Élni vagy létezni? – 8. Leképezések

Élni vagy létezni?

  1. Leképezések

 

A barátaimmal és fejlesztő-társaimmal lefolytatott, kritikai célzatú és építő jellegű beszélgetések egyik konklúziója az lett, hogy rájöttünk, sok embert nem valami lelketlenség, esetleg rombolási vágy sodort a materialisták táborába. Lehet, hogy egyszerűen nem elégítette ki őket az az Isten-kép, amit a történelemben előfordult vallások, netán a ma divatos szekták nyújtani tudtak, tudnak. Nem tudom, így van-e. Elégséges-e a Tökéleteshez kapcsoló eszmény eldobásához annyi, hogy mások rosszul képezték le azt. De tegyünk egy próbát, hátha…

Azzal kezdem, hogy Isten, vagy a Világlélek pontos megközelítésére alkalmatlan minden tapasztalat, minden fogalom, amire itt, a Teremtett Világban tehettünk szert, vagy akár a jövőben tehetünk majd. Alkalmatlan, mert Istennek, az ő saját eredetét és működését tekintve, semmiféle kapcsolódása nincs a Teremtett Világához. Ennek az állításnak a valóságát könnyen beláthatja, aki elgondolkodik a korábbi részekben leírt dolgokon, különösen a tudósok hitvallásain. A megközelítés központi eleme, hogy nem hiszünk a csodálatos, ám esélytelen véletlenben. Nem fogadjuk el, hogy a világ, benne az élet, s mi magunk, az emberi faj is, nulla eséllyel bekövetkező véletlenek számolatlan sorozatán keresztül jöttünk volna létre. Ez magában foglalja azt a kijelentést is, hogy az anyag mozgását eligazító, végtelen intellektus sem származhat magából az anyagból! Amennyiben egy bacillust sem volt képes véletlenül „összekarambolozni” a vak anyag, hogyan koccolhatta volna elő a saját Teremtőjét?

Tudomásul kell vennünk, hogy ebben, a Teremtett Világban, soha nem fogjuk megtalálni Isten Személyét. Csak a Szelleme lenyomatát. Amit a Teremtéssel hozott létre. Sem alkalmas eszközünk, sem használható fogalmunk nincs arra, hogy az anyagi valóságon kívül (és azon túl) létező jelenségeket érzékeljük, észleljük vagy értelmezzük. Amit mi kezelni vagyunk képesek, arról csakhamar kiderül, hogy alapjában véve anyagi eredetű jelenség volt. Isten pedig éppen nem az, mivel éppen az anyag kezelhető isteni eredetű megnyilvánulásnak. Az utca egyirányú, visszahatás pedig nincs. Csak, ha Ő akarja. Ezeket az eseteket bátran hívhatjuk csodáknak.

Bizonyára sokan szeretik Munkácsy Mihály művészetét. Azt is biztosra veszem, hogy őrültnek néznének bárkit, aki elővenné az Ásító inast, s mindenféle technikával elemezni kezdené, mert biztosra venné, hogy a festő elbújt valahol a képben. Persze, Munkácsy személyiségének jegyei rajta vannak a képen – de Munkácsy Mihályt, a maga személyes jelenlétében senki nem fogja ott megtalálni. Festő-tudománya, látásmódja, gondolatisága, érzelemvilága, sőt még az adott napi hangulata is – mind-mind ott van a művön. Tanulmányozhatjuk, van, amit távolabbról kell megfigyelnünk, olyan is van, amit közelről érdemesebb megnézni, s akad, amit igen kis távolságból lehet csak észrevenni. A képből több-kevesebb sikerrel rekonstruálhatjuk az alkotó főbb vonásait – már ami az absztrakt, elvont jegyeket illeti. Őt személyesen soha nem ismerhetjük meg belőle.

Ha még élne, akkor sem az alkotása szétboncolásával bukkannánk rá. A képtől el kellene sétálnunk, s felkeresni őt, ott, ahol van. Ott és akkor majd megismerhetjük. A kép előtt álldogálva annyit tehetünk, hogy felkészítjük magunkat a majdani találkozásra. Hogy tudjunk neki mit mondani, ha megkérdezi, mit láttunk a képen. Vagy magunk tudjunk értelmes kérdést feltenni felé, akár a képről, akár másról. Ez csak így megy.

Mi a helyzet Istennel?

