Dr. Gidai Erzsébet

Dr. Gidai Erzsébet

  1. május 22. – 2008. augusztus 19.

 

Már hét esztendeje, hogy dr. Gidai Erzsébet, a magyar függetlenség egyik élharcosa nincs közöttünk. Nála reálisabban, rendíthetetlenebben kevesen küzdöttek Hazánk rabszolgasorsba taszítása ellen. Számos tudományos fokozat, még több munka mellett is a mai milliárdos senkiházik gazdagodását nézve szegényen, szerényen élt közöttünk, s küzdelmes élete során sem harácsolt össze vagyont, nem gyűjtött kincseket, csak barátokat, küzdőtársakat. Erzsike, amikor csak ideje engedte, igen alapos, körültekintő és a gazdasági életünk legkisebb pontjára is kiterjedő figyelemmel írt lapunkban, a korábbi Magyar Világban is, hiszen szinte az alapítás – 2002. októbere – pillanatától örömmel fogadta, hogy cenzúrázatlanul mondhatja el véleményét. Férje egyike volt a romániai forradalom áldozatainak, amikor ’89-ben segélyszállítmányt vittek Erdélybe, egy orvlövész eltalálta. Igaz, még élve érkezett haza, de a sérülések okozta fertőzésekbe néhány hónap múlva belehalt. Itt maradt hát özvegyen, három iskolás gyermeke felnevelésének minden gondjával, súlyos beteg édesapja ápolásával, miközben egy még nagyobb kórral, a magyarság kifosztásának kórjával is meg akart küzdeni. Szókimondásáért, megvesztegethetetlenségéért sok-sok megaláztatásban volt része. Egy alkalommal még a Fidesz egyik vezető posztot betöltő beteges személyiségszerkezetű alakja egy bécsi konferencián még pofon is akarta vágni felszólalásáért, s Erzsébet asszonyt külföldi képviselők mentették meg az atrocitástól. Amikor érezte, hogy a gyógyíthatatlan kór egyre jobban felemészti erejét, sokat panaszkodott: „Egyre kevesebben maradnak, akik kiállnak a nemzet megmentéséért folytatott küzdelemben és egyre nagyobb az éhes csapat. Az elszámoltatás üres politikai fogás maradt, mert már annyian részesültek a rablott holmiból, hogy a Fidesz védőbástyát alakított belőle, s meglátjátok be fogja betonozni magát hosszú időkre a sorosi politika hazai helytartóiként. Mondta ezt 2007-ben, a Fidesz-vezér 2006 októberi csúfos futását követően, amikor egyértelművé vált, hogy a nemzet kifosztásáért szót emelők ellen közös paktum alapján lépett fel a rendőrterror. Hiszen lapunkban is megjelent az a kép, ahol Medgyessy, Orbán, Semjén és az egész díszes kompánia október 22-én, szabadságharcunkra való emlékezés előestéjén együtt ünnepelt az Operaházban, s az arcukra kiült vigyorból jól látszott; ezek mind egygyökerűek. Gidai Erzsébet már – talán szerencsére – nem élhette meg az újabb nemzetárulást, az elszámoltatások, a devizahitel-maffia és a nyílt izraeli politikai megszállás időszakát, de akit egy kicsit is érdekelnek a jelenlegi rabszolgasorsunkat előidéző események, interneten igen sok beszéde, tanulmánya, cikke még fellelhető. Igen tanulságos újra olvasni, hallani vagy akár híres parlamenti felszólalásait megtekinteni. Tanuljunk, de legfőképp okuljunk belőlük. Most professzor Gidai Erzsébetre emlékezve megismételjük Az Európai Unió és Magyarország kapcsolata címmel 2003 januárjában Sopronban, a Nyugat-Magyarországi Egyetemen – amelynek alapító dékánja is volt egyben – elmondott beszédét, amelyet újraolvasva kijelenthetjük, látnoki pontossággal vázolta jelen korunk bűneit és bajait. Hogy lesöpörték az asztalról, ez nemzetünk tragédiája is egyben.

