Egy másnapos ország

Egy másnapos ország

(Avagy egy magyar alkalmi alkesz vallomásai)

 

Azért akárhogyan is járatom itt állandóan a lepcses számat meg a lúdpennámat, de egy rossz szavam sem lehet most már a hatalomra! Immár egészen bizonyos, hogy a tulajdon édes szülém sem féltett és vigyázott rám annyira, mint a mi jóságos pártunk és kormányunk. De, mivel társadalmi problémáról lesz szó, hát rögtön át is váltok többes számra, mert, hogy így az igazságos!

Mint ahogy azt promóciósan meglebegtették, a dohánytermékek után, majd nemsokára az alkohol tartalmú termékeket fogja számunkra elérhetetlenné tenni a hatalom. Persze, ahogy az a sunyi álszent élősködőkre jellemző, és ahogy azt már megszokhattuk, az elvtársak most is úgy tesznek, mintha eddig itt nem lettek volna alkoholisták, drogosok, nikotin- és egyéb élvezeti cikk függők – mióta világ a világ! A mostani apai ösztön hirtelen túláradó megnyilvánulása rendkívül profán okokra vezethető vissza! Persze, most sem lenne ez számukra olyan nagy probléma, ha éppen nem kerülne olyan sokba a detox, a “gyógyítás”, na meg az ezzel járó járulékos költségek, mert különben tőlük aztán hullhatna a férgese százezer szám! Meg aztán az sem mellékes, hogy minden államnak horribilis bevételei származnak az alkoholból, a dohányból, a kávéból, a benzinből és a többi élvezeti cikkből. De, minden túlzás nélkül úgy is mondhatnám, hogy az állam 50%-ban ezekből tartja fenn magát! Ha nem így lenne, már régen betiltották volna mindet, a por nép véleményétől teljesen függetlenül. De, mivel ezt nem lehet, hát az “egészségünket féltve” szemrebbenés nélkül felemelik az árakat a csillagos égig, hogy így aztán még többet kaszálhassanak a hájfejű élősködők rajtunk. Mivel a piálást még H. Hoovernek, Rooseveltnek és a vaskezű Csermaneknek sem sikerült visszaszorítania (reggel 9 előtt nem lehetett szeszt árulni sehol egy darabig), ezért ugyanazt teszik az alkoholos termékekkel, mint a dohányáruval. Miután ezt a zsíros megahasznot hozó iparágat is “nemzeti” köntösbe öltöztetik majd (a csókosok nagy örömére), olyan szintre emelik az árakat, hogy azt már tényleg csak az alvilági gengszterek, meg az amúgy látszólag “józan életű” sportos milliomos zug alkeszok engedhetik meg maguknak. Ennél fogva gyerekjáték megjósolni, hogy a mezei magyar ember még jobban rá lesz majd szorítva a gyilkos tablettás-kannás borokra, és a szintén kivégző jellegű kotyvalék páleszokra, amelyek garasokért rekordidő alatt végeznek majd a függővé tett delikvensek százezreivel. Így aztán a hatalom három legyet is üt egy csapásra! Egyrészt nem kell őket “gyógyítgatni”, másrészt ennek leple alatt az egekig lehet emelni az árakat (maximalizálva a bevételt), harmadrészt pedig így szabadulhatnak meg a legegyszerűbben és a leggyorsabban a számukra amúgy is haszontalan, nem adózó társadalmi rétegektől! Természetesen, a fő csapás ezúttal is azokat fogja érni, akik általában alkalmanként vagy mindennap, de a józan ész határain belül szoktak poharazgatni és nem az a fő céljuk, hogy ilyen formán vegetálják át ideig-óráig ezt a rongyos életet azáltal, hogy minden nap a kutyák nyalják a szájuk szélét! (Ezekhez sorolom jómagam is!) De, hát, mint említettem itt véletlenül sem az atyai féltésről van szó, hanem arról, hogy szép lassan, de biztosan minden adózó és nem adózó birka a lehető legnagyobb diktatórikus regulák alá legyen szorítva az élet minden egyes területén! Így aztán a hatalom egy idő után minden egyes alattvalóval úgy bánhat, mint egy jámbor haszonállattal, vagy egy eszközzel, akinek ő szabja meg, hogy mikor ehet, ihat, dohányozhat, pihenhet, alhat, dolgozgat, utazhat, na meg unga-bungázhat! Hát, ennyire egyszerű, nincs ebben semmiféle humánus szentimentalítás Béláim! Persze, lenne azért egy másik, sokkal hatékonyabb alternatívája is az idült alkoholizmus visszaszorítására, de, hát az ugye nem érdeke a hatalomnak, mert nem az az igazi célja! Ez az alternatíva pedig nem más, mint a mindennapok élhetővé tétele, a majdnem reménytelenül leszakadt társadalmi rétegek számára! Mert, hogy senki ember fia nem az anyatejjel szívta magába az első pálesz adagot csecsemő korában, és így lett alkesz, hanem valamiért eljutott idáig a lejtőn, csak, hát erről a súlyos össztársadalmi szociológiai problémáról valamiért nem nagyon szeret beszélni az egészségmániás, ful-gazdag álszent parazita réteg. Természetesen a mindennapok élhetővé tételén azt értem, amit minden józanul gondolkodó honfitársam. A legfontosabb alapkövetelmény, az oktatási rendszer és a szülők felelőssége, aztán az egzisztenciális létbiztonság (jól fizető, biztos munkahelyek) megteremtése a perifériára szorult néptömegek számára, végül a liberális, merkantilis és hedonista szellemiségű média terror drákói visszaszorítása! Mert ebben az országban (világban) bizony a nap 24 órájában semmi más nem zúdul az agyakba, mint a liberális szellemi vörös iszap, amelynél aligha létezik kártékonyabb drog a világon! Vegyél a gyógyszermaffiától teszteletlen kotyvalékokat kiló számra, vedd meg a harmadik plazma tévét meg az okos telefont is, vegyél kiló számra méreg-drága kence-ficéket, meg vegyél egy harmadik meseautót is, csak nokedli szaggatót, meg gyúró deszkát ne! De, mivel száz szónak is csak egy a vége, ezért hát maradjunk csak annyiban Béláim, hogy amíg itt nem lesz egzisztenciális biztonság, nem lesz minden polgár feje fölött biztos, meleg hajlék és nem lesz rend a buksi fejekben, addig nem, hogy kevesebb lesz az idült alkesz, a hajléktalan, a drogos, a krakéler alvilági bűnöző, meg a többi félállat, hanem egyre több! Úgy, hogy az uborkafára, a hátunkon felkapaszkodott álszent milliárdos despotáink jobban tennék, ha nem Cézárt játszanának, hanem inkább elgondolkodnának a saját felelősségükön is, ami bizony nem kevés!

 

Horváth András

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>