Elvtárs a csákányt jó mélyre le!

Elvtárs a csákányt jó mélyre le!

 

“Csak két nemzetet ismerek el,

a Nyugatot és a Keletet.”

                    [Napoleon]

 

Nyüszítve panaszkodnak a balatoni gebinesek meg a szállodások, hogy képtelenek szakképzett munkaerőt találni. Nem hogy szakács, pincér és konyhás nem jelentkezik a “csábító ajánlatokra”, de már nettó “100 ezer forintért” sem tudnak fogni még takarítónőt sem! De, ugyanez a helyzet a multi élelmiszerláncoknál is. Mielőtt még bőszen megsértődnének, a nagylelkű ideiglenes munkaadók, a magyarázat rendkívül egyszerű, akár csak a pofon! Egyrészt, aki szakember és teheti, mert fiatal, az mind hülye lesz itthon gürizni napi 10-14 órát havi 100-120 ezer forintért, amikor tőlünk 200 km-re Ausztriában akár havi félmilliót is megkereshetnek, mezei trógerként is! Másrészt, ha lenne szakmunkás képzés, ahogy nincs, a magyar fiatalok akkor sem csapnának fel lakatos, kőműves, ács, hentes vagy vendéglátós inasoknak, mert tudják, hogy itt kemény, becsületes munkából nem lehet megélni. Aztán az sem mellékes, hogy a még dolgozni akaró és magára valamit is adó magyar fiatal korosztály már réges-régen fejvesztve lelépett innen. Már szinte csak azok maradtak itthon, akik négy diplomás dandy életművészként vagy minden libahájjal megkent hétpróbás gazdasági terroristaként képzelik el a jövőjüket ebben az országban. Ez egy olyan Patyomkin ország lett, a politikai és a gazdasági maffiának köszönhetően, ahol minden csak a zsiványságról, a lopásról meg a megmaradt lakosság nyúzásáról szól. A liberális médiumok hazug tömkelegéből és a nagybetűs élet közegéből semmi más nem zúdul a jövő generációjára és a fél zombi idősebb lakosságra a nap 24 órájában, mint az, hogy hogyan kell lopni, csalni, hazudni, adót csalni és munka nélkül, életművészként súlyos milliókat leszakítani. Aztán van még a jó középkorú, mélységesen csalódott és kiégett korosztály (mint jómagam), amely már belefáradt abba, hogy időnap előtt elpatkoljon gombokért, csak azért, hogy adózhasson a semmiért, és hogy mások halálra keressék magukat rajta, de amikor ő van bajban akkor mehet a “Sóhivatalba”, a vérviharba, vagy ahová csak akar! A garasos nyugger tömegről már nem is beszélek, ha csak annyit nem, hogy ők még aránylag szerencsésnek mondhatják magukat, hogy egyelőre kapnak pár fillért a 40-50 évi verejtékükért cserébe. Én és a velem egykorúak már ebbe sem (nyugdíjba) éljük bele magunkat, mert egyre éhesebbek és gátlástalanabbak lettek az elvtárs urak. Azért lássuk be, nem normális ez az ország, ahol több már a biztonsági- és parkoló őr (munkásőr), az egyetemista, a tv-rádió celeb, bróker, bankár, ügyvéd, filozófus, táskahordozó politikus aspiráns, marketing meg média tanácsadó, mint a kétkezi melós! De, lassan a valamikor szebb napokat látott magyar vidéken sem jobb a helyzet, mert némely kertben már nem zöldségek, virágok meg gyümölcsfák virítanak, hanem jó nagy úszómedencék meg pázsitszőnyegek, amelyet aztán vasárnaponként lehet szorgalmasan (kihívóan) nyírni a méregdrága japán fűnyíró traktorokkal, a szomszédok legnagyobb irigységére és ámulatára.