Álldogálunk az általa alkotott kép előtt, s botor módon, személyesen akarjuk Őt megtalálni benne. Nem megy. Csak a lenyomata látszik haloványan, ha jól figyelünk. Majd egyszer, ha eltávozunk a kép előteréből, akkor majd Vele is találkozunk. A képen kívüli valóságban…

Persze, mindenki másképpen képezi le magának a látott képből az Alkotót. Olyan ez, mint a sokkal egyszerűbb absztrakciók megélése. Például: mi is az a szerelem? A fogalmat számomra a feleségem testesíti meg az átélhető világban. A barátom számára az ő felesége, s mindenkinek megvan a saját, kézzel fogható hordózója, aki megtestesíti ezt az ideát. Teljesen felesleges és ostoba lépés lenne a szerelem absztrakcióját megtagadni, s az érzést a saját szeretőnk megtestesüléseként anyagiasítani. Ez oda vezetne, hogy később vitát nyitnánk azon, kinek a szerelme az egyetlen valós érzés, az egyedül üdvözítő Társ.

Hogyan is alakultak ki a történelem oly gyászos végű hitvitái és vallásháborúi?

A hit buzgó, ám botor harcosai lerángatták az éteri tisztaságú Lényt a földre, anyagi megjelenéssel ruházták fel, s elhírelték, hogy itt van az egyetlen, üdvözítő Isten. Mindeközben, persze, alaposan be is sározták, de ez már az ember dágványozásának természetéből, logikusan fakadó következmény.

Hát, kérem szépen: nincs anyagiasult Isten! Egyetlen Abszolútum van, elérhetetlenül magasan az általa teremtett világ felett. Az ideákon keresztül mutat utat nekünk s a Teremtésén át tanulmányozhatjuk keze nyomát. De, mert oly elérhetetlenül tökéletes, mindenki másképpen tudja leképezni magának Őt. Következésképpen minden leképezésben jelen van, de egyik sem adhatja vissza tökéletesen. Mert tökéletlenek az eszközeink. A tudásunk is, az érzéseink is.

Ez egyben megszabja feladatunkat is. Gondolati- és érzelemvilágunkat tökéletesíteni kell, mert csak így leszünk képesek az Ő tiszta, torzításoktól mentes befogadására.

És feltétlenül tiszteljük felebarátaink Isten-képét! Ahogyan nem bántjuk őket a szerelem érzésének földi leképezéséért, ne támadjunk rájuk az Abszolútum megtestesítéséért sem!

Akkor majd békesség lesz a Földön a jóakaratú embereknek…

Ellentétben áll-e hát egymással a tudomány és a hit?

Ennek megvilágítására elsőként a kiváló oxfordi matematikus, John Lennox véleményét citálom.

„… az a tény, hogy vannak tudósok, akik harcban állnak Istennel, nem jelenti azt, hogy maga a tudomány áll harcban Istennel. Például egyes zenészek harcos ateisták, de ez nem jelenti azt, hogy maga a zene áll harcban Istennel. A lényeg így fejezhető ki: Egyes tudósok állításai nem szükségképpen a tudomány állításai.”

Itt világlik meg egy igen régi igazság, mi szerint egy tárgy, vagy akár gondolat, önmagában sem nem jó, sem nem rossz. Azzá lesz, amire használják. Tehát, ha a tudományt, a maga tiszta eredményeivel és következtetéseivel az Abszolútum minél jobb megismerésére használjuk, akkor az jó. Ellenben, ha (akár torzítások, csonkítások, csúsztatások beépítésével) az Abszolútum tagadására fordítjuk, kétségtelenül káros hatása lesz.

A teremtettség és a véletlen ellentmondásának taglalásával egyébként egy percre sem tértünk el eredeti célkitűzésünktől, attól, hogy megértsük az élő anyag felépítését és működését. Mi több, a sok évszázados polémia elemzésével egyre közelebb jutunk megjelölt finisünkhöz. Az 1964-ben született kortárs író, Dan Brown műveit sokan ismerik és kedvelik. Ő mondta: „ A tudomány és a vallás nem ellensége egymásnak, hanem szövetségese: két különböző nyelven mondják el ugyanazt a történetet, a szimmetria és egyensúly történetét… a mennyország és a pokol, az éjszaka és a nappal, a meleg és a hideg, Isten és a Sátán történetét.”