 

Az Európai Unió és Magyarország kapcsolata

 

Az egyetemi katedra is valahol a közéletet tükrözi, mert ha a szakmát adom át a hallgatóknak, akkor abban is benne van valamiféle előadói, egyetemi professzornak a kisugárzása és nyilván ha egy matematikai, közgazdasági formulát elmagyarázok a hallgatóimnak, akkor abból is érződik, hogy annak milyen célja van és milyen szellemiséggel mondja el az ember. A katedra is tudományos, szellemi közéletiség, és természetesen nem állhat meg az ember a katedra öt vagy hat négyzetméterén, hanem a szakmai felkészültségét, tudását azt úgy kell továbbadni, hogy mindenki számára érthető legyen, mert annyi információt, amit ma hallunk, olvasunk az újságok egy részéből vagy a televízióban, az katasztrofálisan félrevezeti, elbutítja, az agyát mossa az embereknek. Én úgy érzem, hogy minden magyar értelmiséginek kutya kötelessége elmondani azt, ami a valóság. Tehát ez a fajta közéletiség kicsit a politikai közéletben való megmártózást is jelenti, ez gyakorlatilag egy felelősségteljes tevékenység és én azt hiszem, hogy minden magyar értelmiséginek kötelező feladata lenne ez, nemcsak az én feladatom. Azért vannak közéleti funkcióim, szeretek segíteni a Magyarok Világszövetségének, mert ami ma a Világszövetséggel történik, az egy történelmileg is elítélendő cselekedet volt, hogy a legnagyobb, magyarságot összefogó civil szervezetet ki akarják szorítani, megsemmisíteni, én ezt egy történelmi szégyennek és bűncselekménynek tartom. Szeretnék az ő munkájukat is segíteni, de hát ez rengeteg időt vesz igénybe.

Egy olyan nagy témáról szeretnék információkat átadni és egy kicsit elemezni is, amelyről most naponta, reggeltől estig hallunk a rádióból és televízióból és olvassuk az újságok zöméből azokat a híreket és információkat, hogy minél előbb csatlakoztassák Magyarországot ebbe a birodalomba, az Európai Uniónak hívott nagy birodalomba, építkező birodalomba és hogyha minden úgy megy, ahogy a világkormányzat ezt szeretné, akkor 2004 májusában valószínűleg Magyarország ennek a birodalomnak a tagja lesz. Kérdem én, hányszor kérdezték meg vagy hányszor adtak választ arra a kérdésre, hogy mi ennek a csatlakozásnak az ára? Hányszor kaptunk arra választ, hogy melyek az előnyök, melyek a hátrányok? Kaptunk-e egyáltalán választ arra az elmúlt években, hogy vajon ennek milyen következményei lesznek hosszú távon a magyarságra, milyen következményei lesznek Magyarországra nézve? Mert bizony ezt a csatlakozást nem most készítették elő. Évekkel ezelőtt már ez benne volt az 1948-ban, 1951-ben hozott egyezményekben. Benne volt 1957-ben, 93-ban, és sorolhatnám a különböző egyezményeket, mert bizony azóta formálódik egy olyan nemzetközi nagyhatalom, amelyet ma már hivatalosan is a világ kormányzatának hívnak.

