Harmóniában 1. – Gaia

Harmóniában 1.

Gaia

 

A világ jelenségeinek vizsgálatánál rendkívül fontos, a szemlélődésünk eredményét eleve befolyásoló ténykérdés lesz, hogy a vizsgálathoz a Mindenség mekkora szeletét választjuk ki. Azaz, hol lesznek a vizsgálandó rendszer általunk kijelölt határai. Az értelmesen feltehető kérdések és az érdemi válaszok körét határ-kijelölésünk ab ovo meg fogja szabni. Ha egy embert akarunk megvizsgálni, nem mindegy, hogy csak rá fókuszálunk, vagy vele együtt figyeljük kapcsolatrendszerét – rokonait, barátait, háziállatait, stb. Ahogyan az sem mindegy, hogy makro- vagy mikro-megfigyeléseket eszközlünk rajta. Vagyis, veszünk-e a vizsgálat során nagyítót, mikroszkópot, elektronmikroszkópot a kezünkbe.

Az ember és környezete viszonyainak vizsgálatát is rendkívül sokféle módon lehet rendszerhatárokkal körülvenni. Minél szűkebbre szabjuk e limest, annál precízebben tudjuk a részleteket kérdezgetni, s a hosszú adatsorokban megjelenő válaszokat rendezgetni. A Nagy Egész összefüggéseihez azonban nem jutunk sokkal közelebb az ilyen adathalmazokkal. Annak megértéséhez sokkal szélesebb – bolygó-méretű vizsgálódási határra és kevesebb, ám az oksági viszonyok tekintetében lényegre törőbb kérdésekre van szükségünk.

Planétánk, a Föld, gyakran, mint élő bolygó kerül felemlegetésre. Azért-e vajon, mert élőlények laknak rajta, vagy azért, mert valóban él? Fel lehet-e fogni, az összes benne és rajta található anyagával, fizikai- kémiai- és biológiai folyamataival, mint egy egységes, önálló rendszert képező élőlényt? A modern, anyagelvű ember számára a kérdés puszta felvetése is nevetség és gúny tárgyát képező bolondériát jelent. Pedig tudjuk, hogy nem volt ez mindig így.

A görög mitológia a teremtés ős-szülöttének, Kháosznak megszületése utánra teszi Gaia világra jöttét. A mitológia a négy őselem egyikeként határozza meg – ő a föld. Testvére Tartarosz, a tűz. A levegő (ég, Uránosz) és a víz (tenger, Pontusz) eredete már kérdéses. Ennél a pontnál a magam részéről, pusztán logikai alapon, vitába is szállnék a forrásokkal, melyek azt állítják, hogy Gaiai apa nélkül szülte meg Uránoszt és Pontuszt. Ha ez így történt volna, a levegőt és a vizet nem tekinthetnénk őselemnek, hisz Gaia őselemből, származékosan jöttek volna létre. A Kr.u. V. században, Szicíliában élt Empedoklész a Tetrasomia, avagy a Négy elem doktrínája című művében egyértelműen kifejti, hogy az őselemek az általa Héraként tisztelt föld (vagy talaj), a Zeuszként megszemélyesített levegő (ég, illetve menny), az Abyssal vagy Nesztisszel (Perszephoné) azonosított víz (tenger), és a Tartarosznak vagy Hádésznak keresztelt tűz (láng, Nap, pokol). Nem is elemeknek, hanem gyökereknek nevezik azokat, egyértelműen utalva arra, hogy mindennek a forrásai. Tehát egyenrangúak, egymás mellé rendeltek, nem lehetnek egymás származékai. Sokáig tartotta magát a felfogás, miszerint a világ minden anyagát, jelenségét a négy őselem kölcsönhatása alakítja ki.

A görög mitológia szerint Oureiát, a hegyet apa nélkül szülte meg Gaia. Azt gondolom, ez minden vita nélkül el is fogadható – ámbátor, ha figyelembe vesszük a felszín alatti magma domborzat-alakító hatását, kiegészíthetjük annyival, hogy Tartarosz közreműködésével jöttek létre a hegyek. Pandora születését sem előzte meg atyai közreműködés.

