Erőt! Tisztességet!

Erőt! Tisztességet!

 

A székely huszárok az 1848-as ősök mély gondolatiságát kifejező köszöntését hozták magukkal az idei nemzeti ünnepünkre Erdélybe, amikor e lassan már a közgondolkodásból kitiltandó szavakkal köszöntötték egymást és a jelen lévőket: Erőt! Tisztességet! Hiszen hát mi kell a honvédnek? Erő és tisztesség. Erő a küzdelemhez, hogy meg tudja védeni Hazáját, családját, szülőföldjét. Tisztesség a bajtársak, a feljebb- és alább-való iránt, de tisztesség az ártatlanok, és a sebesültek iránt is. Alig másfél száz esztendő után elgondolkodhatunk azon, hogy hová is tüntették ezt a magyar erkölcsiséget, szellemiséget? Most, amikor a „dicsőséges 133 nap” évfordulója közeleg, aki Ludányi Rózsa István Vörös terrorról szóló írását olvassa, maga is elborzadhat azon, micsoda elvetemült pribékek is voltak azok a cionista gyökerű gazemberek, akik a magyarságra törtek. Milyen „dicsőséggel” gyilkoltak, fosztogattak, s a „dicső” nyugat hogy nyújtott védő kart számukra, amikor menekülniük kellett. Hiszen Károlyit az 1919-es vérengzést a magyarságra szabadító vörös pribéket Amerikában nemzeti hősként ünnepelték még egy évtized után is, egyetemi katedrán, kongresszusi összejöveteleken szónokolhatott.

De ha az egész magunk mögött hagyott XX. századunkra is visszatekintünk, láthatjuk, hogy az emberiség vezetői kivetkőztek önmagából, s ha pedig napjaink közel-keleti gyilkos háborúira tekintünk, döbbenten tapasztalhatjuk, hogy a tisztességnek mára már nyomai sem maradtak. Ma csupán az erő, a vad, pusztító erő az, amely diktálja a „törvényt”, a pénzvilág, a bankszter-maffia „törvényét”, amely egyet jelent csupán: mindenkitől mindent elvenni, aki nem adja önként, attól erővel, aki úgy sem akarja, azt le kell gyilkolni. Ma ez a hatalom „tisztessége”, amelynek az emberi lélekhez, a szó igazi értelmében vett tisztességhez annyi köze sincs, mint bölénynek a rúdugráshoz. Ma nyíltan lehet 1848 forradalmára emlékezve éljenezni a tömeggyilkos, magyargyűlölő haynaut épp úgy, mint szembeköpni a jövő reménységét: csak a gyávák maradnak itthon, a bátor ifjúság elindul világot látni! Ekkora cinizmust ritkán tapasztalni kormányfőktől, különösen akkor, ha a fiatalok nem önként és főleg nem világlátás céljából, különösen nem turista útra indulnak, hanem megélhetésük, a puszta életben maradásuk feltétele hajtja. Amikor már kórházaink kiürülnek, ellátatlanság miatt a mentőautóban kell meghalnia egy fiatal édesanyának, amikor a börtönök elvetemültjeire sokkalta többet költenek, mint a gyógyintézetek ápoltjaira, az anyaotthonokra, de akár az átlag nyugdíjasok juttatásait is alapul vehetjük: a börtöntöltelékeken kívül kinek jut napi 7-8 ezer forint a 30-40-50 évnyi dolgos esztendők után? S ha a nyomorszintre süllyesztett tömeg lázong, akkor éppen a szabad sajtó követelésére emlékezve akarják szigorítani a tájékoztatást. Titkosítanak mindent, ahol a milliárdjainkat szétlopják. A nemzetinek csúfolt bank nem versenyszféra, a köz pénzét hivatott kezelni, amelyről köteles volna beszámolni, az utolsó fillérrel elszámolni, mégis titkosították gazdálkodását (garázdálkodását), s azon mód meg is lett az eredménye. 250 milliárd vándorolt alapítványi számlákra. Ahogy nagy tanítómesterük, a Kunos jó évtizede hasonló módszerrel lopta ki a nemzet még megmaradt aranytartalékát. Miközben eljátszogatnak a „migráns” üggyel, visznek mindent, ami mozdítható. Ez idő alatt pedig folyamatos a „néphülyítés”, nehogy bárki is átlássa, mi is zajlik itt, az egykori márciusi ifjakra emlékezés idején. Olvassák csak figyelmesen a 12 pontot, s szembesüljenek azzal, hogy ennek egyetlen betűje sem valósult meg. Különösen óriási a hazugság Erdély vonatkozásában, miután az Uniót Erdéllyel követelést azon mód meghamisították, s lett belőle csupán Unió – amelyet a felnövekvő generációk tudatába sulykoltak. Hiszen itt volt a nyakunkon a szovjet unió, aztán következett a brüsszeli ördögfajzatjuk, a mostani unió, nem véletlen tehát, ha tilos az erdélyi uniót emlegetni, nehogy még valaki rádöbbenjen, micsoda hazaárulás, gyáva meghunyászkodás zajlott és zajlik évszázadok óta. Rákóczi Ferenc Nagyságos Fejedelmünk szabadságharcának leverése óta az Európába beözönlő kazárok folyamatos térnyerésével pusztítják az ősi civilizációt, gyilkolják a fehér fajt, tüntetik el múltunkat, hogy jövőnk már ne lehessen. De addig, amíg akár csak egy maroknyi kis csapat is őrzi ősapáink üzenetét: Erőt! Tisztességet! – tehetnek bármit, ez az embertelen eszmeiség, amelyet ránk szabadítottak, vesztésre áll. A mesebeli kiskakas folyamatosan képes szembeszállni a török császárral magával is, aki bújhat akár a föld alá is, a lelkiismerete örök rettegésre kárhoztatta. A mai utódokra sem vár másmilyen sors. Hiába rabolták, lopták milliárdossá magukat, hiába veszik körül kőfallal, tucatnyi biztonsági őrrel magukat, a magyar huszárok köszöntése: Erőt! Tisztességet! -már ott ég a bőrük alatt, nincs hová menekülniük előle.

Rozgics Mária

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>