Tudom, hogy sokak számára ez valami misztikus köd, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez a világkormányzat szervezett formában létezik. Egyik központja megtalálható itt, Európában, megtalálható Tel-Avívben, Londonban, Washingtonban és Tokióban is. Van egy doktorandusz hallgatóm, aki azt vállalta föl – és ez egy meglepetés volt számomra – hogy ő a doktori disszertációját a világkormányzatról szeretné írni. Meglepetés azért volt, mert erről magyar nyelvű irodalom nem igen jelent meg. Jó, hogy ő beszél több nyelvet, de a kérdés, hogy egyáltalán miért választotta ő ezt a témát? És úgy, mint egy doktori iskolának a vezetője, majdnem azt mondtam, hogy ezzel a témával nem szerepelhet, ebből nem írhat doktori disszertációt. Hosszú gondolkodás és vajúdás után végül is zöld utat kapott, mégpedig azzal a feltétellel, hogy igyekszik minden lehető legpontosabb információt összegyűjteni, csokorba foglalni és ezt az információt – természetesen magyarul – megjelentetni. És én abban segítem, hogy ha ez egy tisztességes információ lesz, ha magyarul megjelentetjük, áttesszük közérthető nyelvre és a dokumentumokat mindenkinek el kell juttatni Magyarországon. Olvassák, lássák és tudják, hogy mi készülődik itt ellenük, nélkülünk, a fejünk felett hozott döntésekkel.

