Demasquee par le thomisme (I.) – EL A (méltatlan) KEZEKKEL….

Demasquee par le thomisme  (I.)

EL A (méltatlan) KEZEKKEL….

 

Motto: Primum Veritas, deinde vivere (!)

 

Szalay Attila
nyugdíjas, tomista

 

…Aquinói Szent Tamástól és tomizmusától!! Nevezzük ezen kezek tulajdonosait akár pápa-imitátor Bergoglionak és II. zsinatos Főtanácsának, akár a világunkat, életünket nyomorító Izrael állam intézményeinek, személyeinek, támogatóinak.

A „kezek” működése legújabb „egyházias” fázisának lényege: ismert személyekre szabott megtévesztő PÁROSÍTÁSBÓL következő manipulált együttműködtetésük a bergogliós „egyház” STABILIZÁLÁSA érdekében, amely egyház érzékelhetően megroggyant az utóbbi évtizedek túlbuzgó ön-zsidósításában. A párosítás kezdeteként: AQUINÓI SZT. TAMÁS (1224-1274) – Luther Márton (1483-1546) vannak megnevezve, mint akik a bergogliós „RADIKALIZMUS” (!?) nevében, képviseletében lesznek munkába állítva úgy, hogy tudatlanra van véve, felejtetve van minden eddigi ismert másságuk, az egymástól merőben eltérő – sőt szemben álló – voltukat kifejező jellemzőik. Mert új szerepkörükben már barátian, kéz a kézben összesimulva fognak azonos eszközökkel azonos célokat követve szolgálni, megvalósítva hitvallásos világunk tovább JUDAIZÁLÁSÁT.

A hírt az ismert hazai zsinatosan zsidószolgálatban jeleskedő Új Ember c. hetilap 2015. 03. 22-i számának 5. oldalán közölték meglehetősen bő szövegezéssel, kommentárral, az eddigi ismereteinket, egyháztörténelmi tényeket cenzúrázva, olyan kioktatóan fölényes hangvétellel, amely kizárt minden esetleges un. progresszív vagy tradicionalista ellenvetést, tiltakozást, netán opponáló emlékeztetést. Jelezve, tudatva az olvasóval, hogy idejétmúltan tarthatatlanokká váltak például az egykor volt dicső hitvédő inkvizítorok mártíromsága, vértanúsága, boldog és szent doktoroknak az ERETNEKEK tévedései és hamisításai elleni küzdelme, tevékenysége, tanítása.

Az új, bergogliósan alázatosra megalázott purifikálós egyházi közegben a fenti kényszer-párosítás alanyai, Tamás és Márton a talmudista dialektika szabályai szerint MŰKÖDTETVE szükségszerűen, s kölcsönösen fogják kioltani, semlegesíteni  egymás azon erényeit/erősségeit és tanítását, amelyeknek megléte FENYEGETNÉ a Bergoglio rabbi „New-Deál”-jének 21. századi sikerét. Amint – szerintem – már fenyegetik azon nem zsidó hívők egyre növekvő száma is, akik észlelik a zsinatos egyházukba vissza-zsinatosított zsidók „vissza-metszettettségük”-ből bekövetkezett szabados viselkedési botrányainak elkenős, „csak tűnődéses dilemmázásra” való „pápás” redukálását. (ld. Mártonffy M. írását az ÉS 2015. ápr. 3. sz. 3.oldalán!)

De vajon, Francesco, „A JEZSUITA” miért nem saját dédelgetett házikedvenc jezsuitáit: K. Rahner, H. Lubac, Teilhard de Ch., v. Szabó F. Vértesaljai L., Alszeghy Z. stb. párosokat mozgósította, vetette be a még elvarratlan szálak stabilizációs (!) összeférceléséhez, elvarrásához?! Valószínűleg azért nem, mert velük és a rendtársaikból „kikeverhető mesterkeverékkel” nem tudna valami nagyot, emlékezetesen maradandót alkotni, amire pedig – a kiszivárogtatott hírek szerint is – nagyon-nagyon áhítozik PÁPA-IMITÁTORKÉNT. Nehezen is tudná elrejteni azt a pszichésen/genetikailag determinált mediterrános színészkedő semita egyéniségét, amely ösztökéli, motiválja ŐT zsidó rajongói kegyét, „rokonszenvét” szenvedélyesen kereső, hajhászó – téveteg – úton, egyre tovább, tovább…. MEDDIG? A választ a „világ dicsősége és a szemek kívánsága” kísértésének a bűnében találjuk. (Aqu. Szt. Tamás: STh.:II-II. q. 129. art.1-2, in C.)

Bergoglio rutinos neo-pragmatista talmudistaként jól ismeri a tippet: az a jó, ami „nekünk” hasznos, és az a hasznos ami „nekünk” jó; és bátorítást merít és útmutatást kap abból a rabbinista apokríf próféciából, mely szerint: …az egyházon (?!) a pokol kapui sem…, ….de a kiválasztott nép erőt fog venni?! Ehhez a manőverhz illesztenék most a bora-katalinosítottan lutherizált Aquinói szent Tamás doktornak az igen tágasan, önkényesen értelmezett tanítását pld. a lelkiismeretről, amelyet  követni lehet – sőt kell is – még LELKIISMERETLENSÉGÜNK (vagyis szabadosságunk) árán is (!?) Nem kizárt, sőt nagyon valószínű, hogy Aqu. Szt. Tamás reklámozott bevonása (semmi tiltakozás a Domonkos rend részéről?) ilyen párosításba a LEJÁRATÁSÁT célozza, hiszen kollaboráltatják tanítását egy posztmodernül felmelegített XXI. századi „kettős igazság” (duplex veritas) igenlésében, amelyet egyszer már az azt hirdető/terjesztő zsidó-arab ellenfeleivel vívott szellemi csatában a XII. századi párizsi egyetemen legyőzött (De unitate intellectus contra Averroistas; S.Cont.Gent. Libr. III. cap.28. ampl.)

Émelyítően gyomorfelforgató ezekben a fejeeményekben az, hogy a vatikáni izraeliták által vezérelt legújabb invázióban mennyire jelentősen júdási főszerepet kapott és vállalt relátorként Erdő Péter magyar bíboros. Tovább öregbítve azt a közismerten nemzetközi  utáltságunkat, hírhedettségünket, amelyet az amerikanizálódott zsidó származású tudósaink vívtak ki maguknak – és nekünk magyaroknak – az atombombával tömeggyilkossá váló fizikusi-matematikusi pozíciójukkal, mint a XX. század CSINÁLÓI.

Zsidóként „kvázi magyar” Testvéreim! NE hagyjuk magára bíborosunkat, tekintsük honfiúi kötelességünknek, hogy a bergogliós párosítási programba segítségére sietünk, például az itthon már teljesített, bevált és bizonyított közéleti értelmiségi zsidóink kiajánlásával a Vatikánba. Nyilván a Világ Magyarsága T. Olvasóinak is vannak nevesíthető ötleteik, akiket szívesen beneveznének ebbe az „utolsó pár előre fuss” projektbe?

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>