FRIEDRICH NIETZSCHE: Az új bálványról

FRIEDRICH NIETZSCHE: Az új bálványról

 

Néhol vannak még népek és hordák, de nem minálunk, testvéreim: itt államok vannak.

Állam? Mi az? Hát jó! Most hegyezzétek a fületeket, mert most a népek haláláról szólok nektek.

Államnak hívjuk a leghidegebbet az összes hideg szörnyeteg közül. Hidegen hazudik; és szájából ez a hazugság tekeredik elő: „Én, az állam vagyok a nép.”

Hazugság! Teremtők voltak, akik a népeket megteremtették, és hitet meg szeretetet terítettek föléjük: tehát az életet szolgálták.

Pusztítók azok, akik csapdákat állítanak a sokaságnak, és ezt államnak hívják: pallost és száz vágyakozást terítenek föléje.

Ahol van még nép, ott nem érti az államot, és megrontó tekintetként és a szokás meg a törvény elleni bűnként gyűlöli.

Ezt a jelet adom nektek: minden nép a saját nyelvén beszél jóról és rosszról: a szomszéd egyiket sem érti. Szokásokban és törvényekben alkotta meg magának a nyelvét.

De az állam a jó és a rossz összes nyelvén hazudik; és bármit mond is, hazudik – és bármije van, lopta.

Hamis benne minden; ő, a ragadozó, lopott fogakkal harapdál. Hamisak még a belei is.

Jó és rossz nyelvének összekuszálása: ezt a jelet adom nektek az állam jeleként. Ez a jel bizony a halál akarását jelenti! Ez bizony a halál szószólóira figyelmezet!

Túlontúl sokan születnek: az államot a fölöslegeseknek találták ki!

Nézzétek, hogy édesgeti magához őket, a túlontúl sokakat! Hogy nyeli le, rágja meg és kérődzi vissza őket!

„Nincs a földön nálam hatalmasabb: Isten parancsoló ujja vagyok” – így bömböl a szörnyeteg. És nemcsak hosszúfülűek és rövidlátók rogynak térdre!

Jaj, sötét hazugságait még bennetek is dünnyögi, ti nagy lelkek! Jaj, megtalálja a gazdag szíveket is, melyek örömest tékozolják magukat!

Igen, megtalál benneteket is, a régi Isten legyőzőit! Megfáradtatok a küzdelemben, és fáradságotok most az új bálványt szolgálja!

Az új bálvány hősökkel és feddhetetlenekkel igyekszik körbevenni magát! Szeret sütkérezni a jó lelkiismeret napfényében – a hideg szörnyeteg!

Mindent megadna nektek az új bálvány, hogyha őt imádjátok: megvásárolja hát erényeitek csillogását és büszke szemetek tekintetét.

Veletek akarja lépre csalni a túlontúl sokakat! Igen, pokoli fortélyt eszelt ki, a halál lovát, mely isteni dicsőséggel kicsutakolva csörtet!

Igen, sokak halálát eszelte ki, ami mégis életként dicsőíti magát: bizony szívbéli szolgálat ez a halál összes szószólójának!

Államnak azt mondom, ahol mindenki méregivó, jók és hitványak: állam az, ahol mindenki elveszejti magát, jók és hitványak: állam az, ahol mindenki lassú öngyilkosságát „életnek” hívják.

Nézzétek ezeket a fölöslegeseket! Ellopják maguknak a föltalálók alkotásait és a bölcsek kincseit: tolvajlásukat műveltségnek mondják – és minden betegséggé és bajforrássá válik a kezükben!

Nézzétek ezeket a fölöslegeseket! Szüntelenül betegek, epét okádnak, és újságnak hívják. Fölfalják egymást, megemészteni azonban nem bírják.

Nézzétek ezeket a fölöslegeseket! Gazdagságra tesznek szert, és elszegényednek tőle. Hatalmat akarnak, főként a hatalom feszítővasát, sok-sok pénzt – ezek a tehetetlenek!

Nézzétek, hogy kapaszkodnak fölfelé ezek a fürge majmok! Egymás hegyén-hátán kapaszkodnak föntebbre, így rántják le magukat a mocsárba és a mélybe.

Trónra akarnak kerülni mind: ez az ő tébolyuk – mintha a boldogság és a szerencse trónon ülne! Gyakran a mocsár ül a trónon – és gyakran mocsáron ül a trón is.

Tébolyultak nekem ezek mind egy szálig és csimpaszkodó majmok és forrófejűek. Bűzlik nekem a bálványuk, a hideg szörnyeteg: bűzlenek nekem mindnyájan ezek a bálványimádók.

Testvéreim, meg akartok talán fulladni a pofájuk és a vágyaik bűzös leheletében? Zúzzátok be inkább az ablakot, és ugorjatok ki a szabadba!

Térjetek ki a bűz útjából! Távolodjatok el a fölöslegesek bálványimádatától!

Térjetek ki a bűz útjából! Távolodjatok el emberáldozataik füstjétől!

Nagy lelkek előtt még nyitva áll a föld. Magányosoknak és párban levőknek sok még az üres hely, melyet csöndes tengerek fuvallata leng körül.

Nagy lelkek előtt még nyitva áll a szabad élet. Bizony, akinek kevese van, az kevesebbnek lesz megszállottja: dicsértessék a kis szegénység!

Ahol az állam véget ér, csupán ott kezdődik a nem fölösleges ember: ott kezdődik a szükségszerű dala, az egyszeri és pótolhatatlan ének.

Ahol az állam véget ér – nézzétek hát, testvéreim! Nem látjátok a szivárványt és az emberfölötti ember hídjait? –

Így szólt Zarathusztra.

 

Molnár Miklós fordítása

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>