Az Európai Unió is ehhez a rendszerhez kapcsolódik és tulajdonképpen ennek a birodalomnak egy olyan szerves része, ami egy óriási, bürokratikus rendszerrel átfogott hatalom és gyakorlatilag arra készülődik, hogy ezt a világkormányzatot kiszolgálva egy nagy világuralom teljes hatalmát segítse elő. És ez nem valamiféle misztikus kép, hanem egy nagyon reális valóság. Ha Magyarország szerepét megnézzük ebben, Magyarország milyen állapotban kerül be 2004-ben vagy utána milyen állapotokra jut majd ez a szerencsétlen, sokszor megszabdalt ország, amely ország elveszítette igazságtalanul több mint kétharmadát, elcsatolták kétharmadát, idegenek megszállták és ottan élő magyarságot, az őslakosságot kisebbségi sorsba sodorták. Igen sokszor kaptam kritikákat ezért a fogalmazásomért a médiumokban, sokan elhatárolódtak ezért tőlem. De megkérdezem én, mint képviselő, aki négy éven keresztül az Európai Integrációs Bizottságban is dolgoztam, hogy egyetlen egyszer a hivatalos álláspont vagy a kormány részéről egyetlen egyszer is föltette-e valaki azt a kérdést, hogy kérem, ha ez a csatlakozás megtörténik, akkor mi lesz a mi kétharmadnyi területünkkel? Mi lesz az ott élő honfitársainkkal? Hogyan lehet egy megszabdalt ország kis részét, egyharmadát becsatlakoztatni, és a többivel nem foglalkozni? Egyetlen egyszer sem tették fel ezt a kérdést és amikor nagyon sokszor egyedül maradtam, hiszen ezt akár közgyűlésen, akár nemzetközi tárgyalásokon megkíséreltem megkérdezni, akkor mindig azt a választ kaptam, hogy botrányos a hozzászólásom! Márpedig engedjék meg, Európában egyedül – és ezt megint el szeretném mondani, és hangosan – egyedül Magyarországnak rendezetlen a területe. És ezt nem lehet szőnyeg alá söpörni! Nem lehet erről nem tudomást venni, nem lehet ezt történelmileg leinteni, hogy volt egy tragikus helyzet, egy békediktátum és a történelem szele átfújt bennünket és a történelem átlépett bennünket. Nem kérem szépen! Mert abban a pillanatban, amikor ez az alku zajlik mirólunk, tőlünk függetlenül, minket meg sem kérdeznek, fejünk felett köttetnek egyezmények, akkor nekünk kutya kötelességünk felszólalni azért, hogy ebbe az alkuba csatolják be a mi sorskérdéseinket! Csatolják be egyebek között a mi területi rendezetlenségünket is! Nem lehet enélkül nagybirodalmi egyezményeket kötni. Ez azt is mutatja, hogy ahol ezt megteszik, ahol ezt meg merik tenni, ott nincs magyar kormányzat! Ott csak egy Magyarországon uralkodó kormányzat van, de nem magyar kormányzat! Egy magyar kormányzatnak felelőssége van, elkötelezettsége van és egy magyar kormányzatnak csak nemzetében szabad gondolkodni. Először! Másodszor! Tizedszer és mindig! És akkor ki kell mondania és ki kellett volna már mondania, hogy ez a Haza nem eladó, ez a Nemzet nem eladó! Nem bocsátható áruba! És nemcsak a magyar termőföld van szó, hanem a mi egész történelmi Magyarországunkról van szó! Mert ezt adták az alku tárgyává. Amikor az egyezmények megköttettek, hiszen már aláírták ’97-ben, ’98-ban folyamatosan, a meccs lejátszott, mindenféle megállapodás megtörtént. És nehogy azt tessenek hinni, hogy itt még zajlanak az alkufolyamatok. Nem, kérem! Aláírtak minden lehető megállapodást. Amikor megkérdeztem valakitől, hogy kérem szépen, hogy lehet, hogy ilyen óriási feltételeket szabnak ennek a megcsonkított, lepusztított országnak, ahol nemcsak kétharmadát vették el, hanem a mostani egyharmadnak is több, mint 90%-os tulajdona is eltűnt, idegenek kezén, eltüntették a költségvetésünket, a pénzünket, értékeinket, eltüntették vagy el szeretnék tüntetni a kultúránkat, erkölcsileg megtépázták amikor tönkretették ezt az országot, hogy lehet, hogy olyan óriási feltételeket, anyagi feltételeket szabnak, amit nekünk még most is teljesítenünk kell? Erre az volt a válasz, hogy aki a klubba be akar lépni, fizesse meg a klubdíjat. És akkor megkérdeztem: milyen klubtagsági díjra tetszenek gondolni? A válasz: sokat kell fizetni, mert önöknek nincs vagyonuk, önöknek óriási az adósságállományuk, akkor mit akarnak itt? Hát azt gondolják, hogy majd az itteni Európai Uniós tagok állampolgárai fogják ezt megfinanszírozni? Erre azt válaszoltam, hogy önök elvették a vagyonunkat, adósságot hoztak a nyakunkba, mert egy Fekete János az soha nem volt magyar ember, föl is vette az izraeli állampolgárságot – ugye tudjuk ezt? -, aki beléptette Magyarországot a Nemzetközi Valutaalapba és a Világbankba és elindította Magyarországot ebbe az óriási adósságcsapdába, aminek az az eredménye, hogy most már 61 milliárd euró az adósságunk. És a gazdaságunk megy lefele. Akkor kérdem én, ki tartozik, kinek? Maguknak nem klubdíjat kell tőlünk szedni, hanem kártérítést kellene ennek az országnak fizetni a kétharmadért, az adósságcsapdáért és az elveszített vagyonunkért. És ebből a kártérítésből egy virágzó történelmi Nagy-Magyarországot újra lehetne építeni. És nem szorulnánk az önök kolduspénzére. A válasz erre az volt, hogy botrányos, amit föl mertem tenni kérdésként.