Miután Erósz is feltűnt a világban, a föld és az ég (Gaia és Uránosz) szerelméből megszülettek legkedvesebb gyermekeik, a titánok és a titanidák. Hatan-hatan, mindkét nemből. Ezutám már csak szörnyszülöttek láttak napvilágot: három küklopsz és három Hekatonkheir, azaz százkarú szörny. Uranoszt megrettentette gyermekei külleme, de még inkább az ereje, ezért a föld mélyébe, a Tartaroszba vetette őket. Gaia megsajnálta szülötteit, Uranoszra is haragudott kegyetlensége miatt, ezért alászállt testvére birodalmába, s meglátogatni a száműzötteket. Elege volt abból, hogy az ég torzszülötteket nemz neki, majd szívtelenül a mélybe taszítja azokat. Megegyezett hát legifjabb titán-fiával, Kronosszal, hogy az, a tőle kapott gyémántsarlóval, megfosztja majd apját a férfiasságától. A gyémántsarlót Gaia a méhében nevelte ki – s ez meg is egyezik azzal, amit a drágakő keletkezésének körülményeiről ma tudunk. Az egyezség beteljesült: amikor Uránosz felkereste Gaiát, Kronosz lesből támadva végrehajtotta vállalását. Hatalmas üvöltéssel elvált egymástól a föld és az ég. A porba hulló vérből megszülettek az Erinnüszok, a Gigászok és Meliák (nimfák). A tengerbe hullott cseppből sarjadt Aphrodité. Pontusz és Gaia nászából a tengeristenek születtek, Tartarosz Ekhidnát és Tüphont nemzette, kik maguk is további szörnyek szülei lettek.

A Titánoktól az olümposzi istenek származnak, ők tehát Gaia unokái. A hatalomátvétel után Kronosz uralkodott istenek és emberek felett. Ez volt az Aranykor. Az embereket még nem fertőzte irigység, kapzsiság vagy bármiféle erőszak. Megélhetésükhöz nem kellett nehéz testi munkát végezniük, törvények sem kellettek. Kronosz testvérét, Rheiát vette feleségül. Az Aranykor harmóniája azonban megbomlott, mert az uralkodót nem hagyta nyugton anyja jóslata, mi szerint hatalmát saját gyermeke fogja megdönteni. Úgy döntött, lenyeli összes utódját. Öt gyermeke jutott erre a sorsra, mire Rheia megelégelte kegyetlenkedését. Gaia segítségével, titokban szülte meg a hatodik csecsemőt, Zeuszt, akit Kréta szigetén a nimfák neveltek fel egy anyakecske segítségével. Az újszülött helyett egy követ pólyált be, s Kronosz azt nyelte le Zeusz helyett.

Amikor Zeusz felnőtt, a Titánok kora lejárt. Az ifjú, nagyanyja segítségével, meghánytatta apját, így testvérei visszajöhettek a világba. Mire Kronosz magához tért, már állt a háború a titánok és az istenek között. Ez a harc sok mindent elpusztított a Földön. Az Aranykort is, mely azóta sem tért vissza…

Zeusz győzelmét követően Gaia teljesen visszavonult az istenek és az emberek dolgaitól. Csak tanácsadást és jóslást végzett unokája uralkodásának megsegítésére. Kevesen tudják, hogy a leghíresebb jósda, a delphoi szentély ura az ősidőkben Gaia volt, s csak később „örökölte meg” tőle a szent helyet Apollón. Az ókori görögök szerint a jósda helyén volt a Föld-anya köldöke. Évezredeken át hitték, hogy Gaia tökéletesen ismeri minden élőlény múltját, jelenét és jövőjét – s egyben mindennek a tanúja, hisz mindent lát, ami megtörténik az ég alatt.

Generációról generációra öröklődött a jóslás képessége és tiszte az ősi helyen. Az egykor Gaia részére összeeszkábált levélkunyhó helyén kőtemplomot emeltek Apollón tiszteletére. A puszta jósláson túl erkölcsi-etikai nevelést is folytattak ott. A szentély homlokzatán a következő felirat fogadta az érkezőt: „Ismerd meg magadat. Semmit sem túlságosan. Légy ura lelkednek. Kerüld az igazságtalanságot. Igazul tanúskodj. Keresd a hírt. Dicsérd az erényt. Cselekedj igazságosan. Szeresd barátaidat. Védekezz ellenségeid ellen. Gyűlöld a gőgöt. Beszélj tisztességesen. Könyörülj a segélykérőkön. Valósítsd meg célodat. Légy ura asszonyodnak. Senkit ne nézz le. Tiszteld a felsőbbséget. Hajolj meg az istenség előtt. Ne büszkélkedj erőddel. Gazdagodj igazságos úton.”

 

Kucsora István

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>