Ehhez hadd tegyem gyorsan hozzá: a szimmetria és az egyensúly valós tartalmának megismerése sokat segít nekünk olyan ellentétpárok megfejtésében is, mint az egészség és a betegség szimmetriája. Legalábbis mi erre jutottunk. Szellemi utazásunk végén majd azt kell helyesen eldöntenünk, hogy a betegség-e az egészség hiánya, vagy az egészség-e a betegség hiánya? Lényeges kérdés, mert megszabja a saját életünk minőségébe való beleszólásunk lehetőségeit.

Arthur Leonard Schawlow (1921-1999) a lézerrel kapcsolatos munkásságáért kapott Nobel-díjat 1981-ben. A világot annyira lenyűgözőnek tartotta, hogy nem tudta elképzelni a véletlen művének eredményeként. A hitet és a tudományos munkát nem tartotta összeegyeztethetetlennek, mi több, úgy vélte, a vallás kontextusa kiváló háttere a tudományos munkának. A 19. zsoltár szavaival: „Az egek hirdetik Isten dicsőségét, kezének munkájáról beszél a menny.”

A tudományos kutatást egyfajta istentiszteletnek fogta fel, mivel az Isten teremtésének csodáiból mutat meg egyre többet. Szerencsésnek találta, hogy kezünkben a Biblia – különösen az Újszövetség – mivel az sok mindent elmond nekünk Istenről. Ráadásul, a tömegek számára is könnyen érthető, emberi szavakkal.

Werner Gitt (1937-), német informatikus, a Fizikai és Technológiai Intézet igazgatója, saját szakterülete, az informatika, szilárd alaptételei nyomán alkotott ítéletet az evolúcióelméletről. Úgy tartja, a modell nemcsak néhány részletében, de alapjában is téves. Az élet lényege a sejtekben tárolt információ. Az információ viszont nem anyagi jelenség, ellenben akarat és intelligencia által létrejött szellem-mennyiség.

Egyetlen természeti törvény, folyamat vagy dokumentált eset sem létezik, mely által az anyagból spontán módon információ keletkezne.

Werner professzort olvasva, eszembe jutott: kezdetben volt az Ige… Kezdetben volt az információ? Ami, ugyebár, akár egyneműnek is tekinthető az Igével. Külön öröm, hogy Werner professzor tiszta és logikus okfejtésével végre teljesen kizárhatjuk gondolkodásunk normális menetéből azt a hagymázas materialista elképzelést, miszerint a sok-sok fehérje véletlenül összehozott egy boldogan élő sejtet, majd az elunta a magányt, s tőle addig idegen nukleinsavak felhasználásával megírta az élet örökíthető kódját, azután önfeledt szaporodásba fogott. Egyébként, ha ez így lenne, akkor is bukásra állnának az evolucionisták. Úgy néz ki ugyanis, hogy az őskocsonya tudhatott valamit, amire egyetlen evolucionista sem képes, a mai napig sem. Akkor hol is van a fejlődés csúcspontja? Az ős-húslevesből visszafelé fejlődtünk a jelenlegi szintünkre?

Hát, ők lehet. Én ebből a buliból inkább kimaradnék…

Henry Madison Morris (1918-2006), keresztény hitvédő és mérnökember, igen találóan foglalta össze az Isten nélküli, spontán kialakulás zavaros, evolucionista folyamatát. Úgy látta, hogy a kezdetek kezdetén létező ismeretlen vegyületek, ismeretlen, már nem létező folyamatok által, ismeretlen, ma már nem létező életformákat hoztak létre, amelyek, ismeretlen összetételű légkör alatt, ismeretlen óceáni őslevesben, ismeretlen időben és helyen, ismeretlen szaporodási módszerekkel, új életet hoztak létre.

(Van, aki szerint komoly tudomány az, amely ilyen komikus teória talajában eredezteti magát.)

Álljon itt ismét Einsteintől egy gondolat!

„Nem tudok elképzelni olyan eredeti tudóst, akinek nincs mély hite. A szituáció talán kifejezhető egy képpel: a tudomány vallás nélkül vak, a vallás tudomány nélkül pedig béna.”

Úgy gondolom, sem vakok, sem bénák nem akarunk lenni. Akkor hát kutassuk a természet titkai, de tegyük ezt hittel és Istenbe vetett bizalommal! Áldást csak ezen az úton remélhetünk erőfeszítéseinkre…

Kucsora István

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>