Végig néztem az adatokat, hogy most, amikor Magyarországot ebbe a birodalomba be szeretnék csatlakoztatni, hogy ez milyen adatok tükrében, hogyan néz ki, milyen érdekek mentén fog ez majd alakulni. Mindenek előtt ennek a nagyvilági hatalmat képviselő, Magyarországon is itt élő kormányzatnak és egyebeknek, személyeknek az érdeke. Érdeke katonailag, érdeke piac szempontjából és érdeke népesedés-politikai és betelepítés-politikai szempontból. És ezt megint nem lehet szőnyeg alá söpörni! És én nagyon szégyellem, hogy naponta attól kell rettegnie az embereknek és folyamatosan azzal félemlítik meg, hogy ha erről beszélni mersz, befogjuk a szádat! Mert így szól a mai történelem. És akkor miről van szó? Magyarország geopolitikailag – tessék végig gondolni – itt Európa szívében egy rendkívül fontos katonai erőtérben fekszik. Hiszen már amikor Helsinkiben a tíz pontos katonai útvonalban megállapodtak, abból öt katonai útvonal itt ment keresztül Magyarországon. Mindenek előtt Magyarország egy rendkívül fontos katonai támaszpont. És erre igen nagy szükség van. A másik: rendkívül fontos Magyarország, hiszen tranzitországként is kezelik, hogy átfuttassanak itt különböző multinacionális cégek érdekeit képviselő árupiacot, tőke és pénzpiacot. Ezt lehet látni, hiszen az ide betelepült, vagyonukat elvitt multinacionális cégek, amikor lejár az öt év, fogják a vagyonukat a hónuk alá és eltűnnek innen. És ez folyamatosan várható a többiek részéről is. De amit lehetett, azt leszedtek innen és előkészítették Kelet felé az útjukat, mert végtelen nagy árupiac van Kelet felé, az orosz és távol-keleti piacokat is ha figyelembe vesszük. És a harmadik, hogy egy óriási migrációs bázis vagyunk! Igen, bizony Magyarország területére nagy számú betelepített személyeknek az előkészülete van, és erre a területre a kanadaiak szerint szeretnének egy 600 ezres főt betelepíteni, részben Izraelből, de más területekről is. Óriási ez a fajta népesedésbe való beavatkozás! És ami a migrációt illeti, mit jelent ez? Arról szoktak nagyon sokat beszélni és erről szól a propaganda, hogy attól fél Nyugat-Európa, hogy majd Keletről megindul egy óriási munkaerő invázió Nyugatra. Mondták ezt a magyarországi kétoldali tárgyalásokon is. Erre föl tessék nekem megmondani, hogy a cigányokon kívül még hányan fognak innen elmenni? Mert elsősorban tőlük félnek. Mert a jó magyar szakszerűen kiképzett szakmunkaerőt vagy a diplomás embert szívesen alkalmazzák. És szívesen is veszik, tehát eléjük nem is szeretnének akadályokat állítani. De egyetlen egyszer sem vetik fel, hogy van egy másik irányú migráció, népesedés-áramlási folyamat, ez Nyugatról Kelet felé áramlás. Azok, akik nyugdíjasok, akik Nyugaton elég szép nyugdíjat kaptak a mi értékeink és értékrendszerünk szerint, szívesen költik el itt a pénzüket, – ez az egyik -, két évvel ezelőtt erről egy kisebb tanulmányt is készítettem, és azok a perifériára szorult vendégmunkások, akik ott ragadtak Németországban és a környéken és nagyon kicsi munkabérből élnek, azok szívesen jönnének ide át és költenék el itt a pénzüket, mert még mindig jobban tudják elkölteni mint a saját országukban, az árdifferenciák miatt. Amikor ezt két évvel ezelőtt felvetettem, akkor azt mondta az akkori Integrációs Bizottság elnöke, hogy ugyan kérem, ki az ördög akarja majd átvinni Magyarországra a pénzét. Tessék megnézni most az adatokat, és tessék végig járni most a magyar falvakat, tanyákat, tanyavilágot Kecskemét környékét, Nagykőrös környékét, Szeged környékét, és mehetnénk tovább, én több mint 250 ilyen tanyahelyet kerestem fel és ha statisztikát csinálnék, akkor azt lehetne mondani, hogy mintegy 