Vezérünk (Don Vittorió) újfent elengedte magát dumával, szokásához egyre hívebben! Olyanokat mondott pl. egyebek között, hogy: “Magyarország nem jóléti állam (ez stimmel!), hanem munka alapú társadalom, ahol a Kormány célja a teljes foglalkoztatottság és itt nincs segély (ez is stimmel!), ha az állampolgárok nem nyújtanak cserébe valamit!” (Orbán! Nincs ez így jól! Nekünk önkéntesekre van szükségünk!) Szóval a mi Viktorunk beleadta beszédébe szíve teljes melegét. Sok álmatlan éjszakája fekszik benne, hogy mi ilyen boldogan, szabadon és harmonikusan élhetünk! Hiába, na, kellő csapás a kellő időben! Persze, kicsit szerényebben mondhatta volna azt is, hogy akkor jön majd el számunkra a tejjel-mézzel folyó Kánaán, ha a magyar dolgozó kannás bor helyett rumot iszik! A mi bölcs vezérünknek, tanítónknak és védelmezőnknek semmi sem állhat az útjába, ha a családjáról, a barátairól és a sportról van szó! Elhatározta, hogy lesz minden magyar településen egy Maracana stadion, és lett is! Elhatározta, hogy lesz itt Úszó VB, és lesz is! Ebből is látszik, hogy ő nem beszél a levegőbe, amit kigondol, annak meg kell lenni “még ha cigánygyerekek potyognak az égből, akkor is!” (Ezek az ő szavai voltak!) De, most, hogy népünk egyik legnagyobb gyűlölője, a vízfejű Fico is elismerte az ő államférfiúi géniuszát, hát most már magasabbra emelte a tekintetét a kegyelmes úr. Ő most már olimpiát akar rendezni, ha fene fenét eszik is! Határ a csillagos ég! (Sic Itur ad Astra!) Még szerencse, hogy nem csak rajta múlik, de amúgy is kb. annyi esélyünk van rá, mint Szálasinak a kegyelemre a Népbíróság előtt! Minden esetre nagy az önbizalmuk a sporiknak. Nagy a lázas jövés-menés, meg a smúzolás az illetékes döntéshozóknál. Lázasan folyik már előre a tervezgetés, osztanak-szoroznak az elvtárs urak, hogy kinek mennyi esne majd le a disznótoros asztalról. Az, hogy az Isten adta adórabszolga tömegek már így is lélegeztető gépen vannak, kit érdekel? Ki van adva a jelszó: Arccal az olimpia felé! Változnak az idők elvtársak, már nem a vas- és az acél országa leszünk, hanem a stadionoké, a trafikoké, a multiké, a bankoké, na meg a kaszinóké!

De, ezekhez a földi dolgokhoz képest addig is itt van nekünk a már eddig is százszor lerágott gumicsont: a bevándorlási hisztéria, amely leple alatt aztán totálisan ki lehet fordítani a még megmaradt országot a sarkából. Pedig hol van már az a bizonyos agyon harsogott kétharmad? Sehol, társadalmi szempontból meg pláne nem! Egyenesen ki lehet következtetni, hogy még a Fideszből kiábrándultak, vagy a már régen is ellene szavazók többsége is ellenzi, hogy beazonosíthatatlan, bizonytalan szándékú idegen tömegek árasszák el hazánkat. Ez a normális többség! És van a szélsőségesen liberális, aberrált kisebbség, amely egyenesen szégyelli, hogy ilyen kerítésépítő országban kell élnie! (Nem kell itt élni, nyugodtan el lehet menni a szabad és emberséges Izraelbe, vagy Amerikába! Segítek összepakolni a bőröndöket, ha kell!) Mert, ha csak rajtuk múlna, a végén úgy járnánk a saját hazánkban, mint a négerek Amerikában a ’60-as évekig: ülhetnénk a busz hátuljában!

Ezen, Isten verte, kártékony liberális, milliárdos elmebetegek egyik vezér alakja a Ferenc atya. Azt nem tudom, hogy látott-e már szentölt vizet, de, hogy most már jobbról balra kezd olvasni és írni, az szinte biztos. Az ő személyében aztán megkaptuk a kellő csapást, a kellő időben! A Kató mama (de derék asszony!), már gyerekkorában beleverte a buksi fejébe a divatos szlogent: “Úgy tanuljunk, úgy dolgozzunk, Sztálin apánk szeme rajtunk!” Így lett aztán a Ferenc egy személyben humanista polihisztor, költő és hadvezér, és pénzügyi zseni. Ért az állatok nyelvén, megérzi a forrásvizet az áldott anyaföld mélyén és mivel csecsemő korában rókatejet szopott, egy perc alatt meg tud számolni százezer eurót! Persze neki már annyi van, hogy bele telik akár egy napba is, míg megszámolja az egészet! Szóval benne egyesül: népünk harcos ereje. Ahol ő megjelenik, nem kell oda fizetett hivatásos testőrség, mert a Gyurcsány fanatikus B-közép nyugger veteránjai a Julius Caesar pretoriánus gárdáját is megszégyenítő módon oltalmazzák a bálványukat!

Na, de most komolyra fordítva a szót: Hol van a Bróker Marcsi? Mintha őt láttam volna a múlt héten a TESCO-ban: pacal konzerveket pakolni, kék egyenruhában és kismama cipőben! Hanem aztán az is lehet, hogy nem is ő volt, hanem a Fodor Ibolya, vagy a szintén nagyon vonzó pogácsás Szücs Erika! Hiába, na, én sem vagyok már a régi, ahogy öregszem, úgy látok egyre gyakrabban rémeket. Csak ez a bróker Marcsi megkerülne már!

 

Horváth András

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>