GAYER ANDRÁS: Ne ejtsétek teherbe Sztálin anyját!

GAYER ANDRÁS: Ne ejtsétek teherbe Sztálin anyját!
Ezekben a hetekben-hónapokban sokkal több dől el, mint a legújabb kori népvándorlási hullám kezelése vagy egy papíron egybehozott, valójában nem létező „értékközösség” léte. Most dől el, hogy folytatódik-e a sátáni kezek által gondosan kimunkált folyamat, és eseményekről eseményekre bukdácsolva eljutunk egy emberalatti világrend kapujához, vagy van még remény a folyama­tot lelassítani, egy kis kegyelmi időt kapni, egy utolsó lélegzetet venni… Igaz, semmi sem in­dokolná, hogy a több évszázados, jéghideg következetességgel kimunkált folyamat megsza­kadjon, hiszen már régen kiásta a medrét, és embermilliók hömpölyögnek benne az időjárás természetességével. Visszafordulásának akkora az esélye, mint a Dunáé a Fekete-tenger deltájából.

Bölcs elemzők szerint az úgynevezett „szabadkereskedelmi egyezmény” lehet a háttér­ben: ha az Egyesült Államoknak nem sikerül szép szerével rávennie az uniót az egyezmény el­fogadására, akkor megpróbálkozik a népvándorlás ostorával… Ez logikusan hangzik, ámde fe­szegessük szét kissé a politikai korrektség kalodáját, és nem törődve a szellemi karhatalmisták rendszabályaival, eresszünk meg egy-két fésületlen gondolatot, rebellis magyarhoz illően!

Már most is látszik, hogy a „migránsválság” látszólag spontán következményeként min­denhol megerősödnek a „szélsőséges” pártok. Ó, kárhozat! E pártok mögött azonban nincs va­lódi hatalmi struktúra, nincs egységes világnézetük és megalapozott szervezeti erejük, ahogy a demokrácia többi díszletpártjának sincs. Ezek a pártok némelyik országban valószínűleg kor­mányra kerülhetnek majd, némi időeltolódással. De csupán kormányra! Örvendezhetnek majd a „nemzeti gondolkodású” emberek milliói, tabuk dőlnek le, megszólalnak a harangok… „Eu­rópa föleszmél…”

A szavazók többsége által megválasztott pártok kormányra ugyan kerülhetnek, hatalom­ra azonban nem, mert az igazi hatalom ezután is, ahogy eddig is, a pénzügyi-gazdasági elit ke­zében marad. Gigantikus médiafölényük szavatolja, hogy bármilyen kormány is „kormányoz” Lappföldtől az Akropoliszig, ők sértetlenül megőrzik a hegemóniájukat, és csakis az ő kényükön-kedvükön múlik, hogy porondmesterként meddig engedik játszani a bérelt ripacsokat.

A látszólag sebeit nyalogató „elit” egy hosszúra nyújtott erőgyűjtési időszak után ag­resszív támadást indíthat a médiája segítségével – mégpedig egységesen, katonai fegyelemben – az egyes országok szervezetlen, összehangolatlan, újonc, névleg ugyan „népbarát”, ámde esz­közök nélküli kormányai ellen. UGYANÚGY NAGYBAN, MINT KICSIBEN AZ ANTALL KORMÁNY (talán tesztkormány volt?) IDEJÉN, IDEHAZA. Nyomatékul módjukban áll olyan gazdasági helyzetet teremteni akár egyetlen hét leforgása alatt is, amit élő ember még nem látott, amikor is a fizikai életben maradás a tét, és a példásan működő, ezerrel pergő média akkordjaira szemnyitástól szemhunyásig a kétségbeesett sokaság segítségkéréssel rezo­nál.

Ekkor aztán leverhetnék ezeket a kormányokat, hosszú időre biztosítva a „valódi elit” hatalmát. Hosszú időre… DE EZ NEKIK KEVÉS!

Saját érdekükben egyszer s mindenkorra le akarnak számolni a jobboldallal, olyan leckét adva a népeknek, hogy minden nemzeti, minden nem „korrekt” gondolat valóságos bűnnek számítson, és mindenkinek a nélkülözés jusson róla az eszébe. Ehhez más kell, ehhez több kell, ehhez valami egészen új kell, ehhez VALAKI kell… A tényleges hatalom birtokosai hatalmuk örökössé tételében látszólag le is mondhatnak hatalmuk egy részéről, utat engedve egy tekintélyelvű, egy valóban, idézőjelek nélkülien szélsőséges, jellege miatt országok feletti Európa-mozgalomnak vagy -pártnak, amely az elit egy alacsonyabb szintű része ellen drákói szigorral lépne fel, évszázados szabadságjogokat számolna fel, átfogó támadást indítana a „vállalkozások szabadsága” ellen, párosítva némi gazdasági megkönnyítéssel az amúgy is zilált viszonyok között. Felszámolná a hagyományos pártokat, feudális jellegű, tekintélyuralmi, centralista uralmat építene ki egységes irányítással, karizmatikusnak felépített, istenített vezetővel Európa-szerte, a nyugat-európai lakosság vonakodó beletörődése, Kelet-Európa népeinek üdvrivalgó tapsai közepette.

