Élni vagy létezni? 55. – Esszenciaként

Élni vagy létezni?

  1. Esszenciaként

 

Több, mint egy éve írogatom, heti rendszerességgel azokat a dolgokat, amikre kisded kutató-csapatunk az elmúlt két évtized alatt felfigyelt, s az összefüggéseket, amiket megértettünk. Úgy éreztük, eljött az ideje, hogy az eddig elmondottaknak egy summázatát, kivonatát, egyfajta esszenciáját leírjam. A régi olvasóknak összefoglalásként, az újaknak iránymutatóként…

 

Fejlesztő csapatunk magja 1997 novemberében állt össze. Családunk, baráti körünk tagjai között több olyan, súlyos, esetenként tragikus kimenetelű megbetegedést tapasztaltunk, amikre nem volt „megszokott”, fertőzésre, mérgezésre, öröklésre vagy sérülésre visszavezethető magyarázat.

Agrár- és élelmiszeripari mérnökökként azon tanakodtunk, hogy amennyiben nincs közvetlen ágense a nagy számban előforduló élettani deformitásoknak, vajon mi lehet a tényleges kiváltó ok, ami ilyen frekventált előfordulásban és széles megnyilvánulási horizonton rontja a civilizált világ embereinek életminőségét.

Nyilvánvaló, hogy a megoldás felé vezető út alap-problémája az „identify the Enemy”, vagyis az ellenség azonosítása. Ám azt is tudtuk, hogy a nálunknál sokkal jobban felkészült és felszerelt kutatócentrumok sem igazán boldogultak a kérdés megválaszolásával – így egyelőre semmilyen válasz nincs a civilizációs betegségek okozójára. Memento mori – elhunytak milliói – jelzik az utat, de még nincs feltárt ok. Az életmódról kialakított elképzelések: egészségesnek gondolt ételek, piperék, higiéné, jó és hatékony gyógyszerek, stb., alkalmazása meglehetősen alacsony hatékonysági indexet mutat az idő előre haladtával. Számtalan elgondolásról kiderül menet közben, hogy inkább divatos, mint okszerű volt…

Következésképpen gyógymód és szintézis sincs még.

Továbbra is fennáll a kérdés: mi a NOXA? Mi az ok? Vagy okok?

Arra a rendhagyó elképzelésre jutottunk, hogy nem feltétlenül abszolút okot (okokat) kell keresnünk a jelenségek mögött. Könnyen előfordulhat, hogy az ember életét befolyásoló körülmények relatív, egymáshoz viszonyított változásai, torzulásai eredményezik az élet megvalósulásának disszonanciáit.

A disszonancia felismeréséhez viszont tudnunk kell, miként képződik és szól a tiszta hangsor. Vagyis: miként zajlik a háborítatlanul, harmonikusan lefutó élet.

Hosszú kutakodás és töprengés után két alapvetést találtunk erre vonatkozóan. Egyrészről: az élet nem más, mint az adott, élő rendszerhez köthető anyag- energia- és információ-fluxusok harmonikus időbeli lefutása. Másrészről: az élőnek tekinthető rendszer, saját rendszerhatárai között, képes saját szabadenergia-tartalmának megőrzésére, esetleg növelésére, a környezetéhez képest, abból kölcsönözve a különbség fedezetét. A természetben lezajló anyagi folyamatok hajtómotorja a kiindulási és végtermékek közötti szabadenergia-tartalom csökkenése. Jelen tudásunk szerint csak az élő szervezetek specialitása, hogy képesek a környezethez mért szabadenergia-szintjüket fokozni, illetve folyamatosan magasabb értéken tartani. Ezt a képességüket a halál pillanatának beálltáig megőrzik.

Az anyag-fluxusról sok újat nem kell mondanunk, hiszen korunk tudománya nagy erőkkel kutatja az anyagcsere részleteit, a legfinomabb mozzanatok mélyére hatolva. Az energia-fluxusok értelmezése annál érdekesebb viszont, mert úgy tűnik, még nem kezeljük a helyén az élő valóságnak ezt a szeletét. Vagy figyelmet sem fordítunk rá, vagy, éppen ellenkezőleg, túlmisztifikáljuk azt. Mi megpróbáljuk az akadémiai eredményekkel szinkronban, a kémiai folyamatokhoz kötötten értelmezni azt. Mindenekelőtt be kell látnunk, hogy az élő rendszerben csak nagyon ritkán fordulhatnak elő független energia-folyamatok, s azok, éppen gyér előfordulásuk okán, már a csodák kategóriájába tartoznak, tehát nem képezhetik az általános megoldáshoz vezető kutakodás alapját.

