Halottról igazat vagy semmit!

Halottról igazat vagy semmit!

 

A régi közmondást úgy ferdítették el, hogy a halottról jót vagy semmit. Ez azért is álságos, mert miért ne lehetne az erényei mellett a hibáit is felemlegetni az elhunytnak, különösen akkor, ha azokból akár okulni is lehet. Most ismét egy „nagy” halott fekszik kiterítve előttünk, s a fél ország krokodilkönnyeket hullat. Természetesen mint minden embernek, úgy bárkinek kijár a végtisztesség, de azért szentté nem kell avatni. Különösen azért sem, mert a titkosításokkal és csúsztatásokkal még azt sem lehet igazából tudni, hogy mennyi kárt okozott a nemzetének, amelynek most apjává akarják tenni. Volt már a magyarságnak rákosi apja is, s megtapasztalhattuk, hogy mi lett az eredménye. Igaz, az akkori bőrkabátos keretlegények szerepét átadták a kilakoltató bankár-rendőr grémiumnak, s nem tudni, hogy a gyors halál vagy az elhúzódó szenvedés-e a nagyobb kín, a lényeg: az a korszak, amelyet uralt, a legsötétebb történelmi időszakként vonul be Hazánk legújabb kori történelmébe. A fél világot telefröcskölő „elnök” nem az idegenek galádsága miatt siránkozott, hanem saját (?) hazáját mocskolta, pocskondiázta, szaladt a cionista barátaihoz, mint pincsikutya sírni, hogy tegyenek rendet, lépjenek fel nagyobb erővel, mint ahogy nekikezdtek az ország kifosztásának. A kárpótlásként csúfolt földlopásért, a nemzeti vagyon elherdálásáért, a rózsadombi paktumért, az ÁVH-s pribékek és más bűnösök megnevezéséért, az elorozott nemzeti kincsek szétlopásáért felelősök elszámoltatásának elszabotálása, a feketejánosok és sorosgyörgyök uszálya mögé bújt nemzetfosztogatóknak a menedéknyújtás, a romániai secu által idedobott ügynököknek a felkarolása épp úgy, mint a CIA és moszad megbízottainak keblére ölelése… és a sor koránt sem teljes, hiszen évtizedek galádságait lehetetlen egy oldalon felsorolni. Az idő majd elrendez mindent, s egyszer helyére kerülnek a dolgok itt is, nevén lesz nevezve minden bűnös és minden nemzetéért aggódó. De ma még, ha egy pufajkás gazembernek is szobra lehet, hősként tisztelik fajtársai az unióban is, akkor nem meglepő, hogy a most elhunyt utódjának szabadkőműves obeliszk díszeleg a sírjánál, s csak találgatni lehet, hogy a legújabb „apjuknak” milyen emléket állítanak ott, ahol az egész Haza romokban hever, a nemzetet kifosztották és a magyarság rabigától szenved. Talán Petőfi Nemzeti dala adhat némi ötletet.

R.M.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>