40%-a már nem magyar tulajdonban van! Lehet látni azonnal a tanyák helyrehozatalát, és számtalan sok jel van erre. Őrzik, kutyákkal és őrző-védőkkel a területet. Tehát ide jöttek át, már fölvásárolták a tanyavilágot, Hollandiából, Németországból, Izraelből, bagóért, fillérekért. És biztos, hogy lényegesen jobban tudnak élni itt ezek a nyugatról érkezett nyugdíjasok és munkanélküli segélyből érkezők, mint a mi cifra nyomorúságban élő nyugdíjasaink. Óriási a különbség. Ez a fajta migráció, ez a Nyugatról Keletre történő migrációs áramlás ez nem zárult le, ennek még egy következő hulláma is van, és már 2000-ben aláírták azt a megállapodást, és 2001-ben megerősítették ezt – még a parlamenti vitákból lehetett látni -, hogy Nyugatról befele lehet jönni dolgozni, innen kifele pedig nem lehet menni. Lehet vállalkozni szabadon, lehet kérni letelepedést, tehát szabad az út! Ez egy olyan nagy változást fog jelenteni a népességünkben, az egész propaganda gépezetünkben, amelynek az a veszélye, hogy nemcsak vagyonunkat fogják innen elvinni és elvenni, hanem el fogják venni a teljes létterületünket és életterünket. Ez az egyik legnagyobb veszélye ennek a csatlakoztatási folyamatnak. Hadd emeljek ki még egy nagyon fontos tényezőt, amelyről nagyon sokat lehet hallani a tárgyalások során, de igazán mély információkat nem adnak ki, és ez a termőföld kérdése. Van egy olyan tárgyalási alap, ez az úgynevezett IV. kérdéskör vagy szabadságjogokat érintő kérdéskör csoportja, amely a tőke szabad mozgását érinti. Ebben van benne a termőföld kérdése is! A termőföld nemzetközi adás-vételéről gyakorlatilag már az elmúlt évben az első egyezményt aláírták. Lezárták ezt a fejezetet. Ez azt jelenti tehát, hogy négy év vagy két év múlva majd módosítgatják, de gyakorlatilag a termőföldnek az idegenek kezére juttatását szabaddá teszik. Ez alól nem tud kibújni Magyarország, ha ezt az irányvonalat tovább követik! Ez azt jelenti, hogy már megindult egy óriási spekulációs termőföld-felvásárlás. Egy Eőry Teréz kolléganőm egy kiváló tanulmányt készített arról, hogy mi történik és hogy történik a magyar termőfölddel és mi lesz a magyar termőföld szerkezeti átalakulásakor. Komoly számítást végzett, elment a Földhivatalokba adatokat gyűjteni és ezekből kiderült, hogy már a magyar termőföldnek – becslései szerint – 40%-a nincs magyar kézen. Tehát nem igaz, hogy a magyar termőföldhöz eddig nem nyúltak. Mert ezekkel a szélhámos nagybevásárló központokkal együtt már termőföldet is vásárolnak, raktárházakkal, logisztikai központokkal termőföldet vásárolnak. És lehetne sorolni, hogy a vámszabadterületekkel és ipari parkokkal is lehet földet vásárolni. És az Európai Unióval megkötött egyezmény is kimondja, hogy a magyar termőföldeket, az azokon történő termelést le kell csökkenteni, egymillió hektárnak az erdősítéséről van szó, az állatállományt több mint a felére kell lecsökkenteni és a növénytermesztést is több mint a felére csökkentsék le, mert a magyar mezőgazdaság óriási konkurenciát jelent Nyugat-Európának. És most itt állunk és szembesülünk ezzel. Márpedig egyértelmű, hogy ezt a magyar termőföldet idegenek kezére kívánják átjátszani! És akkor itt kellene nekünk összefogni és folyamatosan tiltakozni és mindenütt fellépni, hogy a magyar termőföld, a magyar Haza nem eladó. Mert akié a föld, azé a hatalom! Akié a hatalom, azé a Hatalom! És akkor az idegenek kisöpörnek bennünket innen és mi hazátlanok leszünk és akkor elveszítjük még azt a kicsiny gyökerünket is, amivel még kapaszkodunk, hozzá tapadunk ehhez a szülőföldhöz.

(Folytatjuk a következő számunkban)

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>