Az esetek túlnyomó többségében azonban az élő rendszer határain belül zajló energia-folyamatok az anyagcsere folyamataihoz, az anyagcsere lépéseiben megvalósuló kémiai szerkezeti változásokhoz kötötten, azoktól el nem választható módon jelennek meg. Minden molekula-szerkezethez tartozik egy saját szabadenergia-tartalom, mely meghatározott értékkel bír. A kémiai reakciók energetikai értelemben építő vagy lebontó folyamatok lehetnek: attól függően, hogy a létrejött végtermék szabadenergia-tartalma magasabb-e vagy alacsonyabb, mint a kiinduló anyag(ok)é volt. (Természetesen, az enzim-szubsztrát reakciók sorában önkényesen választjuk meg, mit tekintünk végterméknek és mit salakanyagnak, hiszen az összes kiinduló anyag szabadenergia-tartalma egyenlő lesz az összes végtermék szabadenergia-tartalmával. Energia nem keletkezik a semmiből és nem vész el, csak átalakul. De éppen a magasabb szabadenergia-tartalmú molekulák szervezetben történő koncentrálásának képessége teszi minőségileg új, „zseniális” rendszerré az élő szervezetet, szemben minden más, eddig ismert anyagi rendszerrel.)

Az energia-áramlás életre gyakorolt közvetlen hatása az autotróf szervezeteknél tapintható ki. A földi biomassza-produktum 99 %-át a fotoszintézist végző szervezetek állítják elő. Anyagi produkciójuk alapozza meg az energia közvetlen hasznosítására nem képes heterotróf (lebontó) szervezetek működését. A globális egyensúly fenntartásához a két kategória harmonikus együttműködése szükséges.

A fotoszintetizáló organizmusok a víz és a szén-dioxid kémiai szabadenergia-tartalom nélküli molekuláit építik össze szabadenergia-tartalommal bíró szénhidrátokká (majd alakítják át egyéb szerves molekulákká.) Teljesen egyértelmű, hogy a bemeneti és a kimeneti anyagi szerkezetek kémiai szabadenergia-tartalma közötti különbség megegyezik a fotoszintézis során felvett, fény által közölt energia értékével.

A fotoszintetizáló szervezet által felhalmozott, különböző molekulákba beépített kémiai szabadenergia-tartalom adja majd meg azt az energetikai hátteret, mely az élet folytatását biztosítja, „n” áttételen (és átalakuláson) át, az autotróf szervezet elfogyasztására épülő teljes táplálékláncolatnak, egészen a csúcsragadozóig.

Nyilvánvaló, hogy a tápláléklánc heterotróf szakaszában már a molekuláris szerkezethez kötött szabadenergia-tartalmak cseréje, a molekula-szerkezetek átalakítása fogja az élet fenntartásához szükséges szabadenergiát biztosítani. Tudnunk kell, hogy az élet fenntartása élettani folyamatokhoz kötött megnyilvánulás. Ezen folyamatok lényegi eleme az élő organizmusra jellemző, környezetétől való elkülönültség és a szintén rá jellemző belső rendezettség (úgy is mondhatnánk, hogy homeosztázis) fenntartása. Az élettani szükségleteket kielégítő, szabályozott kémiai folyamatok energia-igényes folyamatok. Vagyis: élettani munkavégzés folyik az élet fenntartása érdekében. A munkavégzés energia-szükségletének kielégítése heterotróf szervezetek esetében a környezetből felvett táplálék segítségével valósul meg.

Az információ-fluxus kérdéséről kell itt szót ejtenünk. Eredetük szerint két csoportba sorolhatjuk az élő organizmusokkal kapcsolatos információkat: külsőre és belsőre. A külső, környezeti információk orientálják az élő szervezetet a lét- és fajfenntartás tőle nagyrészt független kérdéseiben. (Zsákmányszerzés, menekülés, védekezés, stb.)

A belső ionformációk pedig alapvetően az örökítő anyag (embernél a DNS) által közvetített tudást jelentik. Az élet megvalósulása a fehérjék összerendezett tér- és időbeli mozgásában tapintható ki. Kis megszorítással azt is mondhatjuk, ez a fenotípus. A fehérjék szerkezetét, ezáltal működésük lehetőségeit, a környezet kihívásaira adott reakciók feltétlen (veleszületett) sorát a genetikai információhordozó komplex, a genotípus hordozza magában.

