Emberség

EMBERSÉG, OH!

„Sok van mi csodálatos. De az embernél nincs semmi csodálatosabb.” – írta a görög Szophoklész az Antigonéban időszámításunk előtt, úgy 440 táján. A középkorban, sőt még az újkorban is többnyire dicsérték, magasztalták, a hősies tulajdonságokkal felruházott Homo sapienset. Pedig akkor is voltak Káinok, Luciferek, Nérók, és Haynauk. Napjaink atomkorában viszont hontalanokról, sorstalanokról, munkanélküliekről, hajléktalanokról, társtalanokról, homoszexuálisokról és testi-lelki nyomorékokról beszélnek a versek, novellák, regények. És nem a költők, írók lettek nyitottabbak, hanem a tömegek butábbak, aljasabbak.

Balsorsom sajnos összehozott egy ilyen véglénnyel, akinek egyetlen célja, itt e földi létben, szünet nélkül vegzálni szűkebb, s távolabbi környezetét. Ugyanezt teszik a harácsolásba beleőrült pénzimádó félistenek, a hatalom mámorában dagonyázó népnyúzó politikusok, a gátlástalan, rókamosolyú véleménydiktátorok, a kilóra megvett liberális médiatetvek, no meg az önmegvalósítás mételyétől megrészegült üresfejű celebek. Ezért fröcsögi ránk becsületesen dolgozókra, tisztességesen élőkre a veszett elektronikus és nyomtatott pletykasajtó, a semmirekellő, perverz győzikék, berkikrisztiánok, és a magamutogató kurvák déltengeri nyaralásairól, és itthoni luxuslétéről kreált beszámolókat, sugallva ezzel a butaság nagyszerűségét. Pedig Márai Sándor szerint is; „Az emberek nem igazán akkor veszedelmesek, amikor rosszak, hanem amikor buták.” S mára éppen ennek a butaságnak esett áldozatául az emberség. Lásd az útszélen mozdulatlanul fekvő embertársa mellett megállás nélkül tovahajtó autósokat, a törvény betűjével, a járatlan kisembert megsarcoló köztisztviselőket, vagy a szupermarketek gondolarengetegében tanácstalanul bóklászó vásárlóknak segíteni nem hajlandó idióta eladókat. Minden bizonnyal ilyesféle megfontolásból született a rendőrség azon büntetési skálája is, amely alapján a lakóházakat már elhagyó, de még a település végét jelző tábla előtt 74 kilométeres sebességre gyorsító Suzukist kilencven rugóra, a főúton kettőhússzal repesztő Ferrarist pedig 130 ezerre bírságolták. Félreértés ne essék, nem a büntetéssel, hanem annak arányával van bajom! Vagy egy agyrém a futballpályáról. Ha az ámokfutó aranylábú feketének „niggert” kiáltanak a lelátóról, netán banánt mutatnak, az rögvest stadionbezárást, súlyos pénzbüntetést, meghurcolást von maga után, de ha egy fehér játékost, annak apját, anyját, nagyanyját mocskolják, az a szurkolás megengedett, fair kategóriája.

Balassi Bálint a XVI. század végén még emberségről, vitézségről énekelt. „Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak.” Mármint a katonák. De hol vannak már azok a katonák? Eltűntek, ahogy az emberség és a vitézség is. Zsoldosok vannak és magányos vitézkedők. Értelmetlen vitézkedéssé silányult az élet. Vitézkedünk ellenségeinkkel, és barátainkkal, most éppen a ránk törő idegen hordával, de vitézkedik főnök a beosztottjával, tanár a diákjával, kereskedő a vásárlójával, taxis az utasával, orvos a betegével, és viszont. Aztán így, vagy úgy, mindenki behódol, és közben azt hiszi, hogy ő a győztes. Pedig ezen a fronton csak vesztesek lehetnek. A főnök elvonhatja a jogos prémiumot, a tanár adhat a megérdemeltnél gyengébb osztályzatot, a kereskedő rásózhatja vevőjére a selejtes árut, a taxis is tehet felesleges kanyarokat gyanútlan utasával, s az orvos is megfelelhet az OEP takarékossági kívánalmainak betege kárára, de mindez csupán pirruszi győzelem, kétes diadal. Mindegyik cselekedetből hiányzik valami. A jóakarat, az emberség.

Megmondaná valaki, a tömeggé lett emberek miért a hamis prófétákra, s miért nem saját szívükre hallgatnak? Vagy Tatioszra? Aki szerint; „Akinek célja a helyes élet – annak eszköze az emberség.”

 

Szentmiklósi István

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>