Ennek levezénylésére egy középkora elején járó olyan férfi lehetne leginkább alkalmas, aki már most is felkészítés alatt áll vagy ha nem, hát az események dobják majd felszínre. Addig csendben figyel, mér, elemez. Személye mintegy összegzi több évszázad lecsúszási folyamatát, politikai eszmélése a 21. század első évtizedében bontakozott ki.

Amikor ez a tekintélyuralmi Európa-rendszer lerakta az alapjait, a világerő támadást in­díthat a felszámolására, saját végleges uralma érdekében. Az előző, az emberek millióinak életét befolyásoló válság eltörpül ahhoz képest, amit ekkor robbanthatnának ki. Az áram-, víz- és élelmiszer-ellátás nélküli, a legalapvetőbb szükségleteiktől is megfosztott embermilliók mindent odaadnának, hogy életüket megmentsék, hiszen hosszú évszázadok alatt, lassú, kitartó folyamatban megfosztották őket az önellátás, az önfenntartás és az önvédelem képes­ségétől; éppen ebből a célból. Amerika és szövetségesei a „demokrácia helyreállítása”, „visszademokratizálás” címszó alatt gyorsan leverhetik és vérbe fojthatják a tekintélyuralmi Európát, felszámolhatják a nemzetállamok minden formáját. A kicsiny „mártírcsoportokkal” gyorsan elbánnának, betiltanának minden nem „korrekt” véleményt, a „gondolatbűnözés” a mindennapok realitásává válna. A puszta életüket mentő milliók mindent elfogadnának, csak megmenekülhessenek. Ekkorra fölszabadíthatnák a TÖBB TÍZEZER MILLIÁRD dollárnyi mostani fölösleget, „kisütne a Nap”, a szörnyű leckét kapott népek hálásak és boldogok lennének, gyűlölettel támadnának tegnapi „megmentőik” ellen, és fennmaradásuk érdekében elfogadnák a fölkínált kompromisszumot: velünk élhetsz, ellenünk nem.

KÉSZÜL A VILÁGNYI TÁL LENCSE!

A technika további tökélesedése, a tér- és arcfigyelő kamerák összekapcsolása, a jelenleg még nem ismert, de bizonyára létező, mindent felülmúló nyilvántartó és ellenőrző rendszer, valamint az átélt események miatti félelem lehetne a biztosíték, hogy ki-ki önmaga rendőreként előre gyártott magatartásmintákkal és viselkedéspanelekkel éljen a teljesen beszabályozott világban, saját „jól felfogott érdekében”, komfortosan és sterilen, az Egyesült Európai Államokban. A nemzetállami létre mint szörnyű rémálomra emlékezne. A katolikus egyház mint potenciális ellenállási góc, addigra annak a folyamatnak a végére érne, amely a II. Vatikáni Zsinattal kezdődött el, majd kisebb megtorpanásokkal folytatódott, hogy aztán a jelenlegi pápa, a Vatikán Gorbacsovja vezetésével addig „nyisson és demokratizáljon”, míg teljesen alkalmatlanná nem válik bármiféle ellenállásra, sőt…!

A betiltott, majd elfelejtett szavakat tudók kis eklézsiája akkor majd elgondolkodhat a besötétített ablakok mögött, vajon mikor lehetett volna még tenni valamit vagy legalább csökkenteni a ránk leselkedő veszélyeket… Ha visszagombolyítják a folyamatot, a tekintélyuralmi rendszer előestéjénél lyukadhatnak ki: vajon miért hagyta az akkori, magát még teljesen föl nem fedő valóságos hatalom, hogy a mesterségesen gerjesztett „migránsválság” következmé­nyeként kormányra került jobboldali vezetők Európa-szerte engedjenek egy egységes tekin­télyuralmi mozgalmat felnőni, ami éppenséggel az egész nemzetállami lét és a hagyományos szerves életmód felszámolására szolgált? A népben-nemzetben gondolko­dók miért nem szervezték meg a politikán felül álló eszmei összefogást, miért nem építettek ki egy gazdasági, technikai és médiahátországot, határoktól függetlenül, miért nem ismerték föl, hogy a Jobbik-szerű pár­tok Európa-szerte ugyanannak a világuralmi erőnek az alvállalkozásai, nemzetiszínű csoma­golásban? Miért hagyták teherbe ejteni Sztálin anyját?

A „béke és biztonság” állítólagos letéteményesei, a 68-as életérzés martalócai szörnyülködnek a népek magatartásán, a liberális elvek és gyakorlat látványos bukásán, és „jobboldali veszélyt” vizionálnak. Ez a „veszély” azonban nem őrájuk, hanem az életformá­jukhoz ragaszkodó nemzetekre nézve veszélyes, ha az együttműködő, de szuverén nemzetek Európájára vágyó, identitásukat megőrizni kívánó, keresztény gyökereiket elveszteni nem óhajtó mostani és leendő kormányok nem hasznosítják konstruktív módon a proletarizálódó milliók feszítő energiáit, ha nem egyesítik erőiket, nemcsak a globalizátorok, hanem az ő érde­keiket szolgáló, az események miatt óhatatlanul jelentkező rémuralmi törekvések ellen is.

Forró szív, hideg fej… Erre volna szükség, mégpedig haladéktalanul.

 

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>