A terv megvalósulását, vagyis a genotípus fenotípussá válását, az öröklött információ mellett a környezeti lehetőségek határozzák meg. Még a hibátlan genetikai kód is csak akkor tud manifesztálódni, ha az általa kódolt molekula felépítéséhez szükséges mindennemű anyag és kellő mennyiségű energia is rendelkezésre áll. A fenotípusért, így a működésért felelős molekulák szintézise energia-igényes folyamat, megfelelő eredményre tehát csak ennek jelenlétében számíthatunk. (Az örökítő anyag átírása, replikálása is energiát emésztő folyamat, energia hiányában tehát jó eséllyel hibás átiratok keletkezhetnek, melynek eredményeként megváltozott működésű vagy életképtelen utódsejtek jönnek létre.)

Az anyag- energia- információ fluxusok tehát együtt és egymásra szoros, közvetlen hatást gyakorolva futnak le az élő szervezetben. Fontos belátnunk azt, hogy bármelyik sérülése vagy torzulása negatív hatást gyakorol magára az életre, s legtöbbször a másik két áramlatra is.

Innét már egyértelműbb, mit kell tennünk ahhoz, hogy az élő organizmus életminőségét javítsuk. Segítenünk kell az anyag- energia- információ fluxusok harmonikus lefuttatásában.

Az élet minőségét meghatározó relatív feltételek átalakulását nem szabad figyelmen kívül hagynunk a szintézis megalkotásánál. Az utolsó 100-150 év alatt soha nem látott mértékben nőtt a „NOXA” értéke. Az anyagok áramlásának minőségi átalakulásával megállíthatatlanul romlik a felszabadítható energia bevitele, azaz hasznosítható táplálék, tápanyag (első helyen nyomelemek /földfémek) hiánya mellett – és ezzel egyidejűleg – határtalan mértékben nőtt az addig soha nem látott mérgek (természetidegen anyagok) folyamatos jelenléte. Sajnos, már az élet intrauterin szakaszában is.

Az a helyzet, hogy nem elég „bruttóban” bevinni az életfolyamatok harmonikus lefuttatásához szükséges anyagokat. Azoknak megfelelő, a szervezetünk által értelmezhető és kezelhető molekuláris szerkezetben kell jelen lenniük a táplálékban, különben hasznosítatlanul távoznak – vagy ami még rosszabb eshetőség, deponált köztes termékként leraktározásra kerülnek. (Enzimrendszerünk nem minden molekula kezelésére van felkészülve, s ezt az eredendő hiányt csak súlyosbítja, ha építőanyagok, energia vagy információ hiányában nem építjük ki azt sem, amire elvileg képesek lennénk.)

A „civilizációs megbetegedések” kapcsán, az anyag- energia- információfluxus harmóniájának megbomlásával arra a következtetésre juthatunk, hogy nagy valószínűséggel egyfajta, állandósult hiánnyal állunk szemben. (Logikai alapon egy adott rendszer működése szempontjából a negatív többlet – pl. fertőzés – matematikai értelemben is egyenlőnek tekinthető a pozitív hiánnyal – vitaminok vagy más esszenciális anyagok hiányával. A civilizációs megbetegedések széles skálája azt is valószínűsíti, hogy általános hatással bíró részlet(ek) hiányoznak a modern kor emberének szervezetéből. (A FAO a 2013-as Élelmezésügyi Világnapon gyakorlatilag deklarálta az ásványi anyagok hiányáról előzetesen felállított hipotézisünket.)

Ha az életet, a maga globális megjelenésében, lépésről lépésre értelmezzük, arra a felismerésre jutunk, hogy a fotoszintézis, a fény energiájának megkötésével, csak másodlagosan hozza létre a bioszférát fenntartó szénhidrátokat. Első lépésben egy univerzális energia-hordozó molekula, az adenozin-trifoszfát (ATP) jelenik meg, a szintézis „fény-szakaszában”. Ennek a makroerg molekulának a hidrolízise szolgáltatja azt a szabadenergiát majd, a „sötét-szakaszban”, mely a szénhidrátok szintéziséhez szükséges.

