hogy itt a madárfüttyös tavasz, na meg a teljes sérthetetlenség garanciája, bátran megjelennek és hőbörögnek a korcs mivoltukkal hencegő új Martinovics Ignácok első példányai. Aberrált korcsok és élősködő bazári majmok persze mindig is voltak, de a tradicionális társadalmak mindig is rühellték őket és igyekeztek is őket móresre tanítani. Büntették, bezárták, elüldözték, vagy szarrá verték, mint szódás a lovát, ahogy azt kell a normális többség védelmében. De, a mai kor jámboran kérődző embere már csak fásultan, undorral legyint rájuk, a fejét leszegve továbbmegy és igyekszik valahogy túlélni a mát és a holnapot. Ha ez így megy tovább, akkor bizton állíthatom, hogy vérzivataros történelmünk során még nem is éltük meg az igazi poklok poklát. Az még csak eztán jön! Sőt, tovább megyek. Ha ez így megy tovább, még az is könnyen meglehet, hogy a nem is olyan távoli jövőben ábrándos romantikával és múltba révedő párás szemekkel fogjuk visszasírni a mély feudalizmust, a Kun-Rákosi-Kádár-tengelyt, a pufajkás demizsonos törpét, a pszichopata Ferencet és őfelségét, Orbán Viktort, a Bibó koleszos úri világával! Mert, ha ezek a most hőbörgő Cohn Bendit embriók egyszer tényleg átveszik a hatalmat, hát, maga a jó Isten sem fog többé ráismerni erre az amúgy is szerencsétlenné tett országra. Akkor aztán még könnyelmű ígérgetés sem lesz, sem az ingyenes gyógyszerre, sem a potya omnibuszozásra, és főleg nem az évi krajcáros nyugdíjemelgetésre! Még akkor sem, ha ezzel szó szerint rituális politikai öngyilkosságot követnek el. Akkor még annyira sem lesznek fontosak (még szóban sem) a csóró kis nyuggerek, az éhező gyerekek, a szerencsétlen rokkantak és hajléktalanok -, mint most. Mert, ahogyan a mostani parazita kifosztóink és úrhatnám kiskirályaink, úgy ezek a most hatalomra ácsingózó Mózesek sem tudják majd átérezni a vegetáló pórnép nyomorát. Hogyan is tudnák, amikor se ők maguk, sem pedig a szűkebb környezetük soha ételükben nem láttak közelről (és nem is fognak) sem patkányoktól hemzsegő, omladozó putrit, sem az utolsó fillérjeit reszkető kézzel számolgató kis nyuggert. Arról már nem is beszélve ugye, hogy hosszú generációkra visszamenőleg egyikük családja sem végzett soha nehéz fizikai munkát, csak kizárólag nagyhatalommal járó, jól fizető öltönyöset. Ez az “uralkodásra született” kiválasztott aranyifjú generáció egyetlen másodpercre sem mond le arról, hogy a saját aberrált képére formálja ezt a szerencsétlen országot. Tehát, ha a szerény megérzésem nem csal, a jövőben még ennél is több ásványvizes flakont görcsösen szorongató és állandóan az okos telcsijét buzeráló naplopó gender hülyegyerekbe fogunk botlani lépten-nyomon. A másik hiteles mutáns bizonyítvány a könyök, a kar meg a térdvédő és persze az elmaradhatatlan bukósisak, a feszes cicanadrág, a napszemcsi, na meg a 200-300 ezres csúcsbringa. Mondjuk számomra már ez is legalább olyan nehezen emészthető, mint a csülkös-velős pacalpörkölt, de, ha azt látom, hogy egy meglett ficsúr egy méregdrága öltönyben meg a hátán egy Louis Vuitton hátizsákkal kerekezik, vagy elektromos rollerezik a “melóba” (valamelyik csupa üveg irodaházba), na akkor már egyenesen sikító frászt kapok. Félreértés ne essék, mert természetesen én is voltam fiatal és egy naftalin szagú vénember sem vagyok, de ennyi szürreális gender állatságot még az alábeszélős amerikai VHS horror filmeken sem láttam annak idején, mint most élőben. Mindezt napi szinten látva, bátran ki merem jelenteni, hogy a jövőre nézve senkinek ne legyenek illúziói. (Már én sem vagyok szentimentális.) Ezeket aztán nem fogja sem meghatni, sem visszatartani a kemény munkában megfáradt és lebetegedett, vegetáló kis nyuggerek milliós népes tábora, sem pedig a demográfiai Armageddon víziója. Főleg, hogy az éhbéres rabszolga munkaerő piac területén már annyira szorít a kapca, hogy most már a “dolgozni vágyó” szakképzett nyuggereket (Lenke néniket és Taki bácsikat) is tárt karokkal várják vissza a munka világába. Világos a koncepció, nem? Egyrészt, ha nincs ló, jó a szamár is, másrészt pedig hadd hulljon minél előbb a már régen kiszipolyozott férgese. És végül, de egyáltalán nem mellékesen, ők már réges-régen hozzá vannak szokva a garasos bérekhez és eszük ágában sincs ugrálni, sőt még Tedeumot is mondatnak a nemzetvezetőért a helyi plébánossal. Nem tisztem ugyan, de úgy hiszem, akkor lennék képmutató, ha minderre nem hívnám fel a figyelmet, hisz látjuk és a bőrünkön érezzük hova is tart ez a világ. Ugyanakkor égbe kiáltó igazságtalanság lenne mindezért csupán ezt a fiatal generációt kárhoztatni, hisz abban, hogy idáig jutottunk, abban bizony 28 év, szívós és tudatos központi agymosása és lélektorzítása van. Ezért aztán, ha netán megéljük, ne nagyon csodálkozzunk rajta, ha ezekből a fiatalokból is egy végtelenül önző, koravén, zsarnoki és gátlástalanul törtető nemzedék lesz. Ilyenkor illik és kell is azt mondani, hogy: bár csak tévednék!

Horváth András

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>