Egészségünk védelmében

Egész-ségünk védelmében

 

Ünnepek táján érdemes volna a régi népmeséből a Kisgömböc történetét újraolvasni. Most elsősorban nem is a legfontosabb mondandójára hívnám fel a figyelmet, hogy a kiskondás a bugylibicskájával belülről fakassza ki a felfuvalkodott gömböt, hanem e történetnek a mellékvágányát: minden falánkságnak előbb-utóbb ez lesz a vége. Még átvitt értelemben is. Hát ha még a gyakorlati oldalát nézzük. Ünnepek táján az egész ország – világ – vásárlási lázban ég. Visznek mindent, ami csak az üzletben kapható, mintha világvége lenne. De hiszen, akkor meg mi a csudának kell begyűjteni a harmincadik hamutartót, szappantartót, csillárt, rágógumit és mindenféle kacatot. Ha itt a világvége, úgy is mindegy. Az ember úgy sem viheti magával a szerzett kacatjait, mint ahogy hozni sem hozott egyebet a lelkiségén kívül. Ha én biztosan tudnám, hogy mikor következik be a világvége, vagy csak az elszólításom idejét tudhatnám, mást sem tennék, mint a szeretteim körében megszépíteni az utolsó időket. Mesélnék, játszanék az apróságokkal, bölcsen elemezném az életutunkat a felnőttekkel, hogy ha újból visszatérhetünk, ha valóban létezik a lélekvándorlás, mi az, ami elkerülendő, azok a rosszak úgy rögződjenek a gondolataink között, hogy ismételten ugyanebbe a hibába már ne essünk. Bár az emberiség minden egyénje képes volna erre, hiszen akkor a világunk sem itt tartana, ahol most.

De most ünnep van. Hallelúja! Itt van a nagy zabálások ideje. Az ajándékozás mellett legtöbbször a „mi legyen az ünnepi menü?” kérdés hangzik el. Roskadásig megrakott asztalok, az ilyenkor elengedhetetlen töltött káposztával, halászlével, zsíros pörkölttel, tokányokkal, rántott hallal, rántott és töltött karallyal, sült kacsával, sült libával, új esztendő éjjelén sült malaccal is kiegészítve, disznótoros finomságok, virsli, korhelyleves, az elmaradhatatlan diós-mákos beiglivel, zserbóval, fánkkal és apró linzerekkel. A sor végtelen, hiszen itt most valóban igaz, hogy ahány ház, annyi szokás. És megannyi pénztárca. De még a legszegényebb családoknál is törekednek arra, hogy legalább karácsony szent ünnepén ne maradjon üres a gyomruk, igyekeznek begyűjteni az adományokból, ingyenkonyhákról, szeretet csomagokból annyit, hogy jusson bőven az asztalra.

Nem véletlenül szabta meg a mulatozást, farsangolást követően ősünk a böjti heteket, hiszen azt a sok traktát, sokszor ész nélküli falánkságot valahogy helyre kell hozni, mire a tavaszi nagy munkák odakint a határban megkezdődnek. Na de mai modern korunkban már ilyen vész – mármint a szántás-vetés embert próbáló munkálatai sajnos keveseket érintenek, annál nagyobb veszély a városi ember számára az ünnepi trakta. A sok ízfokozótól, génkezelt műételektől gyakran ezekben a napokban alapozódik meg a jó kis gyomorfekély és egyéb belső szervi bajok, elváltozások.

Ezért sem árt az óvatosság. Ha az év végi nagy hajrában – evés-ivás-traktálás – minden reggel egy kis kanál szódabikarbónát kevés vízzel elkeverve beveszünk, már valamennyire megóvtuk bensőnket a súlyosabb következményektől. Ha odafigyelünk, hogy a máskor egy hétre is elégséges eledelt naponta leeresztve a torkunkon, a felesleg távozzék is a beleinkből, még jobban óvtuk szervezetünket. Ha ez akadályba ütközik, sok-sok hasznos zöldség-gyümölcs akad, a szilvától a birsalma lekvárig vagy kompótig, de csak a legvégső esetben folyamodjunk keserű sóhoz vagy egyéb, drasztikus segítőkhöz. A tél, a decemberi napok-hetek elsősorban a vastagbelet terhelik meg, a nehéz és fűszeres ételeknek köszönhetően, ezért, miután ismert az ősi mondás, hogy  a betegség, a halál a vastagbélből indul útjára, vegyék igen komolyan a mindennapos széklet elősegítését épp úgy, mint a gyomor védelmét. Törekedjenek arra, hogy az ünnepnapok között is tartsanak pihenőket az étkezésben is. Egy-egy szerényebb kínálatú alkalmat iktassanak közbe, de az sem lesz kárukra, ha teljesen kímélő étrendet állítanak össze egy-két napra, amikor csak nyers gyümölcsöket, zöldségfélét, salátákat fogyasztanak, esetleg egy pár szem héjában sült krumplit, sós vízben főtt rizst… szerencsére a sor itt is bőséges.

Egyet jegyezzenek meg: attól még senki sem lett beteg, ha nem ette magát kisgömböc módjára degeszre vagy ha egyáltalán nem fogyasztotta el az aznapra szánt sokfogásos eledelt.

Egészségünk védelmében az új esztendőben is találkozunk, ezúttal kivételesen nem a hónap első, hanem a második szerdáján, azaz január 11-én,

amikor a gyomorrontásról, gyomorpanaszokról és annak orvoslásáról is szót ejtünk. Várunk minden érdeklődőt, lehetőleg minél egészségesebben, hogy a jövőnk is valóban egész-ségben telhessen.

 

Rozgics Mária

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>