A szénhidrátok sorsának nyomon követésénél azt kell látnunk, hogy a lebontó anyagcsere energia-feltáró szakaszában, a Szent-Györgyi – Krebs ciklusban és a terminális oxidációban a cukor vízzé és széndioxiddá bontása mellett minőségében ugyanaz az ATP jelenik meg, melyet a fotoszintézis „fény-szakasza termelt az egykori zöld növényben. A heterotróf szervezet működőképességének záloga tehát az, hogy képes legyen szekunder módon előállítani azt az ATP-t, amit az autotróf szervezet primér módon produkált.

Arra a következtetésre jutottunk tehát, hogy az emberi szervezet működésének „spontán anomáliáit”

elsősorban az anyag-energia átalakulások mechanizmusának károsulása okozza: az esszenciális anyagok hiányának következményként beálló energiaszegény állapot hatással van magára az anyagcserére, de alkalmasint az információforgalomra is (elsősorban a genetikai információ transzlációjára,  –

fehérjeszintézis, és replikációjára – sejtosztódás).

E tekintetben különösen figyelemre méltó a mitokondrium néven ismert, fél-autonóm, önálló szaporodásra képes sejt-szervecske működése. Ezen organellum működéséhez kötött a citrátkör és a terminális oxidáció kivitelezése, vagyis a sejt energiatermelő folyamatainak végrehajtása. A sejtlégzéshez szükséges enzimek a mitokondriumban találhatóak. Minden sejt legalább egy (anyai) eredetű MC-vel rendelkezik. Megfelelő körülmények között, bizonyos sejttípusokban, akár több ezer működő MC is lehet. Az energiatermelő körfolyamatok közül egységnyi idő alatt annyi tud végbemenni, amennyire az adott körülmények között szükséges reakcióidők figyelembe vételével lehetőség nyílik. A reakcióidőket nem tudja korlátlanul kurtítani az élő organizmus, az ATP-kibocsátás szükség szerinti növelését a működő modulok számának növelésével képes biztosítani. (Ezért változatos a sejtben található MC-k száma.) Működő MC-k kiépüléséhez viszont elengedhetetlen szükség van a légzőenzimek kellő mennyiségű előállítására.

Kellő mennyiségű kalória bevitele mellet is sérülhet az élő organizmus energia-fluxusa, ha a Szent-Györgyi Albert által „béta-működésnek” elnevezett, cukorhoz és oxigénhez kötött sejtéletforma sérül, mivel a terminális oxidációhoz szükséges enzimek (citokróm-rendszer) elegendő ásványi anyag (különösen vas) hiányában, nem épülnek ki.

A folyamat nem feltétlenül jár együtt azonnali sejthalállal, mert egyéb, magas szabadenergia tartalmú vegyületek fermentálásával a sejt képes lehet fedezni az energiaszükséglete egy részét, ugyanakkor, ez a „tartalék-áramkörös” működés már nem biztosítja a „genetikai tervben” szereplő működés tökéletes kivitelezését. A sejti- szöveti- szervi- szervezeti működés energiafedezetét biztosító ATP-molekulák viszont a szükségesnél csekélyebb mértékben lesznek jelen az élő organizmusban, következésképpen nem minden élettani funkció kerül kivitelezésre, vagy nem megfelelő mértékű lesz bizonyos funkciók ellátása. (Mint fentebb írtam, ezek a folyamatok energiaigényes reakciósorok.)

A szervezet nem általános „lassulással” válaszol erre a csökkent energiaszintű állapotra, hanem a saját biológiai kódja szerint allokálja újra a maradék energiaforrást. Ennek során az életben maradását legkevésbé veszélyeztető felhasználásokat iktatja ki legkorábban, majd, a relatív ATP-hiány mértéke szerint, a soron következőket is, egészen a halál beálltáig. Természetesen, az energiahiány felszámolásával a funkciók visszakapcsolása is általában megtörténik (gondoljunk csak a téli időszakra „hibernálódott” élőlények működésére).

A „civilizációs megbetegedések” széles spektruma az egyének eltérő genetikai kódolásának és előéletének eredménye.

Az egyének különbözőképpen reagálnak az energiaszegény állapot beállására, az újra-allokálást eltérő megoldással oldja meg szervezetük. Természetesen típusokba, csoportokba foglalhatóak ezen megbetegedések és személyek – köztudott, hogy számos betegségre való hajlam örökölhető, genetikai rokonságba tartozó személyek esetén a hasonlóság kimutatható és a megbetegedés prognosztizálható.

Ugyanakkor valószínűsíthetjük, hogy a betegség maga nem genetikus – csak a szervezet energiahiányra adott válasza tipizálható a genetikai örökség alapján.

Hogyan jutott el társadalmunk az élettani energiaszegénység e riasztó állapotáig, amikor a látszat szerint még soha nem volt ilyen kielégítő az emberek táplálkozása, mint manapság?

Az elmúlt 100-150 évben az agrár-élelmiszeripari kutatások és fejlesztések egyértelműen a hozamok, mégpedig a kalóriában mérhető hozamok növelését célozták meg. Ez érthető is, hiszen az emberiség lélekszámának növekedése ezt elkerülhetetlenné tette.

A hozam növeléséhez viszont feltétlenül vissza kell fogni a termesztésbe, tenyésztésbe fogott növények, állatok szervezetének respirációját. Máskülönben elégetnék, felhasználnák saját életük fenntartására mindazt a kalóriát, amit mi, emberek többlet-hozamként az asztalra akarunk tenni. A respiráció visszafogása a táplálékként felhasznált növény vagy állat respirációs enzimeinek visszaszorításával érhető el.

Hippokratész szerint: „ételed legyen a gyógyszered, gyógyszered legyen az ételed”. Másként megfogalmazva: „az vagy, amit megeszel”. Tehát, amit nem eszünk meg, azzá nem válhatunk. Ha nem

fogyasztunk respirációs enzimeket a táplálékban, nem tudjuk a sajátjainkat sem előállítani (szintetizálni), alapanyag híján.

Megoldás lehetne, hogy respiráló jószágokat fogyasszunk. Igen ám, de ez a folyamat rövid távon a hozamok, az ember számára fogyasztásra átadható kalória csökkenéséhez, következésképpen általános éhezéshez vezetne. A terminális oxidáció helyreállításán viszont az sem segít, ha már a „fűtőanyagot” is megvonjuk.

Egyetlen járható út maradt: a modern technológia segítségével előállított, megfelelő kalóriamennyiségű táplálékhoz biztosítanunk kell a biológiailag értékes, az emberi szervezet számára felvehető és beépíthető ásványi anyagokat, mindenekelőtt a vasat.

Termékünk, a Torda szelet, az ismert, alapvető élettani összefüggésekre alapozva, arra vállalkozott, hogy a sejtszintű anyag- és energiaforgalmat együttesen javítsa. A termék fejlesztésénél az energia-felszabadító metabolikus anyagcsere-folyamatok megsegítését tűztük ki célul.

Vagyis, gyakorlatilag, a táplálkozási hiányosságok miatt előállt anyagcsere-renyheség és következményes energiahiány felszámolását. A megcélzott végeredmény a megfelelő mennyiségű ATP-molekula szintetizálása. Így nyújthatunk ugyanis megfelelő energetikai hátteret minden néven nevezendő olyan élettani folyamatnak, mely energiát emészt fel, beleértve azokat is, melyek végterméke magasabb szabadenergia-tartalommal rendelkezik, mint a kiinduló vegyületek.

Élelmiszeripari alapanyagokból, élelmiszeripari berendezéseken, élelmiszeripari technológiákkal állítjuk elő a Torda szeletet.  Olyan anyagi szerkezetet sikerült felépítenünk, mellyel elértük, hogy eleddig nem tapasztalt intenzitással pótolja az ásványi anyagokat, ezzel következményesen javítja a szervezet energiaellátását, regenerációképességét.

Az anyag- energia- információ-fluxusok kapcsolt lefutásának összefüggései alapján jó esély van arra, hogy a termék és a módszer segítséget nyújtson az „allergiák”, az autoimmun betegségek, az érbetegségek, szívizomártalmak, a gyulladásos légúti és gyomor-bél betegségek eseteire, a különböző, kopásos, elhasználódás alapján kifejlődött problémákra.

Ezek a kategóriák ugyanis nagy valószínűséggel a sejtélettani folyamatok téves- vagy alulműködésének talaján fejlődnek ki, a megbomlott harmóniájú fluxusok nyomán.

Nem csodaszert, nem is gyógyszert állítottunk elő, csak egy esszenciális élelmiszert.

Nem gyógyítja meg a világ minden baját, nem ad védelmet minden betegség ellen. Egy igen fontos dologra viszont képes: segít a szervezetnek „kifoltozni” a kilyukadt enzim-köröket, a felvehető ásványi anyag tartalma révén. A többi pedig már a szervezet dolga, a genetikai terv szerinti módon újjászervezett anyag-energia körökön keresztül.

Kucsora Itsván

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>